Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-02-14 / 13. szám

olly drágán tartatnának fön, vagy hogy egy kis vásár, mellyen egy két zsidó fáradság nélkül minden czikket monopolizálhat (mikép ezt untig tapasztaljuk), vásárlóknak és eladóknak hasznosb legyen mint nagy sokadalom. S mégis, szemszuró ellenmondással, e vám eltörlesztése idegen statusadósság átvállalásának iszonyú áldozata által vásároltassák meg! Örvendek, hogy a Pesti Hírlap most elő­ször elismeri nemzetiségünk veszélyeztetésének lehetőségét, csak sajnos, hogy ott aggódik, hol mitől sem kell tartani, míg ugyanazt az ősiségien, szívgyökerén, éles fejszével megtámadni nem irtó­zik. Ha 300 éves német tartományokkal legszorosb politikai össze­köttetésünk nem semmisítette meg nemzetiségünket, akkor való­ban igen élénk képzelődő tehetség kívántatik hozzá, illy ered­ménytől egy 6 éves kereskedési szerződés által tartani. Ámbár a P. H. igen jól jegyzi meg, hogy a német vámegyesület nemcsak úgy tekintendő mint az anyagi kereskedési haszon előmozdítója,ha­nem mint a legnagyobb lépés, melly a német szövetség fenállása óta a német nép egy nemzetté olvasztására történt. Magyarország legbiztosabb szövetségese Németországnak, mellyel a véletlen összeházasitotta, s mellynek ő védpajzsa még egyszer lehetne. Épen olly biztos természetes szövetségesünk Anglia is, s ámbár az egész világ kereskedője a kalmárhasznot­­ többre becsüli mint politikai barátságot és ellenségeskedést, még­is bizonyossággal előre láthatók azon idők, midőn Anglia termé­keinknek hihetőleg elsőbbséget adand az oroszokéi felett. Magyar közmondás szerint minden esetre jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok, tehát jobb a közelebbi szövetség a bennünket környe­ző német státusokkal, mint egy még messze fekvő Angliával, az egyetlen fiumei érintkezési pontnál. Legjobb ellenvetésnek látszik, hogy gyáraink teljes hiánya mellett Németországnak nagy nyeresége volna felettünk, de ez is üres félelem, mert a tapasztalás tanúsítja, hogy a felszabadított kereskedés, a töltéseket kifúrt vízhez hasonlag, rövid időn ismét szokott arányába visszahelyezi magát, s hogy illyetén kereskedési kiterjesztéseknél többnyire mindkét rész nyer. Míg Magyarország nagyobb része magas termékenysége és a vasutak olcsón s könnyen épültetése által túlnyomja ama rövidséget, melly­et kezek, vizező és égetőszerek hiánya miatt gyárnyereményekből legnagyobb részt kizárja, az ország hegyes része mindé hasznokkal bir, misem hiányzik neki mint —pénz ! nagy hiány ugyan, de nem lényeges.— Kézmüveink Németországot minden esetre soha nem nyomnák, mert a hozzánk s tőlünk Törökországba folyó Duna gyártmánya­ikat könnyen szállítja hozzánk s innen Törökországba. Szóval, olly sok, legnagyobb részint még kevéssé vagy épen nem használt gazdagság-forrásokkal biró országnak, mint a mienk, nagyobb kereskedési közbe lépése által szükségképen kell nyernie, s az országnak el nem kellene mulasztania, jövő országgyűlésen a né­met vámegyesülethez teljes viszonyosság melletti csatlakozásunk óhajtását tisztán és világosan kifejezni, és­pedig hat évre, mikint ez a német vámegyesületnél történt s történik. Már vámrendsze­rünk ingatagsága is, melly aztán megszünendenék, nagyobb válla­latokat most csaknem lehetetlenít. Azon javítások közül, mellyek országgépezetünk belsejét ille­tik, volnának: 1) Három­ évi országgyűlésünknek évenkinti három­ hó­napira változtatása, csaknem minden alkotmá­nyos ország módja szerint, a királyi jogok megcsonkitása nélkül. Ezáltal szabályszerűség jőne az országügyek folyamába s elke­­rültetnék azon baj, melly most abból támad, hogy az országgyűlés csigalépéssel kezdődik s néha a legfontosb tárgyak elhamarkodá­­sával végződik. Elháríttatnék azon baj, hogy a követek, kik több­nyire családatyák és gazdák, két évig, s gyakran tovább is, elvo­nalnak családjuktól s ügyeiktől, mig három