Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-22 / 32. szám

245 246 jén közönségesen kicsiny a’ viz a’ Száván, melly aztán annál kevesbbé hajózható, minthogy medre több év óta nem tisztittatott. Csak az őszi esőzések ’s a’ Száva’ vizének ekképen emelkedte után juthatnak na­gyobb folyamhajó-szállitmányok Sziszekbe ’s gyakran egyenesen Ká­­rolyvárosba is, de többnyire csak könnyebb hajókra átrakva. Azon idő, midőn a’ Lujza- és zengi út hó által lepetik, olly közel, hogy, különösen mikor a’ gabonaár a’ tengeri révekben hasznot igér, a’ Fiuméba- és Zengbe-szállítás’ költségei nemcsak rögtön emelkednek, hanem a’ Károlyvárosba érkezett termékek’ nagy tömege gyakran hónapok múlva vagy csak késő tavasszal vitethetik a’ tengeri helyek­re, így a’ bánsági gabonaszállítmány 20—30%-rel többe kerülhet az előreszámitottnál, ’s három hónap alatt szintúgy megérkezhetik mint kilencz hónap alatt, mi természetesen igen káros lesz vállalatiban a’ kereskedőnek. Látni tehát, hogy ez útvonal sem alkalmazható sükerrel a’ ma­gyar kiviteli kereskedésre, annál inkább csudálkozhatni azon indítvá­nyon, hogy Sziszektől Bandisno-Seloig és Sziszektől Károly városig vasút csináltassék. Az előbbi vasúton a’ gabonaszállítmánynak Ban­­disno-Seloban közönséges kocsikra kellene átrakatnia ’s ekképen kül­detnie Zengbe; e’ szerint nem valószínű, hogy így lényeges költ­ségkímélés érethetnék el, semmi esetre sem fogna a’ kétszeri (­ bandisno-seloi és zenggi) átrakás elkerültethetni. Nem kevesbbé ked­vezőtlen a’ sziszek-károlyvárosi vasút, mert nemcsak emelkedő irány­ban kellene mennie, hanem legalább, minden kerengésekkel a’ Kulpa’ hosszában, tiz mérföldnyi utat haladnia; ’s minthogy igy a’ szállít­mány’ mázsája legalább is 18 krba kerülendne, kétséget nem szen­ved, hogy az áru inkább 6 — 8 kr. költséggel a’ Kulpán küldetend­­nék Károlyvárosba, midőn az vízzel bővelkedik. Ez annál bizonyo­sabbnak látszik, minthogy természetesen a’ nagy folyamhajók, vagyis a’ nagy szállítmányok, csak akkor érkezhetnek Sziszekbe, mikor a’ Szávának elég vize van, t. i. akkor, midőn a’ Kulpa is hajózható ’s a’ szállítás lapos és nem mélyen merülő hajók által akadálytalanul eszkö­zöltethetik. E’ vasut tehát aligha fogna a’ vállalkozóknak hasznot haj­tani ’s a’ magyar kiviteli kereskedést előmozdítani, így mind a’ két vasút nemcsak gyakor használattal, hanem bi­zonyára kevesebb szállitásköltséggel sem ígérkezik; mert vissza- és személy-szállítások e’ téren teljesen hiányzanak; e’ mellett a’ termé­keket és árukat csak olly helyekre szállítja, honnan, mint eddig, a’ nagy összehalmozás miatt a’ tovább szállítás akadályoztatnék és késleltetnék. (Vége következik.) csoda tehát, hogy az országgyűléseknél is támadtak visszaélések. Né­­melly országokban a’ napdijak iránt sötét éjszaka uralkodik; nem tud­ják mennyibe kerül az országgyűlés a’ nemzetnek. Némelly németor­szági tartomány­rendekről a’ XVIII, XIX századból bizonyos tudósítások vannak; például Hildesheimban a’ XVIIIIk században az országgyű­lések ülésenkint fizettettek; minden kanonok egy ülésért egy speciel­aranyat kapott mivel önmagát ’s nem másokat képviselt, ’s igy kár­­mentesítésre igazságos igényt nem tarthatott. Hannoverában időmben, midőn Göttingában tanultam, a’ rendek Hannoverába utazási ’s ott tar­tózkodási költségeiket is felszámiták ; vallyon ez még most is úgy van e, nem tudom. Legközönségesbek e’ dijak napokra, például Szász- és Magyarországban. Magyarországban a’ rendek’ napdijai feltünőleg te­temesek , annyival inkább, miután a’ legtöbb országgyűlési követek megyei tisztviselőkből választatnak, kik rendes fizetéseiket azért húz­zák, ’s ők eddig Pozsonyban a’ polgároknál szabad szállást kaptak. *) Ki önmagát képviseli, napdijakat nem kívánhat; neki az országgyűlé­sen magát kell tartania, bár mennyire nehezére essék is. De a’ ki mást képvisel, annak természetesen költségei megtérítendők. Ebben csupán Anglia és Francziaország szolgál kivételül: itt az alsóház és a’ kamra’ követei az országnak egy