Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-05-30 / 43. szám
De minthogy ezen vállalat csekély erőmet felülmúlja, nem lévén elegendő adatok és tapasztalatok birtokában, teljes bizalommal s legbensőbb tisztelettel szólítom fel mindazon lelkes hahazafiakat, kik nemcsak szóval, hanem tettel is készek küzdeni, munkálni és áldozni a nép szellemi felszólításáért: legyenek kekegyesek szándékomat gyámolítani, hiteles bő adatokkal munkámat létre juttatni. Legyenek kegyesek becses közleményeikkel megismertetni a hon különbféle tájain divatozó mindennemű babona és kuruzslással — azoknak használási módjaikkal — eddig okozott gyászos eredményeikkel—hogy igy lényegesen ismerve a nyavalyát annál hatályosabban dolgozhassunk ellene. Egyszersmind legyenek szívesek megismertetni olly egyszerű gyógyszerekkel s azoknak alkalmazói módjaikkal, mellyek a köznép életében — s a házi állatoknál naponkint előforduló rögtöni esetekben legczélszerűbben használhatók. — Az értesítéseket bérmentve, hogy nem lehetne bérmentetlen legyenek szívesek hozzám utasítani julius hónap végéig. _ A tisztelet legbuzgóbb érzelmével különösen kérem az önzéstelen nemeslelkű lelkészeket, gazdatiszteket, orvosokat, legyenek kegyesek bölcs és bő tapasztalásaikkal e közhasznú vállalat létesítésében segíteni, az orvos urakra nézve jelesen legyen szabad megjegyeznem, hogy a pórnép mostani vakhite szerint nyavalyáiban csak e két orvoshoz szólt folyamodni t. i. a babonához és a kuruzsláshoz; de ha meggyőzetik a felől, hogy mind e két orvos csak vészt és kárhozatot hoz életére, úgy bizonyára elfogadandja a józanabbak tanácsát, és bizodalmasabban élend az orvosi segéllyel. Ezt csak azért említem, mert volt szerencsétlenségem ismerni egy olly orvost, ki a népet eddigi babonatömkelegében hagyni, s tévelygeni kívánja. Hitessük el a pórnéppel, hogy: a babona és kuruzslás átkára van életének, veszedelmére szellemi és anyagi jólétének; kétségkívül örömestebb fog áldozni csekély vagyonából azoknak, kiktől egészségét és barmainak orvoslását biztosabban reményű. — Ismerve honi hir- és divatlapjaink, s egyéb folyóirataink érdemes szerkesztőinek magasztos hazafiui jellemét: nem leszek vakmerő, ha a legforróbb tisztelet és legőszintébb bizalommal esedezem: legyenek szívesek ha nem is egészen, legalább kivonatban becses lapjaikban közzé tenni igénytelen szózatomat.— Ha majd a nép boldogsága virulni fog, a boldogított nép áldani fogja mindazokat, kik a sötét tudatlanság és a kárhozatos babona átkaitóli megváltásában részt vettek. Bója Gergely néptanítókat képző királyi intézeti tanító, mutatvány „Emberi okosság“ czimü munkából, melly angol után több jeles mondatokkal bővítve, G. A. szerint rövid idő múlva alulirt által kiadandó. Foglalatosság. A jó indulatu és szorgalmatos ember mindig bir olly természeti, tulajdonokkal, mellyek őt erkölcsössé és boldoggá tehetik. Mindenikünk a maga személyében mintegy színpadon lépünk fel a világban; minő szerepet játszol, nem tudom, de légy bár hatalmas, vagy koldus mása, úgy intézd dolgodat, hogy azon személyt, mellyet az örök végzés reád ruházott, híven viselted. Ne erőltesd elmédet haszontalan fogásokkal; mi közöd, hány csomó volt Hercules buzogányán? hiv volt-e Penelope, vagy nem? A bölcs elméjét a szükséges s hasznos dolgokra fordítja, nem is tartja hozzá illőnek a balga és eredmény nélküli vitát; az illy fel lengző okoskodás nem egyéb felkantározott