Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-15 / 56. szám

d) Egy társaság Richmondtól Petersburgig (Apomax, Vir­ginia) terjedendő vasút­ építésével foglalkozik, amelly egy óra alatt lesz megjárható; továbbá e) Petersburg és Roanoke közt 94,949 méternyi hoszú vas­út létezik. Ekképen reménylhető, hogy Boston Charles­to­wn-nal rövid idő múlva vasút által lesz üszekötve, mellynek hosza 435 fr. mérföldet teend, ’s melly csak 72 óra alatt fog meg­járatni.­­ Az Amerikában már létező vasutaknak egész hosza 352, a’ munkába vett vasutak’ kiterjedése pedig 223 fr. mérföldet tesz, következéskép Amerika nem sokára majd 600 fr. mérf. vasutak­kal birand. De ebben is, valamint a’ találmányok’ igen sok más ágában, nem létezik serényebb vállalkozó ’s lelkesebb ország, mint Ame­rika. A­ legújabb statisticai tudósítások szerint (1838 évről) ott máris 54 vasút van folyamatban, mellyeken közel 400 locomo­­tiv jár; ez utóbbiak majd mind (azon keveseken kívül , mellyek eleinte Angliából vitettek be) magában Amerikában készíttettek.­ (Egyedül a­ Philadelphia és Columbia közötti vasúton 34 locomo­­tiv járt. Következésképen 1­12dik év óta, midőn az első vasutak építtettek Amerikában, máig, tehát 26 év alatt, ugyanott 54 vasút végeztetett be 400 locomotivval, — e’ szerint évenkii­t egy­­remásra 2 vasút, 15 locomotivval, létetett folyamatba!)— (Adler.) (Vége következik.) Az angol parlamenti reform­. Az angol felsőhöz’ junius’ 26kai ülésében Stanhope lord e’ tárgyban következőleg nyilatkozott: „Már előbb kinyilatkoztattam lordságtok előtt abbeli meggyőződésemet, miszerint , ha a’ par­lament az ország’ sérelmein nem segít, a’ parlamentreform mel­letti okok czáfolhatlanokká fognak válni; ’s nem szükség mon­danom , hogy ebbeli jóslatom tökéletesen megvalósult. Tudom, a' háznak ezen (a’ conservativ) oldalán az mondatott, hogy a' fran­­czia 1830diki lázadás szülte az angol reformot; de ez, úgy lát­szik, azon szokott és számos tévedéseknek egyike, mellyek abból­­erednek, hogy az ember két dolgot, mellyek semmi viszonyban sem állanak egymással, úgy tekint, mint okot és okozatot. Ne­künk legkisebb okunk sem volt az alkotmányszerű jogok’ ollyas megsértéseiről panaszkodni, mellyek a’ franczia revolutiót szü­lők és igazd­ák; más részről pedig a’ francziák épen nem látták azon ínséget, melly ugyanazon évben Angliát meglátogatá ’s a’ parlament előtt számos kérelmekben igen eleven szinekkel*leraj­­zoltatott. E’ nagy ínségnek okát igen helyesen adta elő egy férj­­fiú, ki elegendő éles elmével bírt azt felfedezni ’s elegendő őszin­teséggel azt közleni; olly férjfiu, ki buzgó reformer vala és most is az, ki előbb a' ministeriumnak tagja volt ’s kinyilatkoztatá, hogy mi Peel Robert urnák bilije nélkül (melly által 1819 ben a’ papirospénzérték arany- és ezüst-értékké változtattaték) soha sem szorultunk volna parlamentreformra. Azon nagy és általányos elé­gedetlenség nélkül, mellyet természetesen és szükségképen táp­lált az Ínség, mellyet amaz elkobzási rendelet — mert máskép nem nevezhetem a’ rendszabályt — természetesen és szükségké­pen okoza, Anglia bizonyosan soha sem jutott volna azon gondo­latra , hogy alkotmányával illy terjedelmes és hatásaiban illy veszedelmes próbálatot tegyen. Én a’ reformbill’ másodszori fel­­olvastatása mellett szavaztam; de ha azt, elvénél fogva, jóvá hagyom is , ez által még magamat a’ részletekre nézve nem tar­tom lekötelezettnek. Szándékom volt, a’ kiküldöttségben némi ha­tározatokat hozni javaslatba, de midőn a’ bili másodszor olvasta­tott fel s a’ kiküldöttségben egy nemes és tudós lord némelly nem épen fontos változtatásokat hoza indítványba, mi történt akkor? Értésünkre adok, hogy ha a’ billen bárminemű változás történik, annyi uj pair fog