Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám)
1904-07-01 / 209. szám
Szeged, 1904. péntek, Július 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. konzekvencziáit vonta le, vagyis mindezekben Széli nyomdokain haladt. Ugyanezt mondhatja a czivillista emelésére nézve is. A czivillistaemelést Apponyi Széli alatt helyeselte. Áttért az 1899. évi XXX. törvényczikk kezelésére. Helyes közgazdasági akcziónak tartotta és megszavazta — úgymond — ezt a törvényt, mert szabad kezet biztosított Magyarországnak. Gyümölcse meg is van, mert ennek köszönhetjük a vámtarifa olyan tervezetét, amelyet másként nem sikerült volna megcsinálni. Az ellenzék egy részének magatartása folytán a parlament visszanyerte ugyan munkaképességét, de biztos remény még mindig nincs a zavartalan munkára. Azért ő, bár föntartja az 1899. évi XXX. törvényczikkben megállapitott politikát, de az utak, módok és eszközök megválasztásában alkalmazkodik a megváltozott gazdasági helyzethez. És pedig aként, hogy a szerződéseket azzal a föntartással kötjük meg, hogy azok csak úgy érvényesek, ha előzőleg létesül a kiegyezés Ausztria és Magyarország között. A kormány óhajtja, hogy ez a kérdés formailag is törvényesen oldassék meg. Ezért adta be a szerződéskötésekre vonatkozó fölhatalmazási javaslatot. Elismeri, hogy ezt előbb törvényerőre kellene emelni. Elismeri, hogy a kormány nagy felelősséget vállalt, mikor fölhatalmazás nélkül kezdte meg a szerződéses tárgyalásokat. De nyilvánvaló volt, hogy az ellenzék nagy vitát csinálna. Kénytelen volt tehát a saját felelősségére eljárni. A törvényes formát azonban még most is meg lehet szerezni, ha az ellenzék biztosítja őt, hogy 2-3 nap alatt átereszti a javaslatot. Ha nem biztosítják, akkor ne hányják szemére a kormánynak, hogy fölhatalmazás nélkül jár el! . . . Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha Ausztriában parlamentáris uton nem megy keresztül a kiegyezés, most is csak azt feleli, hogy nemcsak a kormánynak, de a nemzetnek érdeke, hogy szabad keze legyen. Békét az ország kezére tenni nem enged. Az ország többsége a közös vámterületet akarja, ha nem is az ország, de a Ház többsége. Ennélfogva nem engedi magát és a többséget olyan kelepczébe kényszeríteni, hogy fölállítsa a külön vámterületet. Áttérve a leszerelésért adott ígéretekre, azt mondja, hogy amit ígért, megtartani igyekszik, így a választási reformra nézve rajta lesz, hogy az 1906-iki választás már az új törvény alapján legyen keresztülvihető. Parancsoló szükség nélkül a kormány időközben ily izgalmaknak nem teszi ki az országot. A kormány mindent elkövet, hogy a megoldásra váró nagy kérdések (a kiegyezés és a védtörvény reformja) konszolidált és szervezett állapotban találják az országot. Az ülés végén Polónyi Géza interpellálta a földmivelésügyi minisztert a Háromszék vármegyében a folyó évben beállott tartós szárazság okából jelentékenyen fokozódott legelőhiányról s ennek kapcsán a marha- és juhállomány csökkenéséről, fölpanaszolván a székelyek bajait, a miniszterelnököt, mint belügyminisztert a Romániába átmenő munkásoknak a határszélen való orvosi vizsgálata ügyében. Tallián miniszter jóindulattal beszélt a székelykérdésről s fokozott akciót ígért. Tisza kijelentette, hogy nem tud a dologról, de megvizsgálja. Polónyi mindkét választ tudomásul vette s ezzel az ülés végetért. A kvóta. A király most döntött a kvóta megállapítása kérdésében s aképp határozott, hogy 1905 június 30-ig a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 33^/49 százalékot viselnek. Ehez csak azt kell megjegyeznünk, hogy a 33^/49 százalékban nincs benne a preczipium, amelylyel együtt a magyar kvóta 34 éi6 százalékot