Szeged és Vidéke, 1912. június (11. évfolyam, 125-148. szám)

1912-06-01 / 125. szám

1912 VI/1 SZEGED ÉS VIDÉKE. Nem fütyül a halas—szegedi vasút. (Saját tudósítónktól.) Három esztendővel ezelőtt — még a koa­líció idején — koalíciós politiku­sok támogatásával egy csoport a szeged—dorozsma—halasi vasútra előmunkálati engedélyt kért. Ezt meg is kapták. Aztán pénzt is kezdtek kérni a községektől és kaptak is ígéretet hozzájárulásra. Persze, több pénz kellett volna és most újból a községekhez fordul­tak. Halas már megtagadta a több hozzájárulást és most Dorozsma is így fog tenni. Végre belátják az emberek, hogy a sok alföldi kis­vasút nem is olyan jó üzlet a kö­zönségnek, mint a vállalkozónak — volna, ha olyan könnyen be­ugranának az emberek. A szeged— halasi vasútból így nem lesz semmi, csupán akta és terv. TANYÁN. Ahogy itt fekszem a kerti fűben és süti hátamat a nagynehezen előkerült napsugár, a madarak énekén kívül nem hallok — hála istennek — semmi neszt. Az a legnagyobb boldogság az ilyen félnapos vakációban, hogy em­­bermentes a levegő, itt nincs kávéház, zsibongás, vásári zaj vásári tömeggel és intelligenciával. Három bolondos rigó kergetőzik a barackfákon, most keresnek helyet a fészeknek. Egész hangverseny a beszédük, kedves, uj, — aztán, a rémület is elfog! — em­berhang tör felém. — Hogy pusztulj el, mán mögén itt vagy ! Leváglak, le én ! Nyomban ott terem a kapásné, föl­kap egy venyigeszálat és meghajítja vele a kakast. Szép, nagy állat, hozzá hasonló nem terem a korzón, leg­­kevésbbé a vaskereskedések körül, de még a disznópiacon sem. — Mi baja van, néni, a kakassal ? — Vesszen ki a magja, nem birok vele. Egész nap a szomszéd tyúkokat kiséri, az enyémek meg egyedül kó­boroljanak, szegények. Nagynehezen bekergeti a piros­tarajos fekete házi madarat az udvarra, ahol jöttére hirtelen porfelhőt ver négy tyúk és illegeti magát, fürdik a homokban. Kettő barnásba játszó sárga, kettő fekete. Ezek még a kon­­tyokat is divatosan viselik, magasra toppolva. A kakas azonban szórakozottan ka­­pargál, közben rúg a lábával a leve­gőbe és egészen a kerítés mellé húzódik. Onnét tudniillik mégis csak átlátni a szomszédba, viszont ideáira mutathatja, hogy haragszik. Már­mint hogy még neki áll följebb. A kapásné elhalad mellette és rá­­legyint a kötőjével. — Rusnya férge, leváglak, ha meg nem becsülöd magad. Don Juan tovább billen, mintha nem érintené közelebbről az ügy. Kezdődik a dologidő, délig nem törődik vele senki. Amikor azonban húzzák a városban a harangot, az asszony szemlét tart az állomány fölött és hirtelenben megállapítja, hogy a kakas mán mögén nincs sehol. Csak a szőlő végéig halad, ott áttekint a sövénykeritésen és azt mondja : — Csakugyan! Ez azt jelenti, hogy valóban ott a kakas a szomszédban s hattagú kísé­rettel parádézik. Szebb is kerül ama­zoknál, mint amelyek őrizetére ren­delte a tanyai végzet. Egy kedves kendermagos olyan karcsú, mint valami divatos menyecske, akinek a derekát még nem tudta átélni tíz férfiujj. Pedig elég próbálta már. A többi azonban közönséges, mint egy zsúr­­hölgy. De hát persze, a másé, ez a kis sikerük titka. De a csoportban nagy álmélkodások történnek, amikor megkergetik a büszke gavallért. Haragos kiáltásokkal kergetik haza. — Az emberektül tanulják el a módját, — dörmögi a kapásné. Alig telik bele tíz percbe, a kakas elmetszett nyakkal hűtőzik egy dézsa­kutvizben. A tanyásné — vékony, el­­csenevészedett — erkölcsi prédikációt mond fölötte, mintha gyászbeszéd volna. — így köll nektök, bár mindegyi­­kőtök igy járna. A tanyás ember ott ül a kisajtóban, a pipáját tömi s amig két csirkekakas mérkőzik az utódlási jog irányában, az ember az ég bárányfelhőit nézi. Mert hát ez alkalmasabb, továbbá arra is jó, hogy nem kell tudomásul venni holmi célzásokat. Fordulat a topolyai Gr­önfeld ügyében. SZABADKA, június 1. (Tele­­fonjelentés.) Grünfeld Józsefnek, a csaló topolyai tollkereskedőnek ügyében újabb fordulat történt. A topolyai Általános Takarékpénztár r.