Szeged és Vidéke, 1903. október (2. évfolyam, 241-295. szám)

1903-10-01 / 241. szám

nyitotta ki a száját a képviselőházban, ez az egység ködfátyolképnek bizonyult. A többség egyszerűen elszakadt tőle, mintha csak lesel­kedett volna arra a pillanatra, melyben meg­szabadulhat békéitól, melyet a királyi kéz­iratban foglalt korlátlan hatalom rakott rá. Midőn Khuen rámutatott arra, hogy nem helyes dolog elvitatni Ausztriától a magyar ügyekbe való beavatkozási jogot, egyszerűen el volt veszve. Jobbról is, balról is össze­csaptak szerencsétlen feje fölött a hullámok. Amit zajtalanul építettek, a hullámok el­sodorták, mint azokat a kis épületeket, melyeket a gyermekek szoktak nedves ho­mokból a tengerparton fölépíteni. Midőn az ülésnek vége volt, Khuen mindenkitől el­hagyatva egyes egyedül állott és mi mást tehetett, mint azt, hogy beadta lemondását. Bármily gyorsan következett is be a vég, az senkit sem lep meg. Gróf Andrássy ha­tározati javaslata a meggyőző bizonyíték arra, hogy a korona álláspontját egyik párt sem osztja. Maga a szabadelvű párt azon fölfogás­ban van, hogy a koronának biztosított katonai felségjogok az országgyűlésnek felelős kor­mány útján gyakorlandók. Amíg ettől a fölfo­gástól a párt nem tágít, addig nem is lehet gondolni arra, hogy a korona és az ország­gyűlés közti ellentét kiegyenlíthető. Hogy ez a magyar fölfogás helytelen, azt a Reichs­­rath mai vitája bizonyítja. A magyar föl­fogás indokolását épp oly kevéssé találhat­juk meg a Kossuth-párt fölirati javaslatában, mint a képviselőház mai vitájában, mely pedig kizárólag Körber beszédének erre vo­natkozó részével foglalkozott. Bármily gon­dosan tanulmányozzuk is át Krasznay és Eötvös képviselők beszédeit, azokban csak az ismert nemzeti önérzettől duzzo­s köz­helyeket találjuk meg, de nem találjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy hol van az megírva, miszerint a katonai dolgokba csak a magyar parlament szólhat bele, az osz­trák pedig nem. Úgy látszik, hogy az ösz­­szes pártok hallgatólagosan­­megegyeztek abban, miszerint nem hagyják el a köz­helyeket és a világért sem lépnek a komoly alkotmányjogi viták terére, melyen Deák és Andrássy szellemével találkozhatnának. Mi­dőn Khuen gróf a dolgot meg akarta ma­gyarázni, végleg elvesztette a játékot. „Ne­künk nem kell nyilatkozat, nekünk vissza­utasítás kell, itt nem lehet osztrák állás­pontot képviselni“, kiáltották felé minden ol­dalról, még a szabadelvű párt padjaiból . A „Presse“ ezt az eljárást „naiv bruta-­ litás“-nak mondja és nem érti, hogy lehet megállapodásra jutni egy oly parlamenttel, mely a törvényre hivatkozik, de azt meg sem akarja hallgatni. Kétségtelen, hogy azok a remények, melyeket a szabadelvű pártnak a hadiparancs kérdésében elfoglalt álláspont­jára építtetik, hitiknak bizonyultak. A sza­badelvű párt véglegesen elhagyta azt az ala­pot, a törvényes terrénumot, amelyen Deák fényes diadalait kivívta. A Presse végül azt hiszi, hogy ezek után Khuen még az ügyek ideiglenes veze­tését sem veheti át. Ez az egyetlen, ami a czikkben józan gondolkodásra vall. agyes­­önkéntesek a szükséges feszereléseket a legszebb kivitelben a leg­­jutányosabb árakért nálunk beszerezhetik. Nemes L. és Társa Szegeden. O­rszag'g'ytalo­n. Kegyelemdöfés a granicsárnak. A képviselőház ülése szeptember 