Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-28 / 43. szám

339 elégséges világot hozni.“— A’ebhaos nem olly nagy; nemi stú­dium és jó akarat elegendő arra, hogy a szükséges világra de­­ríttessék. Mind a’ kettőt felteszem a­ szerzőről, kinek éles esze és azon ígérete, ,,hogy a’ tett dolgok mezején kész akárkivel találkozni,“ e’szerénységet feleslegessé teszik, de igaz marad mindig, hogy semmi sem könnyebb a’ tanácsadásnál, ha követ­kezéseit viselni, vagy azt foganatba hozni a’ tanácsiénak ma­­­gának nem kell; ellenben nincs nehezebb, mint régi meggyö­kerezett viszonyokat belső összefüggésökben megítélni ’s va­lódi eszközöket előadni, mellyekkel javítani lehessen. Ily gya­korlati tanácsnak akarunk lenni, nem elég mondani: „egy ezer­éves törvényhozáson nem kell foltozgatni, hanem a’ század’ szellemében újjá alakítani.“ Illy tanács, általában adva, köszö­netet érdemel ugyan, de gyakorlati haszna nincs. Itt a’ tör­vényhozásnak gyakorlati kérdései forognak fen, mellyeknél részletekbe kell bocsátkozni, mert az általányos úgy is tudva van; csak a’ különös és az alkalmazás forognak kérdésben. •­ Csalódik, ki azt hiszi, hogy „csak a’ benszülöttek nem akarják látni, mit minden rövidlátó lát.“ — Látjuk, sőt érezzük is fogyat­kozásaink’ rosz következéseit, türelmetlenül óhajtunk túladni rajtuk, számos gyógyszert is ismerünk ellenük, de nem egye­zünk meg mindnyája fölött, és csupán türelmetlenségből, siet­ségből, szűkölködve erős vezérletben, fél rendszabályokhoz nyúlunk és gyakran gonosz átfogást teszünk. Ez az igazság. A’ feladás azonban, felvilágítani a’ közvéleményt, kiegyenlíteni az ellenző érdekeket, a’különszakadó nézeteket összeegyeztetni és nekik központi irányt adni. E’ feladás’ megoldása messzebb felhat, mint a’ pia desideria’ szerzőjéig. Ehhez eszközül semmi sem szolgálhat a­ jelen században sikeresebben, mint az illető ügyek’ szabad vitatása a’ sajtó’ útján. De hogy ez, bizalmatlan­ság helyett, mi ellen olly gyakor é s olly keserű a’ panasz, bi­zalmat gerjesszen, kibékítsen inkább mint ingereljen, inkább kiegyenlítés’mint megtámadás’ eszközéül szolgáljon, szüksé­ges, hogy sine i­a el studio vitessék, a’ fenállót ne támadja meg, hanem egészben fogja fel, ha t. i. a’ jövendőnek újjáalakítását békésen megfontolt javítások’ utján komolyan akarjuk. Úgy látszik, a’ szerző mind ezen, mind előbbi értekezé­seiben oda szándékozik mutatni, hogy az egész magyar tör­vényhozást összefüggésben át kell vizsgálni ’s a’ század’ szel­lemében ujjáteremteni. — E’ véleményen voltak sokan a’ ma­gyar statusférfiak közül is, és az országgyűlés előbbi időkben ezt országos iratokban is kimondotta. De ettől eltértek, gya­korlatilag meggyőződvén , hogy ez, ha általában lehetséges volt­a is, a’ fenálló körülmények közt merő képtelenség. Belát­ták, hogy olly régi törvényhozás, mint a’ magyar, egyszerre át nem vizsgáltathatik a’ nélkül, hogy magok az alapok, mellye­­ken nyugszik, kérdésbe ne vonassanak. E’ veszélytől vissza­léptek , 's jól tették. — Az eszmék’ forrása még csak elkezdő­dött, és sok idő kell, mig teljesen megszűnik. Illy időpontban általányos újjáalakítást megkísérteni akarni, experimentum vol­na , mellyre inkább periculosum mint pium nevezet illenék Alkotmányos országokban a’ reformok’ szükségét általányosan kell érezni, ’s ha úgy, akkor maga az újjáalakítás ritkán ma­rad el. — Ez határozza meg egyszersmind az időpontot is, m­ellyben kell és lehet valaminek történnie ; ezáltal parancsolta­­tik azon szükség is, mellynél fogva az általán­os ujjáteremtés­­től el kell állani, ’s nem marad egyéb rész mint— a’szerző’ki­fejezése szerint— „az ezer éves törvényhozáson foltozgatni“,­­s ha illy eljárás a’ század’ szellemében, minden illeték’ érde­keire tekintettel, minden viszonyok’ alapos megfontolásával tör­ténik, fenma ad akkor annak érdeme, habár valam­elly ujjáteremtő szavát emelné is ellene ; kiáltson bár, ha mi a’ paraszt’ jogálla­­potját törvényesen kitűzzük, ha őt önkény ellen megóvjuk, ha azon terheket, m­ellyeket viselnie kell, kevesbítjük, ha jogot adunk neki, földbirtokot szerezhetni magának — ám kiáltson ránk szokott határozó módján: „azon engedélyek, mellyeket a’ parasztnak adtok, kevés hasznára vannak“, — ám jósolja, mi­dőn a’ váltójogot kidolgozzuk, hogy az „az összefüggésből ki­­szakasztva , elkülönítve , semmi gyakorlati hasznot nem nyuj­­tana“, — ám állítsa végre, hogy ,,a' legtöbb esetben az egész világon a’ kiváltságosok’ absolutismusának mondatnék, mit Ma­­gyarhonban az ellenzés (oppositio) szabadelműnek