Szeged és Vidéke, 1908. április (7. évfolyam, 77-101. szám)
1908-04-01 / 77. szám
1908 IV/1 A magyarosító tót. Bella Mátyás tót nemzetiségi. A Nagy Emil-féle indítvány annyira magyartalan, hogy szégyen volna, ha azt úgy, ahogy van, beiktatnák a házszabályokba. (Zaj.) Nagy csomó szó- és mondatigazítást hoz javaslatba, amelyekkel az indítványt világossá és magyarrá óhajtja tenni. Fölkiáltások a kormánypárton: Időlopás! Nem önre vár a magyarosítás ! (Zaj.) Vlad Aurél: Ne bántsák, hisz magyarra fordítja a Nagy Emil-féle indítványt! (Nagy zaj.) Bella Mátyás: Folytatja stiláris kifogásainak fölsorolását és beszédje végén módosítványainak kinyomatását kéri. A Ház többsége nem teljesíti ezt a kérelmet. Bozóky Árpád: A kormány le van kötelezve Bécsnek, nem csoda, ha az osztrák érdekek érvényesülésének nem tudja útját állani. Meg kell tehát erősíteni a parlamentet. Ez úgy lehetséges, ha a sürgősség kérdésében titkos szavazással dönt a Ház, mert a titkos szavazás fölszabadítja a lelkiismeretet. Módosítás — egy kofferrel. Hodzsa Milán: Hosszasan beszél arról, hogy a Mérey-féle indítvány teljesen ignorálja az elnököt, holott az elnöki hatalom kiterjesztése arra vezetne, hogy az elnök megszűnnék pártember lenni. A múlton okulva, kellene megteremteni ezt az ideális helyzetet. Több száz módosítványt nyújt be.Egy bőröndből emeli ki a kinyomtatott módosítványokat. Hosszantartó derültség és zaj.) Fölkiáltások: Mentők ! Mentők! (Derültség.) Maga talán beteg ? (Viharos derültség.) Hodzsa Milán: Nem hagyja zavartatni magát. Minthogy az idő nagyon előrehaladt. Ígéri, hogy rövidesen befejezi beszédét. (Derültség.) Fölkiáltások : Nagyon helyes ! Hodzsa Alilán : Nem érti, hogy lehet így paralizálni a nemzetellenes törekvéseket. Förster Ottó: Rajtad már látszik egy kis paralizis! Hodzsa: Azzal végzi szavait, hogy indítványának kinyomatását kéri. nálunk én semit se tutam, tőle tutam meg az egész heczet, mert igy szólt hazám, diszkréten célozva: — Hogy vagy, drága kis pofám ? Elemére! divattból híjuk igy-mást, mert Elemérnek az újságíró barátja monta, hogy ez művészi megszállitás és Mikszát is ugy hitta Fedákot, drágga kis pofám. És ezt, hogy kis pofám, maró gúnyai mondta és még eczczel monta: — Drága kis pofám, a levelért csattoltam a miniszteri följelentéshez Hajdú Elemér ismétlő nyolczadikkos főgimnázista kicsapattása tárgyábann. Ki lesz csapva az ország, ki az egész monarchia, sőt az egész Európa iskoláiból ! És elmonta apának az egész heczet és mama engem felpofozol, mire én kijelentetem, ugy nyuljon hozzám még újat, hogy megszökök Elemérhez. Mire Zakariás bácsi így:éljenek a mai lányok. El van határozva hogy zárdába adnak, de aból nem lesz sémi. Édes Naplóm, könyeim áradata pereg alá ja, el ne felejtsem. Elemér az uczczán lent várt és azt monta este, hogy a tanári szobábann a Fő-Igazgató azt monta neki : — Kel magának szerelem ? Kel magának fityfiringós fene. Törje meg inkább az órát. Mire Elemér nem marat adós: — A Fő-Igazgató úr hiába törüli, mer vörös marad az óra. Ezér ki fogják csapni, ámde nem bizonyos, mert Elemértől félnek a tanárok. De ha ki is csapják, beirattkozik a Lászlóba, őt könyer. Megcsókkolt a kapu alat a sötétbe és ezt monta Elemér: — Akármi törrténik, Gitta, maragj ha. Legföljebb kiszökünkk Amerikába. Gyösz ? — Gyövök — mondám. És rábbizom