Szeged és Vidéke, 1904. március (3. évfolyam, 100-125. szám)

1904-03-01 / 100. szám

­ A vármegye és a pénzügy­­igazgató, Ternovszky Alajos pénzügyigaz­­gató január hó 30-iki jubileumán Csongrád vármegye Cicatricis Lajos dr. alispánnal és Soós Pál dr. főügyészszel képviseltette magát, most pedig a megye február havi közgyűlé­séből kifolyólag írásban is üdvözölte a pénz­­ü­gyigazgatót a következő átirattal: A mai napon tartott törvényhatósági bi­zottsági ülésünkön értesülést szerezvén arról, hogy Nagyságod folyó évi január hó 30-án töltötte be állami szolgálatba lépésének har­­minc­adik évfordulóját. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Nagyságodnak, aki törvényhatóságunk pénzügyi adminisztrác­ió­­jának vezetésében méltányos és emberies magatartásával mindannyiunk becsülését, el­ismerését vívta ki, a jövőre nézve is szerencse­­kívánatainkat és szívélyes üdvözletünket fejez­zük ki. Kelt Csongrád megye törvényhatósági bizottságának Szentesen 1904. évi február havában tartott közgyűléséből. Csongrád vár­megye közönsége nevében . Cicatricis Lajos dr., alispán. — Munkások vasárnapja. A tizen­ötödik nyilvános előadást tartották meg vasárnap az állami felsőkereskedelmi iskola tágas vegytani termében, amely ezúttal is teljesen megtelt az előadások figyelmes, tanulni szerető közönségével, akik mindvégig nagy érdeklődéssel és figyelemmel hallgatták a szép és hasznos előadásokat, melyeket Szmollény Nándor állami felsőkereskedelmi iskolai tanár nyitott meg és az első óra alatt „Klauzál Gábor és koráról“ tartott tartalmas és tanulságos előadást. A második óra alatt Őry József szintén állami felsőkereskedelmi iskolai tanár a „sárga népfajokat“ ismertette meg a hallgatósággal és nagyérdekű előadá­sát a most folyó japán-orosz háború történeté­nek közlésével tette vonzóvá. — Dessewffy püspök és az aradi uj templom. Az a mozgalom, amelyet az aradi katolikus társadalom egy része egy aradi uj templom építése czéljából megindított, támoga­tásra talál a csanádmegyei püspöki aulában is. Ennek a támogatásnak a bizonysága az a levél, amelyet Dessewffy Sándor Csanádi püspök intézett Malek Lajos dr.-hoz, az aradi templomépítő egyesület ügyvezető elnökéhez. A levél így hangzik: Tekintetes Ügyvéd úr! Kétszeres örömömre szolgál a hír, hogy Arad városában rom. hát. templomépítési egyesület alakult. Egyrészt ugyanis meggyőződésem, hogy amidőn a hivek áldozat­­készségének megfelelő tér és alkalom nyilik, kezére járnak, megkönnyítik Arad városának mint kegyuraságnak föladatát s igy hamarább fölépül az aradi hivek lelki szükségletei által megkövetelt újabb templom. Másrészt azonban tapasztaltam, hogy az ily nemes társulás jobban tömöríti híveit, hogy az ily közös iparkodásból kifolyólag, midőn Isten házának érdekében tanácskoznak, tervezget­nek, aggodalmaskodnak, áldoznak, kétszeres buzgó­­sággal ragaszkodnak eszméikhez, megkettőzött szeretettel fognak a remélhetőleg Isten segedelmével már a közel jövőben fölépülendő templomba járni. Amidőn tehát a szives távirati üdvözletét köszönöm s az egyesületet, valamint annak élén uraságodat bizalommal köszöntöm, buzgón kérem a jó Istent, hogy lelkes elhatározásukat szent áldásával megtermékenyítse. Fogadja uraságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. San-Remo, 1904 február 22-én. Dessexvffy Sándor, püspök. — A harmadik egyetem. Az Ers vasárnapi száma, Hoitsy Pál, tollából érdekes sorokat közöl a harmadik egyetemről. Évek hosszú sora óta folyik a küzdelem, hogy egy harmadik egyetemet is létesítsünk az országban. — írja Hoitsy. — Tekintve a budapesti egyetem hallgatóinak számát, szük­ség is van a harmadik egyetemre. Annyi hallgatója van egy-egy tanárnak ezen az egyetemen, amennyit sikeresen nem oktathat. Viszont azonban az is áll, hogy kellőleg ki­építve, mindennel jól fölszerelve eddigelé a