kineveztetni, mennyi elegendő, a’ bilit eredeti alakjában keresztülvinni, ’s mi által tehát a’ felsőház’ független­sége semmivé fogott tétetni. Ez olly fenyegetés vala, mellyre olly napokban, midőn az alkotmány még tisztán és szigorúan megtarta­tott, egy olly ministernek, ki fejedelmének illyesmit merész lett tanácsolni, vád alá vétele fogott volna elhatároztatni. De ha szin­­te a’ fenyegetés teljesedésbe ment 's az uj pairek kineveztettek volna is , én mégis úgy hiszem, a* pairek képesek lettek volna, függetlenségüket megörzeni. Mert, habár a’ korona’ praerogati­­váját a’ pairek’ kinevezésében megengedők vala, mégis annak politicai czélokbóli gyakorlatánál a’ régi pairek, úgy hiszem, iga­zolva lettek volna, ha az új pairekkel a’ felsőházban együttülni vonakodának. Én ezt most azért mondom, nehogy jövendőben vala­­melly minister hasonló eszközhöz folyamodjék. Ést most már bátor vagyok, lordságtok­ figyelmét a’ Vitt által 1792 ben javaslótt hatá­rozatokra fordítani, mellyeknek épen az vala ezéljok, hogy a’ megvesztegetéseknek elejök vétessék 's a’ választási költségek megkevesbittessenek. Igen, de azóta a’ megvesztegetések tíz­­szerte nagyobb mértékben divatoznak. Csodálkozhatnak e tehát lordságtok, ha a' titkos szavazat utáni kívánság az országban közönségessé lett? Kételkedhetnek e abban, hogy sokan vannak országszerte, kiknek tehetségük, egyenességük és hazafiságuk az országnak fontos szolgálatokat tehetne , de kik a’ választási roppant költekezések által elijesztetnek , ’s kiknek más kilátásuk a’ parlamentbe juthatásra nincs, mint ha magokat valamelly párt­hoz, vagy valamelly politicai pártvezér’ kíséretéhez csatolják. Én nem akarok semmi néposztályt kisebbíteni, de egyik osztály­nak sem akarok kirekesztőleg olly hatalmat tulajdomttatni, melly mindeniket egyenlőn illeti. A’ tíz fontos választókban a’ reformbill által kitűzött határ részrehajló és önkényes. Minden, a’mi ezen fe­­­lül áll, e’ határozat általa’ szabadítékba befoglaltatik, ’s minden, a’ mi azon alól van, abból kirekesztetik; ugyde ez, a’ vagyonos­ osztályokat kivéve, csak panaszokra és elégedetlenségre adhat okot, világos, hogy képviseleti rendszer illy elrekesztéseket nem tűrhet. Ha lordság­ok az alsóháznak alkotását, characterét és bá­násmódját fontolóra veszik , akkor , kérdem , csodálkozhatnak e, hogy az a’ nemzet’ bizodalmát elvesztette, vagyis inkább azt so­ha sem is birta, ’s hogy az most — nem akarom mondani, ér­deme szerint — megvettetik? Ila ebben valaki még kételkedik hívjon össze egy egészen Avhigektől lakott kerületben gyülekeze­tét ’s próbálja meg, társaival az esztelen ,,A’­bilit! csak a’ bilit! az egész bilit!;‘ kiáltozást ismételtetni,, bizonyosan meg lesz csá­bítva várakozásában. Tudom jól, hogy próbák tétettek a' reform­­bili' elvének tágabb kiterjesztésére; de minden olly rendszabály, melly valamelly néposztályt képessé tesz, minden felette állót ma­gába nyelni el , rész, és csak első lépés volna a’ köz szavazat­jogra. Röviden kimondom e’ tárgyról vélekedésemet. Én a’ köz szavazatjognak ellene vagyok azon okból, mivel a’ többséggel bíró néposztálynak túlsúlyt ad, millyennel Angliában a’ többiek’ kára nélkül egyik osztály sem bírhat; ha pedig e’ túlsúly még azon osztályra ruháztatnék át, melly az országi physicai erejé­nek különben is birtokában van, akkor a’ vagyon megfoszlatnék azon védelemtől, mellyet a’ társasági szerkezettől joggal köve­telhet. Azonban jóllehet én a köz szavazatnak, úgy mint az rendszerint értetik, ellene vagyok, még sem lehet senki a mun­kás néposztály', ’s általában mindenik néposztály', azon jogának, hogy a’ parlamentben képviseltessék, buzgóbb pártolója mint én. De ezzel nem értek semmi mást, mint hogy mindenik osztály tel-

Next