Szeged és Vidéke, 1907. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1907-03-01 / 50. szám

vádját hajigálják fejéhez a sajtó vagy a mun­káskérdésben. Negyvennyolcban a jobbágyok felszabadulása folytán a gazdákat megfosz­tották a munkáskéztől s ezen még most sincs segítség. A középbirtokos osztály és a kis­gazdák most is munkáskalamitásokkal küz­denek. Az ő ügyüket divatos jelszavak ked­véért nem ejti el. Zakariás János: De zsandársegítséget se veszek igénybe! Nagy Emil: Akár zsandárt is, ha kell ! (Zaj.) Európa minden államában a gazdák segítése megelőzte a munkásosztály segíté­sét. Nekünk nem szabad a nyugati államo­kat utánozni, mert csak nemrégen kerültünk ki egy nagy szabadságharcból s az osztályok­nak össze kell tartani. Nálunk az úri osztály a nemzetföntartó elem s ennek gavallériája garanciája annak, hogy a munkásosztály ügye mindig jó kézben van, ő bízik ebben az úri osztályban s elfogadja Mérey Lajos indít­ványával együtt a gazdák kérvényét. (Élénk helyeslés az alkotmánypárt és a néppárt egy részén.) . Bozóky Árpád: Az Alföldön lakik és tud a munkásbajokról. Természetes, hogy ez a Ház is kötelességének tartja mindig segíteni a gazdák nyomorságán. Ennek dacára azon­ban nem fogadhatja el a gazdák kérvényét, mert abban a függetlenségi párt alapvető elvei ellen intéznek támadást. Holló Lajos: Tisztelettel hajlik meg a magyar gazdatársadalom előtt, de nem hiszi, hogy érdekeiért hajlandó volna nagy, alkot­mányos elveket megdönteni. Ha a gazdák szabadon szervezkedhetnek, ezt a jogot a munkásoktól sem szabad elvonni. A szabad­ság szent elvét sérelem nem érheti, csak azokat kell ártalmatlanná tenni, akik azzal visszaélnek. Az útlevél kiadásának korláto­zása jogtalanság. Megjegyzi különben, hogy nálunk a megélhetés­ feltételei dúsan megvan­nak, aminek bizonysága, hogy egy idegenből ideszakadt elem el tudja foglalni a tereket s megbir jól élni. Az bizonyos, hogy itt csere­kereskedés folyik, melynek célja az, hogy a fajmagyar elem kiszoruljon az országból s helyét a beözönlő idegenek foglalják el. (Nagy helyeslés a függetlenségi párton. Taps a jobb­oldalon.) A sajtó dolgában megjegyzi, hogy az esküdtszékek hatáskörének megbénítása esetleg valamikor a saját halálos ítéletünk lehet. Ellenben gyors és energikus eljárással ki kell irtani a sajtó kinövéseit. A szociális bajokat a gazdasági önállósággal lehet meg­szüntetni. Zakariás János indítványát teszi a magáévá. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Egy minapi meg­jegyzését félremagyarázzák. Mikor nemrégi­ben a Házban a sajtó preventív cenzúrájáról volt szó, csak tíz-tizenkét függetlenségi kép­viselő és a nemzetiségi képviselők foglaltak az ellen állást. A külföldi lapok akkor azt írták, hogy Magyarországon a sajtószabadsá­got a nemzetiségiek védik. Bakonyi Samu: Ezzel ne törődjék! Ez lényegtelen. Farkasházy Zsigmond: Erre célozva, mondta ő, hogy a függetlenségi pártnak meg kell mutatni, hogy ő képviseli Magyarorszá­gon a liberális ideákat. Örömmel látja, hogy a preventív cenzúra dolgában ma már az egész ház az ő véleményén van. (Zaj.) Gróf Dessewffy Emil: A kérvény inten­cióit leghelyesebben Buday Barna fejtette ki. (Derültség a függetlenségi párton.) Hédrváry Lehel: Ezt mindjárt gondoltam! Samassa János és Bernáth István érdekes felszólalásai után az elnök szünetet adott. Szünet után Emődy József és Kovács Ernő beszéltek még, mire az elnök a vitát bezárta. A sajtójog reformja. Miután gróf Teleki Géza előadó kijelen­tette, hogy Zakariás János indítványát fo­gadja el, szólásra emelkedett Günther Antal igazságügyminiszter. Osztja azokat az aggodalmakat, amelyek a gazda­társadalomban vannak, azonban