Szeged és Vidéke, 1907. október (6. évfolyam, 224-250. szám)

1907-10-01 / 224. szám

1907 X/1 SZEGED ÉS VIDÉKE. vezérőrnagy, Kornhuber Adolf és Pászthy Kálmán ezredesek vezetésével a tisztikar, Rósa Izsó dr. vezetésével az ügyvédi kar, az államh­ivatalnokok, a törvényhatósági bizott­ság és a képzőművészeti egyesület tagjai, továbbá a festők és szobrászok társasága, Gerliczy Ferenc báróné. Polgár Lászlóné, özvegy lovag Worsikovszky Károlyné, Pol­gár Kőben Teréz, özvegy Weber Györgyné, Horváth Lajosné, Rosti Izsó dr.-né, az egyesületek küldöttei, és a törvényhatóság számos tagja. Az ünnepség fél tizenkettőkor a Him­nusz eléneklésével kezdődött. A Szegedi Da­loskört Erdélyi Sándor vezényelte. Mindenki és a királyi herceggel élén a katonaság is le­vette a kalapját. A Himnusz eléneklése után Erdélyi Béla, az ünnepi szónok, mondotta el be­szédét : Császári és Királyi Fenség! Mély meghatottsággal emelem fel szavamat, mikor megállók e még zászlódíszbe burkolt em­lékmű előtt. Csak a sejtelem súgja meg, hogy mit rejt a lepel, de töprengő lelkünk vivődik a kérdéssel, hogy vájjon képesek voltunk-e meg­­közelíteni e mű megalkotásánál ezt a tiszta, ne­mes eszményiséget, amely Magyarország Nagy­asszonyának egész egyéniségéből sugárzott fe­lénk ? Akihez hasonlót az élők között időtlen időkig hiába keresnénk, megtalálta-e annak igazi képmását az Isten áldotta művész az eszményi­­ség világában ? De kétségünk, reméljük, teljesen szertefosz­lik a tovalebbenő lepellel, mert ha volna valaha műalkotás, amelyet lángoló szeretet, eszményi lelkesedés, nemes ihlet hozott létre, úgy ez az. Szerényen sarjadzott ki az eszme. A szegedi képzőművészeti egyesület megteremtője, Steiczel Fr­igyes, volt elnök hozta szóba az eszmét, hogy megdicsőült Erzsébet királynénknak eredeti már­vány mellszobrát ajándékozzuk a városi képtár­nak. Engem ért a szerencse, hogy ezt a szép tervet elnökünk nevében az 1901. évi február 16-án megtartott választmányi ülésen előterjeszt­hettem. Viharos tetszésre talált elnökünk indít­ványa s az általános lelkesedés, a hódolatteljes imádat boldog emlékű Felséges Asszonyunk ma­gas személye iránt oda érlelte azt, hogy most a legnagyobb és legszer­etettebb magyar királyné másfélszeres életnagyságú márványszobra előtt állhatunk. A fenséges mű megalkotója Ligeti Miklós hírneves szobrász­művész, kinek zsenialitását a misztikus Anonymuson kívül számtalan örökbecsű műalkotás hirdeti, de aki meggyőződésem szerint most alkotta meg legnagyobb mesterművét. A szegedi képzőművészeti egyesület nevében hálás köszönetet mondok ezért az alkotó művész­nek, valamint Szeged város egész közönségének és a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnak azért a hazafias lelkesedésért, amelylyel törekvésünket felkarolták és áldozat­készen módot nyújtottak egy remekmű megalko­tására. Pár pillanat múlva meglátjuk képmással imádott Királynénknak, ki a magyar nemzetnek minden örömét, bánatát átérezte, ki szive mele­gével fordult mindenkor a magyarsághoz és aki Felséges Urunk trónusánál mindig legigazabb szószólója volt nemzetünknek. Legyen áldott emléke mindörökre ! És most tisztelettel felkérem Szeged város polgármesterét, nagyságos Lázár György urat, hogy imádott nagy királynénk emlékszobrát egyesületünktől a város közönsége nevében át­venni méltóztassék. Előbb azonban azzal a hódolatteljes kéréssel fordulok Császári és Királyi Fenségedhez, hogy Legkegyelmesebb Urunk O Császári és Apostoli Királyi Felsége nevében Erzsébet Királyné Ő Felsége szobrának leleplezéséhez az engedélyt kegyelmesen megadni méltóztassék. Az éljenzés lecsillapultával József kirá­lyi herceg a következő beszéddel avatta föl a szobrot. Mély meghatottsággal és fájó szív­vel tekintünk föl mindnyájan