második, vagyis kolozsvári egyetemünk sin­csen. S bajos addig fölállítani a harmadikat, mikor még a második dotálására és fölszere­lésére sincs annyi pénz, mint amennyi kellene. Mindazonáltal az agitáczió esztendők óta szakadatlanul folyt s különösen azok dolgoz­tak erősen, akik egyrészt Szegeden, másrészt Pozsonyban szerették volna — természetesen állami pénzen — a harmadik egyetemet. Ki lett mutatva egyik részről kétségbevonhatatlan tényekre való hivatkozással, hogy a harmadik egyetem csakis oly tőzsgyökeres magyar városba jöhet, amint Szeged s épp oly kétségbevonhatlan alapossággal kimutatták mások azt, hogy ennek a tanintézetnek csakis az ország nyugati határon egy olyan művelt városban lehet helye, aminő Pozsony. A debreczeniek ezalatt nem sokat szóno­koltak, hanem a helyett pénzt gyűjtöttek. Ma már a város, a városi reformált egyház és az egyházkerület akkora összeget hoztak együvé, amelyből fölállíthatják és dotálhatják egyelőre a bölcsészeti fakultást. Aztán vala­mikor ismét tehetnek egy lépést előrefelé s fölállíthatják az orvosi fakultát. Ebben, úgy hiszik, joggal számíthatnak már az állam támogatására is. Ezek a sorok valóságos intelmet foglal­nak magukban Szeged város tanácsának és közgyűlésének a czímére. Valósággal az a veszedelem fenyeget, hogy vagy a debreczeni vagy a gyulafehérvári felekezeti egyetemet, vagy éppen mindkettőt rövid idő alatt föl­építik s akkor üthetjük bottal a nyomát a szegedi egyetemnek. Ha egyetemigényünket el nem akarjuk vesz­íteni, folyton hangoztatni kell azt, nem pedig csak időnkint és aztán — tenni is kellene már valamit minekünk is. — Eljegyzés. Hütter Károly gazdatiszt Kőröstarjánból (Erzsébet-major) eljegyezte Buchler Gábor csanádmindszenti tekintélyes kereskedő leányát, Irmuskát. — Szegedi czigányok a Dankó- BKOborra. A Feketesasban rendezett sike­rült czigánybál jövedelmét a bálát rendező czigányzenekarok Dankó szobrára szánták. Nevükben Erdélyi Kálmán prímás az estély tiszta jövedelmét, 100 koronát már be is küldte a Budapesti Hírlap­nak, amely újság a gyűjtést vezeti. Kisérő leveléből közöljük a következő érdekes részt: Megérdemli fajunk büszkesége, — úgymond — hogy szülőföldjén szobor hirdesse emlékét. Nem tudott olyan édes-bús nótát csinálni senki, mint ő, melynek minden taktusában a magyar szív dobogását halljuk. Kenyerünknek jó darabját Dankó gyönyö­rűséges dalainak köszönhetjük. Hálátlanok volnánk, ha mi, szegedi czigányok, le nem rónók kegyeletünk adóját irányában. Nem sok, amit küldünk, de talán kitelik belőle a szobor hegedűjének egy kis ércz­­húrja. Rajta, czigányok, a haza minden tájékán! Sirjon-irjon a hegedű, zokodjon a czimbalom, szól­jon a klarinét! Muzsikáljuk össze a nótakirály szobrát! A Budapesti Hírlap eddigi gyűjtése a vasárnapi kimutatás szerint összesen 6848 korona 62 fillért tesz ki. — Parim. A zsidóknak kedden ünne­pük van. Parim napját, a perzsa igától való megszabadulás emlékezését ünnepük. — Rendelet a mozgósításról. A Nagyvárad czimű lap írja a következőket: A Vil­ik hadtest kerületébe tartozó törvény­­hatóságok szenzácziós rendeletet kaptak, mely kétségtelenné teszi, hogy küszöbön áll a mogósítás veszedelme. A bizalmas rendelet felsorolja, hogy milyen teendők háramlanak a törvényhatóságra a részletes mozgósítás esetén. A közigazgatási hatóságokat a rendelet két csoportra osztja, azokra, amelyeknek intézkedéseire korábban s azokra, amelyeknek a közreműködésére később lesz szükség. Legérdekesebb a rendeletben, hogy az utal arra, hogy a mozgósítási intézkedések meg­tételére esetleg már április előtt rá kerül a sor. Ez a rendelet nem tévesztendő össze azzal a szokásos rendelettel, amelyet katonai ügyekben az intézkedések foganatosítása vé­gett minden tavaszszal elküldenek a törvény­­hatóságoknak, mert ez egészen más jellegű s a helyzetet kritikus világításban