Szeged és Vidéke, 1910. december (9. évfolyam, 275-299. szám)

1910-12-01 / 275. szám

A bankszabadalom meghossiabítása. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lukács László pénzügyminiszter a képviselőhöz csütörtöki ülésén terjesztette elő a bankszabadalom meghosszabbításáról és a készfizetés rendezéséről szóló törvényjavaslatot. Az osztrák képviselőhöz elé is csütörtökön került a törvényjavaslat, amelynek tárgyalását ott hamarosan megkezdik. Ezt a törvényjavaslatot az egész magyar politikai világ feszült érdeklődéssel várta, mert a további politikai helyzet alakulása nagy mértékben függ attól, hogy a közös jegybank szabadalmának meghosszabbításával kapcsolatosan sikerült-e a magyar kormánynak a kötelező aranyfizetések megkezdését minden kétséget kizárólag biztosítani. Az előterjesztett törvényjavaslatból az egész ország meggyőződhetik arról, hogy a magyar kormány ezt a kötelességét teljesítette és az osztrák minisztériummal való nehéz tárgyalások árán sikerült neki az ország számára a kötelező aranyfizetések nagy gazdasági előnyét minden kétséget kizáró bizonyossággal biztosítani. A benyújtott törvényjavaslat első szakaszában határozottan hangoztatja, hogy az osztrákmagyar monarkia mindkét államát önálló jegybank fölállítása tekintetében kölcsönösen elismert jog illeti meg; e joggal azonban ezúttal egyik állam sem óhajt élni és a közös bankszabadalmat 1917 december 31-ig meghosszabbítja. A jegybanknak jelenlegi, a paritásnak teljesen megfelelő szervezetét az új törvényjavaslat alig módosítja. Új intézkedéseinek legfontosabbja az, amely a kötelező készfizetések fölvételére vonatkozik. Ezt a kérdést a kormány a következőképpen oldja meg: A két kormánynak megvan az a joga, hogy törvény útján az osztrák-magyar bank minden megkérdezése nélkül a kötelező készfizetések fölvételét bármikor elrendelheti. Ez a joga a két kormánynak eddig is megvolt, annak gyakorlati érvényesítése azonban abba a nehézségbe ütközött és ütközne talán a jövőben is, hogy ahhoz az osztrák Reichstaht által is kikérendő törvényes fölhatalmazás volna szükséges. Ez az intézkedés tehát a készfizetések fölvételét egész határozottsággal nem biztosítaná. Éppen ezért a kormány új intézkedést vesz föl a most benyújtott törvényjavaslatba, amelynek értelmében az osztrák-magyar bank saját maga köteles a pénzügyi helyzetről tett tapasztalatairól a két kormánynak jelentést tenni és le tapasztalatok alapján a megítélése szerint alkalmas időpontban maga a bank hozza javaslatba a két kormánynak, hogy a kötelező aranyfizetés megkezdessék. A főtanácsnak egy ilyen határozata ellen a két kormánybiztos államérdek címén föl nem szólalhat, tehát az osztrák kormánybiztos egymaga egy ilyen határozatot meg nem akadályozhat. A jegybanknak ilyen határozatát úgy a magyar országgyűlésnek mint az osztrák országgyűlésnek jóvá kell hagynia, nehogy azonban előállhasson az az eset, hogy az osztrák Reichsrath ezt a jóváhagyást kitolja, vagy az osztrák kormánynak ez irányú előterjesztését megobstruálja, kimondja a ma benyújtott törvényjavaslat, hogy az országgyűlés négy heti időtartam alatt a jóváhagyásról nyilatkozni tartozik, ha pedig ezt meg nem teszi úgy a javaslat jóváhagyottnak tekintetik és a készfizetés érvénybe lép. Nem fér hozzá kétség, hogy ez az intézkedés a magyar érdek megóvására teljesen alkalmas és az osztrák rosszakaratú ellenállást lehetetlenné teszi. A javaslat többi intézkedései közül kiemelendő, hogy az osztrák-magyar bank tartozik sürgősen tíz új fiókot fölállítani Magyarországon, ami a vidéki városok nagy előnyére lesz. Az adómentes bankjegyek forgalma 400 millióról 600 milióra fölemeltetik, ami az emelkedett közgazdasági forgalom érdekeinek felel meg. A benyújtott törvényjavaslat nagy diadalát jelenti a Héderváry-kormánynak, amelylyel az osztrákokkal szemben való erélyességét, Lukács László pénzügyminiszter pedig a maga imponáló pénzügyi képességeit fényesen beigazolta. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1910 .1/1 Elveszett egy vörösbor pénztárca 37 korona pénzzel. Ls a találó illő jutalmat kap, ha a Szeged Vidéke kiadóhivatalában átadja. Hieronymi a szerb kereskedelmi szerződésről. (Budapesti tudósítónktól.) A képviselőháznak úgy közgazdasági, mint pénzügyi bizottsága elfogadta és a képviselőháznak is elfogadásra ajánlotta a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést. A vita, amely e javaslat körül folyt, a szerződés részleteit alig érintette. A két bizottság összes tagjai, egyértelemben az egész ország közvéleményével, örömmel és megnyugvással fogadták, hogy Magyarország és Szerbia között ismét helyreáll a normális kereskedelmi viszony, amely remélhetőleg barátságosan