nagy­asszonyunk, Erzsébet királyné népszerű, magasztos alakjára. Egy fohász rebben el mindnyájunk szívéből: Nagy lelked, eszményi ihleted legyen a jövőben is azon törhetlen kapocs, amely e nem­zetet annyi sok keserű bánaton keresz­tül a férjedhez, a mi szeretett urunk­hoz és királyunkhoz csatolta, maradj ezentúl is örző angyalunk, Te, aki ez életben csak áldást osztál. Áldás legyen neved, áldás legyen magasztos, fenső­­séges emléked. Míg széles e hazában egy magyar szív dobog, addig élni fog emléked, mert halhatatlanná teved ne­ved. (Éljenzés.) Ő császári és apostoli királyi felsége nevében elrendelem, hogy hulljon le a lepel. A királyi herceg beszédét lelkesen meg­éljenezték s erre lehullott a lepel a megkapó szoborműről, amelyre büszke lehet az alkotója. Lázár György dr. polgármester a követ­kező beszéddel vette át a város nevében a szobrot: Császári és királyi Fenség! Akit a magyar nemzet majdnem egy fél­századon át nemcsak királynéjának büszkén tudott, hanem mindig jóakaró édesanyjának is tekintett, akinek fenkölt személyéhez ugyanily időn át mindig a tisztelet, szeretet és hódolat imádattá magasztosult érzelmeivel ragaszkodott; akinek gyászos halála siralomvölgygyé változ­tatta az egész magyar hazát s a fájdalom éles tőrét döfte minden igaz magyar szivébe a sze­génytől a gazdagig, a kunyhótól a palotákig, a magyar nemzet e Nagyasszonyának nemes kőből művészi ihlettel megalkotott dicső alakja immár előttünk áll. A szeretet indította meg s a hála érlelte meg e szobor eszméjét. A szeretet azért, mert ő is mindig szerette nemzetünket, a hála azért, mert a magyar nemzet érdekeit mindig támo­gatta életének szomorú végéig. Fenséges Urunk ! Amidőn e szobrot ezen érzelmektől áthatottan s hálával eltelve a szegedi képzőművészeti egyesület iránt, mely azt létesí­tette, hálával eltelve a művész iránt, kinek mesteri keze azt megalkotta s mindazok iránt, kik annak létesítésében közremunkáltak, Felséged, mint felséges Urunk és királyunk képviselőjének magas engedelmével Szeged város birtokába és tulaj­donába átveszem s a város közönsége nevében annak örök időkig sértetlen való fenmaradását ígérem. Ígérem azt is, hogy mi szegediek, sze­meinket a szobor fenséges körvonalain nyugtatva mindig a hála, tisztelet és szeretet lángbetűivel fogjuk sziveinkbe zárni Erzsébet királyné benső érzéseink által megszentelt nevét s bármit hozzon ránk a jövő, megőrizendjük azt ott. Meg fogjuk tanítani az utánunk következő generációk hosszú sorát arra, hogy ha nemcsak a szobron, hanem a magyar nemzet történetének márványtábláin is arany betűkkel fogják tündökölve látni a mi Nagyasszonyunk nevét, tisztelettel, hódolattal hajoljanak meg mindig annak dicsőséges neve és emléke előtt, kit a nemzet örökké élő géniusza már életében a magyar haza védőszentjei sorába igtatott. Isten áldását kérve koronás királyunkra, Fenségedre és szeretett hazánkra, e szobrot a most élő nemzedék s utódaink köztiszteletének és közszeretetének ezennel átadom. Kedves jelenet következett erre. Fehér­­ruhás leánykák apró kosárkákkal kezükben, körülropogták a szobrot s virágot szórtak a fehér márványra. Majd a herceg elé járultak s az ő lábai elé is hintettek hófehér lilio­mokat. A Szózattal fejeződött be a méltóságos rendben lefolyt ünnep. A kalapok, csákók le­kerültek a fejekről, a lelkesedés föllángolt még egyszer s aztán a főherceg még néhány dicsérő szót mondott a szoborról. — N nagyon szép a szobor, — fordult Ligeti Miklós felé — jó benyomással van az emberre. Örülök, hogy megösmerhet­­tem önt. " Ezalatt letették a koszorúkat. Az első koszorút Návay Lajos, a képviselőház al­­elnöke tette le ezekkel a szavakkal: — A magyar országgyűlés képviselőházá­nak nevében és megbízásából mély hódolattal teszem le e