Szeged és Vidéke, 1904. július (3. évfolyam, 209-236. szám)

1904-07-01 / 209. szám

Szeged, 1904. péntek, Július 1. SZEGED ÉS VIDÉKE. konzekvencziáit vonta le, vagyis mindezekben Széli nyomdokain haladt. Ugyanezt mondhatja a czivillista emelésére nézve is. A czivillista­­emelést Apponyi Széli alatt helyeselte. Áttért az 1899. évi XXX. törvényczikk kezelé­sére. Helyes közgazdasági akcziónak tar­totta és megszavazta — úgymond — ezt a törvényt, mert szabad kezet biztosított Ma­gyarországnak. Gyümölcse meg is van, mert ennek köszönhetjük a vámtarifa olyan terve­zetét, amelyet másként nem sikerült volna megcsinálni. Az ellenzék egy részének maga­tartása folytán a parlament visszanyerte ugyan munkaképességét, de biztos remény még mindig nincs a zavartalan munkára. Azért ő, bár föntartja az 1899. évi XXX. törvényczikkben megállapitott politikát, de az utak, módok és eszközök megválasztásában alkalmazkodik a megváltozott gazdasági hely­zethez. És pedig aként, hogy a szerződése­ket azzal a föntartással kötjük meg, hogy azok csak úgy érvényesek, ha előzőleg létesül a kiegyezés Ausztria és Magyarország között. A kormány óhajtja, hogy ez a kérdés formai­lag is törvényesen oldassék meg. Ezért adta be a szerződéskötésekre vonatkozó fölhatal­­mazási javaslatot. Elismeri, hogy ezt előbb törvényerőre kellene emelni. Elismeri, hogy a kormány nagy felelősséget vállalt, mikor fölhatalmazás nélkül kezdte meg a szerződéses tárgyalásokat. De nyilvánvaló volt, hogy az ellenzék nagy vitát csinálna. Kénytelen volt tehát a saját felelősségére eljárni. A törvé­nyes formát azonban még most is meg le­het szerezni, ha az ellenzék biztosítja őt, hogy 2-3 nap alatt átereszti a javaslatot. Ha nem biztosítják, akkor ne hányják sze­mére a kormánynak, hogy fölhatalmazás nél­kül jár el! . . . Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha Ausztriában parlamentáris uton nem megy keresztül a kiegyezés, most is csak azt feleli, hogy nemcsak a kormánynak, de a nemzetnek érdeke, hogy szabad keze le­gyen. Békét az ország kezére tenni nem enged. Az ország többsége a közös vám­területet akarja, ha nem is az ország, de a Ház többsége. Ennélfogva nem engedi ma­gát és a többséget olyan kelepczébe kény­szeríteni, hogy fölállítsa a külön vámterü­letet. Áttérve a leszerelésért adott ígéretekre, azt mondja, hogy amit ígért, megtartani igyekszik, így a választási reformra nézve rajta lesz, hogy az 1906-iki választás már az új törvény alapján legyen keresztülvihető. Parancsoló szükség nélkül a kormány idő­közben ily izgalmaknak nem teszi ki az országot. A kormány mindent elkövet, hogy a megoldásra váró nagy kérdések (a ki­egyezés és a védtörvény reformja) konszoli­dált és szervezett állapotban találják az országot. Az ülés végén Polónyi Géza interpellálta a földmivelésügyi minisztert a Háromszék vármegyében a folyó évben beállott tartós szárazság okából jelentékenyen fokozódott legelőhiányról s ennek kapcsán a marha- és juhállomány csökkenéséről, fölpanaszolván a székelyek bajait, a miniszterelnököt, mint belügyminisztert a Romániába átmenő mun­kásoknak a határszélen való orvosi vizsgálata ügyében. Tallián miniszter jóindulattal beszélt a székelykérdésről s fokozott akc­iót ígért. Tisza kijelentette, hogy nem tud a do­logról, de megvizsgálja. Polónyi mindkét választ tudomásul vette s ezzel az ülés végetért. A kvóta. A király most döntött a kvóta megállapítása kérdésében s aképp ha­tározott, hogy 1905 június 30-ig a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 33^/49 százalékot viselnek. Ehez csak azt kell megjegyeznünk, hogy a 33^/49 százalékban nincs benne a preczipium, amelylyel együtt a magyar kvóta 34 éi6 százalékot tesz. SZEGED VÁROS KÖZGYŰLÉSE. A TÖRVÉNYHATÓSÁG GYŰLÉSE JÚNIUS HÓ 30-ÁN. Hetedik nap.