Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1908-03-01 / 52. szám
1908 m/1 . engednek, különben megbuknak. Még sohasem csináltak a házszabálykérdésből pártkérdést. Rátkay László : Nekem nem pártkérdés! Kabinetkérdés lehet, de nem pártkérdés. Polónyi Géza: Minden politikai és szociológiai, társadalmi és álladalmi elmélet szerint más és más a többségi elv. Nem akarja lekicsinyelni Andrássy nyilatkozatát. Andrássy Gyula gróf: Bár lekicsinyelné. (Derültség.) Polónyi Géza: Azt is mondta Andrássy, hogy a király aligha nevez ki negyvennyolcas kabinetet. Semsey László gróf: Már dementálták ezt is ! Az obstrukció „nagy értéke“... Polónyi Géza: Azt kérdezi, miért van szükség most a házszabályrevízióra ? A választási törvény keresztülvitelére? Kik ellen? A horvátok nem akadályozhatják meg a választási reformot. Éber Antal: Csinálhatnak újra technikai obstrukciót! Polónyi Géza: Ugyan, ugyan. Hiszen itt sem lehetnek. Belügyi kérdéshez hozzá sem szólhatnak. (Zaj. Derültség.) Nem lehet tartani a nemzetiségiektől sem, megjegyezvén, hogy nem ismeri el, mintha minden nemzetiségi, aki itt van, az ország ellensége volna. Ellenük tehát nem kell a házszabályrevizió. Andrássy Gyula gróf: Nem is mondtam, hogy ellenük kell. Polónyi Géza: A nemzetiségiek még a népoktatási törvénynél sem obstruáltak. Kimutatja, hogy a házszabályrevizió nem egyes csoportok, kisebb ellenzéki alakulások ellen irányul, hanem a többséggel szemben álló egész parlament ellen. Elitéli, hogy függetlenségi politikusok, sőt függetlenségi miniszterek kétségbevonják az obstrukció nagy értékét s el akarják dobni ezt a legnagyobb fegyverünket. Kimutatja, hogy a házszabályrevizió ma is azért kell, mint Tisza idejében. Küszöbön áll a létszámemelés . . . Ilyen körülmények között nem szavazhatja meg a házszabályreviziót. Kitágítják a szájkosarat! — A függetlenségi párt intéző bizottságából. — (Saját tudósítónktól.) A függetlenségi párt intéző bizottsága szombaton délután 4 órakor ülést tartott, hogy megbeszélje, azaz inkább elsimítsa a házszabályrevízió miatt támadt éles ellentéteket. Kossuth Ferenc elnökölt, a kormány részéről még Apponyi Albert gróf és Günther Antal voltak jelen. Napirend előtt megbízták Hoitsy Pált, hogy a Kossuth Lajos halála napján tartandó emlékünnepélyen emlékbeszédet tartson. Ezután Kossuth Ferenc ismertette a párt helyzetét. Újból ellentétek merültek föl. Az elnökséghez több panasz érkezett a kormány ellen. Kérte a párttagokat, hogy ne vádoljanak általánosságban, hanem sorolják föl a konkrét eseteket, amelyekkel különösen a belügyminisztert vádolják. Ha sérelem történt, Andrássy bizton orvosolni fogja. Azonban senki sem hozakodott elő a konkrét esetekkel és a decsi választás dolgán is egyszerűen általugrottak. — A spártban különböző áramlatok tombolnak, — folytatta Kossuth — amióta a házszabályrevízió tárgyalását a parlamentben megkezdték. Néhány részlet ellen van látszólag kifogás. Nagyon nehéz a kormány helyzete. A párt egyszer már elfogadta a javaslatot és most s rendőrködnek ellene. A revízió megszavazása nem pártkérdés, azután még módosítani is lehet rajta. Kmety Károly hangsúlyozottan ismétli, hogy a katonai kérdésre a házszabályrevízió hatálya nem terjeszkedhetik ki, különben a legharciasabb álláspontra helyezkedik. Apponyi Albert gróf kijelenti, hogy a kormány a kormányzásánál természetszerűleg számít a függetlenségi pártra és nem akarja a pártot megbolygatni. A házszabályrevízió nem pártkérdés, tehát aki ellene van, ellene is szavazhat. Kossuth Ferenc azt mondja, hogy nem vállalná el a felelősséget, ha az általános választói jog megalkotása előtt a parlamentben nem biztosítanák a nemzeti többség akaratának az érvényesülését. Szentiványi Árpád kérdezetlenül bár, de már most kijelenti, hogy az általános választói jogról szóló javaslatot semmi szín alatt sem szavazza meg. Holló Lajos ugratni akart és azt mondotta, hogy most ne a választói jogról meg a házszabályrevízióról beszéljenek, hanem a függetlenségi párt jövőjéről. . Mérey Lajos ezután ismerteti azokat a módosításokat, amelyeket az ideiglenes házszabályrevíziós javaslaton eszközölhetnek, mire Rátkai László kijelenti, hogy semmi szín alatt sem szavaz a szájkosárra, ha mindjárt kitágítják is. Kmety Károly kérdésére Mérey Lajos kijelenti, hogy az ideiglenes revízió nem érvényes a katonai kérdésekre, mire Kossuth megjegyzi, hogy ehhez nehezen járulhat