Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-11-19 / 93. szám

Világosan kimondára : ha Acsy csakugyan tag. — Ha az vo’na, ’s ezt ny­iványosan eltagadná, akkor D. Zs. ur maga is a­,t mondaná róla, hogy szemtelen rril hazudik. — De miután nem tag, tehát sem szemtelen , sem hazug, így megy az min­den feltételes állításokkal: a1 .,si lacuisses“tól kezdve egész „Ácsy, ha igaz“-ig. És igy nem dorongoltam le senkit; kivált miután Ácsy csak álorcza, tehát nem személy. Mit akar hát D. Zs. ur? 4. §. De én bátor vagyok D. Zs. urat valaminek bebizo­nyítására felszólítni, mellyel nekem köteles. Ő azt monda, hogy én az academiának sem tisztelője sem barátja nem vagyok. — Itt már teljes joggal áll: asserenti incumbit próba, ’s ha azt nekem be nem bizonyitandja, akkor itt a’ Századunk­ban ,,e’ sorokkal“ kinyilatkoztatom, hogy ő egy — Ne ijedjen meg, drága D. Zs. ur­a nem akarok nemes nyelvének hangjába esni; sőt inkább úgy meg akarom dicsérni, hogy e’ feletti örömében önmaga fog maga felett nevetni. — Én önt, mint mondom, egy egészen rendkívüli, szerencsés és éleseszű világosan látónak (clairvoyant) nyilatkoztatom, kinek mindenből mit olvas és lát, az ellenkezője tűnik fel. 5. §. Közönséges emberek’ számára elég világosan kiír­tam a’ Századunk’ 80ik számában: ,,Az academia olly fontos és becses hazai intézet, hogy iránta minden hazafinak a’ leg­nagyobb érdekkel viseltetni ’s az intézet’ legszebb virágzását kell óhajtania.“ A’ Soik számban kinyilatkoztatom: „hogy én minden illy intézet, ’s annál inkább a’ miénk iránt legnagyobb tisztelettel viseltetem, — és hogy valamint nagyrabecsült academiánk ál­talában , úgy annak tagjai különösen (keveset kivéve) folyvást tárgyai legmélyebb tiszteletemnek.“ A’ 20ik számban az olly sok oldalról megtámadott Zseb­­szótárt is igazságosan védelmeztem. Mindezt azonban D. Zs. ur egészen máskép, t. i. épen egyenesen ellenkezőleg látja; mintha t. i. academiánknak sem baratja sem tisztel­ve nem volnék. A’ kofákkal senki sem szokott tanácskozni az academiák felöl. D. Zs. urnak azonban ez szokás szerintinek tetszik. Ő te­hát a’ kofákat igen tudós asszonyoknak tartja, így tehát itt is egészen az ellenkezőt. 6. §. Azon tehetség, mindenben ellenkezőt látni, az élet­ben sok mulatságot szerezhet neki. Ha tüzet lát, azt hiszi hogy git ’s megfordítva. Ezért kell most CZf/r.-nak a’ Duna felett vasból épitnie a’ hidat, hogy igy a’ tűzfolyamtól el ne égjen, na D. Zs. vallásos könyvet olvas, Voltairet véli olvasni, ’s Vol­taire’ munkáit vasárnapi predikátzióknak tartja. Ila Társalkodó van a’ kezében, a’ Századunkat véli látni; ezért bombája az el­­sőbbikben. Azt hitte, hogy a’ Századunkból lőtte ki. A’ nap rá nézve éj, az éj az ő napja. Reggel korán lefekszik, estig al­szik ’s ekkor reggeliz ’stb. 7. §. Illy ellenkező­ látásunknak egészen máskép kell írni. Tehát: halljuk! 33Gyűlölöm az academiákat s ölelem azon aca­­demicusokat, kik engem többször megbántottak, minden­­teoló­gusokkal egyetemben !“— Ez D. Zs. urnák. — Végre most már — módja szerint — csakugyan el fogja érteni mit mondani akarok.