­ ­Saját tudósitánktól.) Az alsó- és felső­tanyán bérbeadásra kerülő földek mikénti hasznosítását vitatták meg ma a törvény­­hatósági bizottságban nagy alapossággal. A tanács javaslatának, illetőleg az abban ki­fejezett elvnek, amely tudvalévően a nyilvá­nos árverés rendszerének elejtésében áll, egyedül Oblath Lipót volt a szószólója, aki érdekesen fejtegette a kérdés szocziális olda­lait s éppen ezekre támaszkodva ítélte he­lyesnek, ha a beruházásokkal biró földek bérlőit bérleteikben mérsékelten fölemelt árak mellett meghagyják. Ez a vélemény irányí­totta Pirlich Kálmán fejtegetéseit is, aki azonban arra a konklúzióra jutott, hogy mégis csak az arany középút a leghelye­sebb : a nyilvános árverés rendszerének fön­­tartása mellett kívánja biztosítani a régi bérlők elővételi jogait. A tanácsi javaslatot legsúlyosabban me­gdöngette Gerle Imre dr., aki jogi szempontból törvénytelennek, a vá­ros fiskális érdekei szempomjából helytelen­nek, a tanyai szegény nép megélhetését te­kintve pedig a legnagyobb mértékben mél­tánytalannak tartja a nyilvános árverés ki­zárását. Mellette a szónokok egész sora hangoztatott hasonló véleményt. Ezek között Lusztig L. Lajos, a tanyai viszonyok kiváló ismerője, aki meggyőzően fejtette ki, hogy ha a város mellőzi a nyilvános árverés rendszerét, 75 ezer forinttal károsodik. Hatá­rozathozatalra holnap kerül a sor. Részletes tudósításunk a következő: Lázár György dr. polgármester az ülést megnyitván, Tóth Pál dr. főjegyző fölolvassa a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét, amelyet észrevétel nélkül hitelesítenek. Ezután áttérnek az alsó- és felsőtanyai homoki földek miként való hasznosítása ügyé­nek folytatólagos tárgyalására. A nyiilvános árverés mellett, Gerle Imre dr. rámutat arra, hogy a tanyai földek hasznosításának kérdése el­választhatatlan az alsótanyai vasút kiépítésé­nek kérdésétől. Mikor a vasútépítés ügye napirendre került, arról volt szó, hogy ezáltal a lejáró földbérletek hasznosítása jelentéke­nyen emelkedni fog. Most ime lejártak a bérletek, de a vasútépítés kérdése még meg­oldva nincs, mert a városi főtisztviselők úgy ülnek az alsótanyai vasút ügyén, mint sár­kány a tojáson, nem akarják kikölteni. Indít­ványozza tehát, hogy az alsótanyai bérföldek ne 25 évre, hanem 10 évre adassanak csu­pán bérbe, arra spekulálva, hogy tíz év alatt föltétlenül kiépül a vasút s akkor a föl­dek értéke jelentékenyen emelkedni fog. Ami a hasznosítás módját illeti, ellenzi, hogy a földeket árverés mellőzésével adják bérbe, mert ez törvénytelen és igazságtalan is. Sen­kit a jogos versenyből kizárni nem szabad, mikor a város javainak bérbeadásáról van szó. Nagyon sok szegény ember van oda­­künn, aki évek során át kuporgatta a fillé­reit, várva az időt, amikor majd ő is hezitál­hat a város bérföldeire. Ezeket az embere­ket a versenyből kizárni nem lehet. Ismerni kell azt a rendszert, amelyet odakünn a város vagyonos bérlői követnek. Ezek olcsó pénzen kiveszik a városi földeket, aztán nyomban kiadják drága pénzen albérletbe a szegény embereknek, akiknek nem volt kaueziójuk ahoz, hogy a földekre hezitál­hassanak. Ez valóságos uzsora a szegény emberekkel szemben s ha a törvényhatóság a tanács javaslatát elfogadja, ezt az áldatlan rendszert teszi továbbra is uralkodóvá. C­á­­folja a tanács javaslatának indokait. A tanács azt mondja, hogy a belterjes gazdálkodás előmozdítása érdekében respektálja a befekte­téseket s ennek érdekéből kívánja mellőzni az árverést is. No, ezek a befektetések na­gyon jelentéktelenek, bármiként becsülte is meg azokat a mérnöki hivatal. A belterjes gazdálkodás pedig úgy mozdítható elő, ha a város