Szeged és Vidéke, 1912. május (11. évfolyam, 101-124. szám)

1912-05-01 / 101. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP I 11. éfíolyaiD, tOl (3198) S2. SZEGED, 1912. Május 2, csOlörtiik. Polltlkfű napilap :: Magjelen minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ARMIN dr. Felelős szerkesztő: BALASSA JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyotnda részvény­társaság. Nyomja a Dugonlcs-nyomda részvény- társaság könyvnyomdája, Loriileux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária-utca 6. szám. Telefon (Interurbán és helyi) 84. — A főszerkesztő telefonja 3. — A felelős szerkesztő telefonja 828. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra I korona; ridéken : egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra I ko­rona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az njság minden dohánytőzsdében, ujsá- gosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hirlapirodábaa Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária-utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cím­szó, valamint minden vastagabb betű­ből szedett szó kétszeresen számító­dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész- pénfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cim a kiadó- hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny- nyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és ujságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) köz- iése e^szer őt koronába kerül. I Minden közérdekű közlést, kérést, 'panaszt közzétesz a Szeged éa Vidéke. ÜZENETEK. Művész. A Képzőművészeti Tanács pályázatot hirdet egy 1600 koronás, két 1200 koronás, három 1000 koro­nás, két 8(K) koronás és két 600 ko­ronás ösztöndíjra. A pályázat festé­szeti és szobrászati munkákra szól. Ezenkívül pályázatot hirdet egy 1500 koronás és egy 800 koronás s épitő- müvészeti munkáról szóló ösztöndíjra. A képzőművészeti ösztöndíjakra a hazai művészeti iskolát végzett növen­dékei pályázhatnak. A két épitőmü- vészeti ösztöndíjat a Jőzsef-müegye- temet végzett műépítészek és olyan képző- és építőművészek nyerhetik el, akik a külföldön végezték ugyan tanulmányukat, de a magyar képző­művészeti iskolák nyújtotta képzett­séggel bírnak. Az ösztöndíjak a ki­adástól kezdődően egy évre szólnak. A pályázaton csak magyar honosságú vehet részt s a folyamodáshoz csa­tolni kell életrajzuk főbb adatait, vég­zett tanulmányukról szóló jelentésüket és a további tanulmányukra vonatkozó tervüket. A pályázathoz mutatvány­müvet is kell mellékelni. A folyamo­dást a kultuszminisztériumhoz május 31-ig kell a Képzőművészeti Tanács­nál Budapesten benyújtani. Közös ügyek. Régóta tárgyalt a delegáció bonyodalmasabb körülmények között, mint a jelenlegi, amely­nek föladata, hogy a monárkia mindkét államának belpolitikai helyzetére való tekintettel a kö­zös költségvetést, annak végle­ges elintézése és megvitatása előtt, újabb indemnitással hat hónapra biztositsa. A két állam­ban uralkodó politikai kérdések az emberi természet szenvedel- mességénél és határt nem is­merő voltánál fogva, azzal fe­nyegetnek, hogy átcsapnak olyan területre is, ahol semmi helyük, ahol még távoli vonatkozások­ban is alig tárgyalhatók. Ezen- fölül elmúlt válságok és még mindig szőnyegen levő politi­kai kérdések emlékei rajza­nak a delegációk levegőjé­ben. Három ekszpozé is elhangzott. Elsőnek természetszerűen Berch- told gróf külügyminiszter kötötte le nemcsak a delegáció, hanem az ország és az egész világ figyelmét. Abból a nagyszabású ekszpozéból, amelylyel a világ- politika mai képét az uj kül­ügyminiszter megrajzolta, meg­nyugvással és elismeréssel tudta meg a magyar delegáció, hogy Berchtold gróf a régi bevált békepolitikának, a jogos érde­kek védelme mellett való, kon­zerváló külügyi politikának hive és képviselője. Ismerve agg ki­rályunk békés érzületét és nagy felelősségérzését s a monárkia minden tényezőjének kockáza­toktól tartózkodó hajlamát, ez várható volt és természetesnek látszik. Mégis nagy örömmel kell fogadnunk a régi, helyes irányelveknek újból való, hatá­rozott megpecsételését. Szemé­lyekkel gyakorta változnak az irányok is, néha szinte öntudat­lanul, tisztán az irányitó