Szeged és Vidéke, 1904. október (3. évfolyam, 289-314. szám)

1904-10-01 / 289. szám

Blaskovics Béláné aradi lakost hallgatták ki ezután arra a körülményre, hogy Kis hivatalszolga a hivatalba hivta a férjét. — Mit mondott a szolga a férjének.’ — Azt, hogy a főfelügyelő úr hivatja a férjemet, azonnal menjen be. Erre ő rögtön bement. Blaskovicsnét megeskették Muntyán Valért arra nézve hallgatták ki, hogy tudja-e, amikor Kis szolga fölhívta Blaskovicsot a hivatalba ? — Látta-e ön Blaskovicsot a hivatalban ? — Igen. Gondolom április 23-án történt, hogy Blaskovics kijött a főfelügyelő úr szo­bájából és azt mondta, hogy a főfelügyelő úrtól jön, aki eskümintát kért tőle. Menszáros Zoltánt hallgatták ki most tanúképpen. — Tudja-e azt, hogy Blaskovics Béla fölment a hivatalba Kis szolga hívására ? — Láttam, hogy Blaskovics a sztrájk második napján bement a főfelügyelő úr szobájába.­­— Miért ment be ő a főfelügyelő szo­bájába ? — Mert a lapok számára kerestük az eskümintákat, de nem találtuk. Erre Erdélyi a folyosón azt mondta Kis szolgának, hogy menjen el Blaskovicshoz, mert a főfelügyelő úr hivatja. A tanút megeskették. Kormos Rezső főkalauz a következő vallomást tette : Elnök: Emlékezik-e arra, hogy a sztrájk alatt Szénássy, Misley, ön, Milla és Blasko­vics bementek a főfelügyelő úrhoz ? — Emlékszem. — Akkor a főfelügyelő úr fölszólította-e önöket, hogy térjenek szolgálatba ? — Erre nem hívott föl bennünket, ha­nem azt mondta, hogy szépen viseljük ma­gunkat. — Miért mentek föl ? — Megtudni, mi történt Budapesten. — Mit mondott a főfelügyelő még ma­guknak ? — Hogy továbbra is tartsuk fönn a csendet és a rendet. Arra biztosan emléke­zem, hogy szolgálattételre nem hívott föl bennünket. Stelczel is. Kormos is megmarad vallo­mása mellett, amely pedig lényegesen külön­bözik egymástól. A tanács fölfüggesztette a tanú megesketését Milla József kihallga­tásáig. Milla József eszéki állami hivatalszolgát hallgatták ki ezután ugyanarra a körülményre, mint Kormos Rezsőt. — Maga is jelen volt akkor, mikor egy küldöttség, amelynek maga is tagja volt, fölkereste a főfelügyelőt ? — Ott voltam. — Fölhívta-e magukat a főfelügyelő, hogy lépjenek szolg­álatba ? — Erre nem hívott föl bennünket; leg­alább én nem emlékszem. — Mást is beszéltek ? — Igen, de én nem emlékszem arra. — Biztosan tudja ezt ? — Ez olyan dolog, hogy engem is ér­dekelt s én is figyeltem volna erre, ha ilyen beszédet hallok. A közvádló ellenezte a tanú megesketé­sét, de a védők kérték ezt, mert kimutatták, hogy Stelczel a törvényszéki főtárgyaláson lényegileg ugyanazt vallotta, mint Kormos és Milla. A tábla nem rendelte el a két tanú megesketését, ami miatt a védők semmiségi panaszt jelentettek be. Heeger Gyula főmérnök a következőket mondotta : — Misley az én osztályomban volt be­osztva, a pályaföntartási és építési osz­tályban. — A sztrájk alatt lett volna-e dolga Misleynek ? — Nem volt, mert a vonatok szünetel­tek. Ő tudniillik jobbára a vonalon dolgozott. — A sztrájk alatt naponkint érintkezett-e önnel Misley ? — Igen, naponki­nt. Nemcsak velem, hanem másokkal is. Én fölhívtam az osz­tályomban levőket, hogy naponkint jelent­kezzenek nálam. Misley is ezek között volt, akik erre azt felelték, hogy nagyon szívesen megteszik és mindennap föl is jártak. — Mit tart ön Misleyről, megtagadta-e ő a hivatali kötelességét ? — Erről szó sem lehet. — Mikor voltak a hivatalban ? — 8— 11 -ig, mert