Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-01 / 52. szám

1908 m/1 . engednek, különben megbuknak. Még soha­sem csináltak a házszabálykérdésből párt­kérdést. Rátkay László : Nekem nem pártkérdés! Kabinetkérdés lehet, de nem pártkérdés. Polónyi Géza: Minden politikai és szo­ciológiai, társadalmi és álladalmi elmélet szerint más és más a többségi elv. Nem akarja lekicsinyelni Andrássy nyilatkozatát. Andrássy Gyula gróf: Bár lekicsinyelné. (Derültség.) Polónyi Géza: Azt is mondta Andrássy, hogy a király aligha nevez ki negyvennyolcas kabinetet. Semsey László gróf: Már dementálták ezt is ! Az obstrukció „nagy értéke“... Polónyi Géza: Azt kérdezi, miért van szükség most a házszabályrevízióra ? A vá­lasztási törvény keresztülvitelére? Kik ellen? A horvátok nem akadályozhatják meg a vá­lasztási reformot. Éber Antal: Csinálhatnak újra techni­­kai obstrukciót! Polónyi Géza: Ugyan, ugyan. Hiszen itt sem lehetnek. Belügyi kérdéshez hozzá sem szólhatnak. (Zaj. Derültség.) Nem lehet tar­tani a nemzetiségiektől sem, megjegyezvén, hogy nem ismeri el, mintha minden nemze­tiségi, aki itt van, az ország ellensége volna. Ellenük tehát nem kell a házszabályrevizió. Andrássy Gyula gróf: Nem is mondtam, hogy ellenük kell. Polónyi Géza: A nemzetiségiek még a népoktatási törvénynél sem obstruáltak. Ki­mutatja, hogy a házszabályrevizió nem egyes csoportok, kisebb ellenzéki alakulások ellen irányul, hanem a többséggel szemben álló egész parlament ellen. Elitéli, hogy függet­lenségi politikusok, sőt függetlenségi minisz­terek kétségbevonják az obstrukció nagy értékét s el akarják dobni ezt a legnagyobb fegyverünket. Kimutatja, hogy a házszabály­revizió ma is azért kell, mint Tisza idejében. Küszöbön áll a létszámemelés . . . Ilyen kö­rülmények között nem szavazhatja meg a házszabályreviziót. Kitágítják a szájkosarat! — A függetlenségi párt intéző bizottságából. — (Saját tudósítónktól.) A függetlenségi párt intéző bizottsága szombaton délután 4 órakor ülést tartott, hogy megbeszélje, azaz inkább elsimítsa a házszabályrevízió miatt támadt éles ellentéteket. Kossuth Ferenc el­nökölt, a kormány részéről még Apponyi Albert gróf és Günther Antal voltak jelen. Napirend előtt megbízták Hoitsy Pált, hogy a Kossuth Lajos halála napján tartandó em­lékünnepélyen emlékbeszédet tartson. Ezután Kossuth Ferenc ismertette a párt helyzetét. Újból ellentétek merültek föl. Az elnökséghez több panasz érkezett a kormány ellen. Kérte a párttagokat, hogy ne vádolja­nak általánosságban, hanem sorolják föl a konkrét eseteket, amelyekkel különösen a belügyminisztert vádolják. Ha sérelem történt, Andrássy bizton orvosolni fogja. Azonban senki sem hozakodott elő a konkrét esetekkel és a decsi választás dolgán is egyszerűen általugrottak. — A spártban különböző áramlatok tombolnak, — folytatta Kossuth — amióta a házszabályrevízió tárgyalását a parlamentben megkezdték. Néhány részlet ellen van lát­szólag kifogás. Nagyon nehéz a kormány helyzete. A párt egyszer már elfogadta a javaslatot és most s rendőrködnek ellene. A revízió megszavazása nem pártkérdés, azután még módosítani is lehet rajta. Kmety Károly hangsúlyozottan ismétli, hogy a katonai kérdésre a házszabály­revízió hatálya nem terjeszkedhetik ki, különben a legharciasabb álláspontra he­lyezkedik. Apponyi Albert gróf kijelenti, hogy a kormány a kormányzásánál természetszerű­leg számít a függetlenségi pártra és nem akarja a pártot megbolygatni. A házszabály­revízió nem pártkérdés, tehát aki ellene van, ellene is szavazhat. Kossuth Ferenc azt mondja, hogy nem vállalná el a felelősséget, ha az általános választói jog megalkotása előtt a parlamentben nem biztosítanák a nemzeti többség akaratának az érvényesülé­sét. Szentiványi Árpád kérdezetlenül bár, de már most kijelenti, hogy az általános választói jogról szóló javaslatot semmi szín alatt sem szavazza meg. Holló Lajos ugratni akart és azt mon­dotta, hogy most ne a választói jogról meg a házszabályrevízióról beszéljenek, hanem a függetlenségi párt jövőjéről. . Mérey Lajos ezután ismerteti azokat a módosításokat, amelyeket az ideiglenes ház­­szabályrevíziós javaslaton eszközölhetnek, mire Rátkai László kijelenti, hogy semmi szín alatt sem szavaz a szájkosárra, ha mindjárt kitágítják is. Kmety Károly kér­désére Mérey Lajos kijelenti, hogy az ideig­lenes revízió nem érvényes a katonai kér­désekre, mire Kossuth megjegyzi, hogy ehhez nehezen járulhat hozzá, mert