fillérjébe sem kerülnek (a’ felső­házban pedig a’ praelatusok és lordok, Francziaországban a’ pairkam­­rai pairek önmagokat képviselik és szinte sajátjokból élnek), ’s mind e’ mellett is kapkodnak a’ követségért Angliában ’s Francziaország­ban, ’s Angliában ezernyi font sterlingek hányatnak ki e’ végett, de »Ilyesmi megtörténhetik a’ gazdag Angliában, ’s a’ forradalom óta a’ jóllét’ szinte magas fokára emelt Francziaországban, de koránsem szegény országokban; már a’ szegény Scotiában a’ parlamenti kö­vetek napdijakat húznak, ’s ugyan ezen okból a’ napdijak nem ma­radhatnak el Németországban, Svécziában, Magyarországban ’stb. Kérdés: Ki határozza meg a’ dijakat? Mindenkorra a’ dijak meg nem határozhatók ’s állapíthatók, mert a’ vendéglőbeni ’s utazá­si költségek, a’ postapénz ’s egyéb szükségességek emelkednek, el­hallgatván, hogy a’ fényűzés, mellytől a’ követek is közönségesen elra­gadtatnak, a’ vizibeteghez hasonlólag kielégíthetlen, miről Horácz olly szépen mondja: „Crescit indulgens sibi divus hydrops, nec sitim per- Iit, nisi causa morbi fugerit veris et aquosus corpore langvor.“ Ki határozza meg a’ dijak’mennyiségét? Természetesen a’választók, kik a’ követet az országgyűlésre küldik. Nem ritkán magok a’ rendek határozzák meg azt az országgyűlésen vagy a’ kamarákban, így Francziaországban a’ rendek magok határozák meg dijaikat a’ nem­zeti gyűlésben (assamblée nationale), eleinte naponkint 3 később 4 tallérra. Svécziában 1656-ban a’ különböző rendek egymás­nak ajándékokat határoztak. Némelly német tartományokban azelőtt a’ rendek a’ haza’ költségén vendéglék egymást, ’s egész lélekkel ittak pro salute patriae. Schlözer göttingai professor a’ hannover­i rendek’költség-jegyzékét megszerzé egykor magának, mellyből ki­tetszett, hogy minden vendéglésnél egy követre 6 palaczk rajnai ju­tott. Ezáltal a’ rendek magokat gyűlöletesekké tevék. Azelőtt gyakran mondák Németországban: ,,A’ rendek nem lesznek eszem-iszomnál egyebet, mire valók tehát!“ így némelly német tartományokban ön­magoktól elmaradtak, a’ nélkül, hogy a’ felségnek erőszakoskodni *) Ez a­ polgárokra nézve nyomasztó teher. Nem kell ezt a­ magyar vendégszeretettel beleplezni. Ha az országgyűlések még most is he­tekig vagy 2 hónapon át (törvényes határidő) tartanának , akkor le­hetne azzal menteni, de éveken át tartó vendégszeretet, hacsak mind­járt lakással is, igen nyommasztó követelés. Több házbirtokos Po­zsonyban , ki csak a’ házbérből él, tapasztalásom szerint a’ hosszas országgyűlések által elszegényednek. Nem szükség ellenvetésül elle­nem felhozni, hogy országgyűlések által Pozsonyban a’ pénzforgásba jön. Ez nem tagadható, de csak a’ vendéglősök, szatócsok, keres­kedők, bérkocsisok, mészárosok , pékek , kávésok , szabók, haladók, szinházbérlők részesülnek, nem pedig a’ háztulajdonosok, tisztviselők, oktatók , nyugalmazottak ’stb . kik az élelem’ felemelt ára miatt meg mellette vesztenek. Fáy- A’ Karok­’ és rendek’ th­eoriája a’ közstatusjog’ elnemfogult elvei után. Dr. Rumytól. (Folytatás.) 4) A’ rendeknek napdijakat kell nyerniök; azok t. i. kik nem magokat (mint Magyarországban a’ praelatusok ’s mágnások, más or­szágokban a’ nemesség, hol az örökségi rendiség létezik*), hanem másokat képviselnek, például városok és faluközségeket, egész me­gyék’ nemességét. Egészen helyén van ’s illő, hogy kármentesíttesse­­nek, hogy az országgyűlésem tartózkodásuk költségei megtéríltesse­­nek. De a’ hol pénz forog kérdésben, melly olly sok ember által min­den , még az erény és hazafiság fölébe is helyeztetik **), tapasztalás szerint könnyen visszaélések támadnak ’s mindent elrontnak. Nem *) Ha egy családból csupán a’ caput familiae jelenik meg az országgyű­lésen ’s az egész családot képviseli, mikint Svécziában, tarthat szá­mot napdijakra a’ képviselő a’ család’ részéről. Épen igy nyernek a’ káptalanok’ követei napdijakat, mivel az egész káptalant képviselik **) ... cives, cives quaerenda pecunia primum, virtus post numost mon­­dá gúnyosan Horácz. r

Next