Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1845-01-14 / 4. szám
Nyolczadik esztendei folyamat 1845. «fitsch al- 14® SZÁZADUNK. Vallásos felekezetesség. Francziaországban minden hosszú vallás- s véleményügyi küzdelmekre készül. Szorosan tekintve ugyanez eset áll Európának nevezetes részében: Angliában, Schweiz és Németországban, azaz ama tartományok magvában, mellyekben a vallás s vélemény épen legmunkásabb feszítettségü. A 18. század úgynevezett felvilágosultsága Német- és Francziaországban a kereszténységet általa legyőzöttnek vélte; mai nap az uj felvilágosodás, melly nem mindenben a régi, át kezdi látni, hogy rutul csalatkozott. A tizennyolczadik században jámbor vallást, a vallásnak holt hüvelyét, és papokat tűrtek, kik a hit többé-kevésbbé kigunyolák; mai nap illy papok többé nem tüzetnek. Ez nem csupán a katholikus országokban van igy, hanem a protestánsokban is; nem hallgatnak többé olly papra, ki ellentétben áll hivatalával. Genf, a kálvin status, egészen kálvintalanná vált, úgy a zwingliféle Zürich, a Wandtland, egy nagy része a protestáns Schweiznak; mai nap ez mind ujanébredt methodismussal van bevonva; mitsem akarnak tudni langymeleg hitszónokokról. A protestáns Németországban még sok istentanár közt nagy tágasság (laxitas) uralkodik, egynél több tudós pap találkozik még, ki a theologiában egyebet nem lát tudós tanulmánynál, a kereszténységgel tudományilag foglalkodik, anélkül, hogy hittel viseltessék iránta, úgy körülbelül, valamint a pogánysággal fogna bánni — nem kiendvén azt. Múlt században ezen tudósok erdődei felületesek és szellemüresek valónak, ma utódaik tanultak és elménczkedők; de voltaképen ez ugyanazon holt gyümölcs a hit fáján. A népség egy nagy része elvonul tőlök, methodisticussá, pietisticussá válik; tudósoknak hagyják lenni e theologusukat, mik is örökre hadd maradjanak. Míg azonban a hitvélemény katholikusok valamint protestánsok közt újra fellobog, katholikusoknál az egyház szellemében, protestánsoknál új felekezetek kísérletei szerint (mert a régi Lutherrel, a régi Kálvinnal s a régi Zwinglivel már nem igen boldogulhatni), a 18. századi felvilágultság maradéka felhullámzik, habzik és dühöng Frankhon, Schweiz és Németországban. Frankhonban a Condillac-iskolábel a régi Constitutionnel, a régi National Cabanis iskolájából, a régi Debats Voltaire iskolájából, a katholicismus ellenei a császárság, convent és a állomány idejéből, esnek boszuságba; Németországban pedig és Schweizban maradványai egy Weishaupt, Feder stb. bölcsességének, előállítva Bretschneider, Paulus stb. által, kik tárogatót fújnak a régi babonának uj betörése felett, s dobolnak, hogy még az égen is viszhangzik. Hasonló történik Schweizban, hol a felvilágosodás Bern s Aargau cantonokban egészen boszussá lesz, s az embereket erőszakkal akadályozza, hogy jezsuiták legyenek ott, hol jezsuiták lenni akarnak. És mégis ezek ugyanazon emberek, kik neheztelnének, ha őket valaki gátolná, hogy felvilágosítók legyenek, ha felvilágosítók lenni kívánnak. Nem tűrik a „szeget szeggel“, Franczia-valamint Németországban a régi idok ezen maradványai egy újabb tan férfiaival szaporodnak, kik uj Krisztust remélnek, s javított kereszténységet; igy a theologusok Hagen iskolájából, kiknek élén áll Strausz, igy Frankhonban ezeknek utánzói, Michelet és Quinet urak; igy szinte, de más értelemben, Lamennais ur, ki egy uj, a nép öléből született vallást remél. Ezen uraknak türelmet kelle vala tanulniok, habár csak önügyökben is, hogy meggyőződéseiket kifejthessék. De kérelmesbnek találják mindenütt jezsuitákról kiáltozni, hol keresztényekről a szó; a katholikusok elsőtől utolsóig jezsuiták! a pietisták mindnyájan — német-protestáns jezsuiták; a methodisták mindnyájan — angolprotestans jezsuiták! a puseyiták mindnyájan — angol-püspökprotestáns jezsuiták! Mindenütt jezsuiták ! Mint némelly emberek hegedűvel telinek nézik az eget, úgy ezen emberek szerint az egész világ teli van jezsuitákkal. Jezsuiták elől, jezsuiták hátul, jezsuiták fen, jezsuiták len ! Egy dolog felől azonban mindenki bizonyos lehet: sehol többé nem fog az történni, mi a tizennyolcadik században, mi a convent idejében, mi Napóleon korában történt; nem lehet többé semmit száműzetni, semmit lenyomni. Minél több az ingerlés, annál inkább szétgyökerezik a meggyőződés; a jövőnek jelszava: általános valódi türelem; ehhez kell mindenütt szokniok az ember fiainak. Nem akarnak, de igen, kell nekiek, majd nyilatkozik felette a jövendő, s őket moresre taninitandja mindnyájokat. (A. k. u.) A kézművess(‘^? és gyárosc ^prapitásáról ívj. állailalnial&J»aiB. s sí kománysMothiiaSi, a bó^sióverk. és gyárokrai befolyásáról. Dr. sínmy professortól. *) (Végel A csipkeverés például egy igen lassudad munka s aki ezt tudja, csudálkoznia kell, hogy a századok óta annyira hires brabantiai csipkék még olly drágán nem fizettetnek. Ám ezen csipkék, nem kézművesség által készülnek, hanem ezen munka apáczazárdákban megy véghez, hol avval az ottaniak, mint mellékes foglalkozás, s idő és unaloműzés miatt babrálnak, miért is a gyámnokok ezen munkálkodásra nemigen vágyakodnak, a brüsseli csipke gyártásával ellenben 10,000 személy foglalkozik. Készülnének csak a gyárakban egyes személyek által a gombostők, akkor bizony nem is lennének olly jutányosak, hanem mivel egyik csupán csak az azokhoz szükséges érczsodronyok metszése, másik hegyezésével, harmadik gömbitése, vagy idomitásával stb. foglalkozik, a munka s ennek nehézsége megoszlik , s az időnyerő illyszerü foglalkozás tetemesen meggyorsul. Hogy a gyártulajdonosok igen meggazdagulhatnak, az leginkább az áruczikk tetemes mennyiségének kiállításában alapszik, mivel az almunkások, mint például a selyemszövők Lyon, a gyármunkások Angolhon, Slezia, Csehország, Morva s Szászországban, igen csekélyül fizettetnek, így például, egy harizsnyaszövő-gyár, melly áruczikkének párját 24 ezüst krajczáron adja, nyer körülbelül egy egy pár mellett 4 ezüst krajczárt; már illy nyereség mellett több százezereket, sőt mondhatni tán milliót is elad évenkint, nyeresége áruczikke kisebb mennyisége mellett alig méltó figyelemre, azonban nagyobb mennyiségnél bámulatig nagy. *) Jelen értekezés kezdete a múlt évi Századunk 100. számában látható -Szerk.