nevezi, —­­ ám kiáltassék ránk mindez hallható hangon, az mind nem hábor­gatnod, sőt azoknak, mint mondók, kik becsületesen törekedtek javítani, vagy a’ szerzó szerint „foltozgatni“, megmarad érde­mük, hogy a javításnak egyetlen gyakorlatilag lehetséges mód­ját , habár nem vitték is keresztül, de legalább alkalmazták. Én sem az ellenzéshez nem tartozom, sem azokhoz, kik azt hi­szik , hogy a’ bukás és romlás már az ajtó’ küszöbén áll, mivel némelly tárgy óhajtás ellen történik. — Nekem semmi részem azon balfogásokban, mellyeket a’ pártok elkövettek, sem azon érdemekben, mellyeket magoknak szereztek. Távol van tőlem, a’ történt jót kirekesztőleg az ellenzésnek tulajdonítni. Én csak az igazságnak vivem ki jogát, ’s azért meg kell vallani, hogy az ellenzés becsületesen dolgozott benne. Nem akarom tagadni, hogy elkövetett balfogásai és túlzásai által a’ haladás’ ügyének ártott, de kérdem, valljon e’ túlzásokkal nem állanak e semmi elmulasztások szemközt? Kérdem az olvasót, valljon általában amaz irányt, hogy a’ nemzetiség emeltessék, nemesíttessék, a’ szabad, önálló alkotmány megtartassék, a’ vitatás’ szabadsága mind üléseken, mind a’ sajtó’ útján , a’ lelkiismeret’ szabadsága, valamennyi keresztény vallás’ híveinek egyenlő lábra tétele, a’ Mózes’vallása’követőire nézve pedig emberibb elvek’ felállítása által biztosíttassék, különösen pedig, valljon azon irányt, hogy a’ paraszt’ jogállapotra törvényesen megállapíttassék, erkölcsi helyzete emberibb bánás által emeltessék, az oktatás’ jólétei rá is kiterjesztessenek, az igazság-kiszolgáltatás általában gyorsabbá, hatékonyabbá ’s olcsóbbá tétessék, hogy az orszá­gosan nem képviselt parasztról ezen képviselés’költségei, mely­­lyeket viselt, levétessenek, az iparnak, gyors közlekedési esz­közök’ előteremtésére lehetőséget nyújtva, uj ösztön adassék, a’ vámmentesség’ kiváltságáról ezen utóbbinak javára lemondas­sák, — ’s több illyes — kérdem, neveztetnek e illy irányza­tok egyébütt a’ kiváltságosok’ absolutismusának ? Illy irányza­tokat nevez, a’ mennyire előttem ismeretes, az ellenzés nálunk szabadelmüeknek, mi magában véve üres szó, mellynek jelen­tősége idő, hely ’s körülmények szerint változik, ’s melly meg­ítélés’ mérlegéül nem szolgálhat, mihelyt valamelly törvényho­zói rendszabály’ értéke vagy nem-értéke forog kérdésben. Ezek­re nézve fő dolog, valljon e’ rendszabályok czélszerűek, politi­­kailag szükségesek és korszerűek, leginkább pedig valljon si­­keresek e vagy sem ? No már most, minthogy a’ szerző a’ tett­dolgok’ mezején meg akar állani, bátorkodom őt kérdezni: meg­fontolta e politicai jelentőségét az utolsó úrbéri törvénynek, mint az ország’ nagyszámú néposztálya’ utalmára szolgáló, a’ kiváltságosoktól eredeti rendszabálynak ? Méltatta e némi fi­gyelmére ama’ határozatok’ következéseit a’ földművelés’ vi­rágzására , mellyek a’ jobbágyi és urasági telkek’ összesítését tárgyazzák ? Megvigyázta e gyakorlatilag az utolsó úrbéri tör­vények’ foganatosságát az ország’ külön részeiben ? Látta e foganatosságát azon uj törvénynek, melly adóssági pörökben rö­vid szóbeli eljárást tárgyaz ? Megismerte e azon elvekben a’ további fejlődés’ csiráját, melly az országgyűlési költségekről ’s a’ vasutakról hozott törvényekben rejtezik? — Én olly hely­zetben vagyok, hogy közelről vigyázhatok, ’s azért bizonyos­sá tehetem a’ szerzőt, hogy, csak néhány példát említve, az utóbbi úrbéri törvények a’ parasztnak a’ szándéklott utalmat az alkalmazásban is megadták, munkásságának üdvös ösztönt nyúj­tottak, és az emberibb bánás’ befolyása már erkölcsi állapotjá­­ra is érezhető kezd lenni. Ezek nem annyira következései a’ neki adott engedélyeknek , mint eredményei a’ reá alkalmazott emberiség’ és jogosság’elveinek. E’ törvényeknek nem az fő­­czéljok, hogy anyagi engedélyek által javíttassák a’ jobbágy’ helyzete, hanem az, hogy önkény ellen megóvassék, törvé­nyesen kitűzött állás mutattassék ki neki a­ magyar köztársa­ságban , ’s e’ czéljokat elérték. A’ kiváltságosok a’ parasztnak olly jogállapotot adtak, millyennel ezelőtt nem birt, emberi bánást szereztek neki, a’ bottalbüntetést úrbéri vétségeknél eltörlötték, lehetségessé tették, hogy nyolcz millió ember’ szi­vében a’ becsületérzés elevenen fentartassék, ’s az erkölcsi méltóságra emelkedni törekvés bennök el ne nyomathassák. Ezt tették a’ kiváltságosok. Nem önként, mert az erkölcsi köte­­telezettség és a­ politikai szükség­ben léteztek, de az érdem ab­ban fekszik, hogy azokat megismerték és azok szerint csele- 340

Next