Szeged és Vidéke, 1908. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1908-02-01 / 27. szám

1908 n/1 Megszavazták a birtokrendezést. — A szépviselőházs ülése. — (Saját tudósítónktól.) Hogy senki két­ségbe ne vonhassa, mennyire túlbuzgóan szor­galmas ez a derék kvótát emelő, házszabályt revideáló képviselőház, a pénteki ülés napi­rendjére nem kevesebb, mint tizennyolc tárgy volt kitűzve: az erdélyi birtokrendezésről, a bírákról, vicinális vasutakról, a fejadó eltör­léséről szóló javaslatok és egy egész sereg mentelmi ügy. Hála az erdélyi képviselőknek, alig jutottak tovább az erdélyi birtokrende­zésről szóló javaslat tárgyalásánál. Kezdve a címtől végig, minden szakasz­nál fölszólaltak­ ,Nagy György, Zakariás János, Bozóky Árpád, Hinléder Ernő, az előadó Ferenczy Géza és még többen. Az ülés különben végtelen unalomban folyt le. Egyetlen alkalommal adott kis élénk­séget az ülésnek az elnök egy túllendített megjegyzése. Zakariás János indítványt tett. Günther Antal hajlandó volt elfogadni a módosítást egy újabb­­ módosítással. Justh Gyula, az elnök tiltakozott: — Lehetetlen és a házszabályokba üt­közik, amit az igazságügyminiszter úr kíván. Az indítványon a vita bezárása után nem lehet változtatni. Ha ezt megengednék, olyan precedenst alkotnánk, hogy esztendőkig attól koldulnánk . . . Nem ettől a kis házszabály-félreértéstől koldulunk, elnök úr. Hanem attól, hogy a mostan napirendre tűzött javaslatok gyors letárgyalása után, keresztülhajszolják a ház­­szabályrevíziót, hogy fölrúgják vele egyetlen alkotmánybiztosítékunkat, attól esztendőkig koldulni fogunk . . . Egyébként Nagy György, Zakariás Já­nos, Pap-Csicsó István, Günther Antal és Mezőssy Béla többszöri fölszólalása után vál­tozatlan eredeti szövegében fogadták el az erdélyi birtokrendezést. Ezzel a törvény­javaslatot általánosságban és részleteiben is letárgyalták. A gyűlés két órakor ért véget. Csernoch nem mond le! — Képviselő marad, politikolj tovább. — (Saját tudósitónktól.) Amikor Csernoch Jánost, aki néppárti programmal részese a szent honatyaságnak, Csanádi püspöknek ne­vezték ki, olyan hírek jöttek a környezeté­ből, hogy leteszi a mandátumát, visszavonul a politikai tülekedések színteréről és csupán egyházmegyéjének az érdekét fogja „szívén viselni“, amint azt oly szépen megmondta a tisztelgő küldöttségeknek. Annak a hírnek, hogy nem fog politi­zálni, csakhamar hire ment és természetesen eljutott az új szentatya Esztergomban tar­tózkodó füléhez is. Csernoch János Csanádi püspök tehát táviratot menesztett a Keleti Értesítő című kőnyomatoshoz. Szó szerint ezt üzente a dróton: Képviselőeségrvel való lemondásom hire nem igaz. Csernoch Tehát nem mond le a mandátumáról. Tehát tovább is politizálni fog, így is jó. FEJÉRVÁRY HELYETT RÁKÓCZI. Varasd városa annak idején elhatározta, hogy Fejér­­váryról elnevezett kaszárnyájának ezután Rákóczi-kaszárnya lesz a neve. A belügy­miniszter ezt a határozatot KÉNTEKEN jóvá­hagyta. Csütörtök, péntek, szombat. A félhivata­los Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből: Jekelfalussy honvédelmi miniszter csütörtö­kön este Budapestről Bécsbe érkezett. Pén­teken tárgyalt a közös hadügyminiszterrel és