Szeged és Vidéke, 1908. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1908-04-01 / 77. szám

1908 IV/1 A magyarosító tót. Bella Mátyás tót nemzetiségi. A Nagy Emil-féle indítvány annyira magyartalan, hogy szégyen volna, ha azt úgy, ahogy van, beiktatnák a házszabályokba. (Zaj.) Nagy csomó szó- és mondatigazítást hoz javaslatba, amelyekkel az indítványt világossá és ma­gyarrá óhajtja tenni. Fölkiáltások a kormánypárton: Időlopás! Nem önre vár a magyarosítás ! (Zaj.) Vlad Aurél: Ne bántsák, hisz magyarra fordítja a Nagy Emil-féle indítványt! (Nagy zaj.) Bella Mátyás: Folytatja stiláris kifogá­sainak fölsorolását és beszédje végén módo­­sítványainak kinyomatását kéri. A Ház többsége nem teljesíti ezt a ké­relmet. Bozóky Árpád: A kormány le van kö­telezve Bécsnek, nem csoda, ha az osztrák érdekek érvényesülésének nem tudja útját állani. Meg kell tehát erősíteni a parlamen­tet. Ez úgy lehetséges, ha a sürgősség kér­désében titkos szavazással dönt a Ház, mert a titkos szavazás fölszabadítja a lelki­­ismeretet. Módosítás — egy kofferrel. Hodzsa Milán: Hosszasan beszél arról, hogy a Mérey-féle indítvány teljesen igno­­rálja az elnököt, holott az elnöki hatalom kiterjesztése arra vezetne, hogy az elnök megszűnnék pártember lenni. A múlton okulva, kellene megteremteni ezt az ideális helyzetet. Több száz módosítványt nyújt be.­­Egy bőröndből emeli ki a kinyomtatott módosítványokat. Hosszantartó derültség és zaj.) Fölkiáltások: Mentők ! Mentők! (De­rültség.) Maga talán beteg ? (Viharos de­rültség.) Hodzsa Milán: Nem hagyja zavartatni magát. Minthogy az idő nagyon előrehaladt. Ígéri, hogy rövidesen befejezi beszédét. (De­rültség.) Fölkiáltások : Nagyon helyes ! Hodzsa Alilán : Nem érti, hogy lehet így paralizálni a nemzetellenes törekvéseket. Förster Ottó: Rajtad már látszik egy kis paralizis! Hodzsa: Azzal végzi szavait, hogy in­dítványának kinyomatását kéri. nálunk én semit se tutam, tőle tutam meg az egész heczet, mert igy szólt hazám, disz­­­kréten célozva: — Hogy vagy, drága kis pofám ? Elemére! divattból híjuk igy­­-mást, mert Elemérnek az újságíró barátja monta, hogy ez művészi megszállitás és Mikszát is ugy hitta Fedákot, drágga kis pofám. És ezt, hogy kis pofám, maró gúnyai mondta és még eczczel monta: — Drága kis pofám, a levelért csattol­tam a miniszteri följelentéshez Hajdú Elemér ismétlő nyolczadikkos fő­gimnázista kicsapat­tá­sa tárgyábann. Ki lesz csapva az ország, ki az egész monarchia, sőt az egész Európa iskoláiból ! És elmonta apának az egész heczet és mama engem felpofozol, mire én kijelente­tem, ugy nyuljon hozzám még­­ újat, hogy megszökök Elemérhez. Mire Zakariás bácsi így:é­ljenek a mai lányok­. El van határozva hogy zárdába adnak, de aból nem lesz sémi. Édes Naplóm, könyeim áradata pereg alá­ ja, el ne felejtsem. Ele­mér az uczczán lent várt és azt monta este, hogy a tanári szobábann a Fő-Igazgató azt monta neki : — Kel magának szerelem ? Kel magá­nak fityfiringós fene. Tör­je meg inkább az órát. Mire Elemér nem marat adós: — A Fő-Igazgató úr hiába törüli, mer vörös marad az óra. Ezér ki fogják csapni, ámde nem bizo­nyos, mert Elemértől félnek a tanárok. De ha ki is csapják­, beirattkozik a Lászlóba, őt könyer. Megcsókkolt a kapu alat a sö­tétbe és ezt monta Elemér: — Akármi törrténik, Gitta, maragj ha. Legföljebb kiszökünkk Amerikába. Gyösz ? — Gyövök — mondám. És rábbizom titkomat, édes Naplóm, kitugya, nem me­gyünk-e holnapp Amerikába. Én örvendeni fogokk, mert még ucscse látom a tengert, és már szerettném látni. És mongyátok meg, ti felhők és csilla­gok, szenvedéseim néma tanúi; igy kel-e viselkedni egy rokonnak­, aki pap és aki Fő-igazgató ? Nem az volna-e a kötelesége, hogy tekintetes,a családra. Elemeznek egye­seket agyon? Ámde ez egy irigy egyén, de mielőt elmenék Amerikába, meg fogom neki mondani a véleményemett. * márczius 22. Mélyen tiszteltt Naplóm ! Oyan világot élünk­, hogy tillos a tege­­zés. Mama megtuta az inkrimináltt levélből, miszerint Elemérrel pertuk vagyunk. Nohát ezt nem tűröm és csak azokat fogod tegeznni, akiket engedek, m­ondá anyám, ezen sziv­­telenn nő, aki feledni láczozik ififju éveit, midőn ő is szerellmes vala és a papátt akor még valló­szinülegg tegezé, — mer ujaban ha öszevesznek, per „ön, uram“ és per „ön, nacságos asszonyom“ szólítják 1-mást és töbnyire magárák 1-mászt. Hát ide jutotunk, mélyen tiszteltt Naplóm, hogy Kegyedet! nem merem tegeznni. Juszt is tegezlek ! És tegezni fogom Elemért, továbra is, titokban, de a csalá­­dott magázom, a macskát is, a va­dász­­kutyátt is és fogom neki mondani: „Bodri, győjön ide.“ Ez lesz anyám szájasze szerint, reméltem, teczeni fog neki az uj módi. Csak azzal nem érttem, hogy, mintt Ele­mér mongya, a régi római sakk mind tege­­zélik vala­­-mászt, a rabszolga is a csá­­szárrt, mert latinul nem is lehett magá­­zódni. Megfogokk tanulni latinnul. De mi­nek? Úgyis kiszökök Elemére! Amerikába, avagy meghalo­k. Meglásuk. március 23. Ma nagy dolog történtt. Elemér felgyöt hazánk, a mama rá akart kiártani, de Elemér mondá, én az ügyvéd urhozz gyözem, mint ügyvédhez, én kliens akarok leni. Demikve Elemér ment be egyenessen az irodába és mondá: Pert akarokk indittani. Becsülettsér­­tési pert. Papa kérdeszte, mirőll van szó ? — Hátt csak azér perelek, mert a pa­­pokk nem párbajjoznak. Becsülettsértésel vá­­doltom Venyige Zakariás Fő-igazgatót, to­­vábá hivatalos hatalommal való visszaéllés miat, és mert engem jogtalanull érettlen tacskónakk és tökfilkónak­ nevezett. Papa a pert nem vállalta el, csak ne­velét, mert papa nagy gazembere és a férfijak egyetértenek és csak azt monta, már beszél Zakariás bácsival és hogy öcsém jobb lesz tanulni és ne­setenkegyen a lányom körül ráér még. Elemér azt monta, hogyha papa el nem válalja a pert, akor megy másik fiskálishoz és megy a szerkeszttőségekhez is és lelepp­­lezi Zakkariást, hogy részeges malacoz és hogy hóhérja a diákkoknak, mire papa el­kezdet nevettni és adót Elemérnek­­ szivart, hogy halgason, majd beszéli Zakariás bácsi­val és hogy volt szerencsém. És Elemér elmenti annélkül miszerint láthatuk volna­­-mászt, mert miközben ő nálunk járt, az anyai önkény engem a szo­kat rabságbba, a spájzba csukot. Nem tudomm, mi lesz velem, csak azt tudomm, hogy utálom az életett és az em­­berekett, kivéve Elemért. Jó éjczakát, mé­lyen tisztelt Naplóm. SZEGED ÉS 171DÉES. A Ház nem rendeli el a kinyomatást. (Állandó nagy zaj. A módosítványokat két terembiztos viszi föl az elnöknek.) Egy óra után Suciu János emelkedik szólásra. A tizenhatórás ülések ellen érvel. Vontatottan, nehézkesen kritizálja a Nagy Emil-féle indítvány első pontját. Somogyi Aladár : Nyögje már ki! Suciu János: Ilyen imparlamentáris ki­­fejezésre nem válaszolok. (Zaj.) Elnök : Somogyi képviselő urat rendre­­utasítom. Suciu János : Egy csomó módosítást nyújt be. Az ülés két órakor ért véget. POLITIKA Az április 11 ellen. Nagy György dr. képviselő kedden délelőtt a következő indít­ványt jegyezte be a Házban: Indítványozom, hogy a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot, amely az április 11. nemzeti ünneppé nyilvánító 1895. évi V. t.