fejlődik és az idők folyamán mindinkább erősödik. A bizottsági tárgyalás fényesen igazolta és — bizton hiszszük — a képviselőházi tárgyalás is igazolni fogja, hogy egész Magyarország a szerződéses kereskedelempolitika alapján áll és az érdekek védelmében senki sem megy el addig, hogy az egyoldalú elzárkózást propagálná. Ezt méltó megelégedéssel állapította meg Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter. De bármilyen könnyű és sima volt magának a szerződésnek bizottsági elintézése, azok a kérdések, amelyek e szerződéssel összefüggésben vannak, rendkívül nehézzé tették a miniszter helyzetét. Nem hiszszük, hogy a magyar kereskedelempolitika valaha kényesebb és nehezebb problémák előtt állott volna, mint ez időszerint. És Hieronymi Károly a két bizottsági tárgyaláson hirtelen szembe találta magát ezekkel a problémákkal. Az ellentétes érdekek és áramlatok valóságos kereszttüze ostromolta a minisztert belülről és kívülről, sőt még a Lajthán túlról is. A miniszternek nemcsak biztos és erős ítéletére, Magyarország igazi érdekeinek fölismerésére, de minden higgadtságára és önuralmára és régi harcokban megedzett lélekjelenlétére is szüksége volt, hogy kijelentéseiben szigorúan megjelölje azt az irányt, amelyet Magyarországnak nemcsak érdeke, de tekintélye is megkövetel. Az ellentétes áramlatoknak ebben a szilaj harcában tette meg Hieronymi Károly nyilatkozatát. Aki még képes ezekben a kérdésekben elfogulatlanul ítélni, az meggyőződhetett ezekből a nyilatkozatokból, hogy Magyarország kereskedelempolitikai ügyeit biztos kéz irányítja, amely nem téved el a szilaj áradat hullámain és örvényein. Magyarország álláspontja ezekben a kivételes nehéz időkben sem lehet más, mint a szerződéses hűség és a szerződéses jogokhoz való szilárd ragaszkodás. Mert bizonyos, ha az ország erről az alapról lesiklik, nincs hatalom, amely veszélyeztetett érdekeit és tekintélyét megvédeni tudná. Az a titkos kontingens, amelyet olyan sokat feszegetnek, 1907-ben koncesszió volt Magyarországnak és ma már késő volna kutatni, hogy micsoda nehéz kompenzáció volt az ellenértéke. Hisz az 1907-iki kiegyezés mérlegéről már alig van nézeteltérés ebben az országban. Arról is késő már beszélni, hogy micsoda vívmány az ilyen előre való megkötöttség a szerződéses tárgyalásoknál és mi szüksége van rá egy olyan kormánynak, amely elég erőt érez arra, hogy az ország kereskedelmi érdekeit minden egyes tárgyalásnál közvetlenül védelmezhesse meg. A valóság az, hogy ez a titkos egyezmény az alkotmányosság és a parlamentarizmus nagyobb dicsőségére létrejött és a kormánynak ez idő szerint nem lehet más feladata, minthogy a magyar mezőgazdaságnak ehhez a drágán megfizetett védelméhez ragaszkodjék. Hieronymi Károly államférfim ereje éppen akkor nyilatkozik meg igazán, amikor a politikát nem lehet divatos és népszerű áramlatok szerint igazítani. Tapsokat elérni könnyű, de ellentétes érdekek izgalmas harcai közepette megtalálni és követni az egyenes irányt, meg nem tévesztve a csábításoktól, ez az, ami az államférfiút a politikustól megkülönbözteti. WAGNER F. ANTAL (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután temették el nagy részvét mellett Wagner F. Antal nagykereskedőt. A temetési szertartást Jászai Géza apátplébános végezte s megjelent azon Szeged egész társadalma és a közélet legtöbb férfia. Özvegye, Kunz Jozefin, akivel ötvenhat évig élt boldog házasságban, két fia: Ernő és Gusztáv, unokái, sógorai, menyei és kiterjedt rokonság kísérték utolsó útjára a nyolcvankét éves korában elhunyt aggastyánt. Az öreg Wagner a vászon hazájából, a morvaországi Mährisch- Schönbergből jött Szegedre és itt az Iskola-utcában a Trepschitzféle cukrász-üzlet helyén nyitott kézműáru-üzletet, amelyet a szerény és képzett, szimpatikus megjelenésű kereskedő csakhamar fölvirágoztatott. 1856-ban üzletét áthelyezte a Klauzál-házba, amely most a Lengyel testvérek tulajdona. A mostani Klauzál-téri üzlethelyiséget 1879-ben foglalta el a Wagner-cég. Szorgalma nem lankadt életének utolsó éveiben se, jóllehet, most már kiterjedt üzletének gondjai fiának, Wagner Gusztávnak a vállaira nehezedtek. De az elaggott nagykereskedő nyolcvankét esztendővel a vállán is csak a munka levegőjében érezte jól magát anynyira, hogy amikor pár hét előtt az üzletben rosszullét lepte meg, odaállott a fia elé és így szólt hozzá: — Kedves Gusztáv, félórára visszavonulok, mert gyöngélkedem. És félóra múltán megjelent ismét az üzletben, hogy folytassa a munkát, ahol elhagyta. Életében egy kitüntetés érte: kereskedelmi tanácsos volt. 841 Ne feledje ezt a számot! Ez a SZEGED ÉS VIDÉKE telefonszáma. Ha valamit hirdetni akar, hívja fel ezt a számot l.