elmé­nek egyéni hajlamai szerint, amelyekkel esetleg eltér elődjé­től. A jelen esetben, ámbátor Berchtold gróf föltétlenül önálló egyéniség, ilyen irányváltozás nem következett be, még árnya- latilag sem, bizonyságául annak, mennyire szükségszerű s a vi­lághelyzetnek, valamint a mi érdekeinknek mennyire megfelelő az Aehrenthal gróf által köve­tett irány. A másik két közös miniszter­nek, Bilinski és Auffenherg lo­vagoknak nyilatkozatai is a kö­zös miniszteri állás jellegéből folyó jogszerű fölfogásnak voltak kifejezői. Auffenherg Móric lo­vag közös hadügyminiszter rö­viden megállapitotta, hogy az ö személyéről és a katonai kérdé­sekben való álláspontjáról for­galomban levő hirek helytelenek s hogy ő minden törekvésével a véderöreform ügyét óhajtja szolgálni. Ennek bizonyságául elkészítette a véderöreform egyik igen fontos kérdésének, az al­tiszti kérdésnek egy olyan meg­oldását, amelyet mindkét kor­mány, mint megfelelőt, el is fogadott. Bilinski lovag közös pénz­ügyminiszter, mint uj ember, természetesen, nem rövid nyi­latkozattal, hanem nagyszabású programmal szolgált Bosznia és Hercegovina kormányzatának kérdésében. Hosszú volna a közös pénzügyminiszter által fölvetett összes kérdésekkel fog­lalkozni. Fönn kell tartanunk ezt arra az alkalomra, amikor az annektált tartományok pro­blémáját külön fogja tárgyalni a delegáció. Különben is a mi­niszter által fölvetett politikai, kereskedelmi, közjogi, forgalmi és pénzügyi kérdések egyen kint oly nagyjelentöségüek, hogy külön-külön méltatandók. Bilin­ski lovag fejtegetéseiből ezúttal csak azt a korrekt közjogi föl­fogást óhajtjuk kidomborítani, amelynek beszéde folyamán több Ízben igen nyomatékos bizony­ságát adta. Akkor, amikor a trialisztikus fantazma árnyképei sötét felhőkként szállonganak körülöttünk, igen erélyes szava­kat talált ezeknek szétriasztá- sára, s velők szemben nyíltan kötelességének vallotta a dualiz­musnak, mint törvényes alap­nak, védelmét és annak föntar- tását így a magyar delegáció ké­nyes helyzetek közepette, nyu­godtan és diszonancia nélkül folyt le, jeléül annak a politikai érettségnek, amelylyel a magyar országgyűlés delegátusai, még a szenvedelmeknek itthon való csatái közepette is, a közösség nehéz kérdéseit tárgyalják. Még Désy Zoltán bizalmatlansági in­dítványa Auffenherg ellen is inkább a politikai helyzetből folyik, mintsem hogy hecc lenne. Annál élesebb ellentétként hatnak az osztrák delegáció ta­nácskozásai, ahol indítvány, in­terpelláció és kérdés alakjában egyszerűen törvénytelennek óhajtják deklarálni a magyar delegációt a horvát királyi biz­tosság elrendelése miatt. Tették ezt anélkül, hogy erre megfe­lelő visszautasításban és leckéz- tetésben részesültek volna ma­gában az osztrák delegációban. Meg vagyunk győződve, hogy minden illetékes té­nyező részéről, még az osz­trák tényezők részéről is, ez a visszautasitás és egyben a megfelelő kioktatás nem fog elmaradni. Addig is moso­lyogva olvassuk az urak gyer­mekjátékait, amelyekkel a ma­gyar delegációt elkeresztelték magyar-horvátnak, csonka és alkotmányellenes delegációt em­legetnek s végezetül egy merész kanyarodással kihirdetik, hogy az 1867 : XII. t.-c. nem dua­lizmust, hanem trializmust, nem kettős, hanem hármas kiegye­zést statuált, amelyben az ed­dig ismeretlen szerződő fél — Horvátország volt. Lám, lám, milyen jó is az az elátkozott királyi biztosság, amely alkot­mányt kobozván, egyszerre uj, eddig nem is létezett és soha nem hallott önálló állami létet és szuverénitást ad Horvátor­szágnak ! Nevetni való volna, ha ezek az urak nem hirdetnék azt olyan komolyan. S ha nem akadnának másutt is eszelősek, akik az ilyen törvényellenes és törvénysértő vakmerőségeket és minden alap nélkül való speku­lativ formulákat szintén komo­lyan veszik. Rá fogunk még térni ezekre a dőreségekre. Addig is megál­lapítjuk, hogy egyetlen tör­vény sincs, amelyből ezek a támadások akár csak egy szónyi tápot is merithetné- nek és minden törvényünk, kivétel nélkül, mindannak az ellenkezőjét rendeli és álla- pitja meg, amit ezek az osztrák urak hirdetnek és a légvárak világából a ri­deg valóságba átcsempészni akarnak.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents