Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-14 / 13. szám
lől 102 ségbe vonni nem is lehet, hogy a törvényszerű egyezkedés, s az egyezkedés általi egymáshoz csatlakozás ne sikerülendene. Mihelyest Magyarország az aránylagos adózáshoz járul, mit a honnak már nagyobb része elfogadni nyilatkozók, akkor a kérdéses viszonyok maguktól megszűnnek, és a műipar azon virágzó karba helyeztetendik — (kérdésen kívül azon gyárak, mellyek jobb és olcsóbb kelméket szolgáltatnak, elsőbbséggel birandanak), — mi által a kormánynak az igazságszolgáltatásra eszközök nyuttatnak kezébe, s ama dicső mondat: „az országok alapja az igazság“ minden teendők sinórmértékéül szolgáland. Minden alkotmányos ország megszentesített törvényes szabadsága csak úgy állhat fen jogszerüleg, ha a hon szükségei igazságos arányban és összevetett vállakkal viseltetnek, s az adó hiven kezeltetik és a megkivántató törvényes czélokra fordittatik. Ezen alapul a népek boldogsága, s általjában minden alkotmányos kormányok nyugalma és szerencséje. Amaz teljesen megelégülend, ha termékei jól eladathatnak és igy munkálatinak bizonyos jutalmát arathatandja. Ennez örülve örülend, hogy a szorgalmas alattvalók izzadásuk gyönyörű gyümölcseit élvezhetik és termesztményeik olly igen szükséges ára kellőleg bejön. — Bizonyosbnál bizonyos, hogy minden erőtetes akarat ellen is viszontorlást von maga után ! — Magyarhonunk olly alkotmányos ország, melly vérével s vagyonával tartozik mind saját földét mind a koronát egymástól elválaszthatóan védeni, ezért az elméletileg legszebbnek látszó szövetkezéseknél se nyujtassék legkisebb alkalom is gyakorlati egyenetlenségekre, hanem inkább minden hasznos és szükséges intézkedés s előretörekvés a törvényesen szentesült rend és kellő egyetértés pajzsa alatt hajtassák különbség nélkül mindenki által végre. Különben az alkotmányos és törvényes jó rend alapja összeroskad, holott mindennek lelke egyedül a rend! Vannak hazánknak igen szép sarkalatos törvényei, de elég szomorú, hogy azokat meg nem tartván, elkopni engedjük. Folkusfalvai Lacsny Miklós, 1609. második Mátyás király megerősité Révkomárom szabad jogait és I. Mátyásnak a várföld iránt tett ajándéklevelét, — ugyanakkor a megyei vár tiszteit a város elleni bármi erőszakoskodástól eltiltá. 1610. Draskovics János tárnokmester parancsolá, hogy Révkomárom régi kiváltságai szerint a perbeli fölebbvitelt a tárnokszékekibe tegyék. 1612. Thurzó György nádor a révkomáromi jogokat törvényes után megerősité, sőt kiszabd, mivel tartozzanak a városban lakozó nemesek. Melly ítéletet (sententia) 1622. második Ferdinánd király helybenhagyott. Ugyan ő 1622. és 1639. a Komárom megyei ispánokat és a vár kapitányát a révkomáromiak háborgatásától eltiltá, a város jogait megerősité, s rendelé, hogy városi telkeket biró nemesek, vagy a város jogaival élők annak pénztárába fizessenek; valamint szintén a polgári jogok, vagy a városban tett adósságok, s minden a városi határban történt erőszakoskodási esetekre nézve is annak tanácsa ítélete alatt legyenek. 1651. harmadik Ferdinánd király megerősité II. Ferdinánd kiváltságos levelét és rendeleteit, s Révkomárom szabadságait helybenhagyd. 