Szeged és Vidéke, 1907. március (6. évfolyam, 50-75. szám)

1907-03-01 / 50. szám

vételi jogát a szerződésszerű legrövidebb ha­táridőn belül érvényesítse, minek következté­ben a kocsik már augusztus 1-től kezdve a ma­gyar királyi államvasút rendelkezésére fognak bocsáttatni. Gondoskodtam továbbá, hogy a meglevő teherkocsi-park a kétezer kocsin kí­vül ebben az évben még 1500 kocsival sza­­poríttassék, úgy, hogy a múlt év tavaszán megrendelt kocsikból az év végéig beszállí­tandó 715 teherkocsival és 150 tehervonatú kalauzkocsi betudásával a magyar királyi államvasutak az év végén összesen 4215 te­herkocsival és 150 kalauzkocsival több fog rendelkezésére állani, mint az elmúlt év vé­gén. Hozzáteszem ehhez, hogy az intézetnek személykocsi állománya az utolsó említett megrendelésből kifolyólag az év végéig szin­tén 147 kocsival fog szaporodni. A magyar királyi államvasúti forgalmi eszközök szaporítása tekintetében a közfor­galom által igényelt szükséget azonban ko­rántsem látom ezzel kielégítettnek és leg­közelebb már megfelelő előterjesztéssel is fogok az országgyűlés elé járulni, a jár­mű­vek újabb beszerzése is a legsürgősebb, le­hetőleg még az év folyamán végrehajtandó beruházások végzése céljából. Már előkészí­tettem a magyar királyi államvasút legköze­lebbi öt évi beruházási programját is, amely­nek biztosítására, amint az ezzel összefüggő kérdésekről az illetékes tényezőkkel meg­állapodásra jutottam, a befejező lépéseket is nyomban megteendem. Gyönyörűen hangzanak a sokat ígérő szavak. De míg a miniszter úr megfelelő időközökben memorandumokban számol be a bajok orvoslásáról, azalatt az ország nagy iparvállalatai anyagi veszedelmekbe jutnak és megtörténik, hogy egy malom, amelynek gépei egy­ pillanatig sem állottak, szélnek ereszti a munkásait. A vagyonhiány miatt. Bécsi portékán magyar címer. A kalap-per ítéletét h­elyben kiagyták. A tanács Kossuth Ferenc ellen. (Saját tudósítónktól.) Emlékezetes a Halkan és Damaszk-féle kalapok botránya, amely egy nyakatekert, sőt vakmerő miniszteri körrendeletet provokált. A kihágási bíróság megindította az eljárást több kereskedő ellen, mert olyan kalapokat árultak, amelyek bécsi mivoltuk mellett bitorolták a magyar állami címert. Az érdekelt bécsi kereskedők erre futottak a miniszterelnökhöz, az ráparancsolt Kossuthra s Kossuth fölkérette magához az aktákat. Szterényi hamarosan sürgönyözött Szegedre, hogy a lefoglalt kalapokat ki kell szolgáltatni a kereskedőknek, ítélet sem volt még ekkor. Hamarosan megjelent aztán Kossuth körrendelete, amely szerint „a cs. és kir. udvari szállítók egyúttal magyar udvari szállítók is, a magyar címert jogosan használhatják s az iparhatóságok akkor sem avatkozhatnak az ügyükbe, ha a magyar címert viselő portéka osztrák gyártmányú.“ Ez a csodabogár sem tartotta azonban vissza Koczor János kihágási bírót attól, hogy az igazsághoz mérten alaposan el ne verje a port­é a kereskedőkön. 50—50 koronára ítélte őket és It a bécsi kalapgyáros céget. A bécsi cégek képviselői a kihágási bíró­nál megindított eljárás során azzal védekez­tek, hogy a magyar címer használására a cégek jogosították föl, mert hisz a cs. és kir. udvari szállítók, azok áruikon alkalmazhat­ják az ország címerét és a királyi koronát. Ámde a kihágási biró nem ebben a véle­ményben volt, arra az alapra helyezkedett, amit a címerhasználatról szóló 1883-ik évi SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. március 1., péntek. törvényeik mond, hogy tudniillik a magyar címer használatára csak a magyar királyi udvari szállítók jogosultak. Fellebbezés folytán ez az ügy került ma a tanács, mint második fórum elé. Dr. Gaál Endre tanácsnok volt az ügy előadója. Ismer­tette a miniszter véleményét a dologban s felolvasta a köriratot is. — És ezt Kossuth apánk fia írta alá ? — kérdi dr. Fodor Károly tanácsnok. — Hát ki a kereskedelemügyi miniszter ? Itt van a sajátkezű aláírása, — mondja Gaál Endre. — Hát mi van a törvényben? — kérdi megint Fodor. — A törvény nem ad igazat a minisz­ternek. De kérdés, hogy a körirata irányadó lehet-e a per eldöntésénél? Cifra világítást vet a minisztériumi állapotokra. — A köriratot nem vehetjük figye­lembe. Ez nem körrendelet, — mondta Taschler Endre. A tanács azután egyhangú határozat­tal Koczor János kihágási bíró ítéletét annak indokainál fogva helybenhagyta. A város dolgai. A Szentgyörgy-iskola. Bikák és patkányok. (Saját tudósítónktól.) Szeged város ta­nácsa ma délelőtt kilenc órakor ülést tartott. Legelsőként Bokor Pál tanácsnok referált. Elmondotta a tanácsnak, hogy a mezőhegyesi állami gazdaság nem hajlandó tovább őrizni a város részére a tizenhat