Szeged és Vidéke, 1903. október (2. évfolyam, 241-295. szám)
1903-10-01 / 241. szám
nyitotta ki a száját a képviselőházban, ez az egység ködfátyolképnek bizonyult. A többség egyszerűen elszakadt tőle, mintha csak leselkedett volna arra a pillanatra, melyben megszabadulhat békéitól, melyet a királyi kéziratban foglalt korlátlan hatalom rakott rá. Midőn Khuen rámutatott arra, hogy nem helyes dolog elvitatni Ausztriától a magyar ügyekbe való beavatkozási jogot, egyszerűen el volt veszve. Jobbról is, balról is összecsaptak szerencsétlen feje fölött a hullámok. Amit zajtalanul építettek, a hullámok elsodorták, mint azokat a kis épületeket, melyeket a gyermekek szoktak nedves homokból a tengerparton fölépíteni. Midőn az ülésnek vége volt, Khuen mindenkitől elhagyatva egyes egyedül állott és mi mást tehetett, mint azt, hogy beadta lemondását. Bármily gyorsan következett is be a vég, az senkit sem lep meg. Gróf Andrássy határozati javaslata a meggyőző bizonyíték arra, hogy a korona álláspontját egyik párt sem osztja. Maga a szabadelvű párt azon fölfogásban van, hogy a koronának biztosított katonai felségjogok az országgyűlésnek felelős kormány útján gyakorlandók. Amíg ettől a fölfogástól a párt nem tágít, addig nem is lehet gondolni arra, hogy a korona és az országgyűlés közti ellentét kiegyenlíthető. Hogy ez a magyar fölfogás helytelen, azt a Reichsrath mai vitája bizonyítja. A magyar fölfogás indokolását épp oly kevéssé találhatjuk meg a Kossuth-párt fölirati javaslatában, mint a képviselőház mai vitájában, mely pedig kizárólag Körber beszédének erre vonatkozó részével foglalkozott. Bármily gondosan tanulmányozzuk is át Krasznay és Eötvös képviselők beszédeit, azokban csak az ismert nemzeti önérzettől duzzos közhelyeket találjuk meg, de nem találjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy hol van az megírva, miszerint a katonai dolgokba csak a magyar parlament szólhat bele, az osztrák pedig nem. Úgy látszik, hogy az öszszes pártok hallgatólagosanmegegyeztek abban, miszerint nem hagyják el a közhelyeket és a világért sem lépnek a komoly alkotmányjogi viták terére, melyen Deák és Andrássy szellemével találkozhatnának. Midőn Khuen gróf a dolgot meg akarta magyarázni, végleg elvesztette a játékot. „Nekünk nem kell nyilatkozat, nekünk visszautasítás kell, itt nem lehet osztrák álláspontot képviselni“, kiáltották felé minden oldalról, még a szabadelvű párt padjaiból . A „Presse“ ezt az eljárást „naiv bruta- litás“-nak mondja és nem érti, hogy lehet megállapodásra jutni egy oly parlamenttel, mely a törvényre hivatkozik, de azt meg sem akarja hallgatni. Kétségtelen, hogy azok a remények, melyeket a szabadelvű pártnak a hadiparancs kérdésében elfoglalt álláspontjára építtetik, hitiknak bizonyultak. A szabadelvű párt véglegesen elhagyta azt az alapot, a törvényes terrénumot, amelyen Deák fényes diadalait kivívta. A Presse végül azt hiszi, hogy ezek után Khuen még az ügyek ideiglenes vezetését sem veheti át. Ez az egyetlen, ami a czikkben józan gondolkodásra vall. agyesönkéntesek a szükséges feszereléseket a legszebb kivitelben a legjutányosabb árakért nálunk beszerezhetik. Nemes L. és Társa Szegeden. Orszag'g'ytalon. Kegyelemdöfés a granicsárnak. A képviselőház ülése szeptember 30-án. (Saját