tesz. SZEGED VÁROS KÖZGYŰLÉSE. A TÖRVÉNYHATÓSÁG GYŰLÉSE JÚNIUS HÓ 30-ÁN. Hetedik nap. Saját tudósitánktól.) Az alsó- és felsőtanyán bérbeadásra kerülő földek mikénti hasznosítását vitatták meg ma a törvényhatósági bizottságban nagy alapossággal. A tanács javaslatának, illetőleg az abban kifejezett elvnek, amely tudvalévően a nyilvános árverés rendszerének elejtésében áll, egyedül Oblath Lipót volt a szószólója, aki érdekesen fejtegette a kérdés szocziális oldalait s éppen ezekre támaszkodva ítélte helyesnek, ha a beruházásokkal biró földek bérlőit bérleteikben mérsékelten fölemelt árak mellett meghagyják. Ez a vélemény irányította Pirlich Kálmán fejtegetéseit is, aki azonban arra a konklúzióra jutott, hogy mégis csak az arany középút a leghelyesebb : a nyilvános árverés rendszerének föntartása mellett kívánja biztosítani a régi bérlők elővételi jogait. A tanácsi javaslatot legsúlyosabban megdöngette Gerle Imre dr., aki jogi szempontból törvénytelennek, a város fiskális érdekei szempomjából helytelennek, a tanyai szegény nép megélhetését tekintve pedig a legnagyobb mértékben méltánytalannak tartja a nyilvános árverés kizárását. Mellette a szónokok egész sora hangoztatott hasonló véleményt. Ezek között Lusztig L. Lajos, a tanyai viszonyok kiváló ismerője, aki meggyőzően fejtette ki, hogy ha a város mellőzi a nyilvános árverés rendszerét, 75 ezer forinttal károsodik. Határozathozatalra holnap kerül a sor. Részletes tudósításunk a következő: Lázár György dr. polgármester az ülést megnyitván, Tóth Pál dr. főjegyző fölolvassa a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét, amelyet észrevétel nélkül hitelesítenek. Ezután áttérnek az alsó- és felsőtanyai homoki földek miként való hasznosítása ügyének folytatólagos tárgyalására. A nyiilvános árverés mellett, Gerle Imre dr. rámutat arra, hogy a tanyai földek hasznosításának kérdése elválaszthatatlan az alsótanyai vasút kiépítésének kérdésétől. Mikor a vasútépítés ügye napirendre került, arról volt szó, hogy ezáltal a lejáró földbérletek hasznosítása jelentékenyen emelkedni fog. Most ime lejártak a bérletek, de a vasútépítés kérdése még megoldva nincs, mert a városi főtisztviselők úgy ülnek az alsótanyai vasút ügyén, mint sárkány a tojáson, nem akarják kikölteni. Indítványozza tehát, hogy az alsótanyai bérföldek ne 25 évre, hanem 10 évre adassanak csupán bérbe, arra spekulálva, hogy tíz év alatt föltétlenül kiépül a vasút s akkor a földek értéke jelentékenyen emelkedni fog. Ami a hasznosítás módját illeti, ellenzi, hogy a földeket árverés mellőzésével adják bérbe, mert ez törvénytelen és igazságtalan is. Senkit a jogos versenyből kizárni nem szabad, mikor a város javainak bérbeadásáról van szó. Nagyon sok szegény ember van odakünn, aki évek során át kuporgatta a filléreit, várva az időt, amikor majd ő is hezitálhat a város bérföldeire. Ezeket az embereket a versenyből kizárni nem lehet. Ismerni kell azt a rendszert, amelyet odakünn a város vagyonos bérlői követnek. Ezek olcsó pénzen kiveszik a városi földeket, aztán nyomban kiadják drága pénzen albérletbe a szegény embereknek, akiknek nem volt kaueziójuk ahoz, hogy a földekre hezitálhassanak. Ez valóságos uzsora a szegény emberekkel szemben s ha a törvényhatóság a tanács javaslatát elfogadja, ezt az áldatlan rendszert teszi továbbra is uralkodóvá. Cáfolja a tanács javaslatának indokait. A tanács azt mondja, hogy a belterjes gazdálkodás előmozdítása érdekében respektálja a befektetéseket s ennek érdekéből kívánja mellőzni az árverést is. No, ezek a befektetések nagyon jelentéktelenek, bármiként becsülte is meg azokat a mérnöki hivatal. A belterjes gazdálkodás pedig úgy mozdítható elő, ha