Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-03 / 96. szám

765 rende­­ly hiány esetében sokkal helyesebb lenne a hivatalt egy kilépett praeparandistával ideiglenesen tölteni be. A meghalt tanítók özvegyeiről nyugdijjak s özvegyi álintéze­­tek felállítása által gondoskodandó. Az iskolai elöljáróságról a magyarhoni nép­iskolákban. Újólag Magyarországban is nem csekély szózatok emelkedtek a népiskoláknak a papság felü­gyelése alóli úgynevezett emanci­­patioja mellett. Korszerűnek vélik, az iskolát az egyház gyámsága alól fölmenteni; ezt parancsolja a korszellem. E nézet azonban az elfogult szemnek szükségképen szintolly természetelleninek mint fonáknak mutatkozik. Egyház és iskola kölcsönösen gyámolitják s föltételezik magokat; az iskola a talpkövet rakja, mellyen az egy­ház tovább épit. Hajdan az egyház kebeléből lépett ki az iskola, s az anya eddig valóban meg nem érdemtette, hogy leánya elváljék tőle, noha ez utóbbi már teljes korúvá lett; de azért a felügyelés minden esetre szükséges, mivel az iskola az egyház plántás kertje és minden viszonyaiba mélyen behat. S valljon a lelkészek és hit­szónokok nem egyúttal népoktatók is, s mint illyenek érdekelvek a népnek czélirányos mivelésében ? Igaz lehet ugyan, hogy sok is­­kolatanítók az egyház és papság gondnoksága nélkül is lelkiisme­retesen járnak el népnevelői fontos hivatalukban, de mégis elke­­rülhetlenül szükséges e felügyelés a néptanítók legnagyobb részé­nél, mennyiben azok szilárd akaratban, vagy a megkívántató erő­ben szűkölködnek, eljárni kellően hivataluk körében. Ha már tehát a népiskolák fölötti felügyelés elmaradhatlan, erre a világi hatóság sokkal alkalmatlanabb a papinál. Ez utóbbi már elvileg is igen bajos és hazánkban a népiskolai ügy csakhamar rendetlenséggé fajulna, miután a tanítási rendszer birák, úri tisztek, szolgabirák és esküi­tek előtt csak idegen lehet, és illy világi felügyelők gyakran vál­toznának. A pap a község lelkipásztora, és mint ollyannak annál­­inkább áll érdekében, hogy a fiatal lelkek is az ő őrködése alá bízassanak , miután ezek cathechisalása és hitbeni megerősítése­­confirmation hivatalához tartozik. Hagyassák tehát Magyarországban még tovább is a nemzeti iskolák felügyelése a községek lelkipásztoraira, és ezek legyenek kötelesek nemcsak szorgalmasan meglátogatni községük iskoláját, és az iskolai vizsgáknál jelen lenni, hanem minden évben állapo­tukról az esperes­nek és senioroknak, mint a megrendelt legköze­lebbi felső hatóságnak, és ezek által a püspököknek és superinten­­denseknek jelentést tenni. Ha az olvasók közül valaki kérdené: valljon egy magyarhoni praeparandia alapításánál tanácsom kikéretelt-e, vagy voltam-e va­­lam­elly magyarhoni népnevelés-terv kidolgozásával megbízott me­gyei választmány tagja, és közöltem-e számos értekezésekben elő­adott nézeteimet és tanácsaimat sükerrel? meg kell vallanom, hogy sem az egyik, sem a másik nem történt, jóllehet olly városban lakom, hol praeparandia állíttatott föl, és egy választmány népnevelési tervet dolgozott ki, és én 40 éveken túl részint tanító és nevelő, részint is­­kolaigazg­ató valél,melly időszak lefolyta alatt elég tapasztalást gyűj­­tök magamnak az iskolaügy és nevelés körül. Honunkban az isko­­latanítók sokkal inkább tisztán theoretikusoknak tekintetnek, sem­hogy azok rendesen tanácsba vétetnének gyakorlati tervek kidol­gozásainál. Tudtomra csak Csacsko úr győri világi tanár nevezte­tek a népnev­elés ügyében kiküldött megyei választmány tagjává. És épen ezért tartom jónak a praeparandiák és népiskolák fölötti nézeteimet ezen olvasott hírlapban közleni, minthogy itt ott mégis termékeny földre eshetnek s életre vergődhetnek. Si quid consului patriae fideliter, non quidem laudem merem­ videor, sed culpa ca­­rere arbitror. 