tudósítónktól.) Jól esett együtt látni az embereket, Gajáry Gézát karonfogva Lengyel Zoltánnal és Ivánka Oszkárt Nessi Pállal. Viszont Ivánka Oszkár és Szentiványi Árpád ma tiszta szívből kívántak jó reggelt Kubinyi Gézának és FeilitzschArtúrnak. A miniszterelnök holtteste fölött barátkoztak az emberek ülés előtt, ülés alatt és ülés után. Pedig semmi különös nem történt. Khuen-Héderváry Károly szenvtelen arczcal jött, elfoglalta a helyét s mint egy jövendőbeli nagykövet vagy külügyminiszter hallgatta, miként követelgetik, hogy a hároméves bakákra vonatkozó rendeletét el kell törülni, őt már semmi sem érdekli. Sem a ló, melyen nyargalni akart, sem az a sok űrlovas, aki most körülötte ül s tegnap még az ő gebéjére fogadott, ma pedig egy garast sem mer tenni a derék grófra. Az igaz, hogy a derék ember a magyarországi pályafutásáért maga sem adna egy garast sem. De vége. A sok bizottsági és elnöki bejelentésnek vége s most ő reá kerül a sor. Föláll. Hebeg. Elhebegi, hogy lemondott s hogy vége a komédiának. Azzal leül. A Ház szenvtelenül néz rá. Sokan, mint embert, sajnálják is, olyan nyomorult. Mintha érezné, hogy így is gondolnak rá s ezt éppenséggel sem tudja túlélni. Hirtelen föláll s az ajtó felé indul. Héderváry igy tűnt el a magyar országgyűlésből. Minisztériuma követte és követte még Hieronymi Károly és társai. Odabent zúgtak az emberek. Haragudtak, hogy igy elment s egy meleg szava sem volt senkihez. Csak lassan tértek magukhoz s azt mondták egymásnak : — Elvégre a fő ,az, hogy elment. A Ház pedig szépen, nyugodtan tanácskozott tovább, hogy most mit kell tenni. "arátságos tanácskozás volt, nem zavarta sz.vol és senki. Végre is elhatározták, hogy az uj kabinet megalakulásáig nem lesz ülés. Ezzel vége volt a temetésnek. Odakünn valamelyik ellenzéki ifjú énekelni kezdett.• Meghalt a cselszövő . . . A többiek utána dudorászták. Az ülésről szóló tudósításunk a következő : Elnök : Gróf Apponyi .Albert megnyitja az ülést, fölolvastatja és hitelesíti a múlt ülés jegyzőkönyvét. Kéri, hogy a király születése napján a királynak tolmácsolhassa a Ház szerencsekivonatait. (Helyeslés.) Fölolvastatja azután azokat a föliratokat, melyek a Házhoz érkeztek. Polónyi Géza : Azt kérdezi, hogy miért nincs még kinyomatva és kiosztva a parlamenti bizottság jelentése. Szatmári Mór : Szégyenük ! Takargatják ! Elnök: A bizottság a mai ülés folyamán fogja bejelenteni jelentését. (Helyeslés.) Bejelenti még Sándor Pálról szóló jelentését az összeférhetetlenségi bizottságnak. Holló Lajos : Azt óhajtaná, hogy a Ház mondja ki, miszerint a hároméves katonák ügye oly sürgős, miszerint arról a kérvényi bizottságnak 48 óra alatt jelentést kell tennie. Elnök : Elfogadják-e ezt az indítványt ? Ivánka Oszkár: Nem értettük a kérdést. Elnök: Ismétli a kérdést. (A néppártiak teljes számmal szavaznak nemmel s néhányan a jobb mezőn. Fölkiáltások balról: Piha! Szégyen !) Polonyi Géza: Ellenpróbát kérünk ! Bakonyi Samu : Névszerinti szavazást! Elnök : Elrendeli, hogy a szavazatokat olvassák meg, majd kihirdeti az eredményt, mely szerint a Ház öt szóval elveti Holló indítványát. Megjegyzi, hogy a szavazás folyamán többen név szerinti szavazást kértek, de ez nem volt figyelembe vehető. Kossuth Ferencz : Inditvánt, azza, hogy