-t. Grünfeld sógorainak : Robitsek Izidor doroszlói és Robitsek Ferenc bajmoki lakosoknak vagyonára bűnügyi biztosítási végrehajtást foganatosított és mindkettő üzletét lezárta. Fez ostroma. A marokkói forrongás. PÁRIS, junius 1. (Távirat.) Fezből nap-nap után nyugtalanító fairek érkeznek. A veszedelem egyre nagyobb lesz s ezt Liautey tábornok jelentései sem igyekeznek eltakarni. A fölkelők ostromolják a fővárost s bár nem fenyeget az a veszedelem, hogy azt bevehessék, a helyőrség rendkívül nehéz helyzetben van s alig várja a segítő­ csapatok megérkezését. A legújabb fairek szerint a fölkelők vezérei fölszólitották a törzseket a szent háborúra. Két törzs meg­támadta Szefru városát s négy órai faarc után sikerült csak a franciáknak visszaverni a támadást. AZ OLaSZ váLIlSZTálOG. RÓMA, május 30. (Római levél.) Az olasz kamara harmadik olvasásban elfogadta a kormánynak a választójogi re­formra vonatkozó javaslatát, még­pedig lényegében ugyanabban a formában, amint azt a bizottság kidolgozta. A szenátusban nem igen fogják a törvényt átalakí­tani, úgy hogy az június végére már életbe léphet. A törvény 133 szakaszból áll és a szavazók számát három mil­lióról kerek nyolc millióra emeli. Választójoga van minden olasz férfinek, aki a harminc éves életkort elérte, továbbá a huszon­egy éves életkortól azoknak, akik katonai szolgálatukat teljesítet­ték. Ez a két új kategória, ame­lyet a választójogi reform megte­remt. Mint eddig, szavazójoguk van továbbra is mindazoknak, akik a huszonegy éves életkort elérték, négy elemi osztályt végeztek és azoknak, akik húsz líránál nem kevesebb egyenes adót fizetnek évenként. Tényleges szolgálat ide­jén a katonák és altisztek, vala­mint a városi rendőrök nem sza­vazhatnak. Ugyanez áll azokra nézve, akik állandóan szegény­ tá­mogatásban részesülnek, valamint azokra, akik csődben vannak. A választókerületek száma Olaszor­szágban 508. Ez változatlan marad. A választási folyamat sokkal bonyolultabb, mint eddig, mert egyrészt az analfabétáknak lehe­tővé kell tenni, hogy jelöltjükre szavazhassanak, másrészt pedig a szavazat titkosságát biztosí­tani. Azelőtt a szavazat érvényes­ségét a szavazólappal igazolták, amelyet a választási elnök a sza­vazó­helyiségben osztott ki és a szavazó írta rá a jelölt nevét. Ezentúl azonban nyomtatott sza­vazócédulák lesznek, amelyet a borítékkal ellenőriznek, amit az elnök minden szavazónak ad. A borítékokat az államnyomdában készítik, ahol a papírpénzt csinál­ják. Hogy azonban lehetetlenné tegyék azt, hogy megvesztegetett választók hamisított borítékokkal szavazzanak, a borítékokat meg­számozzák. Amikor az elnök a szavazónak a borítékot átadja, ennek számát hangosan fölolvas­sák és a szavazólistába a választó nevéhez jegyzik. Amikor a szavazó a borítékot visszaadja, a számot összehasonlítják. Miután a valódi­ságát megállapították, a számot letépik és így a minden jelzéstől megfosztott borítékot urnába dob­ják. Ha a számot nem tépnék le, a szavazat érvénytelen. A választások épp úgy mint ed­dig, vasárnapon kint lesznek. Hogy az új szavazójog alapján történő választások eredményét megköze­lítőleg is megállapíthassák, Luciani volt államtitkár ankétet rendezett, amelynek módszerét és eredmé­nyét azonban általában kétségbe­vonják. A mostani kamarában harmincnégy klerikális van. Az említett ankét szerint az új kama­rába hatvanhárom kerülne be. Az alkotmányos pártok, amely foga­lomba Luciani ravasz módon kon­­zervatívoket és liberálisokat, ellen­zékieket és kormánypártiakat össze­foglal, háromszáztizenkilencről két­százötvennégyre zsugorodik össze. Az alkotmányos demokraták, akik­nek ma negyven mandátumuk van, az új kamarában harmincnyolc mandátumot kapnak. A radikáli­sok száma ötvenről ötvenkettőre emelkedik, a köztársaságiak száma huszonegyről húszra esik, a szo­­cialistáké pedig negyvenkettőről hetvenkilencre emelkedik. NÉPÜNNEPEK. (Saját tudósítónktól.) Egyszerre három nyári mulatság lesz most Sze­geden. Egyet a daloskör, egyet az esperanto-társaság, egyet a katolikus nővédő-egyesület rendez. A szegedi daloskör szombaton dél­után négy órától éjjel egy óráig a­­ Gedóban népünnepélyszerű kerti mu­latságot rendez, amelyre a belépődíj személyenkint egy korona. Az esperanto-egyesület szegedi csoportja szombaton este az újszeged­ vigadó nagytermében táncmulatságot rendez. Ünnepi beszédet mond Muzs­­nyai Dénes tanár, csoportelnök, sza­badelőadást tart esperanto nyelven Kotrisz Andor nyelvmester, Dénes Marcel, Vészi Adél, Schwarcz Boris, Tóásó Valér, Taussig Viktor és Szűcs Lajos pedig szavalnak. A katolikus nővédő-egyesület nép­ünnepe vasárnap lesz a Gedóban. Az árusításra a hölgyek készséggel vál­lalkoztak, hogy előmozdítsák a nap­közi otthon ügyét, amelynek javára a népünnepélyt rendezik. A népünnepély, amint látható, nagyszabásúnak és kedvesen kedé­lyesnek ígérkezik. A népünnep elő­estéjén, szombaton Raskó Istvánné dr.-né elnöknőnek Polgár­ utcai laká­sánál szerenádot adnak. Fink testvérek elsőrendű női zenekara ma és mindennap a. Szabad bemenet.♦ ♦♦ kávéházban han versenyez. 8 nő, 6 férfi. A Tisztelettel NEUHOLD DEZSŐ.

Next