Szeged és Vidéke, 1910. július (9. évfolyam, 147-173. szám)

1910-07-01 / 147. szám

1910 VII/1 SZEGSP ÉS VIB BP..3 Reök István tragédiája. (Saját tudósítónktól.) Szerdán délután nagy részvét mellett temet­ték a Szeged-állomásról Reök Ist­vánt, a szécsényi tragédia szomorú balsorsú áldozatát. A temetési szertartáson ezrekre menő sokaság vett részt. Országh József kántor búcsúz­tatót énekelt, amelynek végeztével Th­omasi József ágostai evangélikus lelkész mondott gyászbeszédet. A gyászbeszéd könnyekre fakasztotta a hallgatóságot. A pap beszéde után az elhunytat a barátai nevé­ben Márki Imre dr. búcsúztatta még el. A család diszes sírboltot építtet halottjának, akit addig is ideig­lenes sírhelyen temettek el. A tragédiáról. Márki Imre dr. kataszteri titkár, az elhinyt barátja ragyogóan szép beszédben búcsúztatta el Reök Ist­vánt. Beszéde ez volt: Bánat borong a lelkem fölött és a keserűség fekete árjában fürdik a szívem. Szavakra és formára vágyom, ame­lyekkel megtanultam elmondani Ham­let királyfi töprengését és Constance királyné mélabuját, mert a balsorsá­ban és lelki erejében egyaránt nagy angol író úgy találta, „hogy már maga a kifejezés is a vigasz egy módja és hogy a forma, amely a szenvedély születését jelenti, egy­szersmind a szenvedés koporsója is.“ A sejtelmek, az illúziók, az álmok a remények koporsója ez a dübörgő rögökre váró koporsó, a te csillag­­talan éjszakába evezett koporsód, édes Pistánk. Baráti búcsú zokog föl ajkamon, amelynek panaszos vallomásában valamennyi hűséges pajtásodnak mély­séges szomorúsága vonaglik. Te, aki alakra délceg, lélekre finom voltál, te, aki küszöbén álltál az alkotó becsvágy ragyogó nyarának, te, aki szorgalmad szívós energiájá­val és érvényesülő tehetséged leg­javával mélyítettél magadnak medret, hogy pályád széles hömpölygését büszkén biztosítsad : a letiport törpék pogány sorsát nyerted durva vég­zetül és fiatalságod pompájában her­­vadtan zuhantál az arasznyi méretek által határolt sírgödörbe. Tisztább tüzekkel csak ritkán és kevesek lelkében lobognak a gyer­meki szeretet, a testvéri gyöngédség, a baráti hűség, az önzetlenség és a gavalléria, mint benned, keservesen meggyászolt barátunk, aki életed delejtüjévé állítottad be a korrektsé­get és elhajlást nem ismerő öncélként valósítottad meg azt. „A szerelem misztériuma nagyobb a halál misztériumánál.“ Az a mithosz, amely verőfényre teremtett sorsod tragikumát befátyo­lozza, kinőtte a kisvárosiasság és az elfogultság kereteit és általános szem­pontok patináját széles vonatkozások­ban kapta meg. Halált osztó idegenből hazahoztunk szépséges szülővárosod édes anya­földjének altató ölébe. A nagy magyar Alföldön, amely­nek a varázslata a magyarság rajon­gójává avatott, szőkén aranyló búza­táblák között gazdag aratáshoz fürgén pendülnek most a csillogó kaszák, a te korán meghantolt sírod előtt pedig fájdalmasan nyilallik lelkünkbe a lá­zadó őszinteségnek az a sóhaja, amelyet örökre elnémult ajkadra adunk: „Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág“. Talán néma, talán vadat rejtő, de sűrű és szünetlen könnyeinket zápo­rozzuk virágos és virradatlan kopor­sódra, amelyből a fatalisztikus meg­nyugvás önérzetes dacát hallucinálom: „Ha dőreség volt, szép dőreség volt, Ha álom volt, álmodtam gyönyörűt“. Selymesre puhította siri­vánkoso­dat az anyai kéz