Szebb jövőt! 1942. január-május (1-18. szám)

1942-01-03 / 1. szám

A polgári életben sokszor évekig, év­tizedekig nem változik semmi. A harc­téren egyik pillanatról a másikra fel­borulhat minden. A katonának erre ké­szülni kell, mert bárhonnan is jöjjön ez a meglepőjég, azonnal cselekedni kell. Ehhez elsősorban hidegvérre van szük­ségünk, majd a józan, de villámgyors cselekvés következik. Ma különösen olyan a háború, hogy bármelyik harcos kerülhet abba a helyzetbe, hogy önál­lóan kell cselekednie. A régi magyarok mesterei voltak az öntevékenységnek. Az ő hadviselési rendszerük erre a nagyszerű katonai erényre volt felépítve. 230 esztendővel ezelőtt, 1708 február 10-án történt az alábbi eset. Híre akkor egész Európában elterjedt. Ezen a na­pon utazott Pozsonyból Nagyszombatba gróf Starhemberg Miksa altábornagy, hogy a labanc seregek parancsnokságát átvegye. Ugyanakkor a szemben lévő kuruc seregek parancsnoka, Vuk Bot­­­tyán tábornok előőrseit szemlélte meg. Ekkor azt a parancsot adta Bornemissza János őrmesternek, hogy egy huszár­­járőrrel furakodjék az osztrák előőrsök mögé és az ellenség zömét kutassa fel. Bornemissza őrmester azonnal elindult. Amikor a pozsonykörnyéki Szenc köz­ségbe érkezett, nagy meglepetésére né­hány császári lovas által kísért dísz­­hintót látott. Bornemissza őrmesternek arra nem volt parancsa, hogy az útközben látható hintókat átkutassa, de öntevé­keny katona ilyenkor nem vár paran­csot, mert nyilvánvaló, hogy katonaság által díszhintóban nem pozsonyi sóhiva­talnokok utaznak. A dolog persze nem ment harc nélkül, mert a kíséret kato­nái igyekeztek megelőzni Bornemissza őrmester támadását. Vak Bottyán kato­náit azonban nem igen érte még vere­ség. Most is levágták a labancokat. Fekete Mihály huszár egymaga négy labancot vágott le. Végh János huszár — öntevékenyen — a hintó ajtaját rántotta fel és az ellenséges altábornagyot le­­fegyverezte. Az eredmény nagyszerű volt. Magát az ellenséges vezért fogták el a kurucok. A harctéri szolgálat minden ágában alkalom nyílik az öntevékenységre. 1915-ben az Uzsoki hágó környékén folyt védelmi harcok idején az oroszok, kihasználva a koromsötétséget és a bizto­sítás nélkül maradt mély szakadékokat, az egyik szakadékon keresztül a budapesti 30. honvédgyalogezred védelmi vonulának szárnya mögé férkőztek, ahol azután az ezred szélső szárnyát biztosító kilen­cedik századot egyidőben arcban, oldal­ban és hátban megtámadták. Ezzel az ezred szárnya komoly válságba került. A helyzeten Bognár Gyula szakasz­vezető kiváló öntevékenységével és el­szántságával segített. Azonnal felis­merte az oroszok beférkőzése által ke­letkezett új helyzetet és a legszélső szár­nyon volt szakasza élén gyors és me­rész elhatározással szakaszát először is az arcban támadó oroszok ellen vezette. Ezeket pillanatok alatt visszaűzte, de gondoskodott tűz alatt való tartásuk­ról. Ekkor szakaszának egy részét ki­vonta és azokra az oroszokra támadott, akik a szárnyat oldalról és hátból veszé­lyeztették. Ezzel a bátor és öntevékeny magatartásával Bognár szakaszvezető helyreállította a rendet az ezred szár­nyában. Válságos helyzetben öntevéke­nyen intézkedett és ezért az arany vi­tézségi érmet kapta. Hogy a magyarokból azóta sem ve­szett ki az öntevékenységi hajlam, azt a kárpátaljai és délvidéki harcok is mu­tatják. Kárpátalján Javítás Károly csendőr-tiszthelyettes az Alsóm­ihályiban elhelye­zett csendőrőrsnek volt a parancsnoka. A cseh támadás harci zajának halla­tára, saját elhatározásából az őrs ren­delkezésre álló személyzetével tüstént a megtámadott