1692. első Leopold király megerősité Thurzó György nádornak fölőbb említett ítéletét. Ennek erejénél fogva ugyan ő 1694. rendelé, hogy Révkomárom szabad legyen, senkinek semmi terhét viselni ne tartozzék, egyedül az előbbi fél forint helyett mindössze 418 forint „census“ czim alatti adót a királyi pénztárba fizetni köteleztessék. Megparancsold továbbá 1695, hogy a városi telkeken lakozó s élő nemesek a városhoz fizessenek. 1703. pedig meghagyd, hogy Révkomárom Esterházy nádor ítélete szerint, úgy, mint akármelly szabad királyi város tekintessék, sem előfogatot, sem katonai szállást adni nem tartozván. Egyszersmind a vámszedőket s hidasokat eltiltá, hogy a révkomáromi polgároktól bármi adót venni ne bátorkodjanak. 1707. első József király a révkomáromi vár parancsnokának meghagyd, hogy a városiakat, mint szabad királyi kiváltságos város lakóit, semmiféle terhekkel ne zaklassa, jogaikat sérthetlen hagyja. 1712. harmadik Károly király megerősité Révkomárom részére I. Károly, Zsigmond és I Ferdinánd által adott kiváltságot, úgyszintén Thurzó György nádornak az iránt tett ítéletét, hogy a városi telkeken lakozók, nemesek és szabadosok, a városhoz fizessenek, és mind ezen, mind pedig adóssági tárgyaikban, sőt erőszakos tetteikre nézve is a városi bíróság ítélete alá tartozzanak, hogy továbbá a városi hatóság a bűntettben találtakat megfogathassa, de a személyes büntetésre nézve az illető megyének adja által, nem különben Thurzó György nádor ítélete szerint a város 418 forinton kívül semmit, ezt pedig, mint „census regius“ czim alatti adót fizesse. Megismertetik végre, hogy Révkomárom a többi királyi városok sorába való, és igy sem katonai szállást, sem előfogatot adni nem tartozik, és hogy Esterházy nádor ítélete szerint pőres fölebbvitele a tárnokszék vizsgálata ebbe tétetendő. 1720. gr. Csáky Zsigmond tárnokmester rendelé, hogy a révkomáromi pörök a régi kiváltságok szerint a tárnokszékre vitessenek vizsgálat alá 1745. második Mária királyné Révkomáromnak sok királyi felszabadító kiváltságit tekintvén, azt továbbá is szabad királyi a városok közé sorozandónak úgy rendelé, hogy annak már ezentúl az országgyűlésen is ülése és szavazata legyen. De egyszersmind parancsolá, hogy a várostól I. Mátyás király ajándékozta várföld elszakittassék, mivel erre a várhoz szüksége van. 1751. a XXVII-ik törvényczikkely által Révkomárom város ünnepélyesen törvényhozói joggal fölruháztatott. Révkomárom rövid története. (Vége). 1492. második Wladislav király megerősíté az előtte élt királyok kiváltságait Révkomáromra nézve, s különösen I. Mátyás által adott várközi birtokot is. Valamint 1513. Podmaniczky István nyitrai püspöknek parancsolá, hogy tiszteit a révkomáromiaknak vámok és révekeni háborgatásától tiltsa el. 1518. második Lajos király Révkomárom mindazon kiváltságait, mellyeket az Zsigmond, I. Mátyás, II. Wladislav s másoktól nyert, megupta. 1527. Zápolya János meghagyd Pestiano Gergely Gutta s Révkomárom vár-kapitányának, úgyszintén Posár Vitály és Dömsöd István kastély-igazgatóknak, hogy Révkomárom szabadságait se maguk ne háborgassák, se mások által háborgattatni ne engedjék. 1538.—48.—60. első Ferdinánd király megerősité Révkomárom kiváltságait, s a győri, pápai s más vámszedőknek parancsolá, hogy a révkomáromi lakosokat vámszedéssel ne terheljék, és szabadságaikat megtartsák. 1576. Miksa, és 1578. Rudolf királyaink a révkomáromi szabad jogokat megerősiték. És ugyan Rudolf király 1602. és 1605. a Komárom megyei s várbeli tiszteket a város szabadságinak háborgatásától eltiltá.