Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-02-25 / 16. szám
állapitott adófizetést; helyeslem, követni fogom, s bár követnék számtalanok, mint adakozást. Hogy adózóink, ha okét valami nagyobb szerencsétlenség, úgymint viáradás, tűzvész, marhadög, s egyáltalában az esztendőnek mostohasága nem éri, s ha forgolódni s rendesen élni tudnak s akarnak, a reájuk eső adómennyisséget még mindig s igen kevés kivétellel elbírják, vagy legalább elbírhatnák, azt csak ollyan nem tudja, ki ugyanezen adózókat közelebbről nem ismeri. Adózó népünk csak akkor valóban nyomorult s boldogtalan, ha szerencsétlenség éri, s ekkor tudunk is, kötelességünk is rajta segíteni, a nélkül hogy országunk legfelsőbb hatósága, az összes törvényhozás bölcseségének egyéni bölcseségünket elejébe tenni, kaszánkat erőszakosan annak vetésébe beleereszteni, s az alkotmányos falakon idő előtti rést törni szükségünk volna. Illő hódolattal üdvözlendem ma holnap, ha mint országos törvényt tisztelendem azt, mit olly mohón óhajtanak ez urak; de nem kínálom embertársaimat már most, mint erővel leszakított éretlen gyümölcscsel vele, hanem nyújtok nekik — éhes embertársaimnak — tökéletesen megérett almákat helyette. Mondom hogy adózóink csak akkor igazán nyomorultak, s szorulnak leginkább segedelmünkre, ha szerencsétlenség éri őket; s ime én ezennel 10 pftot ajánlok azoknak gyámolitására a most folyó katonai év végével okvetlenül befizetendőt, s ha — mit adna Isten — követőkre találandok, talán még többet is adni s magamat egyszersmind a következő évre nézve bizonyos, a körülményekhez s tehetségemhez mért kisebb nagyobb sommának beszolgáltatására lekötelezem, s ezt mindaddig mig élendek s az adó ügye országosan eldöntve nem leend, folytatni fogom. Tisztelet-s bizodalomteljesen szólitsak tehát fel titeket, teljes czimeitekre legérdemesebb pap-s egyéb honfitársaim, arra, hogy vessünk vállhoz vállt, és segedelemre készségünket éreztessük szegény adózó embertársainkkal akkor, midőn leginkább szorulnak reája. Határozzuk el magunkat az efféle valóban nemesi és nemes ajánlatokra, adjuk azokat be az illető tt. vármegyékre, alázatosan folyamodván, hogy azokat helyeselni s elfogadni méltóztatnának. Íme a fenebb érintett különféle balesetek és szerencsétlenségek azon vármegyének a hol történnek rüszint följelentetni szoktak, miért is ha a nemes vármegye már az év elején arról lesz értesítve, s mintegy biztosítva, hogy mekkora sommával rendelkezhetik az ínség enyhítésére, azt minden halasztás nélkül előlegesen is a házi pénztárból enyhíteni, s igy az éhenhalásnak elejét venni képes lesz. Én tehát 100.forintommal elkezdem a sort, és szives részvét s pártolásaid ajánlom a dolgot, mellynek ha sikere lesz, úgy legyen azon uraké a dicsőség, kik ámbár általam nem helyeslett politicai schizmájuk által, alkalmat adtak reája. Juranits György, peresznyei plébános Sopron vármegyében, Uradalmak kormányzására. Cum ex Catone quaereretur, quid maximé in re familiari expediret? respondit, bene pascere. Quid secundum? satis bene pascere. Quid tertium? bene vestire. Quidquartum? bene ararel Cicero. A gazda szintúgy születik, mint a költő. Ki természeti hajlam nélkül gazdává lesz, az a gazdaság mezején szakasztott olly himpellér, mint aki versfaragás által akar költő nevet érdemelni. Őszintén megvallom, miszerint földmivelő hazánkban a gazdaság űzésére természet szerint igen sok a hivatalos, de a gazdaságiai hajlam hiánya miatt kevés a