— De tán mondok ollyasmit az academia ellen , mi a’ feneb­­bi nyilatkozással ellenkezésbe jó. — Hadd lássuk! Elsőbben az academiáról tiz éven át egy betűt sem írtam ’s most sem írtam volna, ha erre némel­y academicusok nem kényszerítenek, mikint ezt már elbeszélem. — Innen ered az egy kissebb élesebb nyelvem, mint minővel szokásom élni. De azon csekély túlzásoknak jó iránya is nem sokára ki fog világolni. Sokat írtam már német nyelven , mindig kimélőleg ’s ille­delmesen. Alig kezdtem azonban magyar lapokba írni, azonnal több akadémikus által keményen megtámadtatára. A’ Figyelme­­ző ’s egyéb lapok az elleneim kitörések’ valóságos raktárai. Eleinte mérsékelve válaszoltam , de még, ha csak azt nyilatkozta­­tom is: „irántam udvaritlanok,“ — fennen kiálták, hogy nyel­vem durva. Ha tehát bunkóval támadtatom meg, legyőzővel védelmezzem magam ? — Ennek következtében kényszerülve érzem magam más hang’­felvételére. De mostantól fogvást oda engedem nekik velők született udvariasságukat, ’s előbbi írás­módomra térek vissza, mellynek bizonyságául szolgálnak a’je­len sorok. Másodszor: Két akadályt valók merész kimutatni ’s he­lyettük indítványokat javasolni, mellyek az academiának — az én belátásom szerint — javára szolgáltak volna. Ha ezek mit­­sem érnek, legalább akaratom volt jó. 9. §. Még egy, ’s tán a’ legfontosabb akadály csak ké­sőbb jutott eszembe, hogy t. i. academiánk pénzben igen sze­gény. Mert alig van évenkint rendelkezése alatt 20,000 ifja, midőn már csak minden rendes tag’ fizetése 21,000 ftot kíván. E’ miatt, mint hallom, csak igen kevés tagok vannak fizetés­ben , ’s ezekre a’ titoknokkal ’s többi személyzettel együtt alig 10,000 ft. adatik ki. Igen természetes tehát, hogy a’ hátralevő többség kevésbbé munkás, mintha illendő fizetést hozna. Mert a’ tudományokra ’s művészetekre leginkább szegénysorsnak adják magokat, kiknek szükségeikről gondoskodniok kell. — Tehát deficiente pecu — deficit omne­nia. Kicsi vízből igen kicsi halakat lehet kapni. Másutt egészen másképen áll a’dolog! A’ franczia acade­micusok’ fizetése évenkint 129,600 pjra rúg. Az orosz academia a’ statuspénztárból 241,800 rubelt húz. Ezenkívül a’ birodalombani minden kalendariomok’ szaba­dalmával bir ’s a’ pétervári újsággal is, mellynek évi jövedel­me 150,000 rubel; összesen 391,300 rubel. Egy rubel 46 krt. tevén, pénzünkben 300,380 ft. pp. E’ fölött az academia egé­szen postabér- sőt censura-mentes, saját könyvsajtóval, betű­öntő-intézettel bir. — Minden rendes tag 5000 rubelt — 4833 ft. ezüst p. húz évenkint; minden segéd 2500 rubelt 1916 frtot; a’ titoknak 2000 rub. , 1533 frt pp. Ez már az­tán fizetés! (Recueil des actes de l’academie de St. Petersbourg 1837.) Ha most már academiánkat a’ fenebbi kettőhöz hasonlítjuk, akkor a’ miénk’ állapotja nagyon nyomom­nak fog látszani. Kívánatos volna tehát, hogy az ország’ rendet az academiáról is gazdagabban gondoskodjanak. Valameddig ebben kedvező változtatás nem történik, addig minden rendszabások erőtle­nek, bár hogyan intézkedjenek is irántuk. Egyébkint minden kezdet nehéz. A­ fenebbi ’s egyéb aca­demiák sem mivettek alakulásuknál csodákat. A’ miénk is idő­vel a’ többiek’ példáját követendi, ha ahhoz neki a’szükséges eszközöket szolgáltatják. 10. §. Ezekből mindenki átláthatja, hogy academiánk iránt a’ legnagyobb tisztelettel ’s részvéttel viseltetem. Nem úgy a’ neologusok iránt, kikről gróf Teleky József ur ő exczellentiája is, az academia’ valódilag tudós és érdem.

Next