az orvoslás módját illetőleg eltér. Meggyőződése, hogy az esküdtbíróságot legkevésbbé sajtóügyek­ben lehet korlátozni. A sajtószabadságot esküdtbíróság nélkül nem tudja elképzelni. Szükséges az eljárás gyorsítása, a bünte­tések szigorítása, az esküdtbíráskodás ha­tályossá tétele és minden befolyás ellen való biztosítása , továbbá hogy a büntetés a valódi bűnöst érje s ne lehessen strok­­manokat állítani. A miniszter bejelentette még, hogy a sajtó hivatott képviselőivel akarja megbeszélni az e téren szükséges tör­vényhozási intézkedéseket. Ez az ankét már­cius végén vagy április közepén lesz s azután nyomban megteszi a Háznak erre vonatkozó előterjesztéseit. Andrássy beszéde. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter a gazdákat vette védelmébe, majd kijelentette, hogy Magyarországon nem is fogadható el az, hogy itt osztálypolitika uralkodik, ben­nünket itt a Házban nem vezethet más, csak a nagy nemzeti közérdek. Az összeség érde­keit kell felkarolni, nem engedhető meg, hogy itt osztályok és érdekek harca legyen. A kivándorlás kérdéséről nyilatkozott ezután, amelyet egyszerű tilalommal megakadályozni nem lehet. A kormány egyik fő gondját kell,hogy képezze a kivándorlás lehető akadályozása, ez pedig gazdasági föllendülés útján történhetik. Közállapotainkat javítani kell, az összes ki­vándorló társaságokat arra kell bírni, hogy kötelezzék magukat, hogy útlevél nélkül nem szállítanak senkit s ügynököket nem tarta­nak az országban. Az ügynököket törvényi­leg el kell törülni, a meghatalmazási rend­szerrel szakítani kell, a titkos ügynököket pe­dig szigorúbban ellenőrizni. Egy másik rend­szabály, hogy megerősítik a határrendőrséget. Izgalom van a munkások közt, — mondotta a miniszter — de ennek az oka nem any­­nyira a szakszervezetek, mint a Fejérváry­­kormány regimeje. Az alapszabályellenesen működő, bűnre, vétségre izgató, terrorizáló szervezeteket föltétlenül föl fogja oszlatni, a legszigorúbb ellenőrzésre is utasította e tekintetben közegeit, másrészt azonban nem engedi meg, hogy a hatóságok külön­böző ürügyek alatt föloszlassák a szer­vezeteket. Az állam egyenes feladata a sze­gényt és gyengét támogatni s csak a bérharc eredménytelensége józaníthatja ki a népet túlzott követeléseiből. Ha a nép széles réte­geit be akarjuk venni az alkotmány sáncaiba s az általános választójogot behozni s ugyan­akkor erőszakos, rendőri intézkedésekkel aka­runk kormányozni, ez öngyilkos politika volna. Miután két óra elmúlt, az elnök nem bo­csátotta ma már szavazás alá a kérdést, ha­nem az ülést berekesztette, szerbektől tanult így beszélni. Amikor a szó­nok az országgyű­lésnek és a bánnak a hor­vátországi németek lojalitását és hűségét bi­­zonyítja, Elegovics közbeszól: Miért vette le ön a horvát zászlót? Szónok esküszik, hogy ő nem tette ezt s hogy ilyent ő reá senki sem bizonyíthat. Szónok a bánra hivatkozik, aki minden nemzetiség kulturális és szabad fejlődését megígérte. Azután a Ház áttér a költségvetés részletes tárgyalására. Gróf Kul­­mer Miroszláv emelkedik szólásra és foglal­kozik Persics József képviselő fejtegetéseivel. Blegovics képviselő nem fogadja el a költ­ségvetés tárgyalás alatt álló pontját, mert a kon volens volens a magyarok akaratát kénytelen keresztülvinni. SZEGED ÉS VIDÉKK. Szeged, 1304. március 1. péntek. POLITIKA. A tanítók fizetésrendezése. A közokta­tásügyi bizottság ma folytatólagosan tárgyalta a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvény­­javaslatot. Az állami tanítókról szóló javas­latba azt a fontos újítást vitték bele, hogy az állami tanítók fegyelmi ügyeikben védőt vallhatnak, aki nemcsak ügyvéd lehet. A javaslatot