Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-01-13 / 4. szám

29 ki azután nem csak az ezer forint kamatjának harmad részét, hanem ezen uj tőkévé alakult harmad résznek kamatjában is évenkint rendesen részt veend. Uj magva ez a’ magy. nyelvterjesztésnek olly vmegyében, mellynek számos , hajdan nagyobb részt magyar nemessége a megyei gyűlésekben — báró Mednyánszky Alajos’ levéltárában találtató irományok szerint — még a’ XVI. században magya­rul vitte jegyzőkönyveit; XVIIben még magyarul levelezett, értekezett; XVIIIban végképen eltótosodott; de 1826ban már ismét magyar nyelven tanácskozott megyei teremében! De ki azon szerencsétlen visszahatást ismeri, mellyet a’ magyar nyelv’ újabb szerencséje szült honunk kivált szlávok­­tól lakott vidékeiben, és szláv ajkú ifjaiban, előre fogja látni, hogy föltétele miatt talán ezen alapítvány sem leend tetszésök­re néhány megátalkodottaknak, kik hazánk’ egyessége­, törvé­nye­, szükségeivel ’s boldogulhatásával mit sem gondolván, szabadságokat, jogokat, jótéteményeket szeretnének ugyan nyerni atyáink’ ’s törvényhozóink’ verítékéből; de a’ helyett hogy viszonyos kötelességeket vállalnának föl, a’ nemzetnek akaratját ’s törvényeit teljesítenék, inkább ellenszegülnek a’ legigazságosabb ’s nem eléggé áldandó törekvéseknek; kik nem csak a’ nemzeti nyelvnek tanulása­ ’s tanításától idegenek magok, de titkon ’s nyilván terjesztik az ellenséges elveket, ’s a’ hol csak lehet, a’ magyar nyelv’ tanulásától visszatérítik az abban haladottakat is. Annál nagyobb dicséretre, tiszteletre mél­tók mindazon kivált idegen ajkú hazafiak, kik szemügyre ve­vőn, hogy mit Király Ő Felsége megszentesítni, mire többnyi­re nem magyar ajkú bölcs tanácsosai megczáfolhatatlan okok­nál fogva hajolni üdvösnek tartottak, abban megegyezni ’s hiven eljárni, elmulhatlan szent kötelessége minden honfinak, — kik végre átlátván, hogy annyi nyelvek’ özönében sem egyet érteni, sem érezni, sem egy üdvös czél felé törekedni nem le­het — nemes lelkesedéssel buzognak, fáradnak, áldoznak, hogy — semmire nem mehetvén, semmiben nem boldogulhatván az elkülönzött részek — a’ közös nyelvnek köteléke által egy hatalmas összehangzó testületté olvadjanak. Olly jeles tanúja az igaz honi érzelemnek a’ fent idézett alapítvány is. Tisztelettel tölti el ez a’ kebelt ezen t. ez. özvegy asszonyság iránt, kinek istenes szíve fájlalta azon méltatlan szegénységet, mellyel a’ magyarországi evangelicusoknál — magok lévén szorítva még a' legszegényebb adózó népek is egyházi é s oskolai intézetek’ föntartására — mind az evangé­lium’ hirdetői, mind a’ gyermeknevelők gyakran küszködni kénytelenek; és azt tehetségéhez képest legalább szülő helysé­gében enyhítvén, jótéteményeit egyszersmind olly föltétellel adogatja, melly által tudatja kegyenczeivel és Szulyó’ lakóival, hogy Magyarországban nemcsak a’tudósnak, nemesnek és ma­gyar születésűnek, hanem a’ tanulatlan, nemtelen és idegenaj­­kúnak is kell magyarul tudnia, és hogy hazánkban a’ népet mind gondosabban nevelni, mind a’ magyar nyelv’ ismeretébe beavatni, jelen korunk’ első szükségeihez tartozik. De hogyan és miből tanuljon magyarul a’ szegény falusi tanító, ha könyvet nem vehet, és oskolákból hozott m­agyar­­ny­elv-tudománya arra elégtelen . És hogyan tanítson ott, hol növendékei közt is hiányzanak az arra szükséges eszközök, és segédkezeket senki sem nyújt? Ő maga pedig a’nyomorúság ápolta mester darabka földjét mivelni, fáját vágni ’s ezernyi, hi­vatalával össze nem férhető csekély szolgálatokkal bibelődni kénytelen, hogy családostul éhség ellen óvhassa magát ? — Ott kell tehát segíteni, ha nyelvünket hazánk’ minden lakóival