1 766 Marokko alkotmánya és kormánya.*) Hogy egy valódi képet nyerhessünk Marokko statusról, szük­séges történeteire és alkotmányára egy pillanatot vetnünk, mert e kettő az, mi ezen ország jelen képének színezetét adá. Ezen át­­nézetet annál inkább kell megkísértenünk, minél idegenebb maradt előttünk ezen Európához mégis olly közel fekvő tartomány, olly idegen, hogy nem ritkán a legeltérőbb sőt legellenmondóbb tudó­sítások találtatnak felőle az egyébiránt legderekabb iratokban. Az ok könnyen megfogható. Hitgyűlölet és vallási túlbuzgóság azon részhitű üzlettel együtt, mellyet a nyugati Északafrika partlakosai századok óta gyakoroltanak, egy szabadszellemű mozgalom és mű­velődés minden benyomulását épen olly kép akadályozók, mint azoknak kivülrőli betolulását. Mi nagy, derék és jeles ezen berber és barbár tartományokban találtatik, egykori dicsőségének árnyéka, fölvirágzásának egy szabad nap alatt, az az örökké működő szellemi természet műve, melly minden ellensúly, minden akadályok, min­den emberi dőreség hibáinak daczára teremt, működik és keresz­tül visz, kétkedő szivünkbe oltván azon nagy bizodalmát, mi­szerint úgy a korok, mint a népek meg fognak ifjodni, és a sza­badság nagy napjához eljutni. A független marokkói status sok tekintetben a többi berber­statusok históriai sorsát osztá, és azzá lett ezáltal, mivé a többi. Mennyire nem lett azzá, mik a többiek valának, vagy részenkint még jelenben is ollyanok, csak a többi statusok közös sorsátóli füg­getlenségének köszönheti. Berberia egykor római tartomány volt, és mi Marokkónak azon időbeli sorsát a rómaiak által Mauretania nevezett alatt is­merjük. Később azon hatalmas országnak alávettetvén, mellyet itten Genserik, a vandálok királya alapított, egy század után azonban — 534-ben — Belizár ismét földult, az ország a görög császárság urasága alatt maradt, míg 647 az arabok — saracenek — az or­szágot a mohamedanismus és a damaskusi kalif alá veték. A ben­­szülöttek ezeknek túlbuzgósága elől nagyobbrészt a hegyekbe fu­­tamodtak és, noha uraságuk és vallásuk alá hajlani kénytelenek va­lának, mindig egy különvált elemet képezének, mi az ország föl­­emelkedését és erejét a jelen óráig bénán tartá. Míg a maurok utóbb a próféta győző zászlai alatt Spanyolhont dúlták, és az Islamot tűzzel vassal prédikálták, a történetköny­vekben megszerzők ugyan maguknak azon dicsőséget, hogy a tudo­mányokat és művészeteket előmozdították, sőt egyedül fen is tárták olly időben, mellyben a többi Europa barbár állapotban süllyedt; azonban ezen dicsőség, mint maga a műveltség, mellyet terjesztőnek, nagyobb ősök hagyománya volt, és sírba szállt a barbárság csapásai alatt, melly az azok által fölidézett véres pusztítóháborukkal bejött a csírázó polgárosodás világába. így volt ez Afrikában, igy Spa­nyolországban. Azonban már akkor maradt Marokkó önállóbb, mi­után politicai életének föladatát kevésbé a távolban, mint inkább afrikai földön igyekszik föloldani. És a 13. században Marokkó urai, a Moravidák, a berber statusoknak majdnem egész tengerpart­ját bírták. Azonban a valódi szellemi hatalom a túlbuzgóság által magát Spanyolországba csábíttató, négertörzsökök és Európa felől betörő hadak a Moravidák uraságát ismét visszataszítók, a kath. Ferdinand alatt Spanyolhonban a maurok ellen kezdődő pusztító háború­­ a 15. száz. — műveltséget, tudományt, humanismust, röviden mindent fölforgatott, és föléleszté az arabok heves vérében azon boszut, melly ezen nép kalandszerü lelkülete következté- E mór birodalom ügyei a legutóbbi korszakban fontos szerepet, játszó­­­ván nem tartják érdeknélkülinek alkotmányát s kormányát közelebb­ről megismertetni.

Next