Szeged és Vidéke, 1903. április (2. évfolyam, 79-103. szám)

1903-04-01 / 79. szám

Szeged, 1903. szerda, április 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. X A baromfi-kolera. A hivatalos lap mai száma közli a földmivelési miniszter körrendeletét a baromfi-kolera ellen való védekezésről. A miniszter ezt a rendeletet Szegedre is megküldötte. A rendelet a baromfi-tenyésztés föllendítését czélozza és 12 pontban igen üdvös rendeleteket mond, amelyeket a baromfi-tenyésztők, hizlalók és kereskedők saját érdekükben is támogatni kötelesek. A baromfi-kolerában beteg baromfit el kell különíteni és az eset bejelentendő a hatóságnál, amely figyelmeztető táblával fertőzöttnek jelenti ki a gazda udvarát. A kivitel tekintetében is igen fontosak a rendel­kezések, amelyekhez hasznos útmutatást is mellékel a kormány. A rendelet április 8-án lép életbe. a Jutalom. A belügyminiszter Neu­mann Ármin dr. alsótanyai orvosnak a tracoma gyógyítása körül elért eredménye­kért elismerését fejezte ki és részére 200 korona jutalmat kiutalványozott.­­ A dülőutak kijavítása. A városi bérföldek között roppant szélesek a dülő­utak. A közlegelőket összekötő utak között van olyan is, amely 31 méter széles. A közgyűlés most elrendelte, hogy a közlegelő­ket összekötő utakat olyképpen igazítsák ki, hogy a dülőutak 10 méternél szélesebbek ne legyenek. A mérnökség már felmérte az utakat és jelentése szerint a dülőutak ki­igazítása folytán közel 250 hold földterület válik fölöslegessé. Ezt a földterületet a város bérlet útján fogja hasznosítani. Dankó Pista halála, Szeged, márczius 31. (Saját tudósítónktól) A magyar nép igaz dalköltője meghalt. Amíg élt, alkotó zsenije megszólaltatta a magyar ember sírva­­vigadó, naiv, majd megható, majd mosoly­gásra fakasztó nótázását, az igazi, egyszerű és őserejű dalos múzsáját. Nincs az ő dalaiban semmi szenti­mentális ábrándozás, semmi utánérzett, mes­terséges fájdalom vagy öröm ; minden dala igaz, őszinte poézisből fakadó dal, kristály­­tiszta csengésű visszhangja a magyar szív édes-bús fájdalmának, csapongó, kitörő jó­kedvének. Mint a magasan szálló pacsirta éneke a szabad, végtelen rónaság fölött, úgy zengett a Dankó Pista csodaszép muzsikája és belopózott a nádfedelű kunyhók rozzant ablakába és a soktornyú, czifra paloták büszke lakóházaiba . . . Vigasztalás, enyhülés, megtisztulás a beteg és bűnös szivek bánatára ; ártatlan, édes gondatlanság a töprengők és kételkedők lelki vívódására álom és igazság, erő és szépség; minden ami fölemel a lelki világba és odaköt a föld éltető rögéhez, gyönyör és fájdalom, költészet és valóság mesterein, bájosan és harmonikusan simult össze ennek a sápadt képű, haldokló czigány­­mártírnak a dalaiban, amelyeket ma már hegyen-völgyön, imádságszerü áhítattal zen­­gedez a nagymagyar nép apraja és nagyja . . . Most van a nap lemenőbe . . . (A temetés előkészületei.) Ma már minden előkészületet megtett a hatóság a temetésre nézve. Gaál Endre dr. tanácsos künnjárt a temetőben, hogy kijelölje a díszsírhelyet, ahová a poétát temetik. A temetés rendje a következő lesz : A Dankó Pista holttestét tartalmaaz koporsót délután fél háromkor helyezik el a Szeged pályaudvaron a temetkezési kocsira. A pályaudvaron semmiféle ünnepség nem lesz, csupán a czigány­zenekarok kísérik be zeneszóval a kultúrpalotáig a halottat. A temetési ünnepség a kultúrpalota lépcsőzetén lesz. Fenn, a palota bejárata előtt helyezik el a koporsót, miközben a színház összes tagjai, a magán- és karszereplők gyász­dalt énekelnek. Ezután lesz az egyházi szer­tartás, amelyet Varga Ferencz apátplébános nagy segédlettel fog végezni. Az egyházi szertartás után a szegedi dalárda Dankó-nótát énekel, majd Pósa Lajos mondja el halotti költeményét. Ezután Tömörkény István mond gyászbeszédet. A kultúrpalotától a belvárosi temető felé megy a menet. Az árvaház előtt újabb egy­házi szertartás után a polgári dalárda éne­kel. Azután megindul a menet a temető felé , czigányzene kísérettel. A temetőben Erdélyi Kálmán mond beszédet. A koporsó után elszakított hurokkal szét­tört hegedűt visznek. (A kegyelet.) A Dugonics-Társaság elnöksége már teg­nap Budapesten letette koszorúját az elhunyt dalköltő sírjára. A szegedi nők és valamennyi egyesület koszorút helyez a ravatalra. A szegedi czigányok hatalmas koszorút rendel­tek meg, amelyet két fehérruhás leány visz a halottaskocsi után. Dankó Pista családja Budapesten adta ki gyászjelentését, amely a következő: Özv. Dankó Pistáné született Joó Ilonka úgy saját, mint az édesanya özvegy Dankó Istvánné született Miró Rozália és testvérei , Irén, Etel és Róza, úgyszintén sógorai : Wlossák Gyula, Nikolics Lyubó, valamint az összes rokonság nevében mélyen szomoro­dott szívvel jelenti Dankó Pistának, a dal­költőnek 1903. évi márczius hó 