Szeged és Vidéke, 1903. január (2. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-06 / 5. szám
sági politikánkat gazdasági érdekeinkhez szabhatjuk. Szabad kezünk van reá, így szól hatalmas politikai okfejtése. Vájjon ha nincs jogi kényszer arra, hogy gazdasági egyezségre lépjünk Ausztriával, másfelől mind a két ország népe gazdaságilag károsnak tartja magára nézve az egyezséget, úgy miért erőszakolta Széll Kálmán nemcsak a saját nemzetének, hanem a dualizmusnak érdekeit is veszélyeztető alkut? Édes és dicső az újévi ünnepeltetés! Poltika, Széll Kálmán Bécsben. Széll Kálmán miniszterelnök hétfőn este Bécsbe utazott. A hét közepe táján a pénzügyi, kereskedelemügyi és a földművelésügyi minisztériumok szakelőadói báró Andreánszky István, Bíró Tamás és Ottlik Iván miniszteri tanácsosok szintén Bécsbe mennek, hogy az osztrák szakelőadókkal együtt megszövegezzék az új autonóm vámtarifa életbeléptetési törvényét. A kiegyezésben érdekelt magyar miniszterek ebből az alkalomból előreláthatólag nem utaznak Bécsbe. A német kereskedelmi szerződést nem mondják föl. Berlinből jelentik a B. H.-nak, hogy Németország a Magyarországgal és Ausztriával ez idő szerint fönnálló kereskedelmi szerződést nem fogja fölmondani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megmarad a mostani és nem lesz új szerződés. A német kormány azon lesz, hogy a mostani kereskedelmi szerződést az új tarifa alapján módosítsák. Ezt a szerződő felek megtehetik anélkül, hogy fölmondják a régi szerződést, sőt megegyezhetnek az iránt is, hogy a módosított szerződés mikor lépjen érvénybe. Ha például az év folyamán megegyeznek az új szerződés dolgában, egyúttal megállapodhatnak abban is, hogy az már 1904. január 1-én életbe lép. Annak, hogy a szerződést nem mondják fel, az a haszna is van, hogy nem állhat be szerződés nélkül való állapot, ha 1903-ban a felek nem tudnának megegyezni. Ezt megtehettük volna Olaszországgal is, ha nem lett volna a borvám-klauzula veszedelme, amely, ha a szerződés föl nem mondása esetén ez évben nem tudnánk Olaszországgal megegyezni, továbbra is érvényben maradt volna. Ez pedig 1903. évi deczember 31-én túl kaput nyírott volna a franczia borbehozatalnak, mely tönkre tette volna borgazdaságunkat. Németországgal szemben nincs ily veszedelem és ezért nagyon okos és bölcs dolog az új szerződésről tárgyalni a réginek fölmondása nélkül, ami a mostani szerződés világos rendelkezése folytán lehetséges. Lukács György — államtitkár, Lukács György békési és vásárhelyi főispánnak földmívelésügyi államtitkárrá való kinevezését, amely csak a közeljövő kérdése, mi közöltük először. Az egész magyar sajtó valónak mondja ezt az értesülésünket. A Hód-Mező-Vásárhely újság, amely a vásárhelyi szabadelvű párt hivatalos orgánuma, a következő megjegyzéssel kíséri miadásunkat: Eddig szól a szegedi írás, amely — sajnos, nem alapnélküli. Lukács György dr. kiváló talentumát, nagyratermett képességeit régóta ismerik odafenn és hónapok óta befejezett tényként beszélik illetékes körökben a fentebb elmondottakat. E pillanatban azonban még van jogunk remélni. Hiszszük, hogy itt marad velünk, mellettünk, hogy végleg beteljesedhessen minden reménységünk, amelyeket kinevezéséhez nem ok nélkül fűztünk. Lukács György dr. munkakedvének és ambícziójának tág tere van a kettős főispánság élén. Az alkotások és kezdeményezések egész sora fűződik már a valóban nagy férfiú népszerű nevéhez s mindezekre súlyos csapás, gyászos veszteség lenne távozása. Az újságíró kötelessége a híradás. Ez az oka, ez a magyarázata, ha szóvá teszszük a kombinácziókról szóló híreket. De lelkünk minden igazával, minden lelkesedésével örvendenénk, ha Lukács György dr. velünk maradna hosszú időkön keresztül. Hód-Mező- Vásárhely polgársága egyetért velünk ebben és szeretettel, rendületlen bizalommal reméli, hogy városunk közbecsült főispánját továbbra is itt tartja vez élünkül a királyi kegy. Áss uj ország hán. Az állandó országházban, mint fővárosi tudósítónk írja, még mindig fedeznek fel újabb és újabb hibákat, amelyek újabb renoválásokat és így újabb költségeket is igényelnek, így a mostani karácsonyi szünet alatt is egyre működtek az iparosok. Folyt, zakatolt a munka és visszhangot vert a kalapácsok zaja. Az ülésterem bejáratainál új úóajtókat és a földszinti lépcsőbejáratoknál új üvegkapukat állítottak fel. Ezekkel akarják a képviselőház terméből és mellékhelyiségeiből, illetve a folyosókról a léghuzamot kiküszöbölni, ami sikerült is. Csakhogy most oly nagy a hőség mindenfelé, hogy azt ember ki nem bírja.Hogy mit csinálnak majd a szellőztetés érdekében, azt csak ezután fogják kisütni az építővezetőség tagjai. A „SZEGEDES VIDÉKE” TARGIÁJA. Mese a szerelemről. Lemenőben a nap, bíborfényben az ég alja. A tikkadt levegő kezd fölfrissülni. A fák csöndes lombjai titokszerűen susognak, amint a lágy alkonyi fuvalom