Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-13 / 4. szám
29 ki azután nem csak az ezer forint kamatjának harmad részét, hanem ezen uj tőkévé alakult harmad résznek kamatjában is évenkint rendesen részt veend. Uj magva ez a’ magy. nyelvterjesztésnek olly vmegyében, mellynek számos , hajdan nagyobb részt magyar nemessége a megyei gyűlésekben — báró Mednyánszky Alajos’ levéltárában találtató irományok szerint — még a’ XVI. században magyarul vitte jegyzőkönyveit; XVIIben még magyarul levelezett, értekezett; XVIIIban végképen eltótosodott; de 1826ban már ismét magyar nyelven tanácskozott megyei teremében! De ki azon szerencsétlen visszahatást ismeri, mellyet a’ magyar nyelv’ újabb szerencséje szült honunk kivált szlávoktól lakott vidékeiben, és szláv ajkú ifjaiban, előre fogja látni, hogy föltétele miatt talán ezen alapítvány sem leend tetszésökre néhány megátalkodottaknak, kik hazánk’ egyessége, törvénye, szükségeivel ’s boldogulhatásával mit sem gondolván, szabadságokat, jogokat, jótéteményeket szeretnének ugyan nyerni atyáink’ ’s törvényhozóink’ verítékéből; de a’ helyett hogy viszonyos kötelességeket vállalnának föl, a’ nemzetnek akaratját ’s törvényeit teljesítenék, inkább ellenszegülnek a’ legigazságosabb ’s nem eléggé áldandó törekvéseknek; kik nem csak a’ nemzeti nyelvnek tanulása ’s tanításától idegenek magok, de titkon ’s nyilván terjesztik az ellenséges elveket, ’s a’ hol csak lehet, a’ magyar nyelv’ tanulásától visszatérítik az abban haladottakat is. Annál nagyobb dicséretre, tiszteletre méltók mindazon kivált idegen ajkú hazafiak, kik szemügyre vevőn, hogy mit Király Ő Felsége megszentesítni, mire többnyire nem magyar ajkú bölcs tanácsosai megczáfolhatatlan okoknál fogva hajolni üdvösnek tartottak, abban megegyezni ’s hiven eljárni, elmulhatlan szent kötelessége minden honfinak, — kik végre átlátván, hogy annyi nyelvek’ özönében sem egyet érteni, sem érezni, sem egy üdvös czél felé törekedni nem lehet — nemes lelkesedéssel buzognak, fáradnak, áldoznak, hogy — semmire nem mehetvén, semmiben nem boldogulhatván az elkülönzött részek — a’ közös nyelvnek köteléke által egy hatalmas összehangzó testületté olvadjanak. Olly jeles tanúja az igaz honi érzelemnek a’ fent idézett alapítvány is. Tisztelettel tölti el ez a’ kebelt ezen t. ez. özvegy asszonyság iránt, kinek istenes szíve fájlalta azon méltatlan szegénységet, mellyel a’ magyarországi evangelicusoknál — magok lévén szorítva még a' legszegényebb adózó népek is egyházi é s oskolai intézetek’ föntartására — mind az evangélium’ hirdetői, mind a’ gyermeknevelők gyakran küszködni kénytelenek; és azt tehetségéhez képest legalább szülő helységében enyhítvén, jótéteményeit egyszersmind olly föltétellel adogatja, melly által tudatja kegyenczeivel és Szulyó’ lakóival, hogy Magyarországban nemcsak a’tudósnak, nemesnek és magyar születésűnek, hanem a’ tanulatlan, nemtelen és idegenajkúnak is kell magyarul tudnia, és hogy hazánkban a’ népet mind gondosabban nevelni, mind a’ magyar nyelv’ ismeretébe beavatni, jelen korunk’ első szükségeihez tartozik. De hogyan és miből tanuljon magyarul a’ szegény falusi tanító, ha könyvet nem vehet, és oskolákból hozott magyarnyelv-tudománya arra elégtelen . És hogyan tanítson ott, hol növendékei közt is hiányzanak az arra szükséges eszközök, és segédkezeket senki sem nyújt? Ő maga pedig a’nyomorúság ápolta mester darabka földjét mivelni, fáját vágni ’s ezernyi, hivatalával össze nem férhető csekély szolgálatokkal bibelődni kénytelen, hogy családostul éhség ellen óvhassa magát ? — Ott kell tehát segíteni, ha nyelvünket hazánk’ minden