Magyarország fizeti meg az árát talán már szombaton. SZEGED ÉS VIDÉKE. ­ Sertések és sertések. * Szeged város januári közgyűlését pénteken dél­után fejezték be. Az új sertéstartási szabály­rendeletet elfogadták. * (Saját tudósítónktól.) A januári rendes közgyűlés harmadik és utolsó napján tár­gyalták az új sertéstartási szabályrendeletet. A sertések tartása körül nagyobb vita kere­kedett, mert László Gyula a polgárság egészsége és a város nagyvárosi nívója miatt a javaslatot értelmetlennek találta. A sertés­ólak illatát némelyek nem találták kellemet­lennek. László Gyula ezeket a bizottsági tagokat kedves gorombasággal utasította rendre és ezért történt, hogy a vita a serté­sek és sertések jegyében folyt le. A közgyűlés befejező napjáról ez a részletes tudósításunk . A közgyűlésen Lu­zár György dr. elnö­költ. A jegyzőkönyvet Taschler Endre fő­jegyző, Rack Lipót és Tóth Mihály dr. ve­zették. A napirendnek húsz utolsó tárgyát intézték el a tárgyaláson, amely délután négy órától hat óráig tartott. Szabályoznák a malacokat. Az új sertéstartási szabályrendeletet Somogyi Szilveszter dr. főkapitány ismer­­tette. A rendelet értelmében a Kiskörúton belül való belvárosban egyáltalában tilos a sertések tartása, a két körút között hat sertést, a Nagykörúton kívül tizenkettőt lehet háznál tartani, de nem tenyésztési, csak fogyasztási célokra. Pillich Kálmán indít­ványt adott be arról, hogy a két körút között tíz, a Nagykörúton kívül húsz sertést tarthassanak, az ólak tisztántartása pedig a tulajdonosok tartozó kötelessége legyen. A főkapitány a sertések számának a felemelé­sét nem fogadta el, de ahhoz már közegész­ségügyi okokból is hozzájárul, hogy az óla­kat és aklokat a tulajdonosok állandóan tisztán tartsák. A külterületen, persze, kor­látlan szemmel lehet sertéseket tartani. A szabályrendelet megszegését a főkapitány elsőfokon száz koronáig terjedhető pénz­bírsággal sújthatja. A „disznó-városrész“, László Gyula két fontos ellenvetést tett. Az egyik az, hogy a két körút között való sertéstartással Szegednek a nagyvárosi jelle­gét alaposan megtépázzák, a másik pedig, hogy nem szabták meg, mekkora udvar vegye körül a sertés­ólakat. Akinek hat háztelke van, harminchat sertést tarthat és megfertőz­­teti a környék levegőjét. A szabályrendelet a létszámba a három hónaposnál fiatalabb malacot nem számítja bele, de ki fogja keresztlevéllel igazolni, hogy egyik-másik sertés nem múlt-e már el három hónapos ? Bizonyosan akad egész csomó sertéstartó, aki az öt-hat hónapos sertésre is ráfogja, hogy „két hét múlva lesz csak három hó­napossá“. Láczai-Szabó Jenő igazán furcsának tartja, hogy a Nagykörúton kívül valóságos disznó-városrész keletkezzék és szennyes ólakkal, fertőzött levegővel tegyék csúffá Szegednek a nagyobbik felét. Modern nagy­városhoz ez a szabályrendelet — mivel na­gyon sokat enged meg — éppen nem illő. Kikk élvezik az illatot? A részletes tárgyalás során László Gyula kérte, hogy a két körút között ne engedjék meg a sertések tartását. Azon a területen tisztviselők, kereskedők és iparosok laknak nagyobbrészt, tehát műveit emberek, akik nem szívesen fogják a sertésólak illatát esztendőkön keresztül „élvezni“. Kiss Gyula : De fogják élvezni ! László Gyula : Konstatálom tehát, hogy Kiss Gyula úr élvezni fogja a sertésólak illatát. Kérem, hogy a sertések tartását csak engedjék meg, ahol tágas az udvar­tér-Perjéssy László : Területe ! László Gyula: Hát ez a közgyűlési terem nem a tudományos akadémia, itt nem lovagolunk szavakon. Ajánlom az indítvá­nyom elfogadását. Oblath Lipót azt ajánlja, hogy a két körút között három sertést tarthassanak, de a nagykörúton kívül ne korlátozzák a serté­sek számát, hanem bízzák a dolgot a főkapi­­tányr­a. A sertésólak szaga éppen nem rossz . .. László Gyula: Hát akkor maga csak szagolja ! Obláth Lipót . . . tehát ezt a szempontot el kell ejteni. A főkapitány disznó­szerencséje. László Gyula: Újólag kifogásolja, hogy a két körút között hat sertést és korlátlan számú, három hónaposnál fiatalabb malacot lehet tartani. Akárhányszor meg fog történni, hogy valakinek lesz négy-öt kocája és negyven-ötven kis malaca. Micsoda illatban lesz akkor része a környékbeli bérházak lakóinak ? A közgyűlés az összes indítványokat nagy többséggel elvetette és az eredeti sza­bályrendeletet fogadta el — az új főkapitány első nagyobb javaslata tehát sikerrel ment át a közgyűlésen. A szavazás után a sertéstartási szabály­­rendelet szerzőjét meg is éljenezték. Prokisch Ferenc pedig megjegyezte: — Az új főkapitánynak valóban disznó­szerencséje van . . . Küzdelem a dzsiu-dzsicuval. A külterületi boltosok azért folyamod­tak a tanács útján a miniszterhez, hogy vasárnap mentsék föl őket a munkaszüneti kötelezettség alól. A kérést a közgyűlés pár­tolja. Somogyi Szilveszter dr. ajánlotta, hogy Wladimir mesternek adjanak 1000 koronát a rendőrlegénységnek a dzsiu-dzsicu fogásokra való tanítása végett. A főkapitány hivatkozott arra, hogy Wladimir mester egyéb városoktól fényes bizonyítványokat kapott, a bemutató­előadáson pedig igazolta a maga nagy ügyes­ségét. Becsey Károly dr.: Sokalja az ezer koronát a dzsiu-dzsicura, mert a városnak nem igen sok a pénze, bár siet meg­jegyezni . . . Egy hang: Persze, mert a mester oda­­fönt van a karzaton ! Becsey Károly dr.: ... hogy a mester iránt teljes tisztelettel viseltetik. Tanácsos volna talán, ha az egyik rendőrbiztos tanulná meg ezt a japán önvédelmi módszert és az tanítaná meg rá a legénységet. László Gyula is pártolta a főkapitány javaslatát, mert ez az első lépés a rendőr­­legénység modern kiképzése felé. Pálfi Antal sejtette, hogy Becsey Károly dr. nem áll majd egykönnyen kötélnek, bocsánat a ki­fejezésért, de ő megnézte egyszer ezt a birkó­zási módszert, jól össze is törte őt is a mes­ter. Jelöljön ki a képviselő úr valami hatal­mas termetű, erős embert és azt állítsák szembe Wladimir mesterrel, akkor majd meglátják, hogy a dzsiu-dzsicu módszerrel az emberi test megsértése nélkül tesznek bárkit ártalmatlanná. Somlyódy István dr. az 1000 korona helyett 500 koronát ajánlott elfogadásra. Prokisch Ferenc megmagyarázta, hogy az eredeti összeg éppen nem sok. A közgyűlés többsége Wladimir mesternek az összeget meg is szavazta. Nyugdijak és szabadságok. A napirenden levő többi tárgyakat már gyorsvonati sebességgel intézték el. Fodor Károly dr. özvegye megkapta a fölemelt öz­­ott fogata

Next