Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1839-11-21 / 93. szám

739 740 volna ki, de most, az országgyűlésen is napirenden lévén a’ mesék és példabeszédekkel élés, csak kimondom , hogy az egyszeri , szenvedő Krisztusnak öltöztetett molnár jutott eszembe, ki mindent elszenvedett, csak azt nem, mikor lisztlopónak mondatott. Méltóságodnak alázatos szolgája Péczely József m. k. Köszönet kölcsemért, főtisztelendő Fejér György urnak. Sua quisque exeropta debet aequo animo pati. Szinte megfelejtkezteta a’ főt. ur’ Kölcsönjéröl, ’s talán örökre adósa maradok ha gr. Majláth János ur’ Levele 85. számú Századunkban nem emlékeztet, hogy még ezen adósságom is fenn. Íme tehát sietek tartozásom’ egyszersmind teljesítői, ’s kettős, nem egyes köszönetem’ a’ Kölcsönben személyem iránt bizonyított figyelem ’s adott tanulságokért nyilván kijelenteni. Személyem iránt nem kevés figyelem, ’s annak illy fontossága csak most esett értésemre , miszerint köztudat tárgya: mikor, micsoda könyveket hozatok én? Azonban ez úttal a’ köztudat nem épen helyes, a’ mennyiben én gr. Majláth János urnak a’ tudományos hírlapokból eléggé ismert munkáját csak miután bírálata’ következésében rá — a’sűrűn idézettre — múlhatatlan szükségem volt, hozattam meg; de nem — Hammert, melly 1829 óta birtokában van oskolánk’ könyvtárának. Méltóztassék a’ főt. ur adatainak máskor jobban utána járni. Az adott tanulságok nem kevésbbé lekötelezők: 1) hogy Hammer’ és Majláth gr. históriai munkáikból—mit ezen t. írók eddig talán magok sem tudtak, ’s gondolom, mint fognak munkájok’ ezen oldalróli ajánltatásán örülni — igen jól lehet historizálni, azaz mesélni; ugyanazért 2) Hammer’ és Majláth gr. históriai munkáik múlhatatlan előkészület, sőt, ur szerint, minden historizálni — és igy nem históriát írni? — akaróknak. 3) hogy jobb a’ fris forrásvíznél a’ csatornákon — ollykor magok után szagot ’s ízt is hagyó csatornákon — vezetett kútviz ; kinek azért módjában van a’ kettő közt választani, ha szinte amazt közelebb érné is, ha szinte ezen egy kevés szag vagy íz értenék is, ezt válassza inkább mint amazt; következéskép 4) kútfők iránti antipathiával, vagy, más szókkal, historicus kórsággal vádoltatni, nem csak nem gyalázat, sőt dicséret. 5) hogy critica mindenben szükséges, csak Codex Diplomaticus’ kiadásában nem, illy gyűjteménybe— melly minél vastagabb, annál becsesebb — szabad mindent minden különbség nélkül betenni; a’kiadónak, hanem ha hely és ok van reá, azaz, hanem ha kedve tartja, nem tiszte az igazat a’hamistól megkülönböztetni, nem tiszte a’ gyanúst, a' hamisat, még ha tudja is, kimutatni, raegczáfolni; és igy 6) ki illyesmit kivan oklevélgyüjtögető ’s kiadótól, diplomaticában járatlanságát valósítja meg. 7) Hogy ha valakitől valamit kérdeznek, ’s fennakad, nevessen. Eddig csak egy illy, szükégben segítő eszközt ismert a’ világ, a’ köhögést. 8) Nagyobb szükség’ esetében, ha a’ nevetés nem használna , lehet elővenni piszkolódást is. — Probatum est. 9) hogy ha valakinek több tanukra volna ügyében szüksége, ’s nincs több egynél, állítsa elő ugyanazt többször, szembesítse magát magával — mint a’ főt ur Thuróczit — , ’s ki van pótolva a’ több tanúk’hiánya. Másik, hasonló ehhez 10) hogy ha valaki valamit mond, és nem hiszik, mondja el újra meg újra ugyanazt, mig elhiszik, vagy — megunják. 11) hogy Waltherr Lászlónak rosz köpönyegje van; ki alá simál, átázik; habár ő maga — csudálatos! — csorgó alatt is szárazon maradt benne, 1. az idézett helyet Cod. Dipl. tom. VIII. vol. VI. p. 209. 