nem igen volt munka. Inkább csak beszélgettek a tisztviselők. Balassa dr. : Ha akart volna, tudott volna-e többet dolgozni Misley, mint ameny­­nyit tényleg dolgozott ? — Nem, mert nem volt több munka. A főmérnököt megeskették. Lenkovics Sándor államvasúti hivatalno­kot hallgatták ki. Szabó Gy. Kornél az ő csapatában, a számosztályban volt beosztva. A következőket vallotta: Tudja, hogy Szabónak minden hó 18-ig van dolga a hiva­talban, azontúl külső, rovancsoló munkát végzett. Azt is tudja, hogy előleget vett föl Szabó, mert el akart utazni külső szolgála­tát teljesíteni, de nem mehetett, mert a vo­natok megálltak.­­ — Ön sem járt be rendesen a hivatalba ! — Én sem, mert nem volt munka. Ugyanezeket vallotta Nagy Lajosra vo­natkozólag is. Senkovics esküt tett vallo­mására. Itt megszakították a tárgyalást és dél­után 3 órakor folytatták a tanúkihallgatá­sokat. Emericzi Pál főmérnök, a rókusi sűtő­­ház főnöke vallja a következőket: A vádló hívta föl tanúnak annak bizonyítására, hogy az ő fölhívására Liebner megtagadta a szolgálatot. — Kapott-e ön fölszólítást a főfelügyelő­től a rend helyreállítására ? — Igen kaptam. — És mit csinált ön ? — 22-én néhány mozdonyvezetőt föl­szólítottam. — Liebner Sándort értesítette-e ? •— Nem. Nem tartottam szükségesnek őt fölszólítani. Lehet, hogy fölszólítottam, de akkor is csak 24-én történhetett ez. — Személyesen történt ez ? — Nem; levelet irtam­ és elküldtem Süke Pállal. — Süke átadta-e ezt a levelet ? —­ Ezt nem tudom. — Liebner kötelessége-e az induló vo­natokat megvizsgálni ? — Ez az én kötelességem. — Liebnert látta-e ön a pályaudvaron?­­— 21-én. Akkor szabadságot kért egy napra. — S azután visszatért-e ? — Nem. Legalább nálam nem jelent­kezett. — Adott-e ön utasítást Liebnernek, hogy 22-én jöjjön vissza ? — Nem. Az ügyész: Kapott-e ön utasítást Polgár osztályfőnöktől, hogy küldje hozzá Liebnert ? — Igen kaptam s egy szolgát küldtem Liebnerhez, de hogy ki volt ez s hogy át­adta-e az üzenetet Liebnernek, azt nem tudom. Süke Pál gép­fütő a rókusi pályaudvaron. — Emlékszik-e arra, hogy egyszer Emericzi főmérnök úr egy levelet adott, hogy vigye el Liebnerhez ? — Emlékszem. — Melyik napon volt ez ? — Április 24-én, vasárnap délután. — Megtalálta-e Liebnert ? — Igen. A Csikós-vendéglő előtt kocsiba ült. Át akartam adni, de ő azt mondta, hogy sietős dolga van, nem fogadhatja el. Liebner erre kijelenti, hogy mikor a kocsira ült, hátraszólt Bükének . — Vigye a levelet a lakásomra, most a főfelügyelő úrhoz kell mennem. Kelecsényi Hugó szombathelyi mérnököt szintén erre a körülményre hallgatták ki. Jelen volt, amikor Süke Pál át akarta adni a levelet Liebnernek, de ő azt mondta, hogy vigye a levelet a lakására. Emericzi Pált és Süke Pált megeskette a tanács. Berta Antal, a rókusi pályaudvar kapusa a következő tanú. — Ismeri-e Liebner Sándort ? — Igen. SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1904. szombat, október 1. —■ Mondja el, mit tud a sztrájkról. Látta-e Liebnert a rókusi állomáson ? — 22-én délelőtt láttam, de délután nem. Harmadnap délelőtt ismét láttam, délután is rövid ideig. — Látta-e, hogy Liebner a sűtőházhoz bement ? — Láttam, hogy átment, de hogy be­ment-e, n­em tudom. Még fölolvasták Szigeti Ignácz osztály­főnek, főellenőrnek a törvényszéki főtárgya­láson tett vallomását, amelyből kitűnt, hogy Szénássy nem tagadta meg hivatali köte­lességét. Perbeszédek. Ezzel a bizonyítási