Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-08 / 90. szám

90. szám. Negyedik esztendei folyamat 1841. November 8. SZÁZADUNK. Vasutakról. (Vonatkozólag a’ Világ 82 és 83 i. sz. hasonczímű czikkeire.) Midőn a’ Világ czímű hírlapnak i. é. 66. számában a’ szer­kesztőnek azon ígéretét olvasám, hogy „Megfordult Világában“ a’ Pesti Hírlap szerkesztőjét támadván meg, a’ nemzet életének hív tükrét 5 adandja elé, kíváncsin vártam e’ „Megfordult Világ“ megje­lenését , mit csakugyan f. é. oct. 2kán meg is éltem ; azonban már mindjárt első lapjában kellő, sőt meg is ígért argumentumok, logicai okos consequentiák, törvényesség, és humanitással férfias felfogás he­lyett a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének házi bútoraiba, tekeasztalába ’stb. kapaszkodva, jobbára csak a’ már előbbi indignatio, ’s személyeskedés tengelyén forogni tapasztalám ; mi okból is felhagytam további olva­sásával, mig a’ napokban előmbe adák megolvasás végett ezen „Megfordult Világnak“ engem közelebbről érdeklő, magyarországi vaspályákróli czikkeit, mellyeket csakugyan figyelemmel olvastam. Azonban e’ czikkek sem mutatták a’ felvett tárgynak hiv tün­ét, ha­nem többnyire mindeneket megfordítva találék benne; minthogy a’ szerkesztő a’ törvényhez ragaszkodást izgatásnak nevezi, a’ Pesti Hír­lapot támadván meg, hogy ez, az 1832/6­ 25ik törvény czikk biz­tosításai ’s kedvezései mellett tervezett vasutak építésének eddigi ha­logatása iránt felszólamlott, holott az egyenesen álló világban inkább örülni lehet illy felszólamlásnak, illy sürgetésnek, miután vagy az elhalasztásnak kielégítő, tehát megnyugtató okai foroghatnak fen vagy orvoslásra, sőt tán kárpótlásra is leene szükség. Ha az első, ez min­den bal véleménynek elenyésztése végett, már csak a’ nemzet dicső­ség ’s hitele tekintetéből is kívánatos vala ; ha pedig orvoslásra, vagy tán az igazság körében kárpótlásra is van szükség, úgy még inkább méltánylást, sőt hálát is érdemel a’ felszólamlás, mellynek eredménye nyílt szivü felfedezés, ennek következménye pedig törvényes orvos­lás és igazságos elégtétel lehet, a’ minthogy a’ történt felszólamlás következésében a’ Duna-balparti, vagyis kiterjedettebben mondva, a’ magyar középponti vasút körülményei iránt­­. Pest várme­gye közgyűlése elébe épen általam legközelebb már beadatott olly valódi adatok halma, mellyek minden kétségen túl tehetik, hogy az érdeklett vállalkozó társaságnak elszánt igaz akaratján, szilárd igyeke­zetén, sőt csüggelmet nem ismerő tettein is épen semmi sem múlt mindeddig, hanem, elég fájdalom! egy másik vetélkedőnek már a’ múlt országgyűlésen is nyilván említett egyedárusság utáni törekvése áll a’ törvény engedte, adta ’s pártolta vállalat útjában, melly aka­dályt elmozdítani szükség, ’s mellynek elmozdítását a’ legkegyelme­sebb fejedelemnek épen e’ tárgyban is már kitüntetett igazság- ’s törvényszereteténél fogva teljes bizodalommal reményleni is lehet, így tehát a’ „Megfordult Világnak“ azon puszta hypothesise, mintha „a’ már tervezett dunabalparti vasút iránti vágy is azon keveseknél’ kik azt teremték, mindeddig csak vágy maradt légyen,“ egészen alaptalan, mi felől, ha méginkább kivan meggyőződni, nézze ’s fon­tolja meg a’ t. n. Pest vármegyéhez beadott fönebb érintett adatokat, és igazolva találandja állításomat. Bár fogadná tanácsomat a’ metamorphozált hírlap szerkesztője, és miután 66 ik számú nyilatkozása szerint illy feltétellel ajánlkozott fellépni: „Nyújtsunk kezet a’ jól szándékolt haladásnak is, a’ szenve­dő emberiségnek is, de másét ne kívánjuk, és magunkét el ne hanyagoljuk, igy lesz honunkon Isten áldása!