Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-02-25 / 16. szám

16* szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. Február* %&• SZÁZADUNK. Törvényért és törvényes ügy mellett fel­szólalni ’s küzdeni soha sem felesleges. Illő ’s annál szívesebb köszönetét viszonozván i. e. Századunk 13ik szám alatti értekezőjének, mivel a’ Sik számban foglalt főbb né­zeteimet és törvényes elveimet ékes szónoklattal általában pártolván, azon hiedelemben, hogy tisztelt értekező úr kommentárjai által az egészen újonan alkotott bírói eljárásról szóló törvények’ fogalma’ előterjesztésének tiszta czéljától vezéreltetett legyen, tökéletesen meg­erősített. Azonban hazafias buzgalmáért méltán megérdemlett minden tisz­telet mellett megbocsátand nekem, ha én példáját ’s azon állítását „l mindenkinek kell a’ törvényt magyarázhatnia úgy mikint követ­nie szabad és kell'­ magamévá lévén, őszintén kijelentem, hogy némelly nézeteit azon kijelentésével, hogy állításait mindig a’ tör­vényre vezeti vissza, legalább a’ törvények’ világos értelméhez al­kalmaztatva egészen meg nem egyeztethetem. Mi a’ törvény’ magyarázatára alkalmaztatott oktatói megjegyzé­seket illeti, jelesül: „Mindenkinek fel kell idézni magában azon eszméket, mellyeket a’ törvényhozóság a’ törvény alkotásakor megfontolt és elha­tározott ... ’s ezt magyarázatnak nevezzük; következőleg mindenkinek kell a’törvényt magyarázhatnia“; ismét: „Illy magyarázatot én is köve­telek magamnak és felállítom az okokat, mellyekből gondolom, hogy a törvényhozónak e’ vagy ama’szándéka volt’stb.” Végre: „Használjon bár mindenki magának minden módokat, hogy a’ törvény’ valódi értelmét felfedezze; olvasson bár mindenki annyi nézeteket, mennyi módjában van ’s eszméljen felettök, képezzen magának saját meggyőződést a’ törvényhozás’ akaratja felől ’stb.“ mindezekre elég azt ismételni, bár minden törvény olly világos és kimerítő volna, hogy annak commen­­tatiós magyarázatára szorulni és még előbb a’ törvényhozás’ eszméjét és akaratját fontolgatni nem kellen; hogy pedig a’ váltótörvényekben mind e’ mellett azoknak alkotásához annyi segéd kutforrások, eszkö­zök és adatok használtathattak, ezen hiány valamenynyire létez, ezt az értekezőnek ön hosszas commentatioi elégségesen igazolják. Ha az idézett értekezésben a’ többi közt ezeket nem olvasnám: „én minden állításomat mindig a’ törvényre vezetem vissza, ’s csak ebben találom gyáradlyaikat, azokat logikai pontossággal mint törvényes szükségességeket kell felállítanom“; és ismét: „azt, mit a’ törvény­ből mint következtetést származtatok, a’ bírókra nézve is szükséges­­ségként kell felállítanom“; ismét: „igaz ugyan, hogy csalódhatom, de akkor a’ tévedés csak azon állítást érintheti, hogy a’ törvényben úgy áll valami, mint én előadom“ ’stb., akkor bizonyára az egész érteke­zésre abból az egyszerű nézetből nem válaszoltam volna, mivel a’ tisztelt uj honostól senki sem kívánhatná, hogy a’ honi törvényekben ’s törvényes bírói eljárásokban — mellyek’ fogalma nemcsak az írott törvények’ felfogásától, hanem a’ törvényes gyakorlattól is függ (lásd a’ hárm. könyv’ 6. és 12. §. meg II. 1. 2. §át) — tökéletesen jár­­tas legyen; de miután a’ fenebbiek’ és az egész értekezés’ tartalma a’ törvény’ magyarázatát érdeklőleg az én oktatásomra látszatik inkább irányozva lenni, nehogy viszont én látszassam, a’ felállított nézetekből merített következésekben hallgatva megegyezni, kényteleníttetve ér­zem magamat több előadásokra nézve ellennézeteimet előadni. Az idézett értekezés ismét igy szól: „azon hiány, melly én álta­lam a’ 8-dik számban felhozatik, hogy t. i. több váltójogi elv bírói eljárási külsőségek (mellyeket a’ II. 1. 140. §. formáknak nevez) nem eléggé világosan ’s kimeritőleg határoztatnak meg­( ez a’ valóságban nem áll, holott mindjárt ugyanazon szakaszban az értekező épen ellenkezően akkép fejezi ki magát: „tehát csak a’ bírói eljárás’ külsőségéről lehetne szó, ezek azonban sehol sem tartoznak magába a’ törvénybe ’stb.