Szeged és Vidéke, 1913. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-02 / 1. szám
1913 január 2 SZEGED ÉS VIDÉKE. Békekilátások. A nemzetközi helyzet. Budapesti tudóajtónktól.) Újévkor ültek ismét össze Londonban a Balkán-szövetség és Törökország meghatalmazottai. Hogy ez újabb tanácskozás mily eredményeket hoz majd s kifejlik-e a konferencia folytatásából a béke világa, e pillanatban nem tudni. Az ülésről kiadott hivatalos jelentés szerint bizonyos pontokban már megállapodás jött létre s ez megerősíti a béke reménységét. Bár a később érkezett s részletesebb jelentések szerint a legnehezebb kérdések megvitatása hátra van, rendkívül nagy jelentőségű az a körülmény, hogy a törökök engedékenysége lehetővé teszi a tárgyalások sima folytatását akkor, amidőn a szövetségesek legkomolyabb sajtóorgánumai is a tárgyalások megszakadásának lehetőségével, mint küszöbön álló eseménynyel foglalkoztak. Ez nem következett be ma s immár joggal lehet remélni, hogy a hátralevő nehézségeket is sikerül a tárgyalások során áthidalni. Érdekes különben, hogy a londoni békekonferencia függő kérdései eklatáns példáját nyújtják annak, hogy amikor elsőrangúan anyagi dolgokról van szó, érzelmi momentumok is játszhatnak bele egész nemzetek politikájába. Drinápoly hovatartozása elvégre is Bulgária területnagyobbodása, avagy Törökország területvesztesége szempontjából nem bírhat akkora fontossággal, hogy amikor sokkal nagyobb területnyereségek, illetve veszteségekről van szó, pusztán azon zúzódjanak szét a béketörekvések. Törökország azonban nemzeti és vallási hagyományok szétmállását látja Drinápoly átengedésében s a bolgárok éppen ezért a nemzeti dicsőség jelét látnák abban, ha Drinápolyt mégis be tudnák kebelezni. Ha igaz, hogy a portán egyre azt hiszik, hogy tudnak formulát találni, amelylyel Drinápoly megmenthető, szemmel láthatóvá teszi ez, mint az eddigi pontparlék során is minden egyéb: mily nehéz keserűséggel tudták csak levonni a háború következtében előállott helyzet konklúzióit. Belső bajok Bulgáriában. KONSTANTINÁPOLY, január 2.Távirat.) Noradungbian török külügyminiszter kijelentette, hogy a bolgár kormány fatális helyzetbe került, mert nem vállalhatja azt az ígéretét, hogy Drinápolyt Bulgária részére megszerzi. Ez dinasztiaellenes forradalomra is vezethet. Békeremények, BÉCS, január 2. (Távirat.) Megállapítható, hogy a nemzetközi helyzet sokat javult. Londonból jelentik, hogy a monarkia az utóbbi napokban jelentős sikereket ért el. Ausztria-Magyarországnak sikerült meggyőzni a nagyhatalmakat, hogy a háborús készülődéseket nem ő kezdeményezte, mert az Oroszországból indult ki s a monarkia csak védekezett. Kétségtelen most már, hogy a veszedelem elhárult s elérkezett a leszerelés ideje. A nyugalom végleg helyreállt a nemzetközi helyzetben. Optimizmus Törökországban. KONSTANTINÁPOLY, január 2. (Távilat.) A minisztertanács után elküldötték az új instrukciókat a török béketárgyalóknak. Ezek az instrukciók, kiszivárgott hírek szerint, remélhetővé teszik, hogy a pénteki londoni konferencián a béke ügye lényegesen előre fog haladni. KONSTANTINÁPOLY, január 2.Távirat.) A helyzet pénteken egészen világos lesz. A portán azt hiszik, hogy lehetséges lesz megtalálni a formulát oly megoldás számára, amely Törökországnak meghagyja Drinápoly városát. Itteni diplomáciai körök nézete szerint főképpen a hatalmaknak a mielőbbi békekötés siettetésére adott barátságos tanácsai biztosítják a béke létrejövetelét, valószínűleg a hatalmak közbelépése nélkül is. TÁRGAJEGYZETEK. hogyan mulatunk ? Néhány följegyzés a, mulató Szegedről: Színészek kabaréztak Sziveszter éjszakán különböző helyeken négy-öt koronás hely árok mellett. Egymásután léptek itt is, ott is a pódiumra s mondottak el egy-egy szigorú verset, vagy egy-egy tragikus viccet. Alig volt egy is, aki mosolyra tudta volna késztetni a közönséget, amelyik pedig a fejébe veszi, hogy ő most vígan fogja tölteni a Szilveszter éjszakát. Az ember ott a kabaréban tudomásul veszi, hogy a színészek nagyon untatták, utólag azonban mérleget csinál és megállapítja ezeket: Két koronáért a színházban három óra hosszat harminc színész ágál, kiabál, dolgozik, beszél nem két percet, nem fizet, hanem ha kell fölvonást fölvonásra. A színészek ott íves szerepeket mondanak föl egy napra eső 6—12 korona gázsiért s igen ambicionálják a sikert, aztán kijönnek a közönség elé 30—100 koronákért, nem tanulnak meg egy rongyos verssort se, hanem vagy fölolvasnak valami