30-án. (Saját tudósítónktól.) Jól esett együtt látni az embereket, Gajáry Gézát karon­fogva Lengyel Zoltánnal és Ivánka Oszkárt Nessi Pállal. Viszont Ivánka Oszkár és Szent­­iványi Árpád ma tiszta szívből kívántak jó reggelt Kubinyi Gézának és Feilitzsch­­Artúr­nak. A miniszterelnök holtteste fölött barát­koztak az emberek ülés előtt, ülés alatt és ülés után. Pedig semmi különös nem történt. Khuen-Héderváry Károly szenvtelen arczc­al jött, elfoglalta a helyét s mint egy jövendő­beli nagykövet vagy külügy­m­iniszter hall­gatta, miként követelgetik, hogy a három­éves bakákra vonatkozó rendeletét el kell törülni, őt már semmi sem érdekli. Sem a ló, melyen nyargalni akart, sem az a sok űrlovas, aki most körülötte ül s tegnap még az ő gebéjére fogadott, ma pedig egy garast sem mer tenni a derék grófra. Az igaz, hogy a derék ember a magyarországi pályafutásáért maga sem adna egy garast sem. De vége. A sok bizottsági és elnöki bejelentésnek vége s most ő reá kerül a sor. Föláll. Hebeg. Elhebegi, hogy lemondott s hogy vége a komédiának. Azzal leül. A Ház szenvtelenül néz rá. Sokan, mint embert, sajnálják is, olyan nyomorult. Mintha érezné, hogy így is gondolnak rá s ezt éppenséggel sem tudja túlélni. Hirtelen föláll s az ajtó felé indul. Héderváry igy tűnt el a magyar ország­gyűlésből. Minisztériuma követte és követte még Hieronymi Károly és társai. Odabent zúgtak az emberek. Haragud­tak, hogy igy elment s egy meleg szava sem volt senkihez. Csak lassan tértek ma­gukhoz s azt mondták egymásnak : — Elvégre a fő ,az, hogy elment. A Ház pedig szépen, nyugodtan tanács­kozott tovább, hogy most mit kell tenni. "­arátságos tanácskozás volt, nem zavarta sz.v­­ol és senki. Végre is elhatározták, hogy az uj kabinet megalakulásáig nem lesz ülés. Ezzel vége volt a temetésnek. Odakünn valamelyik ellenzéki ifjú énekelni kezdett.­­• Meghalt a cselszövő . . . A többiek utána dudorászták. Az ülésről szóló tudósításunk a követ­kező : Elnök : Gróf Apponyi .Albert megnyitja az ülést, fölolvastatja és hitelesíti a múlt ülés jegyzőkönyvét. Kéri, hogy a király szü­letése napján a királynak tolmácsolhassa a Ház szerencsekivonatait. (Helyeslés.) Föl­olvastatja azután azokat a föliratokat, melyek a Házhoz érkeztek. Polónyi Géza : Azt kérdezi, hogy miért nincs még kinyomatva és kiosztva a parla­menti bizottság jelentése. Szatmári Mór : Szégyenük ! Takargatják ! Elnök: A bizottság a mai ülés folyamán fogja bejelenteni jelentését. (Helyeslés.) Be­jelenti még Sándor Pálról szóló jelentését az összeférhetetlenségi bizottságnak. Holló Lajos : Azt óhajtaná, hogy a Ház mondja ki, miszerint a hároméves katonák ügye oly sürgős, miszerint arról a kérvényi bizottságnak 48 óra alatt jelentést kell tennie. Elnök : Elfogadják-e ezt az indítványt ? Ivánka Oszkár: Nem értettük a kérdést. Elnök: Ismétli a kérdést. (A néppártiak teljes számmal szavaznak nemmel s néhá­­nyan a jobb mezőn. Fölkiáltások balról: Piha! Szégyen !) Polonyi Géza: Ellenpróbát kérünk ! Bakonyi Samu : Névszerinti szavazást! Elnök : Elrendeli, hogy a szavazatokat ol­vassák meg, majd kihirdeti az eredményt, mely szerint a Ház öt szóval elveti Holló indítványát. Megjegyzi, hogy a szavazás fo­lyamán többen név szerinti szavazást kértek, de ez nem volt figyelembe vehető. Kossuth Ferencz : Inditvánt, azza, hogy