a város kulturális eszközöket létesít e czélra, nem pedig, ha az árverést mellőzi. Megismétli az indítványát, amely szerint ajánlja, hogy az alsótanyai földek ne 25, hanem 10 esztendőre adassanak bérbe, a nyilvános árverés rendszere föntartassék és a jelenlegi bérlőknek csupán az a kedvezmény adassék, hogy egyenlő ígéretek esetén elsőbbség illesse őket. A bérleti uzsora ellen. Becsey Károly dr. pótindítványt tesz az iránt, hogy a földuzsora, amely abban áll, hogy a nagyobb bérlők drága pénzért albérletbe adják szegény embereknek a várostól bérelt földjeiket, megszüntettessék. Indítványozza, vetessék bele a szerződésekbe az erre vonatkozó tilalom azzal a szankcióval, hogy aki ez ellen vét, esetenkint és holdankint 20—50 korona bírsággal büntettessék. Egyebekben hozzájárul Gerle Imre dr. indítványához. Közvetítő Indítvány. Lusztig Lajos: Perhorreszkálja azt a rendszert, amelyet a tanács a bérföldek kiadása körül most követni akar. Kereskedői fölfogása is azt diktálja, hogy ez a rendszer törvénytelen. De észszerűtlen is. Hetvenhatezer hold földje van a városnak, abból most néhány ezer holdat kivesz a tanács s más rendszer szerint kívánja bérbeadni, mint a többi hetvenezret. A nyilvános árverés mellőzésével 25 év alatt 75.000 forintot veszit a város. A tanács javaslata fölháborítást idéz elő a tanyai lakosság körében. Hozzájárul Gerle Imre dr. indítványához azzal a módosítással, hogy akiknek 1000 korona értékű beruházásuk van, azok árverés nélkül megtarthatják a földjüket a két szomszéd bérlet árának átlagösszegéért. A gazdaszék javaslata mellett. Oblath Lipót : A tanács javaslata elvileg megfelel a város jól fölfogott érdekeinek, ki kissé túllő a czélon, mikor a gazdaszék által javasolt béreket jelentékenyen fölemeli. A kérdés lényegében szocziológiai, nem lehet e fölött könnyen elsiklani. A 25 évi bérlet híve, mert nézete szerint a vasút nem fogja emelni a földek értékét olyan mértékben, ahogy ezt némelyek remélik. Ezt tapasztalásból mondja. Szeged eddig nem esett bele a viczinálisok építésének betegségébe, hiszi, hogy nem fog beleesni a jövőben sem. A viczinálisok tönkretették a környéket, Szeged ne tegye ki magát ilyen katasztrófának. A Gerle által hangoztatott vályog-vityilló a szegény bérlőnek éppen olyan otthona, mint a gazdagnak a Széchényi-téri emeletes palota s ettől megválni éppen olyan keserves neki. Nem áll az, hogy vagyont szereznek a bérlők. Csak annyit érnek el, hogy nem kell kivándorolniok, messze földre menniök a mindennapi kenyérért. A földuzsorán is lehet segíteni. Az albérletbe adott földek főbérlőjére nem kell kiterjeszteni a kedvezményt. Ami a vasútkérdést illeti, ismételten hangsúlyozza, hogy a vasút befolyását a földek értékének emelésére általában túlbecsülik. Ami a törvényesség kérdését illeti, erre azt mondja, hogy szükség törvényt bont. A szigorú törvényesség elvének betartásával ez esetben több kárt tennénk, mint hasznot. Az árverés mellőzésére van már precedens kettő is. Ha igaz az, hogy a szegény ember földéhes, a városnak nem lehet az a czélja, hogy az utolsó csöpp vérig kiszipolyozza a bérlőket. Föntartja a gazdaszék javaslatát. Az albérlet föntartása. Kormányos Benő dr. hozzájárul Gerle Imre dr. indítványához. A tanács javaslata törvénybe ütközik, hatásában pedig növelné a szoczializmust, amely már Szeged belterületén fölütötte a fejét. Ez nagy veszedelem, amelyet hiába titkol a tanács. A nyilvános verseny kizárása merénylet a szegény ember érdeke ellen. Nem ért egyet Becsey Károlylyal abban, hogy a földeknek albérletbe adását el kell tiltani. Ezzel csak a szegény embert juttatják kenyérhez. Indítványozza a szerződés erre vonatkozó pontjának törlését.