nyavalygást, vagy pedig magukból adnak valamit. A fölolvasás az utálatosabb : a vizsgázó diáktól és a színésztől elvárja az ember, hogy fejből tudja a mondókáját. Ez a mestersége, ez a kenyere. Ha magukból adnak a színészek valamit, kellemetlen. Kiderül, hogy szürke emberek, hogy a komikus, aki viccre dérit a színpadon, magától nem tud egy ötletet elsütni, hogy a meghatóan szavaló nő egy egészséges mondatot nehezen hozna össze. így tűnik aztán ki, hogy a színésznek legjobb a színpadon maradnia és ott a szerzők mögé bújni. Más az: ragy’’ogó világításban, pompás külső beállításban elmondani tehetségek által kigondolt okot, vagy ötletes mondatokat, mint magából adni valamit az embernek, amikor nincs mit adnia. Az asztalon egy üveg Francois és egy üveg Szalvátor, a poharak félig tele pezsgővel s az asztal körül tizenketten ülnek: férfiak és hölgyek vegyesen. Másfél óra hosszat néztem azt s társaságot s nem ittak egy kortyot se. De nem ittak a szomszéd asztalnál se, se a szemköztinél. Szilveszterkor megrendelik az emberek az egy üveg pezsgőt, de inni nem tudnak. Az ember így Szilveszter éjszakán is megállapítja, hogy Szegeden nem tudnak mulatni az emberek. Nem kell ezt úgy érteni, hogy nincs két ember, öt ember, tíz ember, aki tud és szeret mulatni s akinek még földerül az arca, ha a Schneider Páni megkapó történetét játsza a cigány megindítóan szomorú, avagy tombolva víg leállításban, de a tömeg itt nem tud m ellátni. Kevés olyan szomorú város van, mint Szeged: az élő hangulat hiányzik itt az emberekből. Nincs esz'tendő, hogy ne hallaná az ember,gy nagyszabású mulatóhelyet, nagy kabarét kellene csinálni. De ha az ember utánanéz s azt látja, hogy itt nincs tíz ember, aki pezsgőt iszik, akkor a magasabb társadalmi etike és Hollós József szempontjából borzasztóan örülni kénytelen, de azért bevallani is szabad, hogy az életet élvezni legkevésbbé itt tudják az emberek. Barátom, aki pincér és mellesleg társadalomfilozófus, mondotta hajnalban : — Ami régi igazság, az régi igazság. A Szilveszter a legrosszabb éjszaka. A kávéház színültig megtelik, senki se kártyázik, senki se biblrdozik, nincs dominópárti és reggelig akkora a rumli, hogy az ember belebolondul. Végre is hazamennek az emberek s minden asztalnál ül egy férfi és hat nő, kapunk tíz fillér borravalót és boldogok vagyunk, hogy mennyi dolgunk volt. A nőkkel van a legtöbb baj a kávéházban, nekik kell hordani divatlapot és vicclapot, képeslapot és képeslevelezőlapot, vizet és kikeresni a feketekuglert a tetején dióval, aztán még csak borravalót se kapunk tőlük. Tessék elhinni, többet ér egy szép négyes alsósparti húsz krajcár borravalóval, mint egy tizenkéttagú hölgytársaság a kis wekerléjével. Barátomnak, a pincérnek, társadalomfilozófiája, amint látható, egoisztikus elveken alapul, ami nem zárja ki, hogy némileg igazságos ne legyen. sz.p. A NAGYBETEG GÖRGEY, BUDAPEST, január 2. (Telefonjelentés.) Görgey Artur tábornok állapota rosszabbodott. Sorvasztó láz gyötri a fővezért s az orvosok már csak arra törekszenek, hogy a nagybeteg szenvedéseit enyhítsék. A hirdetőket kérjük, hogy hirdetéseiket lehetőleg délelőtt 11 óráig küldjék be. ROOSEVELT az osztrák politikáról. NEW YORK, január 2. (Távirat.) Roosevelt az Outlook című folyóiratban érdekes cikket ír Ausztria politikájáról és ezt így jellemzi : — Ausztria volt mindig az európai nagyhatalmak között a legkövetkezetesebb obstrukcionistája a politikai függetlenség s a nemzeti önkormányzat elvének. Császárai, államférfiai hatalmas protektorai voltak ősrégi időktől fogva az arisztokrata önkényrendszernek.Tagadhatatlan, hogy az önkényuralom néha jóakaratú is lehetett, mindegy, mégis csak abszolutizmus volt az. Vigyázz a hídon! Lövöldöznek a katonák. Saját tudósítónktól.) A Tiszán átvezető hidakat tudvalevőleg katonák őrzik, mióta Ausztriában és Magyarországon is merényletet akartak elkövetni néhány híd ellen. A közönség persze furcsa szemmel nézi ezt az intézkedést s sokszor nem akarja komolyra venni a fegyveres őrséget. Pedig ezeknek igen szigorú utasításuk van arra, hogy legcsekélyebb ellenállás esetén is fegyvert használjanak. Mostanában sűrűn meg is esett, hogy a katonai őrök fegyvert használtak s a renitenskedésnek több halottja van. A szegedi rendőrség fölhívja a közönséget, hogy a katonai hidörség intézkedéseit respektálja s „halt“, vagy „vigyázz" kiáltásra rögtön álljon meg, nehogy Szegeden is áldozatul essen valaki a balkáni feszültségből eredő kivételes intézkedésnek.