a bizottság tegyen sürgős jelentést a Háznak a hároméves katonák ügyéről. Rakovszky István: A jelentésnek hat nap alatt való beterjesztését kéri. Hock János: A katonák visszatartása törvénytelen. Ezt a nézetet az egész Ház osztja. (Nem áll ! Nem igaz! Nagy zaj a jobboldalon.) Hozzájárul Kossuth indítványá­hoz s Rakovszky indítványához is annyiban, hogy legkésőbb hat nap alatt kelljen jelen­tést tenni. (Helyeslés.) Tisza István gróf: Elfogadná Kossuth indítványát, de kérdi az elnöktől, hogy a kérdésben lehet-e még egyszer határozni ? Elnök: Igen, lehet. Kérdést tesz, hogy a Ház elfogadja-e a Kossuth indítványát ? A Ház elfogadja. (Éljenzés balról.) Rakovszky István : Visszavonja indítvá­­ványát. (Helyeslés.) Elnök: Fölolvastatja az interpellácziós és indítvány-könyvet, aztán beterjesztik a mentelmi bizottság jelentését. Maróthy László (előadó): Jelentést tesz Lengyel Zoltán ügyéről s ismerteti a men­telmi bizottságnak ismeretes döntését, mely­ szerint Lengyel Zoltán a Ház megkövetésére ítéltetett. Elnök: A többség elfogadja a mentelmi bizottság jelentését. Polonyi Géza: Most jön a végrehajtás ? Apponyi Albert: Megmagyarázza, hogy mindenki, akit ezzel az ítélettel sújt a bi­zottság, tartsa kötelességének a Házat meg­követni. Fölhívja Lengyel Zoltánt, hogy tegye meg kötelességét. Lengyel Zoltán: Megkövetem ünnepé­lyesen a Házat s kijelentem, hogy ezt föl­­szólítás nélkül is megtettem volna. (Éljenzés.) Elnök: Ezzel az ügy­ be van fejezve. Bíró Lajos (előadó): Egy gazdasági je­lentést terjeszt be. Szívók Imre : Beterjeszti a parlamenti bizottság jelentését. Elnök: A jelentés kinyomatik, szét fog oszlatni s napirendre kitüzetik. A miniszterelnök kíván szólni. Khuen-Héderváry Károly: A képviselő­ház tegnapi határozata következtében tegnap a felségnek beadtam lemondásomat. Kérem a Házat, napolja el ülését az új kormány megalakulásáig. (A miniszterelnök szavai végeztével leül, aztán hirtelen fölkel és kimegy a teremből. Minisztertársai követik. Az ellenzéken nagy zaj támad.) Elnök (csönget): .A képviselő urak egy része azt hiszi, hogy ha a kormány kivonult, akkor nincsen tanácskozásnak helye. Ez nagy tévedés. A tanácskozások a kormány jelenléte nélkül is folytathatók. (Általános helyeslés.) Kossuth Ferencz: Helyteleníti a kormány mostani cselekedetét. Ez annyit jelent,­­hogy megszűnt felelős lenni. A miniszterelnök pedig súlyos bűnt követett el, amikor nem utasította vissza Körber támadásait. (Hieronymi Károly és hívei fölállanak s kivonulnak.) Szatmári Mór: Csúnya dolog ez, urak! Kaas Ivor: Tanácskozni mennek! Kossuth Ferencz: A felségjogokat a király úgy magyarázta, mintha joga volna ahoz, hogy a magyar nyelvet kizárja a had­seregből. A magyar miniszterelnök pedig teljesen félremagyarázta a törvényt, miért is a parlament kötelessége, hogy Körber vak­merő támadásait visszaverje s a törvényt helyesen magyarázza. Szederkényi Nándor: A nélkül, hogy Ausztria ügyeivel foglalkoznék, tiltakozik Körber nyilatkozataival szemben s azt a maga és pártja nevében egész fölháborodás­­sal utasítja vissza. (Helyeslés balfelől.) Rakovszky István: Szintén tiltakozik Körber nyilatkozata ellen. Hock János : A maga részéről is kifejezi tiltakozását. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1903. csütörtök, október 1.

Next