Szeged és Vidéke, 1904. október (3. évfolyam, 289-314. szám)
1904-10-01 / 289. szám
Blaskovics Béláné aradi lakost hallgatták ki ezután arra a körülményre, hogy Kis hivatalszolga a hivatalba hivta a férjét. — Mit mondott a szolga a férjének.’ — Azt, hogy a főfelügyelő úr hivatja a férjemet, azonnal menjen be. Erre ő rögtön bement. Blaskovicsnét megeskették Muntyán Valért arra nézve hallgatták ki, hogy tudja-e, amikor Kis szolga fölhívta Blaskovicsot a hivatalba ? — Látta-e ön Blaskovicsot a hivatalban ? — Igen. Gondolom április 23-án történt, hogy Blaskovics kijött a főfelügyelő úr szobájából és azt mondta, hogy a főfelügyelő úrtól jön, aki eskümintát kért tőle. Menszáros Zoltánt hallgatták ki most tanúképpen. — Tudja-e azt, hogy Blaskovics Béla fölment a hivatalba Kis szolga hívására ? — Láttam, hogy Blaskovics a sztrájk második napján bement a főfelügyelő úr szobájába.— Miért ment be ő a főfelügyelő szobájába ? — Mert a lapok számára kerestük az eskümintákat, de nem találtuk. Erre Erdélyi a folyosón azt mondta Kis szolgának, hogy menjen el Blaskovicshoz, mert a főfelügyelő úr hivatja. A tanút megeskették. Kormos Rezső főkalauz a következő vallomást tette : Elnök: Emlékezik-e arra, hogy a sztrájk alatt Szénássy, Misley, ön, Milla és Blaskovics bementek a főfelügyelő úrhoz ? — Emlékszem. — Akkor a főfelügyelő úr fölszólította-e önöket, hogy térjenek szolgálatba ? — Erre nem hívott föl bennünket, hanem azt mondta, hogy szépen viseljük magunkat. — Miért mentek föl ? — Megtudni, mi történt Budapesten. — Mit mondott a főfelügyelő még maguknak ? — Hogy továbbra is tartsuk fönn a csendet és a rendet. Arra biztosan emlékezem, hogy szolgálattételre nem hívott föl bennünket. Stelczel is. Kormos is megmarad vallomása mellett, amely pedig lényegesen különbözik egymástól. A tanács fölfüggesztette a tanú megesketését Milla József kihallgatásáig. Milla József eszéki állami hivatalszolgát hallgatták ki ezután ugyanarra a körülményre, mint Kormos Rezsőt. — Maga is jelen volt akkor, mikor egy küldöttség, amelynek maga is tagja volt, fölkereste a főfelügyelőt ? — Ott voltam. — Fölhívta-e magukat a főfelügyelő, hogy lépjenek szolgálatba ? — Erre nem hívott föl bennünket; legalább én nem emlékszem. — Mást is beszéltek ? — Igen, de én nem emlékszem arra. — Biztosan tudja ezt ? — Ez olyan dolog, hogy engem is érdekelt s én is figyeltem volna erre, ha ilyen beszédet hallok. A közvádló ellenezte a tanú megesketését, de a védők kérték ezt, mert kimutatták, hogy Stelczel a törvényszéki főtárgyaláson lényegileg ugyanazt vallotta, mint Kormos és Milla. A tábla nem rendelte el a két tanú megesketését, ami miatt a védők semmiségi panaszt jelentettek be. Heeger Gyula főmérnök a következőket mondotta : — Misley az én osztályomban volt beosztva, a pályaföntartási és építési osztályban. — A sztrájk alatt lett volna-e dolga Misleynek ? — Nem volt, mert a vonatok szüneteltek. Ő tudniillik jobbára a vonalon dolgozott. — A sztrájk alatt naponkint érintkezett-e önnel Misley ? — Igen, naponkint. Nemcsak velem, hanem másokkal is. Én fölhívtam az osztályomban levőket, hogy naponkint jelentkezzenek nálam. Misley is ezek között volt, akik erre azt felelték, hogy nagyon szívesen megteszik és mindennap föl is jártak. — Mit tart ön Misleyről, megtagadta-e ő a hivatali kötelességét ? — Erről szó sem lehet. — Mikor voltak a hivatalban ? — 