12) hogy egy história-tanító ex professo, egyszersmind a’ m. t. társaság’ históriai rendszerinti tagja, ki, mint tanító, minden nap rendszerint két órát hallgatói előtt historizálni és — mi ennél több — hallgatóinak erkölcsi magaviseletére is felügyelni, ’s általában mindazon gondokban, mellyek egy, feles növendékeket számláló tudományos intézet’kormányzásától elvárhatatlanok, osztozni —, ugyanaz, ki mint m. t. társasági rendes tag, a’ társaság’ érdekében, megbízatásához képest, többet kevesebbet dolgozni köteles: hoc ipso, hogy ezen elfoglaltatásai vagynak, érhet többre, többre érni tartozik, mint az, ki — nem tanító ex professo, nem m. t. társasági rendszerinti tag, menten mind két hivatal’gondjaitól ’s terheitől — tanulószobájába zárkózva, szabadon rendelkezhetik minden idejéről; és igy , ha emez nem cselekszi is, amattól megkívánhatni, hogy a,’Tud. Gyűjtemény’ ’s Tudománytár mindegyik kötetében tőle egy fontos értesítés (nem inkább értekezés ?) olvastassék. Lehetne még egy általányos tanulságot kihúznom; de ezzel ez úttal adós maradok. Debreczen, nov. 2-d. 1839. Péczely József: Szózat a’ pesti magyar színház’ ügyében. (Folytatás.*) I. A 11alányos eszmék. Itt Bajza,’ Alembert, Schiller, és Napoleon mind a’ játékszínek mellett nyilatkoznak, ’s a’ műveit embernek jó ügyelet alatt a’ társaságban nemes és jóra vezető szellemi mulatságnak tekintik azt. — Ez áll; nem áll ellenben, hogy színészetünk nemzetiségünk’ jelen állapotában létezünk’alapkövévé válhatik, ennek elérésére korább kell vala nemzetté olvadnunk, most az anyagié a’ túlsúly, a’szellemi föllebben a’ mérlegben, a’példa minden nap előttünk, ma kiki jobban szereti magát mint a’ nemzetet. A’ félhazafiak és félmagyarok ellen hatalmas szavakat dörög Bajza úr, — de elhiheti, hogy ezek a’ magyarokon nem fognak; — illyenekhez már ő is hozzá szoktatott bennünket, mikor mint recensens fölemelé hangját, ’s tolla’ fekete villámaival tönkre silányítani készült a’ világot. E’ czikkben megmutatja Bajza úr, hogy a’ magyar szinte mint a’ külföldi alkalmas a’ színészi művészetre — exempla loquuntur. — Itt csak azt mondom, hogy minden nemzetbeli színészek között legönhittebb a’ magyar — ezen állítás nem illeti minden színészeinket , dantur exceptiones. Mondja tovább Bajza úr: a’ fenálló színház oka színészetünk* ingatag állapotának, ’s fogadni merne, ha a’ Duna melletti színház állana, színészetünk’ ügye biztosítva lenne. Fogadást nem tehetünk; én is mernék fogadni, ha hogy dunaparti színházunk állana, ott állanánk a’ hol most; a’ jelen színház ellen Bajza úr kikel , mert felette ingatag lábon áll a’ mostani színészi választmánnyal. Itt említi Bajza úr a’ nagy magyar betegséget, az egyet nem értést; ennek tagadhatlan nagy befolyása van nemzeti létünkre, de nehezen alkalmazható a’ színészetre, erre nézve máshol kell a’ bajt keresni. Kikel itt Bajza úr az ellen is, hogy a’ jelen színház kellemetlen helyen van építve : sár vagy porfellegben lehet csak az évszak szerint hozzájutni; én azt mondom, hogy ezen színház a’ pesti magyar publicumnak közelebb esik mint a’ dunaparti esett volna; mi a’ sarat illeti, köveztesse ki’s ns. Pest városa’ hazafiságától reméltem, meg is tétetendi) a városi hatóság ezen táját is a’ városnak úgy mint a’ német színházét, ’s egy panasza megszűnik Bajza urnak , hordassa el az ország .) Az előbbi czikkelyeknek adván elsőséget, a’jelennek vége következni fog. J S’Zerk.