Szeged és Vidéke, 1912. szeptember (11. évfolyam, 201-225. szám)

1912-09-02 / 201. szám

1912 IX/2 SZEGED ÉS VIDÉKE. Eldobott uniformisok. Főhadnagyból pilóta. Huszártisztből detektív. Két szegedi katonatiszt pályája.­ ­Saját tudóajtónktól.) A katona­­tiszti pálya sokszor hozott már csalódást azokra, akik megizlelték. A fényes uniformis viselésével bi­zony terhek, kellemetlenségek is járnak együtt s aki nem termett arra, hogy ezeket könnyűszerrel elviselje, az jobban is cselekszi, ha minél előbb ölti föl a „császár ka­bátja“ helyett a polgári egysze­rűbb ruhát. A közelmúltban meg­­cselekedte ezt két szegedi 46-os főhadnagy és egy 3. honvédhuszár­­ezredbeli hadnagy. Mind akettőjük sorsáról hírek érkeztek most, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a volt katonatisztek a polgári életben is boldogulni fognak, az általuk vá­lasztott érdekes új pályán. Mert mind a ketten nem közönséges új életpályát választottak, hanem olyant, amely erős próbára teszi az emberét. I. Novák Károlyt, a 46. gyalog­ezredbeli főhadnagyot jól ismerték Szegeden. Idevaló származású s szegedi úrilányt vett feleségül, akitől később elvált. Az ambiciózus katonatisztet bántotta, hogy pályá­ján, amelyet pedig szeretett, csiga­lassúsággal haladhat csak előre és ez volt az oka, hogy a hadsereg kötelékéből kilépett. Régi ambíciója az volt, hogy zsoké legyen, minthogy gyalogság­nál szolgált tiszt létére is kitűnő lovasnak tartották. El is ment istállófiának, hogy alaposan kita­nulja a zsokémesterség nehéz tu­dományát. De ezt a pályát, amely eleinte olyan kívánatosnak tetszett előtte, hamarosan megunta s oda is hagyta. Most az a hir érkezett felőle Bécsből, hogy a pilótavizsgát si­keresen letette. Novák főhadnagy az aviatikára adta magát s azt hiszi, hogy a pilóta merész, koc­kázatos pályáján végre kielégítésre talál majd elismertetésre szomjas ambíciójá­­n. A másik Szegedről elszármazott, volt katonatiszt, akinek sorsa szin­tén érdekes fordulatot vett. Zay Imre, az egykori honvédhuszár­­hadnagy. A csinos szőke huszár­tiszt vidám s költekező életmódot folytatott s a szórakozásainak mér­tékével, amint gyakran előfordul, nem állott arányban a vagyoni helyzete. Emiatt kellett megválnia a huszártiszti uniformistól, amelyet ő csakhamar fölcserélt a katonai számtisztek szerényebb egyenruhá­jával. A szegedi honvédkerületi pa­rancsnokságnál szolgált egy ideig számtiszti minőségben. De nem­sokára véglegesen búcsút mondott a katonai pályának. A budapesti államrendőrség szolgálatába lépett, mint a detektív. A huszártisztből titkosrendőrré vált Zay Imre ebben az utóbbi minőségében, úgy látszik, kitűnően bevált. Uj pályáján kétségtelen sikerei vannak s már két ízben tüntette ki magát. Először a Tátrá­ban fogott el egy veszedelmes orvvadászt, akit nyaktörő utakon, hol lóháton, hol gyalog kellett ül­döznie. Ezt a sikerét kitartásának, vakmerőségének s a jó lovasvol­tának köszönhette. A másik sikert már igazi detektiverényekkel, jó szimattal, furfanggal érte el. Budapesten ő tartóztatta le Tóth Jánost, a házasságszédelgőt. Úgy látszik, az egykori huszártiszt iga­zán rátermett ügyességénél fogva új és nehéz pályájára. A TRÓNÖRÖKÖS ÚTJA. BÉCS, szeptember 2.­­Telefon­­jelentés:) Ferenc Ferdinánd trón­örökös különvonata szeptember 9-én, hétfőn reggel 3 óra 02 perc­kor érkezik Szegedre és néhány perc múlva megy tovább Mező­hegyesre, ahová hétfőn reggel 8 óra 02 perckor érkezik. Kísé­retében Károly Albrecht királyi herceg lesz. Károly Ferenc József királyi herceg nem jön a gyakor­latokra. A trónörököst Mezőhegye­sen Lipót szalvátor királyi herceg, tüzérségi felügyelő és Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter fo­gadják. PUSZTASZER.­ ­Saját tudósítónktól.) Puszta­szeren Árpád vezérnek emléket állítottak a millenium ünnepén. Az emlékműnél évenkint össze­jövetelt tartanak s a honalapító vezér emlékezetére ünnepi beszé­deket mondanak. Az idén is ke­gyelettel tartották meg ezt a már hagyományossá vált ünnepséget. Várhelyi József kanonok, rókusi plébános, mondotta az ünnepi misét. Ezután Nagy György dr. hódmezővásárhelyi ügyvéd, továbbá Becsey Károly dr. és Jedlicaka Béla dr. mondottak szép beszé­deket TÁPÉ. Bogoss Béla plébános nyilatkozata.