jobban szeretné az eredeti szöveg elfogadását. Miután a szájkosarat ilyeténképpen ki­tágították, a párt többi ügyeinek a meg­beszélését elhalasztották csütörtökre. A horvátok győzelme. Horvátországban az új választásokon — lóverseny nyelven szólva — föltartva nyert a horvát-szerb koalíció. Ellenállás nélkül, szabadon, büsz­kén győztek a szávántúli ellenségeink, a go­nosz szándékú, sötétlelkű ellenségek, a nagy délszláv álom őrültjei, Lueger szöveségesei. Ott vagyunk tehát, ahol voltunk, sőt még rosszabbul, mert ez a diadal csak meg­növeszti ennek az impertinens népségnek a szarvát, hangját és önérzetét. aki újjászületik, úgy leheltem be a hársak illatát s a zajtól, hőségtől elkábult fejemet odatámasztva egy fához, lehunyt szemekkel igazán élveztem. Hanem most figyelj csak. Lépteket hal­lottam a tenniszpálya felől. Sötét volt, nem vehettem ki az alakot, de egyre közeledett a léptek zaja. Nem lehetett már messze tőlem, mikor hirtelen csönd lett. Féltem. Kiáltani akartam, de abban a pillanatban beszéd ütötte meg a fülem. Egy ismerős női hang s utána egy még ismerősebb férfihang, Mérayné és az én vőlegényem voltak. Bizo­nyosan észrevették hogy kiszöktem s most keresni jöttek. Egész közelemben voltak már, de akkor nekem hirtelen kedvem támadt bujócskát játszani velük s föltettem magam­ban, hogy nem szólok. Óh Istenem, Istenem! Hol voltál te ak­kor azon az estén ! Miért nem jöttél arra, hogy halljad te is azt a párbeszédet. Az asszony kezdte: „Nem kellett volna nekem ide eljönnöm Béla. — De elkellett! A Gondviselés akarta így. Hallgasson meg Ella, maga nem tudja mit szenvedek ezen az estén mióta újra láttam magát. Eddig is szenvedtem, de nem voltam hűtlen soha, egy percre sem. — Ne . . . ne beszéljen így. Ez bűn. Maholnap itt az esküvője. — Hisz ez az! Ez az, ami megőrjít. Azt hittem sohasem találkozom többé magá­val ez életben, mert elment idegenbe, messze... Aztán megismertem egy kis leányt, aki cso­dálatosképpen véghetetlen hasonlít magára. A szeme, az ajka, a haja . . . Azt hazudtam neki, hogy szeretem s szerettem is benne magát. Mikor magamhoz vontam, magát ölelte a lelkem, mikor csókoltam, magát csókolta a képzeletem. Látszólag az övé voltam, de a lelkem, a szivem, az a vágya, meleg szivem csak magát szerette, magát. Azt hittem pótolni lehet a boldogságot, ha ámítom magam és őt, a kis Mariannet. Azt hittem, nem jön többé vissza s most eljött. Megtaláltam. A Gondviselés küldte, hogy megmentsen engem. De bűnös is vagyok most! Mi lesz ? ! Összetörtem azt a jó, ártat­lan, nemes szivet? Visszaéltem a legszentebb érzelemmel, kijátszottam, tönkretettem egy tiszta fehér lelket. Tönkre, mert visszatérés nincs, visszamenni többé nem fogok, nem tudok, nem akarok Ella ! Ennek így kellett lennni. Ez praedestinatio. Maga az enyém, elszakíthatatlanul az enyém. Jogom van hozzá, mert szeretem, mert szeret. Itt hagyok mindent, ma . . . most . . . s magának velem kell jönnie. Velem jössz . . . ugy­e igen, ugy­e hogy igen ? Ugy­e az emlékeket nem lehet feledni? Ugy­e az enyém leszel, az enyém, egészen az enyém s engem nem csal vissza ide senki, soha, soha senki. Ugye érdekes? Látod, pontosan emlék­szem mindenre. Csak azt nem tudom neked elmesélni, hogy mi lett a vége. Mert akkor egy még érdekesebb valami kezdte lekötni a figyelmemet. Ugyanis mikor a legnagyobb és legfeszültebb hallgatódzásba merültem, a homlokomban, itt a két szemem közt az or­rom táján elkezdett bizseregni a vér. A fejem tetején meg valami furcsa nyomást éreztem, belül meg kattogot, zakatolt. Éppen úgy mint a vonat kerekei szoktak. Én nem is hiszem, hogy nem futott keresztül a gyors­vonat a fejemen, mert azt is hallottam mikor fütyült. Egészen elfelejtkeztem mindenről s már csak azt a kattogást hallottam, azt figyel­tem nagy érdeklődéssel, mert tudod, az va­lami nagyszerű volt, hogy én minden ilyen lökésre más-más dalt tudtam énekelni, mind­egyik illet rá, de ez a legjobban: soha, soha senki . . ., soha, soha senki . . ., senki . . . senki . . . senki . . . Jaj, a szemüveges jön, hallom a hangját, ismerem a lépteit. El kell rejtenem a levelet, mert félek, hogy elveszi ezt is tőlem. Majd máskor mondom tovább, most még csak arra kérlek, siettesd a papát s ha lehet, küld vele a válaszod is. Ugye nem feledkezel el a kis Marianneról. SZEGED ÉS VIDÉKÉ. ] Reklámvállalat. Különlegességek JÓNÁS ERNŐ a gegcímiablak­ban. SZEGED, Nádor­ utca 7. CímCP- BS CimfBSzBSZBtB.

Next