lakóival megismertetni akarjuk; szükségesebb és áldottabb gyümölcsű volna ezen segedelem sok egyéb költséges vállalatokéinál. Mindaddig nem fog boldogulni a’ magyar literatura, iró, szinészet, egyetértés’s mindaz, mi eszköze a’ boldogulhatásnak, mig számosabb nem leend a’ magyarul értő, beszélő és olvasó közönség; — az pedig semmiképen nem növekedhetik puszta felszólítások, dicsekedések, parancsok ’s törvények által, melylyek még magokat a’ nemzetnek képviselőit ’s ügyvivőit, úgymint a’ nsvmegyéket sem birhatták arra, hogy egyetemesen magyarul értekezzenek és rendelkezzenek, mi csakugyan példátlan gyászos állapot! — Sőt talán okkal félhetni, hogy ismét kevesebbedül is fog a’ magyar nyelvkedvelők’ száma, mire a’ szerb, illyr, horvát és magyarországi szlávok’munkássága, a törvények’ ’s rendelések’ foganatlansága mutat; — ha anyagilag, még pedig hathatósan elő nem segíttetik a’ magy. nyelv’ tanulása, és zavar, nem Magyarország lészen ismét, mint volt azelőtt. Taníttatik ugyan a’ magy. nyelv a’ legtöbb városok’ elemi oskoláiban ; de az csak vagy kényszerítve ’s hanyagon, vagy csak külsőleg sokszor és szemfényvesztésre, meg’ rendetlenül történik; a’ vidéken, falukban magyar nyelvnek még hite sincsen, ’s igy attól inkább idegen marad az ifjúság, mintsem hogy hozzá édesgettetnék. Miért van az igy ? mert hiányzik az anyagi ösztön ’s hiányzik a’ fölügyelés. Mindkettőben az egyházi ’s világi alsóbb ’s felsőbb rendű hatóságok igen könynyen segíthetnének. Hogy anyagilag ösztönöztessenek tanítók és tanulók, vidéken és városban, a’ magyar nyelv’ tettlegi szeretetére, nem szükséges mindig ezereket alapítani: kevéssel is sokat tehetni; kivált falun. Húsz, harmincz forint éében esztendei pótlék, egy darabka föld vagy egyéb kedvezés a’ földesuraságok’ részéről rá bírná a’ falusi tanítókat arra, hogy örömmel magyarul is tanítsanak, és nagyobb mennyiségben kerestetve, az oskolai magyar könyvecskék is legcsekélyebb áron volnának kaphatandók; — a’ vármegyei és városi nagyobb közönségek pedig nem egy ártatlan és hathatós eszközt találhatnának az épen tehetetlenek’ fölsegítésére, mint t. ns Ilent megyéről édesen meglepetve olvassuk, hogy a’ magy. nyelv’ terjesztésére magy. oskolai könyvek’ megszerezhetésére ’stb. tánczvigalmat rendelt, ’s azt asszonyi munkák’ kijátszásával kötötte össze.*) — Ki a’ msgyi nevet elenyészni nem hagyá, az a’ Mindenható tegye legfoganatosabbá ezen lelkes hazafiak’ nemes törekvéseit! Hol segedelem nyujtatik, alapítványok tétetnek nyelvünkjavára, ott a’ fölügyelés is kívánatos, hogy a’ jótétemények’ sükere is biztosíttassék. A’ fölügyelés csekély bajba kerülne, ha a’ vármegyei, városi, uradalmi hatóságok ’s tiszt urak a’ népnevelést is méltatnák kegyes tekintetűkre ; ha minden felusi próbatételen jelen volna a’ földes uraságnak, valamellyik tagja, tisztviselője, valamellyik vármegyei táblabiró, biztos, vagy egyéb hiteles személy ; ha azok által a’ járási föszolgabirák, és végre a’ közgyűlésben magok a’ megyék is tudósíttatnának a’ növendékek’ kivált magyar nyelvbeni előmeneteleiről és a’ mesterek’ ügyességéről, kiket e’ szerint vagy megintetni vagy *) Ts. Ilont megye’ Rendei mír 1816-ban is kitüntették honi nyelvünkhezi ragaszkodásukat az által, hogy Kanka Dániel pl. urnak latin beszédét „ de nativa hungarici sermonis euplionia” kinyomatták, és 500 forintot gyüjtvén össze, azokat a’ tudományok’ és kivált a’ magy. nyelv’ terjesztésére átadák a’ selmeczi ágost. hittételi főoskolának. (Lásd Tud. Gyűjt 1817 évi folyamat.) Szabad e kérdezni, valljon ezen alapítvány fenáll e még mai időben, és fordittatik e a’ kitűzött czélra? — 30