választott. Innen magyarázhatni meg az annyira bebizonyult szomorú tapasztalatot, hogy nálunk milliók szántnak-vetnek, de az igazi gazdaság gyümölcseit a munkás nagy szám csekélyen arathatja. Ugyan a tapasztalat tanítja azt is, hogy valamint minden egyéb tudományágban, úgy a gazdaságban a hajlam hiányát a tanulni akarás és az akarattal szerencsésen párosult igyekezet rendkívül pótolni képes, annyira, hogy a középszerű hajlammal bíró gazdából neki feszült szorgalom által gyakran a legügyesb gazda válhatik. Nálunk mint mindenben, úgy a gazdaságban kirívó hiba az, hogy a kellő tanulás és így a szükséges ismeretek és tapasztalatok folytonos gyűjtése nagyobbára elhanyagoltatik. Hogy a gazdasággal szépségben bármi egyéb foglalkozás nem mérkőzhetik, az is bizonyos; de egyszersmind tagadhatlan , hogy annál nehezebb valami alig létezik, mivel a legtapasztaltabb gazda is minden pontos fáradozása mellett az idő viszontagságaival, mely Iyek természetöknél fogva előre ki nem számíthatók és igy bizonytalanok, legtöbbet küzdeni kénytelen lévén, a leendő sikert, jövendő hasznot csak remélheti, de biztosan meg nem határozhatja. Íme bizonytalanság még inkább föltételezi azon kellékek szükségét, mellyekkel a gazdának bírnia kell, ha magának és a köznek voltakép használni akar. A gazdának tehát nemcsak a soha ki nem meríthető természet buvárságával, hanem a földnek, mellyet mivel, az éghajlatnak, mellynek befolyásától a mezei ipar szerencséje függ, a népnek, mellynek keblében él és működik, szokásai, tehetségei s gondolkozásmódja ismeretével is bírnia szükséges, hogy hosszas tapasztalásait, velős tudományát csalhatlan foganattal használhassa. A tapasztalt, ügyes gazda igen nagy terhet visel, melly őt éjjel nappal kellőleg nyugodni nem hagyja, a gazdasági czikkek okszerű szaporításának kutatása szünet nélkül szivében és elméjében forogván. Nagy a gazda feladata, mellyet megoldania kell, s a mellyet ha ügyesen megoldani tud, a köz elismerés legszebb koszorúját érdemli. Megoldani pedig csak úgy tudhatja, ha ő — mint már egyszer mondám *) —„a gazda tisztes nevére valóban méltó.“ Ezeket előbocsátván, szólanom kell a nagykiterjedésü uradalmak kormányzásáról, hol kicsinyben mindazon hivatalok előfordulnak , mellyek magának az álladalomnak körében nagy arányban léteznek. Ennélfogva illy jószágok tökéletes kormányzására következők kívántatnak meg: 1. Hogy azon egyén, ki az uradalmak kormányát viszi, vagyis a ki azokat mint meghatalmazott vezeti, a mezőgazdaság minden ágában, mindennemű marha, méhek és halak tenyésztése és szaporításában tudományos alapon nyugvó elegendő tapasztalással bírjon. 2. Hogy az erdőkkeli bánáshoz jól, tökéletesen értsen: azokat a gazdaságtól el ne különözze, s a vadászosztály önkényére ne bízza. A vágásokat mindenkor csak a vágásos mérnöki rendszer sinórmértéke szerint vitesse véghez; különben a bekövetkező veszedelmes erdőpusztítást az utódoknak meg kell bánniok. — A czélszerü erdőmivelés a gazdaságnak legfontosbágai közül való. — Magától értetik, hogy az uradalmak kormányzójának a gyümölcsfák és komló tenyésztése s nemesítéséhez is értenie szükséges. Valamint 3. A pénzügy tudományában járatosnak kell lennie, s a pénz hasznos forgatását alaposan tudnia. 4. Megkivántatik, hogy mind a mérs vittan, mind pedig az építészet gyakorlati tudományaiban velős ismeretekkel bírjon. 5. Hogy a politikai, úrbéri s egyszersmind a törvényes dolgokban eléggé jártas legyen. Nem különben