Századunk, 1833. (2. kötet)
Chateaubriand
Chateaubriand. Némelly halandók arra látszanak rendeltetve lenni, hogy habozó éltök folyamatja által bizonyítsák, be az emberi sors áldatlanságát. Ezeknek sem ragyogó eszék, sem számtalan tapasztalások, sem a’ szerencse kedvezései vagy ostorozásai nem szolgálnak kalauzul a' nyugalom kikötőjébe evezésre, sőt épen e’ tulajdonok okozzák lapjakénti fel ’s alá hányattatásaikat. Ily férjfiu életrajzát szándékozunk olvasóinknak előterjeszteni, rövid vonásokkal festvén Chateaubriand nevezetes politikai ’s irói életét, melly századunk történeteire ’s a közvéleményre nem csekély befolyással vala, ’s mellyet maga remek tömöttséggel e’ nehány szavakba foglal. Életem felette nyugtalan volt; több ízben eveztem a’ tengeren által. A’ vad ember kalyibájában laktam ’s a’ király palotájában, a’ mezőn és városokban. Ilét *) Lásd „Essai sur let revolutions* 1', Ládvocat, 1829, előszó, Paris, Lefévre 1 *