8— 11 -ig, mert nem igen volt munka. Inkább csak beszélgettek a tisztviselők. Balassa dr. : Ha akart volna, tudott volna-e többet dolgozni Misley, mint amenynyit tényleg dolgozott ? — Nem, mert nem volt több munka. A főmérnököt megeskették. Lenkovics Sándor államvasúti hivatalnokot hallgatták ki. Szabó Gy. Kornél az ő csapatában, a számosztályban volt beosztva. A következőket vallotta: Tudja, hogy Szabónak minden hó 18-ig van dolga a hivatalban, azontúl külső, rovancsoló munkát végzett. Azt is tudja, hogy előleget vett föl Szabó, mert el akart utazni külső szolgálatát teljesíteni, de nem mehetett, mert a vonatok megálltak. — Ön sem járt be rendesen a hivatalba ! — Én sem, mert nem volt munka. Ugyanezeket vallotta Nagy Lajosra vonatkozólag is. Senkovics esküt tett vallomására. Itt megszakították a tárgyalást és délután 3 órakor folytatták a tanúkihallgatásokat. Emericzi Pál főmérnök, a rókusi sűtőház főnöke vallja a következőket: A vádló hívta föl tanúnak annak bizonyítására, hogy az ő fölhívására Liebner megtagadta a szolgálatot. — Kapott-e ön fölszólítást a főfelügyelőtől a rend helyreállítására ? — Igen kaptam. — És mit csinált ön ? — 22-én néhány mozdonyvezetőt fölszólítottam. — Liebner Sándort értesítette-e ? •— Nem. Nem tartottam szükségesnek őt fölszólítani. Lehet, hogy fölszólítottam, de akkor is csak 24-én történhetett ez. — Személyesen történt ez ? — Nem; levelet irtam és elküldtem Süke Pállal. — Süke átadta-e ezt a levelet ? — Ezt nem tudom. — Liebner kötelessége-e az induló vonatokat megvizsgálni ? — Ez az én kötelességem. — Liebnert látta-e ön a pályaudvaron?— 21-én. Akkor szabadságot kért egy napra. — S azután visszatért-e ? — Nem. Legalább nálam nem jelentkezett. — Adott-e ön utasítást Liebnernek, hogy 22-én jöjjön vissza ? — Nem. Az ügyész: Kapott-e ön utasítást Polgár osztályfőnöktől, hogy küldje hozzá Liebnert ? — Igen kaptam s egy szolgát küldtem Liebnerhez, de hogy ki volt ez s hogy átadta-e az üzenetet Liebnernek, azt nem tudom. Süke Pál gépfütő a rókusi pályaudvaron. — Emlékszik-e arra, hogy egyszer Emericzi főmérnök úr egy levelet adott, hogy vigye el Liebnerhez ? — Emlékszem. — Melyik napon volt ez ? — Április 24-én, vasárnap délután. — Megtalálta-e Liebnert ? — Igen. A Csikós-vendéglő előtt kocsiba ült. Át akartam adni, de ő azt mondta, hogy sietős dolga van, nem fogadhatja el. Liebner erre kijelenti, hogy mikor a kocsira ült, hátraszólt Bükének . — Vigye a levelet a lakásomra, most a főfelügyelő úrhoz kell mennem. Kelecsényi Hugó szombathelyi mérnököt szintén erre a körülményre hallgatták ki. Jelen volt, amikor Süke Pál át akarta adni a levelet Liebnernek, de ő azt mondta, hogy vigye a levelet a lakására. Emericzi Pált és Süke Pált megeskette a tanács. Berta Antal, a rókusi pályaudvar kapusa a következő tanú. — Ismeri-e Liebner Sándort ? — Igen. SZEGED ÉS VIDÉKE, Szeged, 1904. szombat, október 1. —■ Mondja el, mit tud a sztrájkról. Látta-e Liebnert a rókusi állomáson ? — 22-én délelőtt láttam, de délután nem. Harmadnap délelőtt ismét láttam, délután is rövid ideig. — Látta-e, hogy Liebner a sűtőházhoz bement ? — Láttam, hogy átment, de hogy bement-e, nem tudom. Még fölolvasták Szigeti Ignácz osztályfőnek, főellenőrnek a törvényszéki főtárgyaláson tett vallomását, amelyből kitűnt, hogy Szénássy nem tagadta meg hivatali kötelességét. Perbeszédek. Ezzel a bizonyítási