dédelgető gyöngéd­sége, nagy éjszakád hűvös csöndjé­ben álmodtad rajta a kiengesztelődő elszigeteltség harmonikus és tündök­letes álmát. Drága halott, isten veled ! Te leg­jobb barát, isten veled ! Édes Pistánk, isten veled! Mit mond az apa? Reök Iván országgyűlési kép­viselő még mindig kapja a részvét­­nyilatkozatokat fia halála alkalmá­ból. Érdekes az a nyilatkozat, ame­lyet a lesújtott apa tesz fia tragé­diájáról : — Fiam apróbb hibáinak, túlköl­tekező hajlamának, ifjabb korabeli, kissé túlcsapongó egyéni ambíció­jának én voltam legszigorúbb bírája és ostorozója, ámde merem állítani isten­i emberek előtt, hogy alapjá­ban nemes lelkű, becsületes szán­dékú, nobilis ifjú ember volt, aki a becsület és tisztesség útjáról soha egy hajszálnyira le nem tért. Tu­dott és szeretett dolgozni s csakis ezen karakterbeli tulajdonságainak és egyéni szeretetreméltóságának válhatott eredményévé, hogy amidőn két év előtt önmaga akaratából Szé­­csénybe került, dacára ottani teljes ismeretlenségének s dacára szerény kezdő tisztviselői mivoltának, egész Nógrádmegyében ismert s közked­velt egyénné vált s ahol amellett, hogy elöljáróinak teljes megelége­dése kivívásával a hivatását nemes ambícióval töltötte be, előbb a had­bírói s aztán a bírói vizsgát siker­rel letette. — Ami pedig a tisztes családi élethez való benső vonzódását illeti, el­őbb is atyai megnyugvással erő­síthetem, hogy szülei, testvérei s a család iránt, amelynek tiszta lég­köréből származott és nagyra nőtt és ahová utóbbi időben, szinte szo­morú sejtelemmel epedve vágya­kozott vissza, rajongó szeretettel viseltetett, valamint hogy a családi élet tisztasága, öröklött és vele együtt nőtt hajlamainál fogva oly magasz­tos érzéssel töltötte be állandóan a lelkét, miképp teljes képtelenség róla azt föltételezni, hogy ő bármely család életébe, még ha züllőben volt is, de ahol ártatlan gyermekek lé­teztek, akikhez ő természeténél fogva, meleg szeretettel vonzódott. szennyet és szerencsétlenséget vitt volna bele. A szomorú tragédia áldozatának szép jellemzése ez a meleg, apai szívből való jellemzés. Szőkéék. Szőke Jenő dr. még a balassa­gyarmati törvényszék fogházában van vizsgálati fogságában. Imád­kozik. Szőke Jenőné anyjánál van Besztercebányán. Ideges, rémeket lát, csak a gyermekeit tűri maga mellett. Szőkéék elválnak. A csillagbörtön szökevénye. Rájött az üldözőire. (Saját tudósítónktól.) Egri Já­nost, a szegedi kerületi börtön megszökött rabját még mindig nem sikerült kézrekeríteni. Annyit sej­tettek, hogy a vakmerő ember Bácstopolya felé vette az útját, mert a felesége ott lakik. A bács­­topolyai csendőrség tehát kétszeres buzgalommal kereste. Sikerült is megállapítani, hogy Egri tényleg Bácstopolya környékén bujdosik. Hétfőn ugyanis a mezei munká­sok egy rabruhás embert pillan­tottak meg a búzatáblák között. Egy öregasszony vette legelőször észre s elkiáltotta magát: — Nini, ott a szökött rabi Egri, akit többen fölismer­tek, futni kezdett, mire né­hány munkás utána eredt. Egri megfordult, revolverrel kétszer üldözői felé lőtt, aztán nyomtalanul eltűnt. A bácstopolyai csendőrség azt is megállapította, hogy a vakmerő szökevény több napot töltött fele­sége lakásán a mikor veszedel­met sejtett, az erdőben ütött ta­nyát. Felesége több ízben ebédet is vitt ki utána. A környék csend­­őrsége nagy buzgalommal