részleteiben is elfogadták. Azután áttértek a nem állami tanítókról szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. Apponyi kijelen­tette, hogy a kántortanítók teljes fizetésren­dezése újabb három millióba került volna. Apponyi javaslatait megobstruálják. Po­litikai körökben azt beszélik, hogy gróf Ap­ponyi Albert javaslatait felekezeti és nemze­tiségi sérelmek miatt megobstruálták. A ja­vaslat letárgyalása alighanem hónapokig fog eltartani. A horvát országgyűlés­ Zágrábból jelen­tik: Dr. Medakovics elnök 10 óra 30 perc­kor nyitja meg az ülést. A tegnapi ülés jegy­zőkönyvének hitelesítése után napirend előtt kér szót személyes kérdésben Riester Nándor képviselő, aki Supirónak a pangermanizmus elleni fejtegetéseit teszi szóvá. Visszautasítja Frank Vladimírnak egy közbeszólását, amely a Schulverein pénzbeli támogatására vonat­kozott. Ha valahol fi­tűzik a véres-fekete­­aranyszínű zászlót, ez nem a pangermaniz­mus jele, hanem csak annyit jelent, hogy ott németek vannak. Ez a zászló nem állami zászló. (Felkiáltások baloldalt: Ez nem igaz!) Dr. Elegovics: Le a német zászlóval!­­ A „női szörnyetegek“ ellen. El az egyetemről! Kmety Károly nyilatkozata. (Saját tudósítónktól.) Kmety Károly országgyűlési képviselő és egyetemi tanár tegnap javaslatot terjesztett az egyetemi tanács elé, amelyben az egyetemi szabályzat ama pontjának módosítását kérte, amely a nőhallgatók szabad felvételére vonatkozik. A budapesti tudományegyetem tanácsa dr. Ajtai K. Sándor rektor elnöklete alatt tegnap este ülést tartott, amelynek napirend­jére ki volt tűzve dr. Kmety Károly jogkari dékánnak a nőhallgatókra vonatkozó indít­ványa. Az egyetemi tanácsot azonban a folyó ügyek tárgyalása annyira elfoglalta, hogy Kmety indítványának megvitatására nem térhettek rá és így annak tárgyalását a leg­közelebbi folytatólagos ülésre halasztották. Kmety tanár benyújtott javaslatára vonatkozó­lag egy újságíró előtt a következő nyilat­kozatot tette: — Az én konkrét javaslatom arra irá­nyul, hogy az egyetemen a női hallgatók ro­hamos elszaporodásának idejében gátat ves­sünk, még­pedig maguknak a nőknek az érdekében, mert rohamos szaporodásuk a ma­gyar társadalomban maholnap új proletikkiá­­tust teremt. Ezt a jó szándékot reakciósnak nevezni a legliberálisabb szempontból sem lehet. Az én javaslatom egészséges óvórend­szabály kíván lenni a női hallgatók túltengése ellen. Meglepődve olvasom, hogy egyesek mennyire félremagyarázzák intenciómat, akár­csak képviselőházi beszédemet, amelyben a női szörnyeteg kifejezés a legtávolabbról sem vonatkozott az egyetem női hallgatóira, hanem csakis az ultra-modern nevelésű és túlzott feminista irányú hölgyekre. Az egyetemi tanács különben Kmety in­dítványát, mielőtt végleg döntene a fontos kérdésben, tanulmányozás és előkészítés vé­gett egy albizottságnak adja ki. TÁVIRATOK. A braunschweigi trónutódlás. Berlin, február 28. A szövetségi tanács ma fogja a braunschweigi trónutódlás kérdé­sét végleg eldönteni. A tanácskozáson, amely ma délben kezdődött, Bülow kancellár el­nököl. Tizenhét forradalmár kivégzése. Riga, február 28. Azt a tizenhét lett­ forra­dalmárt, akiket a haditörvényszék a tukumi felkelésben való részvétel és húsz dragonyos lemészárlása és kegyetlen megcsonkítása miatt halálra ítélt, tegnap a rigai homok­dombokon agyonlőtték. Az elítéltek közül — akiknek a legfiatalabbja 15, a legidősebbje 37 éves — csak egy utasította vissza az egy­ház vigasztalását. A kivégzést 187 emberből álló katonai csapat hajtotta végre. Az elitél­tek a legutolsó percig nyugodtan viselked­tek. A holttesteket azonnal közös sírba hán­tolták, amelyet fegyencekkel ásattak.

Next