Szeged és Vidéke, 1903. március (2. évfolyam, 52-78. szám)

1903-03-26 / 73. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE szeged, 1903. csütörtök, márczius 26. POLITIKAI NAPILAP. , 1l. ÉVFOLYAM, 73. (306.) SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: KÁRÁSZ UTCZA 10. SZÁM. Kiadóhivatal: SCHULHOF KÁROLY könyvkereskedése. A FELELŐS SZERKESZTŐ TELEFONJA 3. A SZEIKESZTŐSÉG TELEFONJA II. FELELŐS SZERKESZTŐ: dr. BALASSA ÁRMIN. TÁRSSZERKESZTŐK: dr. FÜLÖP ZSIGMOND és dr. SZÁSZ HUGÓ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 24 korona. — Félévre 12 korona. — Neggyűdévre 6 korona. I Egy bóra 2 korona — Egyes szám ára 8 fillér. A KIADÓHIVATAL TELEFONJA 211. „A kormány a felelősséget magától elutasítja“. Irta: Kalmár Antal dr. Szeged, márczius 25. Mit utasít el a kormány magától ? A felelősséget. Hogyan? Talán Magyarország törvényhozása kitörölte a magyar közjogból az 1848: III. t.-czikkelynek azt a paragrafusát, amely a kormányzat felelősségét három pontban elszámlálja? Dehogy törölte ki. Mi történt hát mégis Magyarországon ? Az történt, hogy a magyar országgyűlés jóvoltából a bécsi német hadügyminiszter császári katonának nem kap magyar legényt, Fejérváry pedig nem kap honvéd-ujonczot. Erre aztán Fejérváry neki darálta magát és ezt mondja: „Kijelentem, hogy ezen az ismert parlamenti viszonyok kényszere alatt kibocsátott rendelkezésekből kifolyólag úgy a hatóságokra, mint az egyes védkötelesekre és azok hozzátartozóira esetleg háromló mindennemű zaklatásokért, károsodásokért és másnemű hátrányos következtetésekért a kormány a felelősséget magától elutasítja“. De ha a kormány nem felelős, ki hát a felelős? Fejérváry szerint a magyar országgyűlés a felelős. Azonban a magyar országgyűlés a magyar közjog szerint szuverén testület, amely épúgy nem vonható felelősségre, mint maga a magyar király. A magyar országgyűlés csak a történelem ítélőszéke előtt bír felelősséggel — épúgy, mint a magyar király. No már most szépen vagyunk: a magyar országgyűlés a magyar közjog szerint nem felelős, a kormány pedig a saját kijelentése szerint. Joggal állíthatni , hogy ezek valami gyönyörűséges közjogi állapotok. Ámde a kormány a kormányzat körében történt bármely cselekedetért, vagy mulasztásért az 1848: III. t.-czikkely 32. §-a szerint jogi és politikai felelősségre vonható*) s különös nagyhatalom lehet az a báró Fejérváry, aki mégis kijelentheti, hogy ő az élő törvény daczára sem felelős. Kijelentette, az azonban kétségtelen, hogy a magyar alkotmány súlyosabb sérelmet még alig szenvedett, mint ezen nemcsak rosszakaratú, de egyúttal ostoba közjogi kijelentés által is. Mert ez a rendelet egyenesen a magyar alkotmány elsőrendű biztosítékát, a kormány felelősségi elvét sérti meg, — de nemcsak megsérti, hanem hivalkodó módon meg is támadja. Eltekintve azonban attól, hogy azt, nem a — minden körülmények között felelős — miniszter mondja meg, hogy ő felelős-e valamely, kormányzati cselekedetért vagy nem felelős, hanem azt megmondja az egyedül illetékes tényező: az országgyűlés alsó táblája (1848. III. t.-cz. 33. §.) - - eltekintve mondom ettől: Fejérváry — a ravasz — csak a tejfölt akarja leszívni, a savót pedig adjuk a kutyának. Mert ha Fejérváry a magyar országgyűlésen történtekért azt a közjogi következményt vonja le, hogy őt és a kormányt — a kormányzat egy nagy ágában — a felelősség nem terheli, akkor ne csak félig vonja le a következményt, hanem vonja le egészen, és a kormánynyal együtt mondjon le. Mert a puha bársonyszékben ott maradni, a felelőtlenséget pedig kimondani, tehát a javadalmazást gond nélkül élvezni , annyi észt más embernek is adhat az Isten, nemcsak Fejérvárynak. Ez az egyik alkotmánysértés. Van azonban abban a miniszteri rendeletben még egy másik eminens közjogi sérelem is: „Az önkéntes belépés, tekintve, hogy az nem hatósági rendelkezés, hanem a' saját elhatározás alapján történik — megengedhető'". Nem engedhető meg. Tiltja az 1790: XIX. t.