Századunk, 1833. (2. kötet)

Chateaubriand

Chateaubriand. Némelly halandók arra látszanak rendeltetve lenni, hogy habozó éltök folyamatja által bizonyítsák, be az emberi sors áldatlanságát. Ezeknek sem ra­gyogó eszék, sem számtalan tapasztalások, sem a’ szerencse kedvezései vagy ostorozásai nem szolgál­nak kalauzul a' nyugalom kikötőjébe evezésre, sőt épen e’ tulajdonok okozzák lapjakénti fel ’s alá há­nyattatásaikat. Ily férjfiu életrajzát szándékozunk olvasóinknak előterjeszteni, rövid vonásokkal festvén Chateau­briand nevezetes politikai ’s irói életét, melly szá­zadunk történeteire ’s a közvéleményre nem cse­kély befolyással vala, ’s mellyet maga remek tö­­möttséggel e’ nehány szavakba foglal. Életem felette nyugtalan volt; több ízben eveztem a’ tenge­ren által. A’ vad ember kalyibájában laktam ’s a’ király palotájában, a’ mezőn és városokban. Ilét *) Lásd „Essai su­r let revolutions* 1', Ládvocat, 1829, előszó, Paris, Lefévre 1 *

Next