Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-11-19 / 92. szám

szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. november 10. SZÁZADUNK. A büntető törvénykönyv III. része. A börtön-rendszerről. IX. Fejezet. Az egyes törvényhatóságok fogházaihoz és börtöneihez szük­séges tiszti és szolgálatbeli személyzetről, ennek tagjai választásáról vagy kinevezéséről s szabályos utasításairól. (Folytatás.) 124. §. Mindazon szabályos rendeletek és utasítások, mellyek a kerületi börtöni tiszti és szolgálatbeli személyzet tagjai köteles­ségeinek miben határozódására nézve a kerületi börtönökről szóló XIII—dik fejezetben a 175-dik §-tól kezdve a 323-dik §-ig fog­laltatnak a törvényhatóságok börtöneinél, azokhoz hasonló hivata­lokat vagy szolgálatokat viselő tiszti vagy szolgálatbeli tagokra is egyiránt kiterjesztetnek, nyilván kijelentetvén e helyen is az, hogy 125. §. A törvényhatósági fogházakban elzárt vádlottak, fog­lyok és rabokkali bánásmód tárgyában készített felebbi szabályos utasításban foglalt rendeleteknek általános teljesítése s mások által is (kiknek kötelességükben áll) részletes teljesítése a börtöni fő­igazgatót illeti. — Ennélfogva 126. §. A törvényhatósági börtönök főigazgatói, ön minden rendelteikről, a fogházi minden elzárt vádlottakról, foglyokról és rabokról, a fogházi intézet pénztáráról, eszközeiről, épületeiről, ingó vagyonairól s annak minden egyéb állapotairól, sőt a börtöni tiszti és szolgálatbeli személyzet minden tagjainak hivatala és szol­gálata körébe tartozó minden tetteiről s ezek eredményeiről (a ke­rületi börtöni főigazgató részére készült szabályos utasítás 178. §-ban foglalt magyarázattal) egyenes és szoros felelőséggel tartoz­nak. — Egyébiránt a törvényhatósági börtönfőigazgatóknak rész­letes kötelességeiben fognak jelesen a következők is állani, u. m. 127. §. A fogházi főigazgató a bűnvizsgáló bíró elzárási pa­rancsának vagy törvényszéki végzésnek elébe mutatása nélkül sen­kit át nem vehet s el nem zárathat. 128. §. Ha pedig olly elzárási parancs vagy végzés nélkül vitetnék elébe akár rendes őrök , akár mások által valaki, ezeknek neveit és az elébe vitt egyén személyes leírását a főigazgató nap­lójában mindenkor jegyezze fel, s a történetről mind az illető bűn­­vizsgáló bírónak, mind a törvényszéki elnöknek nyomon tegyen je­lentést, s azoktól nyerendő további rendelettől várva, azalatt az elébe olly móddal vitt egyént fogházba ugyan nem záratja, a végre alkalmatos helyen azonban minden tilos közlekedések meggátlásával illendő őrizet alatt tartatja; különben pedig 129. §. A mint a fogházi főigazgató az elébe vitt egyénnek elzáratását rendelő bűnvizsgáló bírói parancsot vagy törvényszéki végzést veendi, annak bemutatása idejét azon hivatalos iratra s egyszersmind naplójában is feljegyzi; az elzáratás végett elébe vitt vádlott, fogoly vagy rabnak, úgy a netalán velök együtt beküldött iratoknak és egyebeknek is átvételéről az őket bekísért Őröknek bizonyítványt ad — s tőlük is (maga biztosítására megtartandó) viszonti bizonyítványt véve, mindezekről a törvényszéki elnöknek írásban nyomon jelentést tesz; egyszersmind az elzárandó egyénnel együtt netalán kezeihez érkezett bűnvizsgálati iratokat és bűnjele­ket ugyan a törvényszéki elnöknek szinte írásbeli feljegyzés mellett átadja, s azon két egyenlő példányban készítendő feljegyzésnek a törvényszéki elnök által aláírandó egyik példányát hivatalos napló­jának illető soros számával megjegyezve, iratai között hasonlóul megtartja. 130. §. Ha egyszerre több bűntársak vitetnek be, azokat a főigazgató nem egy csoportban, hanem egymástól elkülönözve egyen­­ként állíttassa bejegyzés végett maga elébe s tegyen olly intézete­ket, hogy az egyszerre bevitt bűntársak azalatt is mig elzáratná­nak, egymással semmi közlekedésben ne lehessenek. 131. §. Az elzárt vádlottaknak szóló vagy ezektől másokhoz irt leveleket a főigazgató feltöretlenül mindenkor az illető bűnvizs­gáló bírónak adja át, továbbá az elzárt vádlott szóbeli üzeneteinek (azzal kihez tételnek) közlése is csak az illető bűnvizsgáló bírónak engedelmével történhetik. 132. §. A fogházi igazgató az elzárt vádlottnak kívánságára egyedül olly hazai és külföldi hírlapok, folyóiratok és könyvek ol­vasását engedheti meg, mellyekben az elzárt vádlottnak vagy bűn­társainak személyes és lényeire nézve távolról is semmi megjegyzés vagy értesítésül szolgálható történeti elbeszélés, vagy vitatkozás nem foglaltatik ; sőt semmi könyvet vagy bár­mit is, miben valami behajtott lap tentával, blajbásszal vagy más eszközzel irt, aláhúzott vagy akármikép megjegyzett sorok , szavak vagy számok találkoz­nak , az elzárt vádlottnak kezeihez jutni soha meg nem engedend, — magában értetvén, hogy az olvasni megengedendő hírlapok, folyóiratok és könyvek mindenkor az elzárt vádlottnak saját költ­ségein , s akkér is egyedül a fogházi igazgató által lesznek meg­szerzendők. 133. §. Miután a magánykamarájában elzárt rabra nézve azon három nap, mellyek alatt az V-ik fejezet 46-ik §-ában foglalt ren­delet szerint a rab teljesen magára hagyatik, eltelnek, a börtönt il­lető lelkészt rendelje a rabhoz, s ezt maga a börtönigazgató is csakhamar látogassa meg, s mindketten szelíd, de hathatós előa­dással tegyék a rabot figyelmetessé arra, hogy a polgári általa meg­bántott törvények megszegésének mi sanyarú eredményei három­­lottak reá; e felek­ érzékenyen intsék a rabot arra is, hogy azon­túl életét jóban foglalva, a roszaságával személyére és nevére vont erkölcsi és polgári szennyet lemosni határozottan törekedjék. 134. §. Ugyanakkor adja tudtára a börtönigazgató a rabnak egyszersmind azt is, hogy rabsága egész ideje alatt arról, hogy bör­tönkamarája falain kívül mi történik a világi köz­életben, se szóval se írásban semmi tudósítást nem kaphat, s­e tőle is onnan semmi ki nem juthat. 135. §. A rabnak szóló s bebörtönöztetése ideje alatt érke­zendő levelek a börtönigazgató által feltöretlenül félreteendők, s neki csak kiszabadulásakor átadandók. Hogyha azonban 136. §. Családi vagy más nagy fontosságú érdekek azt látsza­nának okvetlenül kívánni, hogy valamelly állapotról a börtönben le­zárt rab kiszabadulása előtt is értesíttessék s rendelkezhessék, s ennek elmulasztása reá, annál inkább pedig ártatlan szüleire, há­zastársára, gyermekeire vagy illető polgártársaira kétségtelenül te­temesebb, s későbbre maradva, talán nem is orvosolható kárt és

Next