“; ezek szerint tehát az értekező még azt is állítja, hogy a’ bírói eljárási külsőségek vagyis formák a’ törvény által elhatározva nincsenek, midőn én ezekre nézve is csak azt mon­dom, hogy ezek véleményem szerint nem eléggé világosan és kimerí­­tőleg határoztattak el, előttem még eddig ismeretlen volt azon állított törvényes elv, hogy a’ bírói eljárási formák (különösen midőn ezek megnemtartása miatt a’ biró felelős) nem tartoznak a’ törvénybe; és igen le fog engem kötelezni az értekező, ha ezen elvét, váltói, vagy akármelly más honi, vagy köztörvényre, saját azon nyilat­kozása’ folytában: „én állításomat mindig a’ törvényre vezetem vissza,, alkalmaztatván, ezzel eddig értetlenségemből felvilágosítand. Azt egy olly szigorú büntető törvényről, mint a’ v. t. II. r. 140. §. alatti, melly a’ bíróságot nem pedig annak egyes tagjait teszi fele­lőssé, mellynek tartalma ez: ha a’ váltótörvényszék a törvé­nyes formákat meg nem tartotta ’stb., illy esetben a’ váltótör­vényszék a’ feleknek kárpótlással tartozik, hogy azon formák, mellyeknek meg nemtartása miatt a’ bíróság’ felelőségre vonatathatik, törvény által, ha nem is kimeritőleg de legalább főbb érdemére néz­ve el nem határoztattak, feltenni nem lehet. Most érintett állításának támogatására felhozott azon példaesetet, ha az elnök egy ülnöknek (vagyis igazabban a’ II. r. 5. és 9. §§. szerint rendes bírónak) előterjesztés végett kiad egy panaszt, de azt a’ biró előadni készakarva a’ felek' kárával elhalásztam, akkor ezen biró a’ 140. §. következésében az általa okozott kárért felelős ’stb., hogyan lehet az idézett 140. §. alatti törvényre, melly egyedül és egyenesen a’ törvényszék’, tehát az egész bíróság’ marasz­talására rendelkezik, alkalmaztatni, felfogni nem tudom; mert azonfe­lül, hogy illy birói elmulasztás nem is képzelhető, midőn annak eltá­­voztatására felügyelni nemcsak az elnök, sőt ezzel hivatalos foglala­tosságaira nézve az egész bíróságnak főbb tisztében és igen szoros érdekében áll, miután a’ formáknak meg nem tartásából eredeti kár­ért az egész bíróság felelős, a’ ki a’ II. r. 62. 65. úgy 76. 77. 79. 83. 84. 85. 89. ’stb. törvényczikkeket olvasta és különösen a’ 62. §., melly igy szól: a’ bíróság végzés által meghagyja ’stb., úgy a’ 84. §. a v törvényszék előtt kötött illy megegyezés — és ismét 89. §. mielőtt a’ bíróság ítélne 90. §. „a’ kétszeri viszonyos perbeszédek által fejeztetik be, rendesen váltótörvényszék előtti pe­rekben a’ vitatkozást bővebben fontolta ’s bírálta, meggyőződhetetett arról, hogy a’ váltótörvények szerint váltói törvényszék vagy bíróság egyet tesz, és hogy a’ váltótörvények ’s jelesül a’ II. 1. 5. §. azon rendelete szerint itélethozásra minden váltótörvény­széknél leg­alább három tag szükséges, sem a’ 62. §. bírósági végzést sem a’ 89ik szám alatt érintett bírósági ítéletet egyes birói tag nem hozhatja. Ha képzelhető volna olly eset, mellyet az értekező egy ülnökről (rendes bíróról) feltesz, hogy ez hivatala’ teljesítését rész­indulatból vagy hiszemből a’ feleknek károsításával készakarva elmulaszthatná, azt én birói tisztembeni visszaélésnek ismerném, és akkoron illy vét­kességet, mint egyes birói személytől keletkezettet nem a’ 140. §, ha­nem egyenesen a’ II. r. 10. §. rendeletéhez, melly igy szól: „Az el­nök és törvénytudó bírák örökösök, és azért csak bűn vagy hivatal­beli visszaélések miatt az 1805. 1. ez. 61k §. szerint rendes ítélet által fosztathatnak meg hivataloktól, alkalmaztatom ; azonban azt hi­szem, hogy illy biró az idézett törvényszabta után még a’ kárpótlás­ban is megmarasztaltathatik, valamint a’ más törvényhatóságok alatti tisztviselők, kik az I. r. 132, II. r. 47. 59. 68. 100 168 és külö­nösen 173. §§. a’ váltórendszeri eljárásokra nézve lekötelezve van­nak és felelősek, szinte nem a’ 140. §. alá tartozandók.

Next