határvadászok segítségére sietett. A­­csehek visszavetése alatt bátor és elszánt magatartásával tűnt ki. Különösen nagy jelentősége van az ön­tevékenységnek a felkelők, szabadcsapa­tok, portyázó különítmények, valamint az ejtőernyősök harcában. Mi magyarok különösen a török háborúk óta ismerjük a szabadcsapatokat. A végvári vitézek hadakozása sem más, mint portyázó kü­lönítmények kis háborúja. A huszár Nyelvünkben sok olyan szót­ találunk, amelyek — bár tisztán magyar fogalmat jelölnek meg — nem magyar eredetűek. Ilyen szavunk a huszár, amely magyar hangzású szó, valósággal azonban mégsem magyar eredetű. Értelme magyar, mert az első magyar lovas ka­tona , a huszár, Mátyás király korában lett vi­lághírű, később még hí­resebbé vált, amikor­ Ha­dik magyar huszáraival egészen Berlinig jutott el, azt megrohamozta és bevette. Egyik nyelvészünk szerint ez a szavunk olasz és ó-szerb eredetű s kalózt, zkiványt jelent. Mátyás király rendetlen, por­tyázó, kóbor, de amellett vitéz lova­sokból szervezte világhírű huszárságát, amely az ő kora óta annyi dicsőséget, győzelmet szerzett a magyar hadi­lobogóknak. A másik szavunk, amelynek erede­tét szintén érdemes kutatnunk: a kocsi. Való, hogy őseink már vándor­lásaik alatt és a honfoglalás idejében is szekértáboraikban, sátrakban laktak. A magyar lovasnemzet ! A honfog­lalás után a nyereghez és szekérhez szokott magyar nép igyekezett átala­kítani, kényelmesebbé tenni egyetlen közlekedési eszközét : a szekeret. Szí­jakon hintáló, kényelmes szekeret ké­szítettek, amely részben hintó (hin­­tálás), részben pedig kocsi elnevezést A hétéves háborúban Hadik altábor­nagy huszáraival az ellenség hátában még Berlint is megsarcolta. A vállalatra ötezerkétszáz lovast és hat ágyút vitt magával. A külső városrészekben sem a katonaság, sem a polgárság nem tanú­sított különösebb ellenállást. És a la­kosság legfőbb védelmét a belső kapuk­nak erős őrséggel való megrakásában és a Spree hídjának felhúzásában látta. Hadik ágyúival összelövette a híd tartó­láncait, mire azok leszakadtak és az akadály megszűnt. A rákövetkező lovas­­rohamban aki még ellenállt, lekasza­bolták. Általában a mostani idők a katonától megkövetelik az öntevékenységet, a bá­tor és ellentmondást nem tűrő fellépé­sét. Cselekedjünk hát minél önállóbban, de mindig a kapott parancs szellemé­ben. Dr. Ladd Ferenc és a kocsi nyert. Ez a kocsi az elnevezését a komárom­­megyei Kócs községtől kapta, ahol az első ilyen hintáló kocsikat készí­tették. A kocsi megjelenése után, a 15. század vége felé, lassan szűnni kezdett a lóháton­ való fáradsá­gos utazás. Később a ko­csi igen nagy, szinte európai népszerűségre tett szert. Megismerik kirá­lyok, fejedelmek, főurak, megkedvelik és ahol meg­jelenik, mindenütt tud­ják, hogy magyar eredetű. A tizenha­todik században az uralkodók és a fejedelmek már kocsikat ajándékozgat­­nak egymásnak.. Ferdinánd császár Bécsből 1562-ben IX. Károly francia királyt pompás, díszes magyar kocsi­val ajándékozza meg, amelyet Francia­­ország felé haladva egész útján a nép úgy megbámult, mint valóságos ele­ven, mozgó csodát. A karmazsin bár­sonnyal bélelt gyönyörű kocsiba négy fehér ló volt befogva. Érdemes azt is megjegyezni, hogy Ferdinánd császár, a kocsival magyar kocsist, az abban helyet foglaló követtel magyar inast küld, hogy e nagyszerű találmány magyar eredetét így is kihangsú­lyozza. A kocsi tehát fogalmi és nyelvi ere­detében egyaránt tisztán magyar és mint ilyen, népünk ügyességének, talá­lékonyságának bizonysága. P. L. A mezőhegyes­ állami ménes híres ötösfogata .

Next