keresi most az ügyes embert, Bálya János börtönőrmestert, aki Egri szökése alkalmával a köteles felügyel­etet elmulasztotta, Müller Mór börtönigazgató rang­vesztéssel s egy havi laktanyafog­sággal sújtotta. Az igazságügy­miniszter a fegyelmi büntetést megváltoztatta s a rangvesztést egy hónapban állapította meg. Ju­lius 7-ikén tehát Bálya vissza­kapja őrmesteri rangját. A Szeged és Vidékének mindenki munkatársa. Mindenkit meghallga­tunk, mindent elolvasunk, minden­nek utána járunk. SZEGED VíRflS KöZGYŰLÉSE. A JÚNIUSI KÖZGYŰLÉS. (Saját tudósítónktól.) Júniusi rekkenő hőségben azzal szórakozik egynémely városi képviselő, hogy rébuszokat adogat föl a tanác­snak. Interpellációnak és indítványnak nevezik azt a formáját az ötlet­szegénységnek, amely most tombol a város közgyűlésén. Szerdán is egy napot loptak el vele a város munkájából. Negyven tisztviselő ült együtt és beszélt olyan dolgo­kat a bizottsági tagok számára, amikről még szerkesztői üzenekben se szokás fölvilágosításokat adni. Szörnyű módon alászállott a közgyűlés nívója. Egyenesen meg­döbbentő a szürkeség és a lelket­len cinizmus, amelylyel hiúsági kérdést csinálnak a város ügyei­ből. Játékos tréfák tanyája a közgyűlési terem és igazán alig lehet komolyan venni azokat, akik ezeket csinálják. Az érdemes embereket elriasztja a közgyűlés terméből ez a szörnyű visszaélés. Ugy­e kívánatos volna, hogy vége legyen ennek a játék­nak. Hiába, semmiféle föltűnési viszketegség nem lehet ok arra, hogy a város polgárságának türel­mével így visszaéljen. Szerdán még csak az indítvá­nyokkal se végzett a közgyűlés. Folyt az obstrukció. Csütörtökre is maradt belőlük. Délután végez­nek ezekkel. Utánuk az átiratok tárgyalására kerül a sor. Sopron város a gabonaárak leszállítását, Somogy megye pedig a kórházi or­vosok fizetésének áia rendezését kéri. Ezután a közgyűlés a király szü­letésnapja alkalmából való ünnep­ségekről intézkedik és százezer ko­ronát szavaz meg a király lovas­szobrára, majd ajszegedi egyetem érdekében való újabb segélyakció tárgyában határoznak. Választás is lesz. Könyvvivőnek választják meg Dékány Sándort. Ekkor kerül csak sor a tanácsi javaslatokra, amelyek közül a zár­számadást és az államsegély ügyét szeretnék elintézni. Pénteken folytatják a tanácsi javaslatok tárgyalását. Szerencsétlenség a hajón. — A horgos csáklya áldozata. — (Saját tudósítónktól.) A Junó gőzhajón, amely Titelről érkezett szerdán Szegedre, halálálos sze­rencsétlenség történt. Puszler Fe­renc kormányosra véletlenül rá­esett egyik horgos csáklya. A csáklyát Pataki Sándor hajós­legény kezelte oly szerencsétle­nül, hogy az elütötte a kormá­nyost. Puszler eszméletlenül te­rült el. A súlyos csáklya a gyom­rára esett. A szerencsétlen rövid idő múlva meghalt. A vizsgálatot a rendőrség megindította és Pataki ellen, gondatlanságból okozott em­berölés miatt indítják meg az el­járást. Patakit a csendőrség hi­­telre kisérte. Nemény Testvérek. SAVOY nagyszálloda Budapest, József­ körút 16. sz. Telefon 154—08. A főváros legújabb és legmodernebb elsőrangú szállodája a város központjában. 120 vendégszoba. Olvasó- és társalgó termek. Központi gőzfűtés. Fürdőszobák. Lift. Vacuum. Cleaner. Minden szobában hideg- és meleg­ vízvezeték. Villamosvasút közlekedés az összes pályaudvarokkal. Mérsegt árak I­tt a legfigyelmesebb­ kiszolgálási

Next