koszorút, mint jelképét azon örök­zöld babéroknak, amelyek felejthetetlen király­nénk homlokát a magyar nép emlékében időt­len időkig díszítik. A második koszorút Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter tette le a kormány nevében ezekkel a szavakkal: — A magyar királyi kormány nevében, amelynek hivatása tökéletessé tenni megboldo­gult királynénk nagy művét, a nemzet és a koronás király egyetértésének zavartalanságát, teszem le ezt a koszorút örökké tartó kegye­letünk jeléül boldogult Erzsébet királynénk szobrának talapzatára. Harmadik volt a főrendiház koszorúja. Gerliczy Ferenc báró tette le ezekkel a sza­vakkal : — A magyar törvényhozás főrendiháza, kegyelete jeléül teszi le e koszorút fölséges fejedelemasszonyunk szobrára, azon királyné­nak, aki a magyar nép érdekét mindenkor szi­vében hordozta. Sorban következtek ezután a többi ko­szorúk, melyeknek föliratait itt közöljük: Erzsébet királyné emlékének — A magyar országgyűlés képviselőháza. Erzsébet királyné áldott emlékének — A magyar főrendiház Erzsé­bet királyné emlékének — A magyar kormány. Erzsébet királyné emlékének — Budapest székes főváros közönsége. Királynénknak legmelegebb hódolattal — A szegedi képző­művészeti egyesü­let. Dicső királynénk emlékének — A Máv. üzletvezetőség tisztikara. Felejthetetlen jó király­asszonyunknak — Szeged sz. kir. város urhölgyei. Megdicsőült Erzsébet királynénk emlékének — A szegedi vörös- és fehérkereszt egyletek. Nem­zetünk Nagyasszonyának — A szegedi kisdedóvó és jótékony n­őegylet. Erzsébet királynénlínak — A szegedi izr. jótékony nőegylet. Erzsébet királyné dicső emlékének — A szegedi nőipar egyesület. Erzsébet királyné dicső emlékének hálás kegyelete jeléül — A gödöllői magyar kir. uradalom. A fenkölt lelkű királynénak — Hód­mezővásárhely thj. város közönsége. Felejthetetlen Nagyasszonyunknak — Bácsbodrog­ vármegye közönsége. Erzsébet királyné emlékének — Sza­badka sz. kir. város közönsége. Nagyasszonyunk emlékének — A magyar építő­művészek szövet­sége. Erzsébet királyné emlékének — A szegedi Loyd-társulat. Erzsébet királyné emlékének — Délmagyarországi közművelődési egyesület. A legnemesebb királynénak — A szegedi korcso­­lyázó egyesület. Erzsébet királyné emlékének — A szegedi kereskedelmi testület, mint társulat. Nagyasszonyunknak — A Baross önképzőkör. A koszorúzás ideje alatt a királyi herceg kamarásával kocsiba ölve, a Tiszába hajta­tott. Itt kijelentette, hogy nem fogad senkit, elutazásakor a katonai méltóság tiszteltetésé­­től s Így sem diszszázadra, sem pedig zene­karra nem reflektál, így menekült meg Sze­ged város a Gotterhalt és pofon ismételt el­szenvedésétől. A királyi herceg azután átöltözött és ka­marásával a diszebédre hajtatott. A királyi herceg szállása előtt állandóan két 46. gya­logezredbeli katona állott őrt, míg a rendel­kezési szolgálatok elvégzésére Mészöly Ödön, Anselm Károly és Planner György százado­sokat osztották be melléje. József kir. herceg Szegedről két távira­tot küldetett el. I. Auguszta főhercegnő Kistapolcsány. Ünnepély nagyon szép és lelkesült volt. Jól va­gyok. Viszontlátásra ma este. Szívből ölelődzselt II. Libits Adolf jószágigazgató Budapest. Itt minden igen szép volt. Szeretném, ha este a nyugati pályaudvaron láthatnám. József főherceg. A diszebéd. Délután egy órakor volt a Kass-kávéház Otthon-termében a diszebéd, amelyen a kir. herceg, dacára az ellenes híreszteléseknek, mégis megjelent. Az asztalfőn ült, tőle jobbra, illetőleg balra Apponyi Albert és Zichy Aladár. Ott voltak a lakomán József kir. herceg, Apponyi Albert gróf, Günther Antal dr., Josi­­povich Géza, Zichy Aladár gróf miniszterek, Bol­gár Ferenc államtitkár, Návay Lajos képviselő­­házi alelnök, Kállay Albert nyugalmazott főispán.

Next