Szeged és Vidéke, 1912. április (11. évfolyam, 76-100. szám)
1912-04-01 / 76. szám
1912 IV/1 SZEGED ÉS VIDÉKE. Semmi sem áll távolabb a király atyai szívétől, — így hangzik a királyi kézirat egyik legértékesebb mondata — mint a nemzet összes alkotmányos jogainak, köztük az újoncmegajánlási jognak az érintése vagy csorbítása. Hol az a rezolució, amely egy koronás király e nyilatkozatával fölérne ? Hol az a politikus, hol az a párt, hol az a hazafi, aki ezzel be nem érné ? „Határozott akarata“ őfelségének „tiszteletben tartani a nemzet alkotmányos jogait“, de épp oly határozottsággal kell „alkotmányos fejedelmi jogait is föntartani“. Hol kell ennél melegebb és határozottabb hitvallás a magyar alkotmányra ? Ki az, aki ennél a királytól többet követelne ? De nem boncolgatjuk tovább őfelsége legmagasabb kéziratát. Aki a sorok közül olvasni tud, az e kézirat két utolsó bekezdésében is megtalálhatja nyomait a nemzet feje felől szerencsésen elhárított súlyos, fájdalmas és fölötte meglepő megrázkódtatásnak. Adjunk hálát a magyarok istenének, hogy a válságot a nemzet jogainak s a nemzet becsületének föláldozása nélkül sikerült megoldani oly férfiaknak, akik minden izükben hazafiak s minden izükben dinasztikusak. Nemzet és király újra egymásra találtak. Harmóniájukat ezentúl semmi félreértés sem fogja megzavarni. A király beszélgetése Héderváryval. A Pesti Hírlap írja ezeket a részleteket: Mondják, mégpedig nem a gazdátlan szóbeszéd híreszteli, hanem hiteles formában kering immár a hír, hogy a pénteki audiencián egy nagy érzelmi jelenet játszódott le a király és Khuen között. Elmondjuk úgy, ahogy halottuk . A péntek délelőtti audiencián tulajdonképpen már nem Khuen- Héderváryé volt a szó, hanem a király beszélt és amit beszélt, körülbelül a következő volt: — Hatvan év óta uralkodom immár és negyvenöt éve, mint koronás magyar király. Ez alatt az idő alatt mindig alkotmányosan uralkodtam és őrködtem az alkotmány épségeö fött. Boldog örömöm tellett az ország gazdasági fejlődésében és kulturális fölvirágzásában. Őszintén mondhatom, Magyarországnak nálam sohasem volt és sohasem lehet jobb barátja. És most, ezek után, mélyen elszomorít, hogy olyan kívánságokkal állanak elém, amelyek fejedelmi jogaimat érintenék. Mélyen fáj nekem, hogy késő aggságomban bizalmatlansággal találkozom, mintha az ország törvényeit én akarnám csorbítani. — Ha ez a rezoluciós követelés — folytatta a hírek szerint a király — nem háríttatik el, akkor . . . hiszen ön ismeri a viszonyokat... nem marad más hátra számomra, mint. . . A király ez utóbbi szavain mély és benső izgalom reszketett át és egy olyan kézmozdulatot tett, amely megdöbbentően fejezte ki azt a szót, amit ki nem mondott; de így is eléggé elárulta, hogy a királyt az újra kitöréssel fenyegető konfliktus immár a lemondás gondolatával foglalkoztatja. Ezt kellett ebből az érzelmi megnyilatkozásból Khuennak is megértenie, aki — a hirek szerint — annyira elérzékenyült a király szavaira, hogy szemei könnybe lábadtak s ő maga megdöbbenve vágta el a király szavait ezzel a fölkiáltással: — Az Istenért, felség! A király azonban — úgy mondják a hirek — erőt vett magán és igy vetett véget az érzékeny jelenetnek : — Ez a pillanat nem alkalmas a szentimentáliskodásra. Hagyjuk ezt. Alapos megfontolás után beszélek és én a dolgokat jól meggondoltam. Ezzel önöknek számolni kell. És ha számolni akarnak vele, akkor hárítsák el a rezoluciós kérdésnek ezt a konfliktusát, — mégpedig gyorsan, rögtön ! . . . A nemzeti munkapárt értekezlete, Tisza a kormány mellett. Az egész ország azoknak a végzetes lehetőségeknek hatása alatt áll, amelyek mellett az ország az utolsó napokban mint egy örvény szélén elhaladt. Ezeknek az eseményeknek a hatása alatt folyt le vasárnap a nemzeti munkapárt értekezlete is. Héderváry Károly gróf beszédéből mindenki érezte, hogy a rezoluciós politika további folytatása olyan messzemenő követelésekkel járhatott volna, amelyek esetleg még a korona viselőjének személyét is érinthették volna. Nem mondta ezt így ki a kormányelnök, de mindenki érezte, hogy erre céloz. Ekkor fölállott Tisza István gróf, ugyanaz a férfiú, aki a munkapárt utolsó határozatát hatalmas beszédével támogatta és őszintén kijelentette, hogy az új helyzet új elhatározásokat igényel. Tisza a kormány politikája mellé állott. Kijelentette, hogy régi álláspontját ma is helyesnek tartja ugyan, de azt érvényesíteni nem kivánja. Maradjon ez nyilt kérdés a korona és a nemzet között. Megváltozott politikájának indokolásául Tisza István gróf igen leplezetlenül és igen őszintén azt mondta, hogy kötelességének ismeri honorálni olyan uralkodónak aggodalmait, aki negyvenöt esztendő óta alkotmányunk és törvényeink tiszteletben tartása mellett minden igyekezetét Magyarország fölvirágoztatására fordítja. Valóban végzetes katasztrófa volna, ha egy ilyen uralkodó hatalmas támogatásától éppen egy általunk folytatott politika miatt fosztanánk meg magunkat. A pártértekezlet lefolyását olvasván, az egész ország egyértelemmel helyeselni fogja a kormánynak és többségnek a legutóbbi napokban történt állásfoglalását. Nagy veszedelmeket hárított el a magyar kormány nemcsak az országról, de mondhatni egész Európáról. A történelem előtt pedig nehéz lett volna viselni a felelősséget, ha a legalkotmányosabb jelzővel fölékesített magyar király Magyarország politikai magatartása folytán került volna olyan lelkiismereti konfliktusba, amelynél fogva lehetetlenné vált volna részére további uralkodói kötelességeinek teljesítése. A munkapárt értekezlete rendkívül népes volt. Dániel Gábor báró elnökölt. Amikor a kormány tagjai a terembe léptek, a párttagok nagy lelkesedéssel fogadták őket. Az elnök pár szóval üdvözölte az új kormányt, amely iránt — úgymond, — a munkapárt változatlan bizalommal viseltetik. Khuen Héderváry Károly gróf miniszterelnök beszélt ezután és kijelentette, hogy ő és minisztertársai miért vállalkoztak újból kormányra a rezolució elejtésével. Az ország súlyos válságban volt, amely épp a rezolució miatt támadt. Az agg uralkodó érzelmeire való tekintettel a dilemmát másképp megoldani nem lehetett, minthogy a kormányt ő és társai újból vállalják, tekintettel arra, hogy a király az ország alkotmányos jogait mindig tiszteletben tartotta. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Tisza István gróf szólalt föl s kifejtette, hogy noha ő volt az, aki a rezolució mellett állást foglalt, helyesli a kormány magatartását, mert az alkotmányos király atyai támogatását kockára tenni a rezolucióért nem szabad. Végül Dániel Gábor báró elnök az egész munkapárt bizalmát tolmácsolta a kormány tagjai előtt. Ezzel az ülés véget ért. A kormány bemutatkozása. A képviselőház ülése. Khuen-Héderváry Károly gróf kormánya hétfőn mutatkozott be a képviselőháznak. Az ellenzék nagy zajjal fogadta a kormány tagjait és Héderváry grófot fölszólalásában is percekig megakadályozta. Az ellenzék ezután vitát indított Kossuth Ferencnek indítványa fölött, hogy a képviselőház küldjön ki egy tagú bizottságot, amely állapítsa meg az 1888.XVIII. törvénycikk helyes értelmezését. Az ülést Návay Lajos elnök féltizenegykor nyitotta meg. Indítványozta, hogy a képviselőház üdvözölje az olasz királyi párt a merénylettől való szerencsés megmenekülése alkalmából. Ezután Szivák Imrét parentálta el, majd bejelentette a széki választás eredményét. Batthyány Tivadar itt közbekiáltott: — Éljen az általános, titkos, egyenlő választói jog! — Ez nem tartozik ide ! — kiáltották a munkapárt tagjai. — De nagyon is ide tartozik, — felelte Sümegi Vilmos. Tizenegy órakor léptek a terembe a kormány tagjai. A munkapárt sokáig éljenzett, az ellenzék pedig gúnyosan hócolt. Héderváry a kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratokat átadta az elnöknek, aki azokat fölolvastatta. Ezután Khuen - Héderváry Károly gróf miniszterelnök okolta meg, hogy a kormány miért fogadta el a kinevezést. — A kormány — mondotta — kötelességének érezte jelen körülmények közt a kinevezés elfogadását. Elállott a rezoluciótól, mert az ősz uralkodó abban felségjogainak megtámadását látta. A kormánynak tekintettel kellett lennie az uralkodó érzelmeire. — Szép kis indok! — kiáltotta közbe az ellenzék. Ezután a közbekiáltások egész áradata hangzott el, úgy, hogy a miniszterelnök csak nehezen tudta befejezni szavait. Kossuth Ferenc különösnek tartja, hogy a kormány kinevezésénél a korona födözi a kormányt, holott parlamentáris viszonyok közt ennek fordítva kellene lenni. Indítványozza, hogy 21 tagú bizottságot küldjenek ki az újoncmegajánlásra vonatkozó XVII. törvénycikk értelmezésének helyes megállapítására. Holló Lajos: A Justh-párt a rezoluciónak fontosságot nem tulajdonított ugyan, mivel azonban az ország újoncmegajánlási jogának a védelméről van szó, hozzájárul Kossuth indítványához. A Kossuth-kávéházban■ ZIGOMAR I., három fölvonásban, 1200 méter és a teljes műsortzerdán él. Csütörtökön négy fölvonásban, 1600 méter és a teljes műsor. hétfőn és kedden ♦ Számos látogatást kér ♦ Schwartz Jenő, # Kossuth-kávés. #