29-én dél­előtt egynegyed 10 órakor, életének 45-ik, boldog házasságának 24-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hamvait Budapesten, a gyász­háznál (I. ker. Pauler­ utcza 2. szám alatt) folyó márczius hó 31-én délután 4 órakor fogják beszentelni s onnan Szegedre szállít­ják s ott április 1-én helyezik örök nyu­galomra. Budapest, 1903. márczius hó 29-én. Áldás hamvaira ! (Szegedi nők kegyelete.) Özv. Keméndy Nándorné és Polgár Lászlóné a következő felhívásban kérik a szegedi hölgyeknek a temetésen való jelen­létét. A nők szeretett dalköltőjük végtisztes­ségén szeretettel rótják le kegyeletüket. Hazánk egyik legnagyobb népdalköltője, Dankó István bevégezte dicső pályafutását, kinek elhunyta fájdalmasan érinti az egész ország szép és jóért lelkesülő társadalmát. Lehetetlen, hogy a szegedi nők szive érzéketlen maradjon ily nagy veszteséggel szemben és igaz részvétének kifejezést ne adjon. E czélból a szegedi nők elhatározták, hogy a temetésen, mint a szegedi nők testü­lete, részt vesznek és a ravatalra koszorút helyeznek. Felhívjuk tehát a szegedi társadalmak mindazon hölgyeit, kik a temetésen részt venni óhajtanak, hogy csatlakozzanak hoz­zánk és szerdán délután fél három órakor a belvárosi óvoda termében szíveskedjenek mi­nél többen összegyűlni, hogy onnan, mint a szegedi nők testülete, a temetés színhelyére vonulhassunk. (Dankó Pista temetése.) Az elhalt dalköltő ravatalát ma is szá­mosan keresték fel a délelőtt folyamán. A megboldogult mellé végső kívánságához ké­pest oda fektették politúrozott hegedűjét, amelyet gyászfátyollal behúzott nemzetiszínű szalagokkal díszítettek fel. A koporsót szebb­­nél-szebb koszorúk borítják. A budapesti czigányzenekaroknak majd mindegyike ko­szorút tett a koporsóra. Ott van a Rácz Pali, Balog Károly, Banda Marczi, Rácz Laczi bandájának koszorúja. Tegnap és ma külön­ben gyászuk jeléül a czigány-zenekarok ki­zárólag Dankó Pista magyar nótáit játszották. A szegedi nótafa utolsó kívánsága szerint te­metésére a czigány-zenekarok ezt a két dalát játszották. Busán szól a kecskeméti öreg templom nagy­­harangja ... és Eltörött a hegedűm, nem akar szólani . . . Koporsója előtt a legöregebb budapesti czigány-zenész Dienes Pista vitte fekete párnán a megtépett húrú hegedűt és az el­törött vonót. Ma délután 4 órakor szentelték be a halottas háznál Dankó Pista holttestét. A temetésen a családtagokon kívül megjelentek : Barabás Béla, Rákosi Viktor országgy. kép­viselők, Herczeg Ferencz, Pósa Lajos, a Népszínház tagjai Porzsolt Kálmán igazgató vezetése alatt és a többi budapesti színhá­zak és a magyar művész-, író- és a szinész­­világ számos előkelő tagja. A temetési szertartást Ascherbrenner József krisztinavárosi róm. kath. segédlelkész végezte, ezután pedig Herczeg Ferencz tartott a halott felett megható búcsúztató beszédet, megemlékezvén Bankóról, mint ki­váló magyar zeneköltőről és igazi magyar hegedűsről, aki eltalálta az igazi utat a magyar szívhez. A búcsúztató beszéd után gyászkocsira tették a holttestet és megindult a halottas menet az Alagúton és Lánczhidon keresztül a nyugati pályaudvar felé. A menet élén haladt a mintegy hatvan tagból álló czigány­­zenekar, amely Dankó legszebb dalait ját­szotta. A holttest délután fél 3 órakor érkező vonattal ér Szegedre. Az iparpártoló szövetség köréből. (A hölgybizottság ülése.) Szeged, márczius 31. (Saját tudósítónktól) A hölgybizottság mai látogatott ülésén a legnagyobb részletességgel beszélték meg az április hó 4-iki hangverseny ügyeit. A gondos úrhölgyek mindent meghány­­tak-vetettek, hogy a nagyszabású estély rend­ben folyjon le. A hallottakból következtetve az estély sikere minden tekintetben biztosított­nak látszik. Itt megemlítjük, hogy az ülésen fölkértek bennünket annak közlésére, hogy mindazok, akik a hangversenyre meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, a leg­nagyobb bizalommal forduljanak özv. Keméndy Nándorné úrnőhöz vagy Pataki Simon tanár­hoz, a szövetség titkárához. A gyűlés lefolyásáról a következőket jelenthetjük : Jelen voltak: Özv. Keméndy Nándorné elnök, Ratkovits Károlyné társelnök, Arany Károlyné, Baranyai Gyuláné, Horváth Lajosné, Krikkayné-Barbara Emma, László Gyuláné, Papp Jenőné, Rohr Jakabné, Szmollény Nán­dorné és Vészits Lajosné bsz. tagok . László Gyula a szövetség elnöke és Pataki Simon a szövetség titkára. Elnök üdvözölte a megjelenteket és az ülés megnyitása után előterjesztette, hogy a szövetség nagy hangversenyére minden elő­készületek megtörténtek. A meghívók már kibocsátottak és az előjelek után ítélve az estély nagyon látogatott lesz, gondoskodott, hogy a páholyok számai szaporíttassanak. Elnök jelentését a bizottság tudomásul vette. László Gyula, a szövetség elnöke elő­terjesztette, hogy Zichy Jenő grófnak, mint

Next