Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-09-16 / 75. szám
581 Illy tiszta megnyugvással emelve parányi szózatomat, igen tisztelt nemzetemhez intézem buzgó kérésemet (bár mit is tartana rólam a’ közvélemény), hogy ne ássunk sirt minmagunknak; ne siessünk megszállni az eszmék zavaros tengerébe indult azon ujjászületési hajót, melly elébb utóbb valamelly korszellemi csábhős által olly reformatiói szíknek vezettethetnék, mellynek ormain a’ nemzet boldogító jövendője szétzuzatnék. Adjuk át sértetlenül alkotmányunkat az utókornak, mennyire a’ jelenkor viszonyai engedik; ne foglalkozzunk hiú idegen eszmékkel, egyesüljünk ’s maradjunk polgárilag mint anyagilag rokonérzésűek; tiszteljük a’ törvényeket, mert csak ezáltal emeljük a’ nemzet nagyságát; tiszteljük Mátyás király törvényeit egyetemben, kinek igazság szeretetéért emlékoszlopot emelni buzgunk, ’s ki apostoli magyar királyi erdődeinek intézményeit is tisztelve, honi és alkotványunkat utódaira átszállító. Pesten, September hóban 1841. Máttyus N. J. 582 Nézetem a’ népnéptelinesbdés körűl. A’ népnevelés ügyével s. n. megyéink folyvást foglalatosak, és e’ feletti értekezésekkel sok lapok is telvék már; a’ milly fontos a’ tárgy, épen olly halmaza teszik előttünk ez iránti eszméknek; hosszú azat, nagy az előkészület ezt törvénybe sorozni. Némellyek nagy hévvel ragadják az egészet, és sokat is akarnak; mig mások tartózkodva járulnak hozzá, ’s az első rendűek eszméihez képest méltán félnek a’ népnevelésnek túlságos sikerétől, mint például f. é. Társ. vallamellyik számában Staut ur, attól tartanak, hogy népünk a’ nevelés által kibúvón alantiságából, kaszáját, kapáját elhagyandja, ’s nem lesz nevének megfelelő földmives osztály. Sokan a’ népjegyzőben keresik a’ népnevelésre olly beható vagy hibás tulajdonokat, ’s czélszerűnek látják azokat jövő országgyűlésen törvény által a’ néptől függetlenítni, mint f. é. Társ. 16-ik számában Jeandor ur. Vannak ollyak is, kik majd minden tanok rövid tartalmát akarnák a’ paraszt gyermek fejébe önteni; és ezeknek megvetésére némelly részben elég velősen nyilatkozik Kénkő helységének személyesitője, melly nyilatkozatából azonban az okszerü gazdaság ’s a’ népet érdeklő törvényeink kivonali tanja — alkalmasint legszükségesebbnek ismertetvén általa is — kimaradt, melly közbevetésemet az utóbbira nézve bizonyítja záradékával az egyházi törvénykezések írója is, midőn ezt mondja: ,,a’ népiskolák rendezésében egyik főkivonatkép mutatkozik (és okosan) többeknél, hogy a’ gyermekek kivonatban azon hazai törvények szabályaira is oktattassanak, mellyek az ő sorsukat, állapotokat a’ t. n. vármegyével és földesurokkal való viszonyaikat érdeklik.“ (Századunk i. e. 69-ik szám.) Ennyi ’s több illynemü mozgalmak után hát ez ügyet, egy bizonyos ismert értelemben, jámbor óhajtásnak többé alig nevezhetjük, mert nem messze az országgyűlés, melly az országszerte közszükségnek fogadott népnevelés körüli sok javaslatokat megrostálandja, ’s hinnünk kell, hogy a’ legjobb elvek után készülend a’várt törvénycikk , mellynek azonban sok idő múlva, a’ ma szülötteknek még csak világba léptekkor, tehát 15, 20 esztendő múlva élvezhetjük kívánt sikerét; azt tartom, ez mindenki előtt elég világos. E’ késelmi bajon segitni nézetem szerint a’ népértelmesbitésre legegyszerűbb ’s egyszersmind leghatóbb eszköz lenne hazai törvényeinket kétfelé osztályozva, két tekintetből kivonatilag a’ nép nyelvén évenkint naptárokba sorozni, mert a’ naptárhoz legolcsóbban jut, és minden esetre megszerzi a’nép. Mihez képest alázatos véleményem oda járul, miszerint első tekintetből, hogy a’ kormány főrend, földesurak, és killemesség iránt hálaadatosságot és nagyobb tiszteletet ébreszthessünk a’ köznép közt, szükségesnek tartanám amazoknak