eljárást befejezték és félórai szünet után a közvádló terjesztette elő vádbeszédét, amelyet azzal kezdett, hogy Biró Ferenczczel szemben elejti a vádat, ellenben a többiekre föntartja. Ezután hosz­­szasan bizonyította, hogy az államvasúti tisztviselők közhivatalnokok, majd a bizonyí­tás kérdésére tért át és bírálta a törvényszék fölmentő ítéletét és azt vitatja, hogy a vád­lottak sztrájkvezetőknek tekinthetők. Noha bejártak ugyan a hivatalba, azonban kül­döttségekben keresték a főfelügyelőt, vele alkudoztak és feltételeket szabtak. Azután a táblai tárgyalás új tanúinak vallomásával foglalkozott. Az április 24-iki eseményekről annyit mond, hogy akkor már Budapesten rosszul állt a vasutasok dolga, tehát a sze­gediek is siettek Steiczelhez, bejelenteni a munkábaállást. Tehát 24 ig nem voltak szol­gálatban s akkor már jónak látták jelentkezni. Végül kijelenti, hogy a vádlottak terhére be­jelentett felebbezést föntartja és kéri a vád­lottak elítélését. Balassa Ármin dr. adta elő ezután vé­delmét a 4 védettje, Misley, Szénássy, Szabó és Nagy érdekében. Előrebocsátja, hogy nem fogadhatja el a közvádló vádbeszédének ama kiindulási pontját, amely a vasutasok moz­galmát büntetőjogi vonatkozásokba hozza. A szegedi vasutasoknak a törvény határain be­lül megindított mozgalma egyáltalán nem hozható kapcsolatba azzal a munkaszünettel, amely ápr. 19-től 24-ig tartott. Az egész per azért indult meg, hogy az összes vasutasok, mintegy 1600 ember nyilatkozatot írt alá, mely­ben mindenki szolidaritást vállal. S most mégis csak 6 ember ül a bíróság előtt, ezt a hat embert akarják büntetéssel sújtani olyan cselekmé­nyért, melyet több ezer ember szoc­iális együtt­érzés következtében legalább 40.000-en kö­vettek el. Pedig, hogy az a 40.000 vasutas megszüntette a munkát, azt az általam emlí­tendő hatalom részéről történt intézkedés idézte elő , s ez az, hogy a törvényes határokon belül összehívott április 20-iki nagygyűlést betiltották. Az itt ülő hat­ár csak akkor volna bűnvádilag üldözhető, ha szándékosan akartak volna bűncselekményt elkövetni. A büntető­jog sarkalatos tétele az, hogy szán­dék nélkül nincs bűntény. Már­pedig ebben a bűnperben egyáltalán nem nyert bizonyí­tást az, hogy a vádlottak előre összebeszél­tek volna munkájuk abbanhagyására vagy dologus szándékkal megtagadták volna köte­lességük teljesítését. Azután áttér arra a kér­désre, várjon közhivatalnokok-e a vasutasok. Ezzel csak röviden akar foglalkozni, s csak annyiban, amennyiben megdöntheti a kir. tábla ama nézetét, hogy a vasutasok köz­­tisztviselők. A tábla a kúria 58. számú dönt­vénye alapján köztisztviselőknek minősítette a vasutasokat, bárha már a kúria is kimon­dotta ennek ellenkezőjét, mert a vasútnak nincs imperiális joga. Az 58. számú dönt­vény nem is tartalmaz elvi álláspontot s még ha azt tartalmazná is, akkor sem volna ok­vetlenül elfogadandó, mert a kúria nem áll olyan magaslaton, hogy az ő határozatait meg ne lehetne dönteni, ha döntésének okai nem állják ki a tudomány bírálatát. Más bíróságot nem köt a kúria határozata, amit legjobban bizonyít a pécsi tábla határozata is. Azután áttért a dolog büntető részére és azt vitatta, hogy nincs bizonyítva az, hogy a vádlottak megtagadták hivatali kötelessé­güket. Az ügyész vádja mellett csak egy tanú van s ez Steiczel Frigyes főfelügyelő, de ő nem bizonyít semmit, bárha a közvádló úgy esküszik erre a tanúra, mint valami

Next