hozzá, mert jobban szeretné az eredeti szöveg elfogadását. Miután a szájkosarat ilyeténképpen kitágították, a párt többi ügyeinek a megbeszélését elhalasztották csütörtökre. A horvátok győzelme. Horvátországban az új választásokon — lóverseny nyelven szólva — föltartva nyert a horvát-szerb koalíció. Ellenállás nélkül, szabadon, büszkén győztek a szávántúli ellenségeink, a gonosz szándékú, sötétlelkű ellenségek, a nagy délszláv álom őrültjei, Lueger szöveségesei. Ott vagyunk tehát, ahol voltunk, sőt még rosszabbul, mert ez a diadal csak megnöveszti ennek az impertinens népségnek a szarvát, hangját és önérzetét. aki újjászületik, úgy leheltem be a hársak illatát s a zajtól, hőségtől elkábult fejemet odatámasztva egy fához, lehunyt szemekkel igazán élveztem. Hanem most figyelj csak. Lépteket hallottam a tenniszpálya felől. Sötét volt, nem vehettem ki az alakot, de egyre közeledett a léptek zaja. Nem lehetett már messze tőlem, mikor hirtelen csönd lett. Féltem. Kiáltani akartam, de abban a pillanatban beszéd ütötte meg a fülem. Egy ismerős női hang s utána egy még ismerősebb férfihang, Mérayné és az én vőlegényem voltak. Bizonyosan észrevették hogy kiszöktem s most keresni jöttek. Egész közelemben voltak már, de akkor nekem hirtelen kedvem támadt bujócskát játszani velük s föltettem magamban, hogy nem szólok. Óh Istenem, Istenem! Hol voltál te akkor azon az estén ! Miért nem jöttél arra, hogy halljad te is azt a párbeszédet. Az asszony kezdte: „Nem kellett volna nekem ide eljönnöm Béla. — De elkellett! A Gondviselés akarta így. Hallgasson meg Ella, maga nem tudja mit szenvedek ezen az estén mióta újra láttam magát. Eddig is szenvedtem, de nem voltam hűtlen soha, egy percre sem. — Ne . . . ne beszéljen így. Ez bűn. Maholnap itt az esküvője. — Hisz ez az! Ez az, ami megőrjít. Azt hittem sohasem találkozom többé magával ez életben, mert elment idegenbe, messze... Aztán megismertem egy kis leányt, aki csodálatosképpen véghetetlen hasonlít magára. A szeme, az ajka, a haja . . . Azt hazudtam neki, hogy szeretem s szerettem is benne magát. Mikor magamhoz vontam, magát ölelte a lelkem, mikor csókoltam, magát csókolta a képzeletem. Látszólag az övé voltam, de a lelkem, a szivem, az a vágya, meleg szivem csak magát szerette, magát. Azt hittem pótolni lehet a boldogságot, ha ámítom magam és őt, a kis Mariannet. Azt hittem, nem jön többé vissza s most eljött. Megtaláltam. A Gondviselés küldte, hogy megmentsen engem. De bűnös is vagyok most! Mi lesz ? ! Összetörtem azt a jó, ártatlan, nemes szivet? Visszaéltem a legszentebb érzelemmel, kijátszottam, tönkretettem egy tiszta fehér lelket. Tönkre, mert visszatérés nincs, visszamenni többé nem fogok, nem tudok, nem akarok Ella ! Ennek így kellett lennni. Ez praedestinatio. Maga az enyém, elszakíthatatlanul az enyém. Jogom van hozzá, mert szeretem, mert szeret. Itt hagyok mindent, ma . . . most . . . s magának velem kell jönnie. Velem jössz . . . ugye igen, ugye hogy igen ? Ugye az emlékeket nem lehet feledni? Ugye az enyém leszel, az enyém, egészen az enyém s engem nem csal vissza ide senki, soha, soha senki. Ugye érdekes? Látod, pontosan emlékszem mindenre. Csak azt nem tudom neked elmesélni, hogy mi lett a vége. Mert akkor egy még érdekesebb valami kezdte lekötni a figyelmemet. Ugyanis mikor a legnagyobb és legfeszültebb hallgatódzásba merültem, a homlokomban, itt a két szemem közt az orrom táján elkezdett bizseregni a vér. A fejem tetején meg valami furcsa nyomást éreztem, belül meg kattogot, zakatolt. Éppen úgy mint a vonat kerekei szoktak. Én nem is hiszem, hogy nem futott keresztül a gyorsvonat a fejemen, mert azt is hallottam mikor fütyült. Egészen elfelejtkeztem mindenről s már csak azt a kattogást hallottam, azt figyeltem nagy érdeklődéssel, mert tudod, az valami nagyszerű volt, hogy én minden ilyen lökésre más-más dalt tudtam énekelni, mindegyik illet rá, de ez a legjobban: soha, soha senki . . ., soha, soha senki . . ., senki . . . senki . . . senki . . . Jaj, a szemüveges jön, hallom a hangját, ismerem a lépteit. El kell rejtenem a levelet, mert félek, hogy elveszi ezt is tőlem. Majd máskor mondom tovább, most még csak arra kérlek, siettesd a papát s ha lehet, küld vele a válaszod is. Ugye nem feledkezel el a kis Marianneról. SZEGED ÉS VIDÉKÉ. ] Reklámvállalat. Különlegességek JÓNÁS ERNŐ a gegcímiablakban. SZEGED, Nádor utca 7. CímCP- BS CimfBSzBSZBtB.