bolondságnál, mit sem használ, vagy okosabbak leszünk-e illy vizsgálódások által? bizonyára nem, mert gondolkodni és beszélni tanítanak, egyebet semmit. Tudomány a lélek kincse, ehhez pedig a józan gondolkodás vezeti az embert. Teendőink között első legyen, hogy amit roszszul tanultunk, felejtsük el, jobbakkal pótolván e hiányt addig, migahibás, vagy megromlott értelmiség meg nem gyökerezett, mert nagy az első nevelés ereje, tartós, bölcsőtől kezdve a sírig tart. Némelly bölcsészek elménczkedése az elvont tárgyak felett valóban csak gyökeretlen gyönyörű virágszál. Anthistenes megszólittatván a szorgalmatos tanulás eredményéről , azt felelte „magam mulathatok magammal, és a gyönyöres vezetért senkinek sem vagyok lekötelezve“, nem is megvetendő ezen boldogság, midőn odahaza vidám, nyugott lehetsz, és magad kellemes gondolatokkal mulathatod; jó mégis, ha a természeti értelmet felvilágosítja a tapasztalás. A világ egy nagy könyvtár, a társalgás élő tudomány, és az efeletti tapasztalások legjobb mesterek. A könyvek különbféle tárgyakat ismertetnek meg velünk, s anyagot nyújtanak egy ízletes épület alkotására, de csak a társas élet mutatja meg, mint kelljen a sokféle részeket öszveilleszteni, s így bölcsességet, tekintetet szerez. A tudomány ékesíti az embert, ennek értelmét pedig többi közt a történettan világosítja fel leginkább; általa a jövendőket megtudhatni, mielőtt megtörténtek, szép tapasztalást szerez, annélkül, hogy mellette megőszüljünk, és mások költségén mivel bennünket. Mi egyéb a történetírás, mint a tett dolgok eredményeit, okait elősoroló okos elbeszélés? azonban e kitűnő ajándékot, mellynél felségesket alig adhatunk az utókornak, nem kezelheti a polgári viszonyokban járatlan, ki kora fortélyait nem tudja, és közönséges dolgokkal foglalatoskodván, a béke és háború szelleméről mit sem tud. Hogy azt, amit elménk fel nem foghat, nem tudjuk, az nem a tudomány, hanem természetünk hiánya, mert a halandó ember látkörén túl esik. A valóságos tudomány a dolgot annak súlya szerint veszi, nem a tekintély, vagy válogatott szavak nyomán. Iparkodj naggyá válni, a középszerűséggel meg nem elégszik a hős lélek; a kitűnő tulajdonok valamelly magasztosban kiemelnek a közönséges emberek sorából, és a legjelesbek számába sorolnak ; mert csekély dologban kitüntetést keresni annyi, mint a kicsinben nagynak, a semmiben valaminek lenni. Nagyra becsülöm a tudományok feltalálóit, az, ki első alkalmazott kéneset az orvosszerekhez, bizonyára nagyobb jótéteményt nyújtott betegeinek, mintha számunkra kórházakat alapított volna.*) Az új találmányok és fölfedezések az utódokra bízattak; elég sajnos ugyan, hogy a feltalálók és fölfedezők fáradsága nem méltányoltatik mindig, de ne borzadj vissza, a jó kelme talál vevőt, az erkölcs megnemesít, és aki nagylelkű, nem szükség neki, hogy több legyen. Sokaknak kárukra van, hogy mivel legjobbak nem lehetnek, mindenről lemondanak, és ha nem juthatnak, ahová kívántak, oda , ahová jutni lehetne, nem akarnak. Érdemeidhez, ne a képzelődéshez mérd a tiszteletet. Inkább kívánt Diogenes bölcsek módjára élni a világban, mint elvontan attól Platokint magányban megőszülni a viták mellett. Egy valaki a lacedemonoknál Plutarch bizonyítása szerint, mig neki egyik lábára saruját felkötnék, a másikon sokáig mozdulatlan megállott, igy szólítva meg bizonyos görögöt, „nem hi *) Szabadjon kételkednünk e felett. Szerk.