eljárást befejezték és félórai szünet után a közvádló terjesztette elő vádbeszédét, amelyet azzal kezdett, hogy Biró Ferenczczel szemben elejti a vádat, ellenben a többiekre föntartja. Ezután hoszszasan bizonyította, hogy az államvasúti tisztviselők közhivatalnokok, majd a bizonyítás kérdésére tért át és bírálta a törvényszék fölmentő ítéletét és azt vitatja, hogy a vádlottak sztrájkvezetőknek tekinthetők. Noha bejártak ugyan a hivatalba, azonban küldöttségekben keresték a főfelügyelőt, vele alkudoztak és feltételeket szabtak. Azután a táblai tárgyalás új tanúinak vallomásával foglalkozott. Az április 24-iki eseményekről annyit mond, hogy akkor már Budapesten rosszul állt a vasutasok dolga, tehát a szegediek is siettek Steiczelhez, bejelenteni a munkábaállást. Tehát 24 ig nem voltak szolgálatban s akkor már jónak látták jelentkezni. Végül kijelenti, hogy a vádlottak terhére bejelentett felebbezést föntartja és kéri a vádlottak elítélését. Balassa Ármin dr. adta elő ezután védelmét a 4 védettje, Misley, Szénássy, Szabó és Nagy érdekében. Előrebocsátja, hogy nem fogadhatja el a közvádló vádbeszédének ama kiindulási pontját, amely a vasutasok mozgalmát büntetőjogi vonatkozásokba hozza. A szegedi vasutasoknak a törvény határain belül megindított mozgalma egyáltalán nem hozható kapcsolatba azzal a munkaszünettel, amely ápr. 19-től 24-ig tartott. Az egész per azért indult meg, hogy az összes vasutasok, mintegy 1600 ember nyilatkozatot írt alá, melyben mindenki szolidaritást vállal. S most mégis csak 6 ember ül a bíróság előtt, ezt a hat embert akarják büntetéssel sújtani olyan cselekményért, melyet több ezer ember szociális együttérzés következtében legalább 40.000-en követtek el. Pedig, hogy az a 40.000 vasutas megszüntette a munkát, azt az általam említendő hatalom részéről történt intézkedés idézte elő , s ez az, hogy a törvényes határokon belül összehívott április 20-iki nagygyűlést betiltották. Az itt ülő határ csak akkor volna bűnvádilag üldözhető, ha szándékosan akartak volna bűncselekményt elkövetni. A büntetőjog sarkalatos tétele az, hogy szándék nélkül nincs bűntény. Márpedig ebben a bűnperben egyáltalán nem nyert bizonyítást az, hogy a vádlottak előre összebeszéltek volna munkájuk abbanhagyására vagy dologus szándékkal megtagadták volna kötelességük teljesítését. Azután áttér arra a kérdésre, várjon közhivatalnokok-e a vasutasok. Ezzel csak röviden akar foglalkozni, s csak annyiban, amennyiben megdöntheti a kir. tábla ama nézetét, hogy a vasutasok köztisztviselők. A tábla a kúria 58. számú döntvénye alapján köztisztviselőknek minősítette a vasutasokat, bárha már a kúria is kimondotta ennek ellenkezőjét, mert a vasútnak nincs imperiális joga. Az 58. számú döntvény nem is tartalmaz elvi álláspontot s még ha azt tartalmazná is, akkor sem volna okvetlenül elfogadandó, mert a kúria nem áll olyan magaslaton, hogy az ő határozatait meg ne lehetne dönteni, ha döntésének okai nem állják ki a tudomány bírálatát. Más bíróságot nem köt a kúria határozata, amit legjobban bizonyít a pécsi tábla határozata is. Azután áttért a dolog büntető részére és azt vitatta, hogy nincs bizonyítva az, hogy a vádlottak megtagadták hivatali kötelességüket. Az ügyész vádja mellett csak egy tanú van s ez Steiczel Frigyes főfelügyelő, de ő nem bizonyít semmit, bárha a közvádló úgy esküszik erre a tanúra, mint valami