Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-02-25 / 16. szám
16* szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. Február* %&• SZÁZADUNK. Törvényért és törvényes ügy mellett felszólalni ’s küzdeni soha sem felesleges. Illő ’s annál szívesebb köszönetét viszonozván i. e. Századunk 13ik szám alatti értekezőjének, mivel a’ Sik számban foglalt főbb nézeteimet és törvényes elveimet ékes szónoklattal általában pártolván, azon hiedelemben, hogy tisztelt értekező úr kommentárjai által az egészen újonan alkotott bírói eljárásról szóló törvények’ fogalma’ előterjesztésének tiszta czéljától vezéreltetett legyen, tökéletesen megerősített. Azonban hazafias buzgalmáért méltán megérdemlett minden tisztelet mellett megbocsátand nekem, ha én példáját ’s azon állítását „l mindenkinek kell a’ törvényt magyarázhatnia úgy mikint követnie szabad és kell' magamévá lévén, őszintén kijelentem, hogy némelly nézeteit azon kijelentésével, hogy állításait mindig a’ törvényre vezeti vissza, legalább a’ törvények’ világos értelméhez alkalmaztatva egészen meg nem egyeztethetem. Mi a’ törvény’ magyarázatára alkalmaztatott oktatói megjegyzéseket illeti, jelesül: „Mindenkinek fel kell idézni magában azon eszméket, mellyeket a’ törvényhozóság a’ törvény alkotásakor megfontolt és elhatározott ... ’s ezt magyarázatnak nevezzük; következőleg mindenkinek kell a’törvényt magyarázhatnia“; ismét: „Illy magyarázatot én is követelek magamnak és felállítom az okokat, mellyekből gondolom, hogy a törvényhozónak e’ vagy ama’szándéka volt’stb.” Végre: „Használjon bár mindenki magának minden módokat, hogy a’ törvény’ valódi értelmét felfedezze; olvasson bár mindenki annyi nézeteket, mennyi módjában van ’s eszméljen felettök, képezzen magának saját meggyőződést a’ törvényhozás’ akaratja felől ’stb.“ mindezekre elég azt ismételni, bár minden törvény olly világos és kimerítő volna, hogy annak commentatiós magyarázatára szorulni és még előbb a’ törvényhozás’ eszméjét és akaratját fontolgatni nem kellen; hogy pedig a’ váltótörvényekben mind e’ mellett azoknak alkotásához annyi segéd kutforrások, eszközök és adatok használtathattak, ezen hiány valamenynyire létez, ezt az értekezőnek ön hosszas commentatioi elégségesen igazolják. Ha az idézett értekezésben a’ többi közt ezeket nem olvasnám: „én minden állításomat mindig a’ törvényre vezetem vissza, ’s csak ebben találom gyáradlyaikat, azokat logikai pontossággal mint törvényes szükségességeket kell felállítanom“; és ismét: „azt, mit a’ törvényből mint következtetést származtatok, a’ bírókra nézve is szükségességként kell felállítanom“; ismét: „igaz ugyan, hogy csalódhatom, de akkor a’ tévedés csak azon állítást érintheti, hogy a’ törvényben úgy áll valami, mint én előadom“ ’stb., akkor bizonyára az egész értekezésre abból az egyszerű nézetből nem válaszoltam volna, mivel a’ tisztelt uj honostól senki sem kívánhatná, hogy a’ honi törvényekben ’s törvényes bírói eljárásokban — mellyek’ fogalma nemcsak az írott törvények’ felfogásától, hanem a’ törvényes gyakorlattól is függ (lásd a’ hárm. könyv’ 6. és 12. §. meg II. 1. 2. §át) — tökéletesen jártas legyen; de miután a’ fenebbiek’ és az egész értekezés’ tartalma a’ törvény’ magyarázatát érdeklőleg az én oktatásomra látszatik inkább irányozva lenni, nehogy viszont én látszassam, a’ felállított nézetekből merített következésekben hallgatva megegyezni, kényteleníttetve érzem magamat több előadásokra nézve ellennézeteimet előadni. Az idézett értekezés ismét igy szól: „azon hiány, melly én általam a’ 8-dik számban felhozatik, hogy t. i. több váltójogi elv bírói eljárási külsőségek (mellyeket a’ II. 1. 140. §. formáknak nevez) nem eléggé világosan ’s kimeritőleg határoztatnak meg( ez a’ valóságban nem áll, holott mindjárt ugyanazon szakaszban az értekező épen ellenkezően akkép fejezi ki magát: „tehát csak a’ bírói eljárás’ külsőségéről lehetne szó, ezek azonban sehol sem tartoznak magába a’ törvénybe ’stb.