titkomat, édes Naplóm, kitugya, nem megyünk-e holnapp Amerikába. Én örvendeni fogokk, mert még ucscse látom a tengert, és már szerettném látni. És mongyátok meg, ti felhők és csillagok, szenvedéseim néma tanúi; igy kel-e viselkedni egy rokonnak, aki pap és aki Fő-igazgató ? Nem az volna-e a kötelesége, hogy tekintetes,a családra. Elemeznek egyeseket agyon? Ámde ez egy irigy egyén, de mielőt elmenék Amerikába, meg fogom neki mondani a véleményemett. * márczius 22. Mélyen tiszteltt Naplóm ! Oyan világot élünk, hogy tillos a tegezés. Mama megtuta az inkrimináltt levélből, miszerint Elemérrel pertuk vagyunk. Nohát ezt nem tűröm és csak azokat fogod tegeznni, akiket engedek, mondá anyám, ezen szivtelenn nő, aki feledni láczozik ififju éveit, midőn ő is szerellmes vala és a papátt akor még vallószinülegg tegezé, — mer ujaban ha öszevesznek, per „ön, uram“ és per „ön, nacságos asszonyom“ szólítják 1-mást és töbnyire magárák 1-mászt. Hát ide jutotunk, mélyen tiszteltt Naplóm, hogy Kegyedet! nem merem tegeznni. Juszt is tegezlek ! És tegezni fogom Elemért, továbra is, titokban, de a családott magázom, a macskát is, a vadászkutyátt is és fogom neki mondani: „Bodri, győjön ide.“ Ez lesz anyám szájasze szerint, reméltem, teczeni fog neki az uj módi. Csak azzal nem érttem, hogy, mintt Elemér mongya, a régi római sakk mind tegezélik vala-mászt, a rabszolga is a császárrt, mert latinul nem is lehett magázódni. Megfogokk tanulni latinnul. De minek? Úgyis kiszökök Elemére! Amerikába, avagy meghalok. Meglásuk. március 23. Ma nagy dolog történtt. Elemér felgyöt hazánk, a mama rá akart kiártani, de Elemér mondá, én az ügyvéd urhozz gyözem, mint ügyvédhez, én kliens akarok leni. Demikve Elemér ment be egyenessen az irodába és mondá: Pert akarokk indittani. Becsülettsértési pert. Papa kérdeszte, mirőll van szó ? — Hátt csak azér perelek, mert a papokk nem párbajjoznak. Becsülettsértésel vádoltom Venyige Zakariás Fő-igazgatót, továbá hivatalos hatalommal való visszaéllés miat, és mert engem jogtalanull érettlen tacskónakk és tökfilkónak nevezett. Papa a pert nem vállalta el, csak nevelét, mert papa nagy gazembere és a férfijak egyetértenek és csak azt monta, már beszél Zakariás bácsival és hogy öcsém jobb lesz tanulni és nesetenkegyen a lányom körül ráér még. Elemér azt monta, hogyha papa el nem válalja a pert, akor megy másik fiskálishoz és megy a szerkeszttőségekhez is és lelepplezi Zakkariást, hogy részeges malacoz és hogy hóhérja a diákkoknak, mire papa elkezdet nevettni és adót Elemérnek szivart, hogy halgason, majd beszéli Zakariás bácsival és hogy volt szerencsém. És Elemér elmenti annélkül miszerint láthatuk volna-mászt, mert miközben ő nálunk járt, az anyai önkény engem a szokat rabságbba, a spájzba csukot. Nem tudomm, mi lesz velem, csak azt tudomm, hogy utálom az életett és az emberekett, kivéve Elemért. Jó éjczakát, mélyen tisztelt Naplóm. SZEGED ÉS 171DÉES. A Ház nem rendeli el a kinyomatást. (Állandó nagy zaj. A módosítványokat két terembiztos viszi föl az elnöknek.) Egy óra után Suciu János emelkedik szólásra. A tizenhatórás ülések ellen érvel. Vontatottan, nehézkesen kritizálja a Nagy Emil-féle indítvány első pontját. Somogyi Aladár : Nyögje már ki! Suciu János: Ilyen imparlamentáris kifejezésre nem válaszolok. (Zaj.) Elnök : Somogyi képviselő urat rendreutasítom. Suciu János : Egy csomó módosítást nyújt be. Az ülés két órakor ért véget. POLITIKA Az április 11 ellen. Nagy György dr. képviselő kedden délelőtt a következő indítványt jegyezte be a Házban: Indítványozom, hogy a képviselőház utasítsa a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot, amely az április 11. nemzeti ünneppé nyilvánító 1895. évi V. t.