bikát, azokat vagy megveszi a város, vagy nem, miután a ta­nácsnak közgyűlési felhatalmazása van arra, hogy nem kell bevárnia a belügyminiszté­riumi jóváhagyást, ma elhatározta, hogy a bikák árát kifizeti és azokat a napokban Szegedre hozatja. Az alsóvárosi Gólya­ utcai Katona­ istállóban helyezik el mind a tizen­hatot. A közigazgatásnak még egy szakértőhöz lesz szerencséje a jövő hetekben. A külterü­leti telefon rossz. Ezt mindenki tudja. De hogy mi a baja, senki sem tud róla fölvilá­­gosítást adni. A vállalkozó hibájául is föl­hozták eddig a tanyai telefon elromlását, most azonban fővárosi szaktekintélytől akar­ják megtudni, hol rejlik hát a bibi ? A mai tanácsülésen határozták el, hogy a fővárostól szakértőt kérnek le. A Szentgyörgy-torony lebontásának kér­dése megint napirenden volt. A nagyharang­ról határoztak. A közgyűlési határozat értel­mében fölhívják a gazdászt, intézkedjen, hogy a harangot az alsótanyai templomnak, az órát pedig felsőközponti templomnak elszállítsák. A Szentgyörgy-torony lebontására pedig már­cius 13-ára tűzték ki az árlejtést. Fölhívja egyúttal a tanács Töm­örkényi Istvánt, a kul­túrpalota igazgatóját, a kiváló etnográfust, hogy a lebontást kísérje figyelemmel, hátha kerülnek ki olyan dolgok, amelyeket mű­emlékekként lehet megőrizni. A széképületben és a bérházban patká­nyok is vannak. Még­pedig sokan. Úgy, hogy a tanács a patkányok elleni védeke­zésre gondol. Megbízták a mai ülésen Neu­bauer Mórt, hogy­ évi 110 koronáért viseljen háborút a széképület és a bérház patkányai ellen. Szabó Mihályné, az elhunyt magyar­szabó iparos özvegye ötszáz koronás alapít­ványt tett, amelynek kamatai minden eszten­dőben egy elszegényedett magyar szabó segé­lyezésére fordítandók. Az özvegy már bekül­­dötte a város fejének az alapító levelet, ámde az alapítványi összeget elfelejtette hozzá mel­lékelni. Most felhívja a tanács, hogy ha ala­pítványt tett, küldje be a pénzt is. Guttenberg Pál temesvári slöjd-mester Szegeden slöjd-tanfolyamot akar a tanítóság részére tartani. A tanács előbb költségvetés­ ről gondoskodik, aztán kezd tárgyalásokat Guttenberg mesterrel. A színházi új berendezések szállítására és a munkálatok teljesítésére vonatkozó pá­lyázati feltételek elkészítésére megbízzák a mérnökséget. KÖZIOSDATÁS. Tájékoztató. Március 1-én a szinügyi bizottság ülése.­­ A városi pénztár biztosítása. Szeged város pénzének és értékpapírainak betörés ellen való biztosítására a Trieszti Biztosító Társaság szegedi főügynöksége és a Szegedi Takarék- és Hitelrészvénytársaság ajánlatot nyújtott be a tanácshoz, amely azt a legköze­lebbi ülésen fogja tárgyalni. SZEGED ÉS VIDÉKE Előfizetési feltételeink a lap homlo­kán olvashatók. Március 1-étől lapunkra új előfizetést nyitottunk. Kérjük ama­t­ előfizetőinket, akik előfizetési díjakkal hátralékban van­nak, hogy ez előfizetési összegeket mielőbb befizetni szívekedjenek, hogy részükre továbbra is pontosan küldhessük lapunkat. Hosszas öndicséret helyett utalunk lapunk tartamára, abból ítélhetnek a t­ újságolvasók. Ezután is mindig, mint eddig tettük szeretettel a nagyközönség iránt, felkarolunk minden jogos közérde­ket és minden erőnkből rajta leszünk, hogy Szeged nagy és intelligens társadal­mának — amely készséges támogatásával mindjobban erősíti lapunkat —­ jó és eleven újsággal háláljuk meg ezentúl is hozzánk való hűségét. A „Szeged és Vidéke“ minden újon­nan belépő előfizetője, aki legalább egy negyedévre (3 kor.) fizet elő lapunkra egy igen díszes naptárt kap ajándékul a kiadóhivataltól. Házasság a su­goraival. * Két barom a kávéházban : — Mi van itt ? — Hát van? — Ojjé! Maga nem is tudja, hogy az angol törvények eddig tiltották, hogy az ember nőül vegye elhalt feleségének testvérét. Az angol alsóház pár évvel ezelőtt már megszavazta e tila­lom eltörlését, de a felsőház elvetette az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Most az angol alsó­ház, mint Londonból jelentik, 263 szavazattal 34 elen újból megszavazta a sógornővel való házasságkötést megengedő törvényjavaslatot. — Maga állat, maga ezt szó szerint betanulta az újságból, pedig nem is képviselő. De bízok az istenben, hogy még lehet. Ez magának külö­nös ? Günther különb javaslatot készít. Mondja például, elveheti-e valaki özvegyének a nővérét ? — Római katolikus ? — Nem. A göröggel nem egyesült. — Tőlem ... — Naná, mindjárt a római pápától. Elve­heti-e, vagy sem ? — Azt hiszem, éppen ezt a kérdést rendezte az anyakönyvi törvény. Most én adok egy kér­dést. A sógornő unokaöcscse, ha kiskorú, köte­­les-e házasság alóli fölmentést kérni a miniszter­től, ha el akarja venni a keresztanyja leányát?

Next