Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-04 / 1. szám

1. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. SZÁZADUNK felegyeh­atósági szerkezetünkről, ’s mi befolyással volt az alkotmányunk’ megmaradására. Pour moi je suis convaincu, que ce sont les diétines qui ont conservé la patrie et que c’est Iá que le vrai palladium de la liberté. Rousseau. Cons, sur le gouv. de pologne. Nemzeti nyilványos éltünk’ fejlődésének csalhatlan bizonysága, hogy több közjogi kérdések fordulnak meg a’ közönség előtt, ’s rész­véttel fogadtatnak, az eszmék’ közlése föl-föllebbentvén az azokat ed­dig fedett leplet, vagy tán ezen megkezdett súrlódás ébresztő nemze­tül aludt zsibbadásunkból; szóval a’ görög bölcs’ elve „nosce te ipsum“ kezd létre jöni. Nehány évvel ezelőtt min magunk nem ismertük nem­zeti szerkezetünket, mert azon kevesek, kik hosszas fáradozás és fo­­ltantokbani búvárkodás után, a’ jónak és gonosznak tudására jutának, szerzett ismereteiket, mint memplusi titkokat papjai, őrzék, ’s csu­­dálkozhatánk e, ha terra incognita voltunk a’ külföld előtt ?’s nem volt e a’ hatalmas szellemi nagy agitátornak igaza: „mindenben hátra vagyunk ?” Egy magáról annyira elfelejtkezett tespedésben pangó nem­zetnek , minő mi voltunk, egy illy hatalmas szózat, egy illy pirító ki­tétel kellett, hogy ébredjen letargiájából. Az ő szép lelke, — mert nagy lélek lehet e más?— óhajtá látni nemzetét boldognak, nagyszerű­nek , ’s nem elégedvén meg az óhajtással tőn; de a’ tökéletesség’ végpontja olly távol, hogy ehhez mérve minden nemzet mondhatja: „Hátra vagyunk.“ E’ kitétel electricai szikrakint hatá meg a’ nem­zetet, ’s az iskola’ párjai közt beszivott, a hiúságunknak hízelgő, az idő’ haladtával olly híven, hivebben mint a’ hon’ ’s emberiség’ szeretete táplált és melengetett mondat „extra Hungáriám“ által elkevélyedett ma­gyar eszmélni kezdett. Ideje volt! Keletre, nyugotra, délre, északra minden haladt, csak mi vittük nyakas tespedésünket megye- ’s innen természetesen országgyűléseinkbe; mert bár voltak, tagadhatatlan, egyes férfiak ’s törvényhatóságok, józan haladást kívánók, megjele­nésük meteorként eltűnt,, ’s az előítélet’ egyiptomi sötétségű éjjelét föl nem deríthető. Ekkor jelent meg a’ nagy izgató, ’s az ókor’ sötét rémjei szellemét ható dörgő szózata előtt elenyészlek, mi pedig éb­redvén , eszmélve fürkészni kezdénk, ’s érzénk tagjainkban fiatal erőt, képest méltán igényelhető helyeket egykor elfoglaltatni velünk. Igen, el kell ismernünk: „mindenben h­á­t­ra v­a­g­y­u­n­k ezt kell szi­vünkbe vésni, ez legyen jelszavunk, hogy igy legkisebbet nemzeti éltünkben figyelmetlenül ne hagyjunk, gondoskodásunkat mindenre ki­­terjesszük. A’ tökéletesedés’ pály­áj­a végetlen. Tárgyamtól tán már igen is eltértem, de a’ nemes gróf ezen nagy következményű szavai iránt — mellyek honunkban olly sok visszás érzéseket ’s fonák magyarázatot gerjesztenek — táplált gondolataim­nak szabad folyást kelle engednem. Jól tudom, nem fejtem ki nagy eszméjét, de hiszem, nem veendi rész néven; lélekben előttem lebeg, de szavakba nem szoríthatom össze. Különben is a’ nagyszerű kép­hez igen közel állunk. Nekünk csak a’ sejtélv jut, az utókornak marad, őt és nagyszerű munkálatai’ becsét fölfogni és méltánylani. Az előre bocsátottak’ folytában közlöm én is megyehatósági szerkezetünk körül tett némelly vizsgálataimat ’s eszméimet, ’s azoknak a’ közjogi kérdések’ közlése ’s minden oldalróli vitatása által nyilvá­n­os éltünkre fölszámíthatatlan hasznos hatású Századunk’ hasáb­jaiban való fölvételét kérem, ha a’ szerkesztőség érdemesnek talá­­landja. *) Nemzetünk idegen világrészből, idegen szokásokat, nyelvet és is­tent hozván magával, átjött helyet foglalni Europa’ népei’ sorába ; küz­dött , erőteljes