-cikket eltörli és nemzeti függetlensé­günk újjászületésének napját, 1848 már­cius 16. nemzeti ünneppé avatja. A szelídített kurucok táborában kínos föltünést keltett az indítvány. Kossuth Fe­rencnek megint súlyos gondja lesz, hogyan szavaztassa agyon pártjával a régi ideális programtörekvést. Horvát szemtelenség. A horvát jogpárt zágrábi lapja, a Hrvatska keddi vezércikké­ben azt követeli, hogy Horvátország számára külön király személye körüli minisztert nevezzenek ki, aki ne legye tagja a magyar kormánynak. Mindjárt hozzá is teszi, hogy ilyen már volt 1650-től 1687-ig, amikor Vitézovics Pál volt a „horvát király személye körüli miniszter.“ Ötnapos húsvéti szünet. A parlamentnek ez idén rövid lesz a húsvéti szünete, nagy­csütörtökön kezdődik és keddig tart. Justh Gyula a folyosón úgy nyilatkozott, hogy azért mérték ilyen szűken a vakációt, mert a kormány tudomása szerint legközelebb már kezdődnek a névszerinti szavazások s ezzel egész vadságában a technikai obstrukció. A bank körűl. — A kérdések meg a szakértők. — (Saját tudósitónktól.) A huszonegyes bankbizottság albizottsága kedden délelőtt tizenegy órakor ülést tartott a képviselőház­­ban Batthyány Tivadar gróf elnöklete alatt. J­elen voltak : Holló Lajos előadó, Földes Béla, Éber Antal függetlenségi kormánypártiak, Bernáth István alkotmánypárti és Buráth Ferenc néppárti. A kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök és Popovics Sándor államtitkár jelentek meg­. Az albizottság a Holló Lajos által java­solt kérdőpontok szövegezésébe fogott bele. A javaslat fölött élénk eszmecsere támadt, amely harmadfél óra hosszat tartott. A bi­zottság minden tagja részt vett a vitában. Wekerle és Popovics is fölszólaltak. Az al­bizottság tizenkét kérdőpontot állapított meg, ezeket alaposabban formulálta és egy kérdéssel kiegészítette. Földes Béla indítványára ugyanis föl­vették azt a kérdést, hogy a bank üzletköre mely üzletágakra terjedjen ki, valamint novum annak a megállapítása is, hogy a bank az államnak milyen szolgálatokat tegyen, tudniillik, hogy az állampénzügyi és államadóssági kérdésekben — mint ez kül­földi nagy jegybankoknál szokás — mily működést fejtsen ki ? Új az a kérdés is, hogy milyen befolyása legyen az államnak a bank főtisztviselőinek kinevezését illetőleg. Összesen tizenkét kérdést intéznek tehát a szakértőkhöz. Hogy kik legyenek ezek a szakértők, arra nézve ma még nem álla­podtak meg. Elvben történt csak megállapo­dás aziránt, hogy nem testületeket, hanem a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a hitelélet, a pénzügy és a gazdasági tudomá­nyok előkelőségei közül jelölik ki a szak­értőket. Az albizottság április 2-án délután öt órakor fog referálni mai határozatairól a bankbizottságnak azzal, hogy a szakértőket a bizottság plenáris ülése jelölje ki. A plenáris ülés valószínűleg beéri azzal, hogy az albizottság határozatait tudomásul veszi és az albizottságot bízza meg a szakértők kijelölésével.

Next