Századunk, 1832. (1. kötet)
is megvétetendü könyvnek. Ily kezdettel a’ magyar olvasó közönségnek száma ’s különössége áll ellenkezésben. Csekély száma a’ magyar. Mig a’ franczia, német, angol és orosz írónak nyelvét harmincz millió ember érti, az olasz, spanyol, lengyel nyelv tíz milliónál többet számlál, szittyás nyelvünk csak mintegy három millióról beszéltetik. ’S ha ennek olvasó publicumát valamivel közelebb vizsgáljuk, még szomorúbb kilátás nyílik az íróra ’s kiadóra nézve. A’ magyar népességnek két harmada — vagy tán nagyobb része is — nem tud olvasni; az olvasni tudó felekezetnek kilencz tizedrésze a’ kalendariomon vagy imádságos könyven kívül semmit sem olvas; az ilyformán öszveolvadt maradványnak megint kilencz tizede egyedül hivatalát vagy kenyérfoglalatosságát szorosan tárgyazó irományokat forgat, fel nem fogván azon hivatalnak, mellyet épen ezért csak bitangol, szellemét és a’ terjedtebb olvasottsággal öszveköttetését; ’s így, mi marad még Magyarországon, mi az olvasó közönség nevét érdemli? —