kulturális eszközöket létesít e czélra, nem pedig, ha az árverést mellőzi. Meg­ismétli az indítványát, amely szerint ajánlja, hogy az alsótanyai földek ne 25, hanem 10 esztendőre adassanak bérbe, a nyilvános ár­verés rendszere föntartassék és­ a jelenlegi bérlőknek csupán az a kedv­ezmény adassék, hogy egyenlő ígéretek esetén elsőbbség illesse őket. A bérleti uzsora ellen. Becsey Károly dr. pótindítványt tesz az iránt, hogy a földuzsora, amely abban áll, hogy a nagyobb bérlők drága pénzért al­bérletbe adják szegény embereknek a város­tól bérelt földjeiket, megszüntettessék. Indít­ványozza, vetessék bele a szerződésekbe az erre vonatkozó tilalom azzal a szankc­ióval, hogy aki ez ellen vét, esetenkint és hol­­dankint 20—50 korona bírsággal büntettes­­sék. Egyebekben hozzájárul Gerle Imre dr. indítványához. Közvetítő Indítvány. Lusztig Lajos: Perhorreszkálja azt a rendszert, amelyet a tanács a bérföldek ki­adása körül most követni akar. Kereskedői fölfogása is azt diktálja, hogy ez a rendszer törvénytelen. De észszerűtlen is. Hetvenhat­­ezer hold földje van a városnak, abból most néhány ezer holdat kivesz a tanács s más rendszer szerint kívánja bérbeadni, mint a többi hetvenezret. A nyilvános árverés mellő­zésével 25 év alatt 75.000 forintot veszit a város. A tanács javaslata fölháborítást idéz elő a tanyai lakosság körében. Hozzájárul Gerle Imre dr. indítványához azzal a módo­sítással, hogy akiknek 1000 korona értékű beruházásuk van, azok árverés nélkül meg­tarthatják a földjüket a két szomszéd bérlet árának átlagösszegéért. A gazdaszék javaslata mellett. Oblath Lipót : A tanács javaslata elvileg megfelel a város jól fölfogott érdekeinek, ki kissé túllő a czélon, mikor a gazdaszék által javasolt béreket jelentékenyen fölemeli. A kérdés lényegében szocziológiai, nem lehet e fölött könnyen elsiklani. A 25 évi bérlet híve, mert nézete szerint a vasút nem fogja emelni a földek értékét olyan mértékben, ahogy ezt némelyek remélik. Ezt tapaszta­lásból mondja. Szeged eddig nem esett bele a viczinálisok építésének betegségébe, hiszi, hogy nem fog beleesni a jövőben sem. A viczinálisok tönkretették a környéket, Szeged ne tegye ki magát ilyen katasztrófának. A Gerle által hangoztatott vályog-vityilló a szegény bérlőnek éppen olyan otthona, mint a gazdagnak a Széchényi-téri emeletes palota s ettől megválni éppen olyan keserves neki. Nem áll az, hogy vagyont szereznek a bér­lők. Csak annyit érnek el, hogy nem kell kivándorolniok, messze földre menniök a mindennapi kenyérért. A földuzsorán is lehet segíteni. Az albérletbe adott földek főbérlő­jére nem kell kiterjeszteni a kedvezményt. Ami a vasútkérdést illeti, ismételten hang­súlyozza, hogy a vasút befolyását a földek értékének emelésére általában túlbecsülik. Ami a törvényesség kérdését illeti, erre azt mondja, hogy szükség törvényt bont. A szigorú törvényesség elvének betartásával ez esetben több kárt tennénk, mint hasznot. Az árverés mellőzésére van már prec­edens kettő is. Ha igaz az, hogy a szegény ember földéhes, a városnak nem lehet az a czélja, hogy az utolsó csöpp vérig kiszipolyozza a bérlőket. Föntartja a gazdaszék javaslatát. Az albérlet föntartása. Kormányos Benő dr. hozzájárul Gerle Imre dr. indítványához. A tanács javaslata törvénybe ütközik, hatásában pedig növelné a szoczializmust, amely már Szeged belterü­letén fölütötte a fejét. Ez nagy veszedelem, amelyet hiába titkol a tanács. A nyilvános verseny kizárása merénylet a szegény ember érdeke ellen. Nem ért egyet Becsey Károly­­lyal abban, hogy a földeknek albérletbe adá­sát el kell tiltani. Ezzel csak a szegény em­bert juttatják kenyérhez. Indítványozza a szerződés erre vonatkozó pontjának törlését.

Next