­ ­Saját tudóajtónktól.) Tápé köz­ség dolgaival sokat foglalkozik most az ország sajtója. A tápéi zavarok onnét kezdődtek, hogy miután a községtől Apponyi Al­bert gróf közoktatásügyi miniszter a katolikus egyház számára el­vette elemi iskolájának két osz­tályát, Tápé községében most az a rend, hogy az iskolába járó gyer­mekek felsőbb közigazgatási pa­rancsra vegyesen szétosztva lesz­nek kénytelenek látogatni a községi és felekezeti katolikus iskolát, ugyanegy iskolaépületben. A za­varokat növeli, hogy a községgel méltatlanul bánt el a vármegye a községi orvosi lakás kérdésében és hogy Tápét, amely latifundiu­mok és a Csanádi püspökség óriási birtoka közé van ékelve, mellőzték a Csanádi püspök birtokainak par­cellázásánál. A tápéi állapotokról megjelent cikkekre most Bogosa Béla tápéi plébános válaszol a Világ hasáb­jain egy terjedelmes cikkben. A tápéi plébános igen részletesen fejtegeti a tápéi közállapotokat s cikkében a községnek Szegeddel való viszonyára is kitér. Ez alkalommal utalni akarok — írja Bogoss plébános — azon ellenszenves viszonyra, amely­ben Tápé község van Szeged szab. kir. várossal, amely sok viszálynak vált már régi idők óta forrásaivá. A közigazgatási­lag Tápéhoz csatolt Tápé-rétnek 5000 holdas birtokteste fölött cirka 40 évig húzódott pör rend­kívül kiélesítette a dolgokat éppen az által, mert a hosszú perben Szeged lett a győztes . Így azon szép ingatlan, amely­hez a tápéiak már földrajzilag is közelségénél fogva jogot for­máltak, végleg elüttetett pol­gáraink kezéről. Ez ügyben még most is tanácskozások folynak lakosságunknál, miként lehetne pernyítással megszerezni a jó földet, mert Tápé községnek, illetve lakosainak csak 600 hold esett a szántóföldekből, mig a többi csak legelő, körül pedig Pallavicini őrgróf hatalmas ura­dalma terül el. E nagy föld­­inség közepette azonban nagy vigasztalásul szolgál Tápé lako­sainak még a külföld előtt is ismeretes gyékényszövő házi­ipara, amely nagyban pótolja az elveszített földekből származó hiányokat, valamint a Szegeden kézinapszámmal szerzett tisztes­séges megélhetés nagyban elő­segíti a boldogulást. Nagy pa­naszra tehát igazán nincsen semmi ok. Jó munkás ember mindennapra valóját nagy fárad­ság nélkül is hamarosan meg­keresheti, csak kitartás és szor­galom meglegyen benne. E te­kintetben pedig a tápéi polgár mindig az elsők között áll.­­ A tápéi plébános sok szeretettel védi meg a továbbiakban is köz­ségét. 3 Lesz^it?... ^Telszeghy Ferenc kolozsvári üzlet­­r­e vezető, az államvasutak volt Sze­gedi üzletvezetője, betegségéből fölgyógyult. Az üzletvezető most a Délvidékre utazik, azután visszatér Szegedre, ahonnét elbúcsúzik és csak azután foglalja el kolozsvári hiva­talát. ■^^Medve Zoltán dr. császári és ki­­ci ú­j kamarás, krassószörény­­megyei főispán vasárnap Sze­geden volt. A szerb határőrvidéki konfliktus ügyében folytatott tárgya­lásokat. If. városi Wodianer-féle alapít­­ványról, amelynek kamataiért elszegényedett iparosok pá­lyázhatnak, a tanács hirdetést tett közzé az újságokban és a kereske­delmi és iparkamarában, de pályázó nem jelentkezett, pedig bizonyára sokan vannak olyanok, akik az ösz­­szegre rászorultak. A tanács most újból kihirdeti a pályázatot. E­rdélyi Kálmán, a kitűnő szegedi cigányprímás zenekarával a nyá­ron Falics fürdőközönségét szó­rakoztatta. A hálás publikum értékes emléktárgygyal lepte meg Erdélyi Kálmánt, aki szeptembertől ismét sze­gedi kávéházakban játszik, színházi függöny reklámválla­­­­látát bérbeadta a tanács. A vállalkozó 5800 koronával tar­tozik a városnak bér fejében s egy­előre nem tud fizetni. Fölajánlotta azonban fizetség fejében a reklámokért tartozóknál levő követeléseit. A ta­nács az ajánlatokat elfogadta s egy bank utján fogja a követeléseket be­hajtani. belvárosi műkedvelő ifjak a Munkás-Otthon alapja javára vasárnap délután 4 órakor a Munkás­ Otthon nagytermében pom­pásan sikerült szórakoztató délutánt rendeztek. Bemutatták A parasztszí­­veket, Balassa Ármin dr. paraszt­tragédiáját. Az előadást Milita Mi­hály kitűnően rendezte. A sze­repeket Milits Mihály, Szél Ancika, Ferenczi József, Petikin István, Tóth Mátyás és Szél Menyhért játszottak igen ügyesen. A Maros vize folyik csendesen... ... és elviszi a város földjeit. (Saját tudóajtónktól.) A Maros folyó évenkint tekintélyes terüle­teket szakít el a városnak a part mellett elterülő földjeiből. A part­szakadások megakadályozása iránt a tanács fölér a kereskedelemügyi miniszterhez és kéri, hogy a mi­niszter azt a 150.000 koronát, ame­lyet a Maros medrének szabályo­zására szánt, toldja meg oly ösz­­szeggel, amennyi az Apátfalvától Szegedig tartó meder szabályozá­sára szükséges. A hatóság egyúttal fák ültetésével is meg akarja aka­dályozni a további partszakadáso­kat, amelyek miatt már eddig is nagy kára van.

Next