első hulláma átsiklik felettük. Az alléé homokos útján lassú léptekkel közeledett a lugas felé a leányka. Karcsú termetéhez egyszerű kartonruha simult, selymes hajfürtjei gazdag hullámokban omlatottak alá vállaira. A leányka lehajolt, letépett egy bimbót az útszéli rózsatőről és keblére tűzte. A lombokon keresztül szűrődő napsugár rávetette fényét arczára. Olyan bánatos volt ez az arca! Hosszú sóhaj röppent el njakáról, aztán mint a letört virág, hajtotta le fejét csüggedten. A lugashoz érve, leült egy kivágott fatönkre. Hosszasan nézett maga elé. Egyszer aztán, mint akinek nagy elhatározás fogamzik meg lelkében, vig dalt kezdett dúdolni. Alig ért a végére, mintha megbánta volna, szomorú dallamba fogott. Bánatos, kesergő volt a dal, lágyan hangzott az ének, rezegve szállt szerte az illatos nyári estén. Mint könybefutó sóhajtás, hangzott el a dal utolsó sora: Szeretlek én amint csak szív szerethet... Az édes hangok még ott vibráltak a légben, mikor a férfi váratlanul a leányka elé lépett. Ez megrezzent, amint maga előtt látta a sugár termetű férfit, aki kérdően, szinte epedő sóvárgással tekintett a leány halvány h arczára. Csak hosszú hallgatás után szólalt meg: — Gyönyörűséggel hallgattam bűbájos dalodat, közeledbe vonzott, mint az alvajárót az ezüstös hold sápadt sugára. A leányka nem szólt, de az arczán végig futó gyönge pir elárulta szivének heves dobogását. A férfi közelebb lépett hozzá, megfogta remegő kezét és fátyolozott hangon folytatta: — Régóta, nagyon régóta kereslek. Bolyongtam utánad a nagy természet járatlan utain és hosszú, kínos éjszakákon nevedet kiáltoztam. Nem kívántam mást, csak egy édes mosolyt, üdvözítő pillantást. Áthatóan tekintett a leány csodás fényben ragyogó szemeibe. Arcza már nem volt halovány. S a férfi nézte, mintha erőt, bátorságot akart volna meríteni a leányka tekintetéből, mintha lelkéből előre ki akarta volna olvasni a választ. — Röviden szólok. Ha meg akarod érteni, megértheted. Érdemes vagyok-e rád ? Csuklásba fűlt hangja, lélegzetfojtva várta a leány válaszát. A leánykát első pillantásra elragadták a A második csók tüzes, mámorító volt. . . Nem múlt el nap, hogy ne találkoztak volna. S amint öregedett az idő, úgy nőtt szívükben a szerelem. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1903. kedd, január 0. A nagykörút és a sugárutak kikövezése. Szeged, január 5. (Saját tudósítónktól.) A tanács mai ülésén nagyfontosságú városfejlesztési ügyben tanácskozott. Kovács József dr. törvényhatósági bizottsági tag indítványozta meg még az októberi közgyűlésen, hogy a nagykörutat és a sugárutaknak a nagykörúton kívül eső részét makadám-burkolattal lássák el. Aki valaha járt az említett utakon, tudja, mily égető szükséget szólaltatott meg ez az indítvány, amelyet a közgyűlés megfelelő javaslattétel végett kiadott a tanácsnak. A tanács a mérnökséggel kövezési költségvetést dolgoztatott ki és ez ma került a tanács elé. A költségvetés a nagykörút s a sugárutak említett részének kikövezésére összesen 197,244 korona költséget kér. A Boldogasszony-sugárút és a Kossuth Lajos-sugárút természetesen nincsenek benne a költségvetésben, mert azok már ki vannak kövezve. Ez a költség az egyes utak között így oszlana meg : A nagykörút 14 méter széles középső útteste jelenleg 8 méter szélességben terméskövel van kikövezve, a Petőfi Sándorsugárút külső része hasonlóképpen. A nagykörút makadámozása 106,504 koronába, a Petőfi Sándor-sugárút külső részéé pedig 16,300 koronába. .A Csongrádi-sugárút 11 méter széles középső úttestén jelenleg 6 méter szélességben terméskövezet van, a Vásárhelyi-sugárút 14 méteres útteste 8 méter széles hasonló kövezettel bír. A Csongrádisugárút kimakadámozása 16,612, a Vásárhelyisugárúté pedig 24,741 koronába kerülne. A Szilléri-sugárúton végül a 14, illetve 13 méterfias komolysággal kiejtett szavak. A férfiben a keresett rokonlélekre talált. Először lesütötte éjfélbarna szemeit, tétován jártatta ide-oda, majd a nyílt lelkek elhatározásával válaszolt: — Nem kérdem, hol ringott bölcsőd, kunyhóban-e, vagy palotában. De nem is kérdhetem tőled, akit oly rég vártalak. Tudtam, hogy el kell jönnöd, előbb-utóbb. Szeress. — Szeretlek ! A férfi karjai mint repkény, fonódtak a hajadon karcsú termete köré. Ez elkábulva hajtotta fejét a férfi vállára, aki a boldogság meghatottságától eltelve fűzte tovább szavait. — Egyedül vagyunk. Jer, simulj hozzám, így, hajtsd selyemfürtös fejedet mellemre, hallgasd meg szívem lüktetését és megtudod, hogy szerelmem őszinte-e. Hallgasd szivem dobogását és álmodozzál üdvös boldogságról, míg én az alkony lágy fuvalmában lengő hajad illatát szívom be. És elcsattant az első szerelmi csók. Most már a leány beszélt láztól kigyult arczczal. — Oh, de én félek valamitől ... Az én szerelmem nem lágy esti fuvalom, nem szelíd holdsugár, hanem szívem mélyén lobogó szenvedély . . .