a bizottság tegyen sürgős jelentést a Háznak a hároméves katonák ügyéről. Rakovszky István: A jelentésnek hat nap alatt való beterjesztését kéri. Hock János: A katonák visszatartása törvénytelen. Ezt a nézetet az egész Ház osztja. (Nem áll ! Nem igaz! Nagy zaj a jobboldalon.) Hozzájárul Kossuth indítványához s Rakovszky indítványához is annyiban, hogy legkésőbb hat nap alatt kelljen jelentést tenni. (Helyeslés.) Tisza István gróf: Elfogadná Kossuth indítványát, de kérdi az elnöktől, hogy a kérdésben lehet-e még egyszer határozni ? Elnök: Igen, lehet. Kérdést tesz, hogy a Ház elfogadja-e a Kossuth indítványát ? A Ház elfogadja. (Éljenzés balról.) Rakovszky István : Visszavonja indítváványát. (Helyeslés.) Elnök: Fölolvastatja az interpellácziós és indítvány-könyvet, aztán beterjesztik a mentelmi bizottság jelentését. Maróthy László (előadó): Jelentést tesz Lengyel Zoltán ügyéről s ismerteti a mentelmi bizottságnak ismeretes döntését, mely szerint Lengyel Zoltán a Ház megkövetésére ítéltetett. Elnök: A többség elfogadja a mentelmi bizottság jelentését. Polonyi Géza: Most jön a végrehajtás ? Apponyi Albert: Megmagyarázza, hogy mindenki, akit ezzel az ítélettel sújt a bizottság, tartsa kötelességének a Házat megkövetni. Fölhívja Lengyel Zoltánt, hogy tegye meg kötelességét. Lengyel Zoltán: Megkövetem ünnepélyesen a Házat s kijelentem, hogy ezt fölszólítás nélkül is megtettem volna. (Éljenzés.) Elnök: Ezzel az ügy be van fejezve. Bíró Lajos (előadó): Egy gazdasági jelentést terjeszt be. Szívók Imre : Beterjeszti a parlamenti bizottság jelentését. Elnök: A jelentés kinyomatik, szét fog oszlatni s napirendre kitüzetik. A miniszterelnök kíván szólni. Khuen-Héderváry Károly: A képviselőház tegnapi határozata következtében tegnap a felségnek beadtam lemondásomat. Kérem a Házat, napolja el ülését az új kormány megalakulásáig. (A miniszterelnök szavai végeztével leül, aztán hirtelen fölkel és kimegy a teremből. Minisztertársai követik. Az ellenzéken nagy zaj támad.) Elnök (csönget): .A képviselő urak egy része azt hiszi, hogy ha a kormány kivonult, akkor nincsen tanácskozásnak helye. Ez nagy tévedés. A tanácskozások a kormány jelenléte nélkül is folytathatók. (Általános helyeslés.) Kossuth Ferencz: Helyteleníti a kormány mostani cselekedetét. Ez annyit jelent,hogy megszűnt felelős lenni. A miniszterelnök pedig súlyos bűnt követett el, amikor nem utasította vissza Körber támadásait. (Hieronymi Károly és hívei fölállanak s kivonulnak.) Szatmári Mór: Csúnya dolog ez, urak! Kaas Ivor: Tanácskozni mennek! Kossuth Ferencz: A felségjogokat a király úgy magyarázta, mintha joga volna ahoz, hogy a magyar nyelvet kizárja a hadseregből. A magyar miniszterelnök pedig teljesen félremagyarázta a törvényt, miért is a parlament kötelessége, hogy Körber vakmerő támadásait visszaverje s a törvényt helyesen magyarázza. Szederkényi Nándor: A nélkül, hogy Ausztria ügyeivel foglalkoznék, tiltakozik Körber nyilatkozataival szemben s azt a maga és pártja nevében egész fölháborodással utasítja vissza. (Helyeslés balfelől.) Rakovszky István: Szintén tiltakozik Körber nyilatkozata ellen. Hock János : A maga részéről is kifejezi tiltakozását. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1903. csütörtök, október 1.