Szebb jövőt! 1942. január-május (1-18. szám)
1942-01-03 / 1. szám
A polgári életben sokszor évekig, évtizedekig nem változik semmi. A harctéren egyik pillanatról a másikra felborulhat minden. A katonának erre készülni kell, mert bárhonnan is jöjjön ez a meglepőjég, azonnal cselekedni kell. Ehhez elsősorban hidegvérre van szükségünk, majd a józan, de villámgyors cselekvés következik. Ma különösen olyan a háború, hogy bármelyik harcos kerülhet abba a helyzetbe, hogy önállóan kell cselekednie. A régi magyarok mesterei voltak az öntevékenységnek. Az ő hadviselési rendszerük erre a nagyszerű katonai erényre volt felépítve. 230 esztendővel ezelőtt, 1708 február 10-án történt az alábbi eset. Híre akkor egész Európában elterjedt. Ezen a napon utazott Pozsonyból Nagyszombatba gróf Starhemberg Miksa altábornagy, hogy a labanc seregek parancsnokságát átvegye. Ugyanakkor a szemben lévő kuruc seregek parancsnoka, Vuk Bottyán tábornok előőrseit szemlélte meg. Ekkor azt a parancsot adta Bornemissza János őrmesternek, hogy egy huszárjárőrrel furakodjék az osztrák előőrsök mögé és az ellenség zömét kutassa fel. Bornemissza őrmester azonnal elindult. Amikor a pozsonykörnyéki Szenc községbe érkezett, nagy meglepetésére néhány császári lovas által kísért díszhintót látott. Bornemissza őrmesternek arra nem volt parancsa, hogy az útközben látható hintókat átkutassa, de öntevékeny katona ilyenkor nem vár parancsot, mert nyilvánvaló, hogy katonaság által díszhintóban nem pozsonyi sóhivatalnokok utaznak. A dolog persze nem ment harc nélkül, mert a kíséret katonái igyekeztek megelőzni Bornemissza őrmester támadását. Vak Bottyán katonáit azonban nem igen érte még vereség. Most is levágták a labancokat. Fekete Mihály huszár egymaga négy labancot vágott le. Végh János huszár — öntevékenyen — a hintó ajtaját rántotta fel és az ellenséges altábornagyot lefegyverezte. Az eredmény nagyszerű volt. Magát az ellenséges vezért fogták el a kurucok. A harctéri szolgálat minden ágában alkalom nyílik az öntevékenységre. 1915-ben az Uzsoki hágó környékén folyt védelmi harcok idején az oroszok, kihasználva a koromsötétséget és a biztosítás nélkül maradt mély szakadékokat, az egyik szakadékon keresztül a budapesti 30. honvédgyalogezred védelmi vonulának szárnya mögé férkőztek, ahol azután az ezred szélső szárnyát biztosító kilencedik századot egyidőben arcban, oldalban és hátban megtámadták. Ezzel az ezred szárnya komoly válságba került. A helyzeten Bognár Gyula szakaszvezető kiváló öntevékenységével és elszántságával segített. Azonnal felismerte az oroszok beférkőzése által keletkezett új helyzetet és a legszélső szárnyon volt szakasza élén gyors és merész elhatározással szakaszát először is az arcban támadó oroszok ellen vezette. Ezeket pillanatok alatt visszaűzte, de gondoskodott tűz alatt való tartásukról. Ekkor szakaszának egy részét kivonta és azokra az oroszokra támadott, akik a szárnyat oldalról és hátból veszélyeztették. Ezzel a bátor és öntevékeny magatartásával Bognár szakaszvezető helyreállította a rendet az ezred szárnyában. Válságos helyzetben öntevékenyen intézkedett és ezért az arany vitézségi érmet kapta. Hogy a magyarokból azóta sem veszett ki az öntevékenységi hajlam, azt a kárpátaljai és délvidéki harcok is mutatják. Kárpátalján Javítás Károly csendőr-tiszthelyettes az Alsómihályiban elhelyezett csendőrőrsnek volt a parancsnoka. A cseh támadás harci zajának hallatára, saját elhatározásából az őrs rendelkezésre álló személyzetével tüstént a megtámadott