félhónap senkinek sem fogna terhére esni. Hiányzik nálunk még azon majd mindenütt meglévő törvény, melly a követ korát harmincz éven s vagyonát bizonyos összegen alulinak nem engedi, mi a törvényhozó testület nyugalma­­s méltóságára s az ország biztosságára minden időben és minden népnél hasznosnak bizonyult be. A városok szavaza­taira nézve a Pesti Hírlap diplomatikai s politicai okokkal győzel­mesen megmutatta , hogy itt a városok via juris csak rontani fog­ják ügyüket, ellenben szabályozott választás­ rendszer és község­hatóságaik felszabadítása után a népességük s adóösszegekhez ké­pest őket illető részvétre a törvényhozásban bizton számolhatnak. A honoratioroknak a választók közé fölvétele, melly véle­ményem szerint csak országyű­lésileg történhetik, közelebbi meg­határozást kíván s az általuk fizetett adó minim­umját, mikint más országokban szokás, mert mi, kik túlzó aristocratáknak tarta­tunk, már most bírunk annyi, ha nem több, választókkal, mint a democratának tartott háromszor nagyobb Francziaország. A szegény nemességnek a’ nél­ütt több napi út távolságára eső megyei középpontja összecsődülése s az ebből támadó kicsapon­gások és időveszteség kikerülését főfeladásául kellene a törvény­­hozóságnak tennie, miáltal e nemesség nagy léptekkel növekedő erkölcstelenedésének vég­eztetnék. Mikint egykor Ferdinand alatt a zavaros, semmire nem vezető rákosi országgyűlések, kö­vetekre szorítva, javára váltak a nemességnek, melly elvesztett személyes jogát soha sem követelte, sőt a törvényhozásbai be­folyása, melly előbb majd semmi volt, épen azon idő óta keletke­zett, úgy most is a szegény nemesség hálával fogadandná azon rendszabályt, melly által a választások, lakhelyeiken megtéve, a megyékhezi küldöttségek által intéztetnének. Különben is az egész mostani üdvtelen választás­ rendszer nem idősb egy ember­kornál. A kicsapongások általa meg nem szűnnének ugyan, de szelídülnének. 2) A hitel. Midőn az utóbbi országgyűlés előtt minden a váltótörvény mellett buzgólkodó, abban biztos szert akart pénz­­szükségünk ellen látni, egyike voltam azon igen keveseknek, kik mind megyei- mind országyűlésen ezen csupán a kereskedőkar­nak hasznos intézet elégtelenségét tisztán és világosan megjöven­dölték. Ugyanazon bizonyossággal lehet most előre látni, hogy az igaztalan, az irigység zavaros forrásából eredt rendszabálya az ősiség eltörlésének a hitelén mit sem fog változtatni, hanem inkább régi nemességünket megrontani s ezáltal a nemzetiséget a legve­­szélyesbben megrázni. Anglia aristocratiája, örökös tartományaink üdek­ommissumjai, legtisztább bizonyságai annak, hogy az ősiség és hitel nem állnak egymás útjában. Az emberiség mindig valami újat akar; jobbat vagy roszab­­bat- e a réginél, mindegy. A legjobb is elvettetik, ha igen soká tart; a római történetek, kivált Augustus kora, legvilágosb bizony­ságot szolgáltatnak reá. Azok, kik az ősiség fáját levágni töre­­kesznek, hogy ennek gyümölcseit érleljék, tévednek, mert pénz­szegény országunkban nem ők, hanem idegen tőzsérek, zsidók és görögök, fogják a régi nemesség jószágait összevásárolni, majd midőn azoknak csekély értékük leend. Itt önkint eszembe ötlik a délamerikai kakuk, melly lármája által a vad méhkasok romlását eszközli, egyedül a csekély maradványok végett. E hasonlítással azonban nem akarom az ősiség minden ellenségét érteni; némely­eknél ez újításvágy, másoknál utánzás. Ugyanazon újítók, kik mindenütt korlátlan szabadság mellett harczolnak, a jószág­szerző­nek nem akarják megengedni, e jószágot egyik vagy másik utódja könnyelműsége ellen biztosságba helyeztethetni; sőt azt akar­ják s főleg arra czéloznak, hogy a törvénynek minden igazságos és józan politika ellen visszaható erőt adjanak, mit bizonyosan el is érendnek, minthogy a nemesség legszámosb része vagy kevés vagy semmi, vagy zálogbeli jószágokat bír, végre mert a neme

Next