törvénybe foglalt hasznos intézkedéseiket a’ hazára, közjóra, ’s különösen a’ népre ható áldozataikat ismertetni, és igy például első osztályban a’ közelebb múlt országgyűlésen alkotott 6-dik törvényczkket a’ magyarnyelvről; 39iket a’ budapesti hídról, a’ személy választás nélküli hidvámszedést is hozzá értve; 42-et a’ m. t. társaságra folytatva tett adakozásokról és annak czéljairól; 43kat a’ m. Ludovicea katonai intézetre tett ajánlásokról és az intézet irányáról; 44-ik, ámbár szép áldozat, de nép elébe való nem lévén, elmaradhat; 45iket végre az országgyűlés költségeinek szabad ajánláskép a’ nemesi rend által való viseléséről; — ez utósára meg kell jegyeznem: népünk nagyobb része most sem hiszi, hogy a’ két utóbbi országgyűlés költségeit nem ő viselte, ’s ez sokak előtt igen valószínű lehet. Második tekintetből a’ vmegye, földesúr és az adózó közt fenálló viszonyokat, és minden jogszerű gyakorlatra kötelező törvényeket hogy igen szükséges legyen a’ néppel ismertetni, ki sem fogja tagadhatni; (ellenkező esetben nagyobb meggyőződés végett bátor vagyok a’ tisztelt olvasót f. é. Ismertető 23, 24dik számaiban „Csipet haladásunk szelenczéjéből“ czimü czikkemre utasitni, hol e’ mondásom értelmében bővebben kifejtém magamat), így az 1840ki 2-dik tczikket az ujonczok ajánlatáról, az ott felhozott régibb tczikkek szerinti körülírással; 1836ki urbérrel együtt az 1840ki Tikét, kikat a’ jobbágyok örökösödéséről; kiket a’ mezei rendőrségről, 1836dik 20ikkal az 1840dik 11 két a’ szóbeli perekről; 1836dik 14et és 1840dik 13kát a’ világos örökösödésről; 1717iki 27ket és 1840ik 14et a’ polgárok által leendő végrendeletekről; lSl6dik 15ik szerint a’ váltótörvénykönyvröl szükséges rövid megjegyzést, nem különben 29 ket a’ zsidókról és az ezek iránti országgyűlési irományok értelme szerint a’ türelem tekintetéből oda illő tanítást ’s tell velősen és értelmesen előadni javalom. Midőn e’ folytatólag évenkint az említett naptárakban adandó igen érdekes munkára szép irodalmunk mezején fáradozó lelkes munkásinkhoz intézném ez ügyben alázatos felkérésemet, nem lehet nem reménylenem, hogy egy, mint fenebb mondám, a’ nép nyelvét egész valójában értő jeles írónak szép jutalom részül esik azon öntudat, hogy a’ népet nagy mértékben értelmesbitni szerencsés lehet, és bambuszbot nélkül jóslom, hogy ez után pár évek múlva, és igy hamarább mint a’mindenesetre szükséges népneveléssel, érjük czélunkat, ha nem említem is azt, hogy borozás közben (mit a’ t. n. megyék tilalma csakugyan eltörölhetne, lásd ismét f. é. Ismert. 23. 24. sz.) a’ falu- vagy biróháznák haszontalan diákizálás helyett majd az urak érdemeiről, hasznos tervezeteikről, nagylelkűségökről ’stb., majd pedig a’ körükbe vágó jogszerűségekről leend szó, mi csak jót áraszthat a’ hazára; ’s ezt kivinni értekezésem szerint lehet is, kell is, pedig magában nem nagy feladat, de eszközölni szép hivatás; itt azt is hiszem, hogy a’ folyó évi Századunk 70-dik számában regényes „Hungarica“ e’ tervet nem érzi bizonytalan iránynak, mert ha szerinte gyönyörűt nem is, de minden esetre szebb jövendőt igér. Úgy látszik, szép volt Schodelnéle! 1840 ik téberékén a’ pozsonyi színpadon másodszor adott Normában ezüst sarlóval megtiszteltetésekor nyilványos köszönetébe szőtt e’ szerény kifejezését hallani: „Lelkesülve érzem magamat örömömben, hogy pályámnak külföldön érlelt gyümölcseit édes hazámnak szentelhetem.“ De százszorta szebb lesz hallhatni pár évek múlva értekezésem érdemében azt, hogy „ez, és ez a’ jeles honpolgár, ki, mint a’ népet lényegesen érdeklő törvényinknek rövid, értelmes és foganatos Commentariusa, hazánk oltárára tett olly nagyhatású munkájáért nemzetünk háláját mindenkor megérdemli.“ — Pannonhegyen 1841nek eszelő Okán. Ropos József, udv. liszt.