“ ezen a’ még meg nem fordult világban irt szép tanítását ne felejtse el a’ „megfor­­dúlása után“ is, minélfogva, mielőtt alaptalan eszméket teremtve bal­véleményeket terjesztene, menjen az igaz kutforráshoz, és onnan, nem pedig mende-mondából merítsen nedvet a’ nemzetiség és a’ köz­boldogság élesztésére. Ha a’ tisztelt szerkesztő az előbb említett adatokat szemügyre veszi, ráakadand az érdeklett balparti vasut-vállalat részvényeseinek aláíróit lajstromára, mellyből megláthatja, hogy az érdeklett vállalat megengedéséért folyamodott Ullmann Móricz alig tartott meg több részvényt maga számára, mint más egyes részvényes; tehát miután már az 1839. május 24-én kiadott programmajában is nyilván kije­lentetett, hogy a’ vállalat megengedéséért folyamodó Ullmann Móricz minden e’ vállalatra nyert jogait átadta a’ részvény­ társaságnak az ideigleni választmány kezelése alatt, a’ nélkül hogy akármelly kikötést tegyen, vagy a’ legkisebb előjogot követelné, okosan és alaposan a’ vállalkozó részéről még csak börze-játéki szándékot, annál inkább pe­dig azon játékot magát feltenni épen nem lehet. *) Többnyire a’„megfordult Világ“ szerkesztője azt is állítja, hogy a’ balparti vasút pályájának topographiai helyzete minden költségszá­mítást (nyilván a’ marosi dombok miatt) lehetetlenné tesz és ezért nem is épülhet.“ Ha ez igy van, kérdem: a’ Twest felé vezetendő vasutba eső égig sugárzó szörnyeteg stájerországi hegyek és kőszik­lák miatt lehető mégis a’ költség-számítás, ott tehát a’ vasút megé­pülhet ? És csakugyan a’ pesti hidat mind a’ mellett is építeni lehet, hogy maga a’ vállalkozó b. Sina, még pedig angol építőmester tudó­sításánál fogva, azt vallotta az országnak, hogy itt költségvetés lehe­tetlen, ’s mégis épül a’ hid, noha Rennie szinte angol egyik legneve­zetesebb építőmester (tehát competens biró) a’ pesti lánczhidnak még állandóságáról sem kezeskedik. Illy féle okoskodások az egyenes vi­lágban Syllogismus cornutus név alatt ismeretesek. Azonban, ha a’ „megfordult Világ“ szerkesztője nem sajnálja fáradságát ’s elmegy lakhelyére t. i.­ Pesten Ullmann házához, ott az abban létező magyar közzépponti vasúti kanczelláriában feltalálandja az általa lehetetlennek vélt, sőt állított, azonban csakugyan valóságosan megtörtént, még pe­dig alapos, pontos költségvetést, az illető roppant tervekkel együtt magokban foglaló nyitva álló könyveket, mellyeket ha átvizsgáland, egyenes és igaz, az eddigitől különböző eszmére hiratik. Vagy tán *) Dicsekszik a’ „megfordult Világnak" szerkesztője 83ik lapjában azzal is, hogy Bécs­ és Neustadt közti vasúton utazván, alkalma volt ered­ményeit megtekinteni ’s látni: „mikép viszen az, mint bizonyos csatorna, minden közbenfekvő állomásokról, sőt az összekötött pon­tokról is , minden hasznot a’ centrumhoz , Bécsh­ez minél fogva a’ balparti vasúti vállalkozóknak tönkreesését jövendöli! Azonban hi­szen mások is voltak sétálni (mert még eddig főleg ez a’ czél) a­ bécs­­neustadti vasúton, de még eddig az eredményét csak abban tapaszta­­talák, hogy a’ sok ezer ember Bécsbű­l Badenig és Neustadtig elmegy a’ vasúton üres gyomorral, és jóllakva tér ismét vissza. Tehát ez a­ mit az említett csatorna eddig Bécsbe a’ centrumba bevitt? Igaz, hogy a’ metamorphosis után ebből is mindenféle termesztmények vár­hatók , de ezért a’ duna-balparti vasúti vállalkozók még tönkre nem jutnak­­ annyi más , szinte a mai pompás vasúton utazók tapasztalása­inál fogva bizonyos, hogy áruczikkek fuvar béréből azon dicsért in­tézet még csak annyit sem vett be, mi egy locomolis kerekének meg­­kenésére elég volna. H. Zs.

Next