tünteti föl. Mint értesülünk, a honvédelmi miniszter e bizalmas rendelete már Nagyváradra is meg­érkezett és a polgármester azonnal intézke­dett is, hogy annak mindenben eleget tegyen. — E­gy fiatal tanár tragikus halála. Nagytudású, és széptehetségü fiatal tanárt ragadott el tegnap a halál az élők sorából. Mihálovits Bélának hívták az elhunytat, aki valóban tragikus módon fejezte be fiatal életét. Mihálovits Szegeden született, itt végezte középiskoláit s a piarista­ rendbe lépett, de később otthagyta a rendet és mint tanár működött. Néhány évvel ezelőtt Teheránban, Perzsia fővárosában nyert nevelői állást s ilyen minőségében a tanítványaival beutaz­gatta a művelt európai államokat. Odakint megszerezte a perzsa tudományok és művé­szetek I. osztálú aranyérdem­ rendjelét. Ez volt azonban ifjú életének megrontója, mert útközben meghalt és tüdővészt kapott. A gyilkos kórral tüdejében pár év előtt Székely­udvarhelyre ment, hogy az ottani gimnázium­nál tanári állást foglaljon el. Utazásairól több könyvet írt, így például „Egy év Perzsiában” és „Útinapló Perzsiában.“ Legutóbb szintén nagyobb munkába fogott, de nem fejezhette be, mert tegnap este 6 órakor Székelyudvar­helyen elhunyt 28 éves korában. Felesége és kiterjedt rokonsága gyászolja, sok jó szegedi ismerőse pedig szomorú szívvel gon­dol a fiatal orientalistára. — Az idei hadgyakorlat. A bécsi Reichswehr közli az 1904. évi nagy had­gyakorlat programját, amely szerint az idén a 2., 8., 9. és 14-ik hadtest vesz részt a hadgyakorlaton. Mind a négy hadtest osztrák, a magyar hadtestek tehát nem mennek a király elé hadgyakorlatra, sőt még az emlí­tett hadtestek területén állomásozó magyar ezredeket is, nevezetesen a 6., 51., 60., 72. és 101. gyalogezredet s a 4-ik huszárezredet is kihagyták a hadgyakorlat programjából. Az idei császár-manőveren tehát egyetlen egy magyar katona sem fog izzadni. — A sürgöny. Ez a dolog mostanában tör­tént. Nálunk vagy másutt, az mindegy. Csak az bizonyos, hogy megtörtént. Valahol a vidéken hangversenyezett a fő­városnak egyik újonnan föltűnt énekesnője. A várost szinte föllármázták a jövetelével. A mű­vésznő le is jött és este már nagy közönség gyűlt össze a teremben, várni a hangversenyt. A hangverseny azonban későbben kezdődött mint hirdették. Ámde a művész szobában hamarosan összegyűltek a szereplők s egy pár újságíró. Egy­szer csak odalép az egyikhez, régi ismerőséhez, a vendég énekesnő. — Tegyen egy szívességet, kérem. — Szívesen. Mit parancsol ? — Sürgönyözze meg egy fővárosi barátom­nak, egyik írónak (itt megmondta a nevet), hogy milyen nagy sikerem volt. Az újságíró nagyot nézett: — De kérem . . . Hiszen a hangverseny még meg se kezdődött. A művésznő azonban hamarosan felelt: — Az nem baj,­ kérem. Hiszen a fővárosi lapoknak már előre beküldöttük a híradásokat az itteni sikerről. A fődolog most, hogy figyelmeztes­sük őket a közlésre. A sürgöny elment s másnap a budapesti lapok alaposabb és bővebb kritikát közöltek a hangversenyről, mint az illető helyi lap. . . . Megtörtént. Talán Abderában, talán másutt . . . — Ismét hamis paprika. Ma ismét hamis paprika behozatalából keletkezett ügygyel foglalkozott a szegedi rendőrbiró, aki kemény büntetést szabott egy asszonyra. Lénárt Antalné született Horváth Anna fajszi-i lakos egy zsák hamisított paprikát adott el Gavallér Anna és még több szegedi asszonynak. A hamis paprikát áruló asszonyt a rendőrbiró 10 napi elzárás fő- és 200 korona birsággal sújtotta. — Koszorumeg­váltás. A szegedi Lloyd­­társulat Obláth Lipótné ravatalára szánt koszor megváltása czimén 25 koronát adományozott a szegedi szr. jótékony nőegyletnek. Ezen szíves tá­mogatásért ez után is hálás köszönetét nyilvánítja a nőegylet nevében Polgár-Kohen Teréz elnök. SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1904. kedd, márczius 1.

Next