meg­ismertetni akarjuk; szükségesebb és áldottabb gyümölcsű volna ezen segedelem sok egyéb költséges vállalatokéinál. Mindaddig nem fog boldogulni a’ magyar literatura, iró, sziné­­szet, egyetértés’s mindaz, mi eszköze a’ boldogulhatásnak, mig számosabb nem leend a’ magyarul értő, beszélő és olvasó közönség; — az pedig semmiképen nem növekedhetik puszta felszólítások, dicsekedések, parancsok ’s törvények által, mely­­lyek még magokat a’ nemzetnek képviselőit ’s ügyvivőit, úgy­mint a’ ns­­vmegyéket sem birhatták arra, hogy egyetemesen magyarul értekezzenek és rendelkezzenek, mi csakugyan pél­dátlan gyászos állapot! — Sőt talán okkal félhetni, hogy ismét kevesebbedül is fog a’ magyar nyelvkedvelők’ száma, mire a’ szerb, illyr, horvát­ és magyarországi szlávok’munkássága, a törvények’ ’s rendelések’ foganatlansága mutat; — ha anya­gilag, még pedig hathatósan elő nem segíttetik a’ magy. nyelv’ tanulása, és zavar, nem Magyarország lészen ismét, mint volt azelőtt. Taníttatik ugyan a’ magy. nyelv a’ legtöbb városok’ elemi oskoláiban ; de az csak vagy kényszerítve ’s hanyagon, vagy csak külsőleg sokszor és szemfényvesztésre, meg’ rendetlenül történik; a’ vidéken, falukban magyar nyelvnek még hite sin­csen, ’s igy attól inkább idegen marad az ifjúság, mintsem hogy hozzá édesgettetnék. Miért van az igy ? mert hiányzik az anyagi ösztön ’s hiányzik a’ fölügyelés. Mindkettőben az egyházi ’s világi alsóbb ’s felsőbb rendű hatóságok igen köny­­nyen segíthetnének. Hogy anyagilag ösztönöztessenek tanítók és tanulók, vi­déken és városban, a’ magyar nyelv’ tettlegi szeretetére, nem szükséges mindig ezereket alapítani: kevéssel is sokat tehetni; kivált falun. Húsz, harmincz forint éében esztendei pótlék, egy darabka föld vagy egyéb kedvezés a’ földesuraságok’ részéről rá bírná a’ falusi tanítókat arra, hogy örömmel magyarul is ta­nítsanak, és nagyobb mennyiségben kerestetve, az oskolai ma­gyar könyvecskék is legcsekélyebb áron volnának kaphatandók; — a’ vármegyei és városi nagyobb közönségek pedig nem egy ártatlan és hathatós eszközt találhatnának az épen tehetetle­nek’ fölsegítésére, mint t. ns Ilent megyéről édesen meglepet­ve olvassuk, hogy a’ magy. nyelv’ terjesztésére magy. oskolai könyvek’ megszerezhetésére ’stb. tánczvigalmat rendelt, ’s azt asszonyi munkák’ kijátszásával kötötte össze.*) — Ki a’ msgyi nevet elenyészni nem hagyá, az a’ Mindenható tegye legfoga­­natosabbá ezen lelkes hazafiak’ nemes törekvéseit! Hol segedelem nyujtatik, alapítványok tétetnek nyelvünk­­javára, ott a’ fölügyelés is kívánatos, hogy a’ jótétemények’ sü­­kere is biztosíttassék. A’ fölügyelés csekély bajba kerül­ne, ha a’ vármegyei, városi, uradalmi hatóságok ’s tiszt urak a’ népnevelést is méltatnák kegyes tekintetűkre ; ha minden fel­­­usi próbatételen jelen volna a’ földes uraságnak, valamellyik tagja, tisztviselője, valamellyik vármegyei táblabiró, biztos, vagy egyéb hiteles személy ; ha azok által a’ járási föszolgabirák, és végre a’ közgyűlésben magok a’ megyék is tudósíttatnának a’ növendékek’ kivált magyar nyelvbeni előmeneteleiről és a’ mesterek’ ügyességéről, kiket e’ szerint vagy megintetni vagy *) Ts. Ilont megye’ Rendei mír 1816-ban is kitüntették honi nyel­­vü­nkhezi ragaszkodásukat az által, hogy Kanka Dániel pl. ur­nak latin beszédét „ de nativa hungarici sermonis euplionia” kinyomatták, és 500 forintot gyüjtvén össze, azokat a’ tudo­mányok’ és kivált a’ magy. nyelv’ terjesztésére átadák a’ sel­­meczi ágost. hittétel­i főoskolának. (Lásd Tud. Gyűjt 1817 évi folyamat.) Szabad e kérdezni, valljon ezen alapítvány fenáll e még mai időben, és fordittatik e a’ kitűzött czélra? — 30

Next