határvadászok segítségére sietett. Acsehek visszavetése alatt bátor és elszánt magatartásával tűnt ki. Különösen nagy jelentősége van az öntevékenységnek a felkelők, szabadcsapatok, portyázó különítmények, valamint az ejtőernyősök harcában. Mi magyarok különösen a török háborúk óta ismerjük a szabadcsapatokat. A végvári vitézek hadakozása sem más, mint portyázó különítmények kis háborúja. A huszár Nyelvünkben sok olyan szót találunk, amelyek — bár tisztán magyar fogalmat jelölnek meg — nem magyar eredetűek. Ilyen szavunk a huszár, amely magyar hangzású szó, valósággal azonban mégsem magyar eredetű. Értelme magyar, mert az első magyar lovas katona , a huszár, Mátyás király korában lett világhírű, később még híresebbé vált, amikor Hadik magyar huszáraival egészen Berlinig jutott el, azt megrohamozta és bevette. Egyik nyelvészünk szerint ez a szavunk olasz és ó-szerb eredetű s kalózt, zkiványt jelent. Mátyás király rendetlen, portyázó, kóbor, de amellett vitéz lovasokból szervezte világhírű huszárságát, amely az ő kora óta annyi dicsőséget, győzelmet szerzett a magyar hadilobogóknak. A másik szavunk, amelynek eredetét szintén érdemes kutatnunk: a kocsi. Való, hogy őseink már vándorlásaik alatt és a honfoglalás idejében is szekértáboraikban, sátrakban laktak. A magyar lovasnemzet ! A honfoglalás után a nyereghez és szekérhez szokott magyar nép igyekezett átalakítani, kényelmesebbé tenni egyetlen közlekedési eszközét : a szekeret. Szíjakon hintáló, kényelmes szekeret készítettek, amely részben hintó (hintálás), részben pedig kocsi elnevezést A hétéves háborúban Hadik altábornagy huszáraival az ellenség hátában még Berlint is megsarcolta. A vállalatra ötezerkétszáz lovast és hat ágyút vitt magával. A külső városrészekben sem a katonaság, sem a polgárság nem tanúsított különösebb ellenállást. És a lakosság legfőbb védelmét a belső kapuknak erős őrséggel való megrakásában és a Spree hídjának felhúzásában látta. Hadik ágyúival összelövette a híd tartóláncait, mire azok leszakadtak és az akadály megszűnt. A rákövetkező lovasrohamban aki még ellenállt, lekaszabolták. Általában a mostani idők a katonától megkövetelik az öntevékenységet, a bátor és ellentmondást nem tűrő fellépését. Cselekedjünk hát minél önállóbban, de mindig a kapott parancs szellemében. Dr. Ladd Ferenc és a kocsi nyert. Ez a kocsi az elnevezését a komárommegyei Kócs községtől kapta, ahol az első ilyen hintáló kocsikat készítették. A kocsi megjelenése után, a 15. század vége felé, lassan szűnni kezdett a lóháton való fáradságos utazás. Később a kocsi igen nagy, szinte európai népszerűségre tett szert. Megismerik királyok, fejedelmek, főurak, megkedvelik és ahol megjelenik, mindenütt tudják, hogy magyar eredetű. A tizenhatodik században az uralkodók és a fejedelmek már kocsikat ajándékozgatnak egymásnak.. Ferdinánd császár Bécsből 1562-ben IX. Károly francia királyt pompás, díszes magyar kocsival ajándékozza meg, amelyet Franciaország felé haladva egész útján a nép úgy megbámult, mint valóságos eleven, mozgó csodát. A karmazsin bársonnyal bélelt gyönyörű kocsiba négy fehér ló volt befogva. Érdemes azt is megjegyezni, hogy Ferdinánd császár, a kocsival magyar kocsist, az abban helyet foglaló követtel magyar inast küld, hogy e nagyszerű találmány magyar eredetét így is kihangsúlyozza. A kocsi tehát fogalmi és nyelvi eredetében egyaránt tisztán magyar és mint ilyen, népünk ügyességének, találékonyságának bizonysága. P. L. A mezőhegyes állami ménes híres ötösfogata .