Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-11-19 / 92. szám
szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. november 10. SZÁZADUNK. A büntető törvénykönyv III. része. A börtön-rendszerről. IX. Fejezet. Az egyes törvényhatóságok fogházaihoz és börtöneihez szükséges tiszti és szolgálatbeli személyzetről, ennek tagjai választásáról vagy kinevezéséről s szabályos utasításairól. (Folytatás.) 124. §. Mindazon szabályos rendeletek és utasítások, mellyek a kerületi börtöni tiszti és szolgálatbeli személyzet tagjai kötelességeinek miben határozódására nézve a kerületi börtönökről szóló XIII—dik fejezetben a 175-dik §-tól kezdve a 323-dik §-ig foglaltatnak a törvényhatóságok börtöneinél, azokhoz hasonló hivatalokat vagy szolgálatokat viselő tiszti vagy szolgálatbeli tagokra is egyiránt kiterjesztetnek, nyilván kijelentetvén e helyen is az, hogy 125. §. A törvényhatósági fogházakban elzárt vádlottak, foglyok és rabokkali bánásmód tárgyában készített felebbi szabályos utasításban foglalt rendeleteknek általános teljesítése s mások által is (kiknek kötelességükben áll) részletes teljesítése a börtöni főigazgatót illeti. — Ennélfogva 126. §. A törvényhatósági börtönök főigazgatói, ön minden rendelteikről, a fogházi minden elzárt vádlottakról, foglyokról és rabokról, a fogházi intézet pénztáráról, eszközeiről, épületeiről, ingó vagyonairól s annak minden egyéb állapotairól, sőt a börtöni tiszti és szolgálatbeli személyzet minden tagjainak hivatala és szolgálata körébe tartozó minden tetteiről s ezek eredményeiről (a kerületi börtöni főigazgató részére készült szabályos utasítás 178. §-ban foglalt magyarázattal) egyenes és szoros felelőséggel tartoznak. — Egyébiránt a törvényhatósági börtönfőigazgatóknak részletes kötelességeiben fognak jelesen a következők is állani, u. m. 127. §. A fogházi főigazgató a bűnvizsgáló bíró elzárási parancsának vagy törvényszéki végzésnek elébe mutatása nélkül senkit át nem vehet s el nem zárathat. 128. §. Ha pedig olly elzárási parancs vagy végzés nélkül vitetnék elébe akár rendes őrök , akár mások által valaki, ezeknek neveit és az elébe vitt egyén személyes leírását a főigazgató naplójában mindenkor jegyezze fel, s a történetről mind az illető bűnvizsgáló bírónak, mind a törvényszéki elnöknek nyomon tegyen jelentést, s azoktól nyerendő további rendelettől várva, azalatt az elébe olly móddal vitt egyént fogházba ugyan nem záratja, a végre alkalmatos helyen azonban minden tilos közlekedések meggátlásával illendő őrizet alatt tartatja; különben pedig 129. §. A mint a fogházi főigazgató az elébe vitt egyénnek elzáratását rendelő bűnvizsgáló bírói parancsot vagy törvényszéki végzést veendi, annak bemutatása idejét azon hivatalos iratra s egyszersmind naplójában is feljegyzi; az elzáratás végett elébe vitt vádlott, fogoly vagy rabnak, úgy a netalán velök együtt beküldött iratoknak és egyebeknek is átvételéről az őket bekísért Őröknek bizonyítványt ad — s tőlük is (maga biztosítására megtartandó) viszonti bizonyítványt véve, mindezekről a törvényszéki elnöknek írásban nyomon jelentést tesz; egyszersmind az elzárandó egyénnel együtt netalán kezeihez érkezett bűnvizsgálati iratokat és bűnjeleket ugyan a törvényszéki elnöknek szinte írásbeli feljegyzés mellett átadja, s azon két egyenlő példányban készítendő feljegyzésnek a törvényszéki elnök által aláírandó egyik példányát hivatalos naplójának illető soros számával megjegyezve, iratai között hasonlóul megtartja. 130. §. Ha egyszerre több bűntársak vitetnek be, azokat a főigazgató nem egy csoportban, hanem egymástól elkülönözve egyenként állíttassa bejegyzés végett maga elébe s tegyen olly intézeteket, hogy az egyszerre bevitt bűntársak azalatt is mig elzáratnának, egymással semmi közlekedésben ne lehessenek. 131. §. Az elzárt vádlottaknak szóló vagy ezektől másokhoz irt leveleket a főigazgató feltöretlenül mindenkor az illető bűnvizsgáló bírónak adja át, továbbá az elzárt vádlott szóbeli üzeneteinek (azzal kihez tételnek) közlése is csak az illető bűnvizsgáló bírónak engedelmével történhetik. 132. §. A fogházi igazgató az elzárt vádlottnak kívánságára egyedül olly hazai és külföldi hírlapok, folyóiratok és könyvek olvasását engedheti meg, mellyekben az elzárt vádlottnak vagy bűntársainak személyes és lényeire nézve távolról is semmi megjegyzés vagy értesítésül szolgálható történeti elbeszélés, vagy vitatkozás nem foglaltatik ; sőt semmi könyvet vagy bármit is, miben valami behajtott lap tentával, blajbásszal vagy más eszközzel irt, aláhúzott vagy akármikép megjegyzett sorok , szavak vagy számok találkoznak , az elzárt vádlottnak kezeihez jutni soha meg nem engedend, — magában értetvén, hogy az olvasni megengedendő hírlapok, folyóiratok és könyvek mindenkor az elzárt vádlottnak saját költségein , s akkér is egyedül a fogházi igazgató által lesznek megszerzendők. 133. §. Miután a magánykamarájában elzárt rabra nézve azon három nap, mellyek alatt az V-ik fejezet 46-ik §-ában foglalt rendelet szerint a rab teljesen magára hagyatik, eltelnek, a börtönt illető lelkészt rendelje a rabhoz, s ezt maga a börtönigazgató is csakhamar látogassa meg, s mindketten szelíd, de hathatós előadással tegyék a rabot figyelmetessé arra, hogy a polgári általa megbántott törvények megszegésének mi sanyarú eredményei háromlottak reá; e felek érzékenyen intsék a rabot arra is, hogy azontúl életét jóban foglalva, a roszaságával személyére és nevére vont erkölcsi és polgári szennyet lemosni határozottan törekedjék. 134. §. Ugyanakkor adja tudtára a börtönigazgató a rabnak egyszersmind azt is, hogy rabsága egész ideje alatt arról, hogy börtönkamarája falain kívül mi történik a világi közéletben, se szóval se írásban semmi tudósítást nem kaphat, se tőle is onnan semmi ki nem juthat. 135. §. A rabnak szóló s bebörtönöztetése ideje alatt érkezendő levelek a börtönigazgató által feltöretlenül félreteendők, s neki csak kiszabadulásakor átadandók. Hogyha azonban 136. §. Családi vagy más nagy fontosságú érdekek azt látszanának okvetlenül kívánni, hogy valamelly állapotról a börtönben lezárt rab kiszabadulása előtt is értesíttessék s rendelkezhessék, s ennek elmulasztása reá, annál inkább pedig ártatlan szüleire, házastársára, gyermekeire vagy illető polgártársaira kétségtelenül tetemesebb, s későbbre maradva, talán nem is orvosolható kárt és