“; ezek szerint tehát az értekező még azt is állítja, hogy a’ bírói eljárási külsőségek vagyis formák a’ törvény által elhatározva nincsenek, midőn én ezekre nézve is csak azt mondom, hogy ezek véleményem szerint nem eléggé világosan és kimerítőleg határoztattak el, előttem még eddig ismeretlen volt azon állított törvényes elv, hogy a’ bírói eljárási formák (különösen midőn ezek megnemtartása miatt a’ biró felelős) nem tartoznak a’ törvénybe; és igen le fog engem kötelezni az értekező, ha ezen elvét, váltói, vagy akármelly más honi, vagy köztörvényre, saját azon nyilatkozása’ folytában: „én állításomat mindig a’ törvényre vezetem vissza,, alkalmaztatván, ezzel eddig értetlenségemből felvilágosítand. Azt egy olly szigorú büntető törvényről, mint a’ v. t. II. r. 140. §. alatti, melly a’ bíróságot nem pedig annak egyes tagjait teszi felelőssé, mellynek tartalma ez: ha a’ váltótörvényszék a törvényes formákat meg nem tartotta ’stb., illy esetben a’ váltótörvényszék a’ feleknek kárpótlással tartozik, hogy azon formák, mellyeknek meg nemtartása miatt a’ bíróság’ felelőségre vonatathatik, törvény által, ha nem is kimeritőleg de legalább főbb érdemére nézve el nem határoztattak, feltenni nem lehet. Most érintett állításának támogatására felhozott azon példaesetet, ha az elnök egy ülnöknek (vagyis igazabban a’ II. r. 5. és 9. §§. szerint rendes bírónak) előterjesztés végett kiad egy panaszt, de azt a’ biró előadni készakarva a’ felek' kárával elhalásztam, akkor ezen biró a’ 140. §. következésében az általa okozott kárért felelős ’stb., hogyan lehet az idézett 140. §. alatti törvényre, melly egyedül és egyenesen a’ törvényszék’, tehát az egész bíróság’ marasztalására rendelkezik, alkalmaztatni, felfogni nem tudom; mert azonfelül, hogy illy birói elmulasztás nem is képzelhető, midőn annak eltávoztatására felügyelni nemcsak az elnök, sőt ezzel hivatalos foglalatosságaira nézve az egész bíróságnak főbb tisztében és igen szoros érdekében áll, miután a’ formáknak meg nem tartásából eredeti kárért az egész bíróság felelős, a’ ki a’ II. r. 62. 65. úgy 76. 77. 79. 83. 84. 85. 89. ’stb. törvényczikkeket olvasta és különösen a’ 62. §., melly igy szól: a’ bíróság végzés által meghagyja ’stb., úgy a’ 84. §. a v törvényszék előtt kötött illy megegyezés — és ismét 89. §. mielőtt a’ bíróság ítélne 90. §. „a’ kétszeri viszonyos perbeszédek által fejeztetik be, rendesen váltótörvényszék előtti perekben a’ vitatkozást bővebben fontolta ’s bírálta, meggyőződhetetett arról, hogy a’ váltótörvények szerint váltói törvényszék vagy bíróság egyet tesz, és hogy a’ váltótörvények ’s jelesül a’ II. 1. 5. §. azon rendelete szerint itélethozásra minden váltótörvényszéknél legalább három tag szükséges, sem a’ 62. §. bírósági végzést sem a’ 89ik szám alatt érintett bírósági ítéletet egyes birói tag nem hozhatja. Ha képzelhető volna olly eset, mellyet az értekező egy ülnökről (rendes bíróról) feltesz, hogy ez hivatala’ teljesítését részindulatból vagy hiszemből a’ feleknek károsításával készakarva elmulaszthatná, azt én birói tisztembeni visszaélésnek ismerném, és akkoron illy vétkességet, mint egyes birói személytől keletkezettet nem a’ 140. §, hanem egyenesen a’ II. r. 10. §. rendeletéhez, melly igy szól: „Az elnök és törvénytudó bírák örökösök, és azért csak bűn vagy hivatalbeli visszaélések miatt az 1805. 1. ez. 61k §. szerint rendes ítélet által fosztathatnak meg hivataloktól, alkalmaztatom ; azonban azt hiszem, hogy illy biró az idézett törvényszabta után még a’ kárpótlásban is megmarasztaltathatik, valamint a’ más törvényhatóságok alatti tisztviselők, kik az I. r. 132, II. r. 47. 59. 68. 100 168 és különösen 173. §§. a’ váltórendszeri eljárásokra nézve lekötelezve vannak és felelősek, szinte nem a’ 140. §. alá tartozandók.