volt, illő ’s olly tiszteletet parancsoló állást von, hogy Europa’ hatalommérlegében szava ’s kardja érvényessé vált. ’S már ez magában csoda; mert minden oldalról ellenségtől körülvéve, el­nyomott ’s kiszorított, természetesen a’ bosszuállásra csak jó alkalmat leső népekkel vegyülve, a’ hatalom’ tetőpontjára jutni, ’s o­t sokáig meg is maradni, nem gyakori jelenet a’ történetek’ évkönyveiben. — De eljövének a’ bus napok; a’ keletről ’s nyugotról tóduló viharok a’ hon’ szive felett ütközének össze, ’s ádáz csapásaik a’ legféltőbb részt, a’ középpontot fujták, ’s e’ nemzet kiállá a’ vihart, megtartván alkot­mányát, és noha ezt nagy részben a’ honunk’ leírása felett küzdött két félnek részére húzás, vagy el nem idegenítés végetti kedvezéseinek lehet tulajdonítani, mégis a’ főérdemet ez időszakban is megyei szer­kezetünktől nem tagadhatjuk meg. A’ vihar azonban elvonulván, a’ beállott békés, a’ küzdés által megedzett férfias akaratot ’s erőt elpu­­hitó állapot nagyobb résszel fenyegeté nemzetiségünket ’s alkotmá­nyunkat mint az előbbi kül ’s bel veszélyek; mert átadva magunkat a’ csábító nyugalomnak, az édes nemtevés közt szunyadozni kezdénk ’s tán örökre elalszunk, ha II. József császár olly tüzesen nem mar­kol alkotmány-gépünkbe, hogy annak zörgése még jókor fel nem riaszt. Csak illy külső behatás eszközölheté e’ csodát, mert önkinti szellemi mozgásra azon időben még számolni nem lehete, pedig igaza van a’ franczia bölcsnek: „Je repos — itt a’ szellemi pangás értetik — et la liberté me paraissent incompatibles.“ — Most azonban a’ nemzet olly sok küzdés után phoenixkint ön porából föléled, neveked­­vén erőben és szellemben. Minek tulajdoníthatjuk tehát, hogy alkot­mányos éltünk illy sok veszélyek közt épen megmaradt, mig más nem­zetek azt elveszték, és csak véráldozatokkal szerzők vissza, honfivérrel áztatva rakván le alkotmányuk’ szegletkövét? Nem egyébnek mint annak, hogy alkotmányos életünk a’ megyehatósági szer­kezet által el volt az egész nemzetbe öntve. ** *)­ ’S ezen csodatévő szerkezet nem történeti jogokon alapult az ős szerző­dés’ s az egész népnek, a’ fenségi jogok’ gyakorlatában való folytonos részvehetése) eszméjének valósítása megyei szerkezetünk’, ’s igya’ természeti jog’ szent typusát viselvén, daczok­ mind belső, mind külső *) Oly jeles czikkelyek mindig helyt találandnak lapjaink’ hasábjaiban. A’ ssserk. **) Nem lehet nem csodálkozni az újabb alkotmányok­ készítői figyelmet­­lenségén, hogy ezt nem vevék szemü­gyre ; elégnek vélték, ha néhány ezer pénzes emberrel több választhat és választathatik, mint azelőtt. Valóban drága áron szerzett intézkedés. Az alkotmány’ erősségének mellőzhetlen föltétele , hogy az alkotmányos élet az egész nemzetben el legyen terjedve , mi csak a’ helyhatósági szerkezet által érezhetik el; mert az úgy nevezett népgyű­lések, mellyek után, útfélen ’s ven­déglőkben tartatnak, bármilly népesek legyenek is, megyegyüléseink’ nyomosságát és törvényességét távolról sem érhetik el. ***) Itt véleményünk homlokegyenest ellenkező a’ tisztelt beküldő úréval, ’s nem volna nehéz alkotmányunk’ tiszta történeti eredetét megmutat­ni, valamint általán­osan minden régi alkotmány’ tisztán történeti ere­detét. Épen e’ történeti alap képezi a’ magyar alkotmány’ főbb ere­jét,­­s ez eszközlötte egyszersmind megrendíthetlen szilárdságát, mert csak a’ nemzetek’ természetes tulajdonában és történetében alapuló alkotmányok hordják magukban a’ fenmaradás’ csíráját, míg az esz­­méletileg gyártott és a’ természetjogi tanok’ kaptájára ütött újabb alkotmányok practicai alkalmazásukban mindenütt nehézségekre akad­nak. A’ most említett választási kérdés ez utóbbi osztályhoz való, ellenben megyei szerkezetünk tisztán történeti eredetű. Vagy talán a"

Next