-cikket eltörli és nemzeti függetlenségünk újjászületésének napját, 1848 március 16. nemzeti ünneppé avatja. A szelídített kurucok táborában kínos föltünést keltett az indítvány. Kossuth Ferencnek megint súlyos gondja lesz, hogyan szavaztassa agyon pártjával a régi ideális programtörekvést. Horvát szemtelenség. A horvát jogpárt zágrábi lapja, a Hrvatska keddi vezércikkében azt követeli, hogy Horvátország számára külön király személye körüli minisztert nevezzenek ki, aki ne legye tagja a magyar kormánynak. Mindjárt hozzá is teszi, hogy ilyen már volt 1650-től 1687-ig, amikor Vitézovics Pál volt a „horvát király személye körüli miniszter.“ Ötnapos húsvéti szünet. A parlamentnek ez idén rövid lesz a húsvéti szünete, nagycsütörtökön kezdődik és keddig tart. Justh Gyula a folyosón úgy nyilatkozott, hogy azért mérték ilyen szűken a vakációt, mert a kormány tudomása szerint legközelebb már kezdődnek a névszerinti szavazások s ezzel egész vadságában a technikai obstrukció. A bank körűl. — A kérdések meg a szakértők. — (Saját tudósitónktól.) A huszonegyes bankbizottság albizottsága kedden délelőtt tizenegy órakor ülést tartott a képviselőházban Batthyány Tivadar gróf elnöklete alatt. Jelen voltak : Holló Lajos előadó, Földes Béla, Éber Antal függetlenségi kormánypártiak, Bernáth István alkotmánypárti és Buráth Ferenc néppárti. A kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök és Popovics Sándor államtitkár jelentek meg. Az albizottság a Holló Lajos által javasolt kérdőpontok szövegezésébe fogott bele. A javaslat fölött élénk eszmecsere támadt, amely harmadfél óra hosszat tartott. A bizottság minden tagja részt vett a vitában. Wekerle és Popovics is fölszólaltak. Az albizottság tizenkét kérdőpontot állapított meg, ezeket alaposabban formulálta és egy kérdéssel kiegészítette. Földes Béla indítványára ugyanis fölvették azt a kérdést, hogy a bank üzletköre mely üzletágakra terjedjen ki, valamint novum annak a megállapítása is, hogy a bank az államnak milyen szolgálatokat tegyen, tudniillik, hogy az állampénzügyi és államadóssági kérdésekben — mint ez külföldi nagy jegybankoknál szokás — mily működést fejtsen ki ? Új az a kérdés is, hogy milyen befolyása legyen az államnak a bank főtisztviselőinek kinevezését illetőleg. Összesen tizenkét kérdést intéznek tehát a szakértőkhöz. Hogy kik legyenek ezek a szakértők, arra nézve ma még nem állapodtak meg. Elvben történt csak megállapodás aziránt, hogy nem testületeket, hanem a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a hitelélet, a pénzügy és a gazdasági tudományok előkelőségei közül jelölik ki a szakértőket. Az albizottság április 2-án délután öt órakor fog referálni mai határozatairól a bankbizottságnak azzal, hogy a szakértőket a bizottság plenáris ülése jelölje ki. A plenáris ülés valószínűleg beéri azzal, hogy az albizottság határozatait tudomásul veszi és az albizottságot bízza meg a szakértők kijelölésével.