Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1844-11-19 / 92. szám
733 küldeni, melly az általunk megállapított, s az e tárgyban munkálódott országos biztosság irományaiból és jelentéseiből, valamint a két tábla között váltott üzeneteinkből is bővebben kitetsző föltételek alatt a kívánt szerződést a nevezett vállalkozó társasággal megkösse , s beczikkelyezés végett az országgyűlés ebbe terjessze, s ezért a társaság által kívánt kamatbiztositásnak felvállalása, valamint az említett országos biztosság kiküldése iránt is az /. alatt idecsatolt törvényjavaslatot készítvén, azt Fölségednek kir. jóváhagyása alá terjesztjük Egyébiránt stb. Törvényjavaslat: a középponti vasútról. Pestről egy részről Debreczenig, más részről Ausztria széléig a Duna balpartján építendő vaspályába 18,000,000 ezüstért erejéig befektetendő tőkének 100-tól ötös kamatjából a 4-ik és 5-ik kamatlábak a pályának felebb említett egész vonalábani tökéletes elkészülésétől és közhasználatra leendő megnyitásától számítandó 30 évekre az ország Rendei által megállapított föltételek, s a vállalkozó társaság által fölvállalandó bizonyos kötelezések alatt annak részére— a pályának megnyitásától számítandó 70 évek múlva az ország tulajdonába, és rendelkezése alá leendő vétele végett — az ország által biztosíttatván. 1. §. Országos biztosság küldetik ki, melly a vállalkozókkal az ország Rendei által a jelen országgyűlésen közakarattal elfogadott, s ő Felsége által is helybenhagyott föltételek alatt szerződést kössön, s azt beczikkelyezés végett a legközelebbi országgyűlés eleibe terjessze. 2. §. A küldöttség tagjai következők. Válaszszenete a t. RBnek a magyar ezredekbeni tisztségekre s hadi parancsnokságokra honfiak alkalmazása tárgyában. A KK. és RR. noha meg vannak győződve, hogy a javaslati felírásban foglalt sérelem azon kijelentésre, miszerint a nemzet irányában viszonyos bizodalom nem tanusítlatik, méltó okot nyújt, mindazáltal, tekintvén az országyűlés hátralevő rövid idejét, a dolog siettetése miatt nem ellenzik, hogy azon szavak kimaradván, a felírás szerkezete azon szavaktól kezdve, „méltán fájlalja“ ekkép folytattassék: „hogy az ország alkotmányos függetlenségből önként folyó jogai sérelmével“ stb. Elfogadják ezen fölül a t. RR. azon módosítást is, hogy a felírás végén ezen szavak „született magyarokat“ következőkkel cseréltessenek ki: „magyar honfiakat“ s ekkép reá állván a t. RR. a m. FRR. javaslataira, a felírás fölterjesztésének semmi akadálya többé főn nem forog. Szende a t. RR. és RRnek a mélt. FRRhez az irodalmiés művészeti jogok biztosítása iránt. Az irodalmi és művészeti jogok biztosítása iránti törvényjavaslatot s felírást, mellyet a KK. és RR. 5 Felsége ebbe fölterjesztetni kívánnak, azon hazafius bizodalommal és teljes reménnyel küldik át a mRRhez, hogy úgy a tudomány s művészet s nemzetiség, mint a jog és igazság magas érdekeinél fogva e t.javaslat fölterjesztésében megegyezni sziveskedendőnek. 734 Felírás! javaslat. (ugyan e tárgyban.), Felséges stb. Tudomány s művészet kivált honunkban tartozván az álladalmak életének s jólétének nagy föltételei közé, s mi meg lévén győződve a felől, hogy sem egyik sem másik kedvvel s szorgalommal nem fog miveltetni, ha a körültök szerzett igaz jogok törvényes ótalomban nem részesittetnek, gondoskodásunkat az irodalom s művészet jogszerű érdekeinek védelmére kiterjeszteni szükségesnek véltük mindazért, mivel az írói jogok a tulajdonnak egy saját nemét tevén, annak tételét és sérthetlenségét elismerni az állodalom kötelessége s halaszthatlan kötelessége ott, hol, mint hazánkban is e tulajdon sértésének esetei most már gyakrabban fölétünedeznek, mind pedig azért, mivel azonkívül, hogy az irók e jogai tiszta igazságban gyökerezvek, az irodalom, s az irók nálunk különös méltánylást érdemelnek azon körülménynél fogva, miszerint azoknak jótékony és hiv és kitartó befolyása alatt induló újabb virágzásnak drága nemzetiségünk. Járulván tehát kérelmünkkel Felséged ebbe, reméljük, miképen e tekinteteknél fogva az irodalmi s művészeti jogok biztosítása iránt az 1. alatt ide mellékelt t.javaslatot a törvények szentségére fölemelni méltóztatik, s e szerint az irodalom és művészet hazánkban is részesülni fog azon jogszerű oltalomban, melly ezeknek a miveit nemzetek törvényhozásai által részint a régiebb, részint az újabb időben már mindenütt megadatott. A kik stb. Második szenete a Karoknak és Rendeknek a községi jegyzők állapotának rendezése tárgyában. Minél fontosabbak azon okok, mikből a KR. és RR. a községi jegyzők állapotát czélszerűbben rendezni kívánják, mint az az 1836 : 9. t. czikkely által történt, annál felötlőbbnek találják a m. FRR. válaszát, mellyel a közlött törv.javaslatban meg nem egyezésüket azon egyszerű kijelentéssel kinyilatkoztatják, miszerint e részben a további rendezést szükségesnek nem vélik. Megengedik a KK. és RR., hogy a m. Főrendeknek, foglalkozási körük a közigazgatás alsóbb téreitől távolabb állása miatt, a községek állapotának e tekintetbeni hiányait tapasztalni elegendő alkalmuk nincs; a t. R.. azonban, midőn a javaslati törvény szükségét bizonyítva, épen öntapasztalásukra hivatkoztak, bizton tevék azt, mert a törvényhatósági élet majd minden viszonyaival közel érintkezésben álló helyzetüknél fogva a községek állapotában mutatkozó hiányokat közvetlen tapasztalásból ismerik, s azért az általok fölhozott tapasztalás tényeken alapszik. Az 1836: 9. törvényczikkelynek e tekintetbeni hiányossága s következményeinek káros volta csakhamar tűnt ki, s czélszerű módosítása már az 1840. évi országgyűlésen nyomosan szorgalmaztatott a RB. által, mert meg voltak győződve akkor is arról, hogy a közrend kellő fentartására okvetlenül szükséges a hivatalok legalsóbb fokozatán működőknek is olly állást szerezni meg, mellyben kötelességeiket tartózkodás nélkül szigorún terjemthessék, s hogy hiában hozatnak bár a legczélszerűbb rendeletek, ha a társaság legszámosabb részét képező köznép körében kellő személyes tulajdonokkal, s hivatalos eljárásábani hatállyal felruházott tisztviselő hiányában, azok sikerbe vétele biztosítva nincs. Ezek szerint tagadhatlan, hogy a községi jegyzői hivatal, mint a végrehajtás legközvetlenebb eszköze, a közigazgatás s közrendfentartás talpkövét teszi, s így a közérdek, s a községek