Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-16 / 74. szám

589 590 holdakra menő birtokaikból ezerre menő alattvalóik’ véres verítékeiből évenkint begyűjtött sok ezer forintokat ’s ezekkel a’ haza’ tevőleges anyagi főrugóját idegen ég alatt saját ’s többnyire egyes magok nagyravágyó negédjeiknek ’s hiú ténykedéseiknek tömjénezésére bő kezekkel pazarolják. Ett a Gracchusok hajdan hontársi szeretetből a’ földbirhatás’ jogával minden egyes polgárt felruházni törekedtek, a’ statusgazdaságnak dúsítására valóban sem eszméletileg, sem, ha a’ tulajdonsértés engedhető, következményesb intézkedést a’ maximummeghatározásnál nem gondolhattak; mert az osztott jogtehetség egy nemzet’ külön tagjainál a’ köz honhoz egybeforrását eszközölheti csak a’ nemzeti rokon szeretetnek, hűségnek , csendes megnyugvásnak, szükség’ esetében pedig a’ haza’ elszánt lelkes védelmezésének; — de a’ többes erő egy ország’ határának paradicsommá varázslására csakugyan mindig képesebb is az egyesnél. ’S bár ama’ hős reformátorok nem lovagoltak is a’ minimum általi kisebb birtokúak’ vagyonfosztásán , sőt igen népszerűn minden szegénynek akartak volna fekvő vagyont biztosítani, képzelgő sáfárkodásukat azonban (nem találván, hihető, annyi elosztandó holdakat birtokuk’ mezején) miután máskép nem űzhették , orzó kézzel a’ terjedelmesb birtokhoz nyúlni mutattak módot, ’s épen e’ tulajdonbitangolás miatt koppantottak fejökre; mert ne bántsd, ne kívánd a’ másét! — Meg lévén azonban vetve ama’ népszerű eszmének alapja, hogy egy századig ontott rokonvér után a’ világ csodálta Róma semmiségbe oszlott, jót állhatnak e érte, vagy elő varázsolhatják e régi fényébe ama’ hazájok’ végromlásának alapját megvető ’s még most is sokak által magasztalt újítók ? Ha visszatekint e’ czikkely’ írója csak 16 év előtti mezeigazdálkodására, nem lehet el nem bámulnia azon változásán a’ társas élet’ mivoltának, mit jelenleg elég sóhajjal tapasztal. Ugyanis annyira kevesült a’ mezei munkás kéz, ’s az úgynevezett béres osztály (pedig illyesei között igazi nemesekkel is kérkedhetik) az akkori időkhöz képest, ámbár az áldott béke’ mulasztja alatt váltig szaporodhatott népszám, hogy honunk’ számos’ helyein nem csak ama’ pallérozottabb ’s újabb gazdálkodás’ egymást felváltó foglalkodásinak , de a’ régi ’s egyszerű intézkedésnek is alig felelhetni meg. Bátor a’ nagy birtokuk, többnyire iszonyú kölcsönsummákkal, csodákat látszanak is művelni, főkép a’ birkanemesítés és szeszégetés körül: szégyennel kell megváltanunk, hogy a majdnem kizárólag külországokból drága pénzen megvásárlott eszközük és gyomorrontó számtalan czifra étkekkel felcziczomázott asztalok mellett, minél terjedelmesb gazdaságokat veszünk szemügyre (kevés kivétellel), annál gazosabb nemeire akadunk gabonafajainknak , úgy hogy szűz magra már leginkább kis gazdaságoknál találhatunk. — Nem tagadhatom pedig, sőt éléstárom" sajnos fogyasztásával nagyon is tapasztalom, hogy nos numerus sumus — panem consumere nati. Mert, s ez való, az úgynevezett finomulás’ pályáján egyrehaladó emberi miveltség legelsőbb is kényelmesb életmódról gondoskodik (arany hegyet képzelni könnyű, de feltalálni ? ez ám a’ mesterség), fent lobogó vágya telhetetlenedvén, egyre büszkébbé válik, s gyakorlat’híján gyengül a’ kemény ’s tartós erőt kívánó mezei munkák tízesére, ’s épen innét a’ sok kapa-kasza kerülő! Adjuk még ezek’ számához azon pár százezer kisebb birtoku nemes társainkat, kikre F. E. ur is a’ minimum’ mértékét meg nem ütő földbirtokaikat erővel is eladatni kívánná, minden divatba hozott ’s mestereiknek bő aratást szülni szokott, ’s igy általok még ezentúl és többes számmal feltalálható gőzekék, cultivátorok, cséplő és szóró rosták ’stb. ’stb. daczára is, nem sok idő máva áldott kenyerünk helyett a’ dudvák’ ’s gyomok’ ezerféle nemeivel tapasztalandjuk kanaán-földünket ellepetni! Ezekből, hogy még többeknek felhordásával ezúttal a’ n. e. közönségnek unalmára ne váljak, máris eléggé meggyőződhetik F. E. ure a’ minimum’ pártolásával, a’ maximumnak félrevetése mellett, nemzet-elleni igaztalan ügyéről; mert úgy az egyike mint a’ másika alkotmányunk’ gyökeres megrendítése nélkül, valamint státusgazdasági tekintetből az utóbbinak korlátozása nélkül az elsőbb sem történhetik meg, következetes nemzeti jóllét- é s haza-virágzást eszközölhetéssel. A’ „morepatrio“ szerinti kigúnyolást pedig, annak ne bérmálja, midőn a’ szabad szólás’ mezején a’ kivált tulajdonára nézve jogtalanul háborgatott hazafi méltányos érzettől meghatva, az igazat kimondani nem rest. De ne is képzelje magának, hogy kivált a’ Társalkodó’ 68. számában elég hoszasra nyújtott ’s csupa idegen nemzetek- és nemzetbelieknek mint valami csalhatatlan elveken alapuló rendszere ’s erősségül felhozott állításai által a’ valónak, igaznak ’s elsajátíthatlannak egészséges fogalmát a’ maga helyzetét becsülni tudó magyar nemes’ fejéből kiveri; mert ez több váltságra képes lényt nem hisz az Isten Idvezítőnél. A’ mit saját bőrű társai neki bár váltig papoljanak is, ép foggal rágja meg előbb, úgy bocsátja emésztésnek,s nem hisz mindent aranynak, csak azért mert fénylik. A’ magyar lelkületet nem is mindenha vezérli majomi utánzás, sem ürgetermészetü nyugtalan fészkelődés, ’s hiszi Phaedrus’ meséje nélkül is azon igazságot, hogy árnyékért, ha még olly nagynak tessék is, nem biztos a’ valót elvetni. Megköszönvén azonban végre, hogy egészen udvariatlannak ne tartassam, bár a’ kis nemesség’ részéről hívatlan, ’s nemzeti’ vagyonállását veszélyező minimum fele ügyének eddigi pártolását, ’s megtelvén annak valósítására pazar kézzel elárasztott mellékes erősítvényei’ hímzéseivel, kérem F. E. urat, legyen szives a’ tárgygyal felhagyni; ha pedig nem méltóztatnék, én is ajánlom viszonti készségem’, noha gazdaságom annyira elfoglal, hogy illyes mesterség’ űzésére, melly különben sem kenyerem, fösvényen enged időt; a’ szükség úgy hozván azonban magával, majd veszek én magamnak annyit, mennyit, de csak mindig közel ’s tárgylagos feleletem’ készítése megkíván. írtam Nógrád megyében, csécsei lakomban, aug. 31-én 1839. Fráter József: A’ fellegvár Molozsvárott. Kire a’ természet’ bájai bűvös erővel hatnak , annak szemlélődéseit Erdélynek — e’ történeti emlékezetességekkel ’s természet’ áldásival dús kis országnak — különböző hegyes völgyes tájai a’ legédesebb gyönyörélvekkel jutalmazzák meg. Illy kellemes látványt adó hely volt rám nézve Kolozsvárott az úgynevezett fe 11 eg vár, a városnak éjszak és éjszaknyugat közti irányban emelkedő erőssége. — Szinte egy év folyt le azóta, hogy Pestről érkezett barátommal, F. L.-al, meglátogattam Kolozsvár’ némelly tudós fiait, nevezetesebb intézeteit, emlékezetes helyeit,-------ezek közt ama’ szögletet, hol a’ székelyek’ „tarka Zsigája“, a’ változékony Báthory Zsigmond, Erdély’ főnökeit kivégezteté ; az óvári lakot, mellyben világra jött Mátyás, a’ dicső király’stb. Ugyan ekkor az óvárból a’Szamos’ kisebb ágára vivő sikátoron ’s az ennek végében eső derék tahidon keresztül, egy 80—100 lépéssel beebb (jobbra) nyilv más sikátoron átmenve, a Szamos’ nagyobb ágához értünk, mellyen által egy hosszú födeles pallón— az úgynevezett „németek’pallóján“ épen a’fellegvár’ aljába jutottunk. Itten kevéssé viszont jobbra (lefelé) fogva, úgy indulónk fel a’ menedékes (mintegy 250—300) falépcsőkön, feketén és sárgán csíkozott karfak s a jobb kézre eső ■ „Kőmás“ nevű szőlőhegy’ gyepűje mellett a’sziklahegy tetejére , mellynek besánczolt területén többrendbeli csinosan tartott katonai épületek állanak. Miután ezeket regnézgettük volna, a’