-czikkelynek a következő rendelkezése: Szubszidiumokat —országgyűlésen kívül — semmi néven nevezendő czímen, még önkéntes szabad megajánlás örve alatt sem lehet szorgalmazni. Hogy pedig mi értendő „subsidiorum“ alatt, azt Deák Ferencz Lustkandl elleni híres közjogi munkájában a következőképen mondja meg: „Megjegyezzük itt azt, hogy a „subsidiorum“ szó alatt nemcsak a készpénz vagy termesztvények, hanem az 1790: XIX. és 1827: VI. t.-czikkeknek világos bizonyítása szerint, a hadsereghez szükséges ujonezok is értendők“. (137. 1.) Tehát az a kormány, amelynek a magyar országgyűlés ujonezokat még nem szavazott meg, az a kormány Magyarország területén sem rendes sorozás, sem toborzás, sem önkéntes belépés által ujonczokat nem szedhet. Ha pedig mégis szed, (még önkéntes belépés által is) az egyenesen vádperbe vonandó. De már ezen rendelet diszpozíciói szerint is olyan súlyos alkotmánysértést követett el a kormány, hogy minden teketória nélkül megérett a vádja, és ha ezt mégis sikerült, azt Fejérváron, a hatalmas miniszter legfeljebb csak annak köszönheti, mert sine vana viribus ira. Most egyszer a nemzeten van a sor: a tehetetlen dühöngőkön nevetni. *) Kivéve a fekete-sárgára mázolt kapujú kaszárnyákon belül történteket. Ennél a kapuknál megszűnika magyar kormányzat hatalma és felelőssége. A magyar alkotmány ezen drága gyöngyét 1867-ben törülték ki a 48.3s törvényekből. Lapunk mai száma 8 oldal. Politika. A válságos helyzet. — A kormány és a katonai javaslatok. — .A függetlenségi és 48-as párt lankadatlan erővel folytatja a küzdelmet a katonai javaslatok ellen. A néppárt valamivel csendesebben viselkedik ugyan, mint eleinte, ami, úgy mondják, arra vezetendő vissza, hogy a király egy udvari ebéden szemrehányásokat tett gróf Zichy Nándornak a párt magatartása miatt, de hát a Kossuth-párt végre is elég erős arra, hogy egymaga harczoljon tovább sikerrel. Mi lesz azonban a dolog végre ? Mi lesz a zűrzavaros helyzet megoldása? Ki tudna ma ezekre a kérdésekre pozitív választ adni ? .4. bécsi lapok leplezett formában máris arról beszélnek, hogy Széll Kálmán helyzete tarthatatlanná vált és hogy kormányválságnak kell bekövetkeznie. Ezzel a híreszteléssel szemben kormánypárti körökben azt beszélik, hogy a miniszterelnök egész nyugodtan nézi az eseményenyeket és bizonyosra veszi, hogy végre is ő fog diadalmaskodni az ellenzék fölött. — De milyen eszközökkel ? — kérdezték tőle a barátai. És erre Széll Kálmán azt felelte: — Hlát türelemmel! Vannak a kormánypártnak igen előkelő tagjai, akik úgy vélik, hogy minden türelem mellett se lesz elég idő a katonai javaslatok elintézésére, mert az őszszel már be kellene nyújtani az újabb katonai javaslatokat is. Az ellenzék vezérei pedig úgy számítanak, hogy ha semmiféle újabb incidens nem merül föl, már pedig a politikai körök jelenlegi diszpozíciója mellett a meglepetésszerű incidensek nagyon is könnyen lehetségesek, az általános vita az egyik javaslat dolgában a legjobb esetben húsvétig eltart. Eszerint tehát az általános vita harmadfél hónapot vett volna igénybe. De minden határozati javaslat benyújtója élhet még a zárószó jogával és mert eddig is már vagy hetven határozati javaslatot nyújtottak be, a legkedvezőbb esetben júniusban történhetik meg az első szavazás, de még csak azután következnék a részletes vita. A bécsi Zeit arról ad hírt, hogy Széll Kálmán miniszterelnök bizalmasan kijelentette az ellenzék vezéreinek, hogy ő minden pillanatban kész visszalépni és helyét átengedni másnak, ha az ellenzék aztán megszavazza a katonai javaslatokat. Úgy értesülünk, hogy ez a miniszterelnöki kijelentés a valóságban nem történt meg. A Kossuth-párt nem Széli ellen harcol elsősorban, hanem azt akarja lehetetlenné tenni, hogy a katonai javaslatok ellen akkor is, ha Széli távozása után az utóda is a Ház elé terjesztené azokat. Mellékes, hogy a miniszterelnököt Széll Kálmánnak, vagy grófAndrássy Gyulának, avagy Lukács Lászlónak hívják-e.