Szeged és Vidéke, 1913. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1913-01-02 / 1. szám

1913 január 2 SZEGED ÉS VIDÉKE. Békekilátások. A nemzetközi helyzet.­ ­Budapesti tudóajtónktól.) Új­évkor ültek ismét össze London­ban a Balkán-szövetség és Török­ország meghatalmazottai. Hogy ez újabb tanácskozás mily eredmé­nyeket hoz majd s kifejlik-e a konferencia folytatásából a béke világa, e pillanatban nem tudni. Az ülésről kiadott hivatalos je­lentés szerint bizonyos pontokban már megállapodás jött létre s ez megerősíti a béke reménységét. Bár a később érkezett s részlete­sebb jelentések szerint a legnehe­zebb kérdések megvitatása hátra van, rendkívül nagy jelentőségű az a körülmény, hogy a törökök engedékenysége lehetővé teszi a tárgyalások sima folytatását akkor, amidőn a szövetségesek legkomo­lyabb sajtóorgánumai is a tárgya­lások megszakadásának lehetősé­gével, mint küszöbön álló ese­ménynyel foglalkoztak. Ez nem következett be ma s immár joggal lehet remélni, hogy a hátralevő nehézségeket is sikerül a tárgya­lások során áthidalni. Érdekes különben, hogy a lon­doni békekonferencia függő kérdé­sei eklatáns példáját nyújtják an­nak, hogy amikor elsőrangúan anyagi dolgokról van szó, érzelmi momentumok is játszhatnak bele egész nemzetek politikájába. Dri­­nápoly hovatartozása elvégre is Bul­gária területnagyobbodása, avagy Törökország területvesztesége szem­pontjából nem bírhat akkora fontossággal, hogy amikor sok­kal nagyobb területnyereségek, illetve veszteségekről van szó, pusztán azon zúzódjanak szét a béketörekvések. Törökország azon­ban nemzeti és vallási hagyomá­nyok szétmállását látja Drinápoly átengedésében s a bolgárok éppen ezért a nemzeti dicsőség jelét lát­nák abban, ha Drinápolyt mégis be tudnák kebelezni. Ha igaz, hogy a portán egyre azt hiszik, hogy tudnak formulát találni, a­melylyel Drinápoly megmenthető, szemmel láthatóvá teszi ez, mint az eddigi pontparlék során is minden egyéb: mily nehéz keserűséggel tudták csak levonni a háború kö­vetkeztében előállott helyzet kon­klúzióit. Belső bajok Bulgáriában. KONSTANTINÁPOLY, január 2.­­Távirat.) Noradungbian török külügyminiszter kijelentette, hogy a bolgár kormány fatális helyzetbe került, mert nem vállalhatja azt az ígéretét, hogy Drinápolyt Bul­gária részére megszerzi. Ez di­nasztiaellenes forradalomra is ve­zethet. Békeremények, BÉCS, január 2. (Távirat.) Megállapítható, hogy a nem­zetközi helyzet sokat javult. Londonból jelentik, hogy a monarkia az utóbbi napokban jelentős sikereket ért el. Ausztria-Magyarországnak si­­került meggyőzni a nagy­hatalmakat, hogy a háborús készülődéseket nem ő kezde­ményezte, mert az Orosz­országból indult ki s a mon­arkia csak védekezett. Két­ségtelen most már, hogy a veszedelem elhárult s elérke­zett a leszerelés ideje. A nyu­galom végleg helyreállt a nemzetközi helyzetben. Optimizmus Törökországban. KONSTANTINÁPOLY, január 2. (Távilat.) A minisztertanács után elküldötték az új instrukció­kat a török béketárgyalóknak. Ezek az instrukciók, kiszivárgott hírek szerint, remélhetővé teszik, hogy a pénteki londoni konferencián a béke ügye lényegesen előre fog haladni. KONSTANTINÁPOLY, január 2.­­Távirat.) A helyzet pénteken egészen világos lesz. A portán azt hiszik, hogy lehetséges lesz meg­találni a formulát oly megoldás számára, amely Törökországnak meghagyja Drinápoly városát. Itteni diplomáciai körök nézete szerint főképpen a hatalmaknak a mielőbbi békekötés siettetésére adott barátságos tanácsai biztosít­ják a béke létrejövetelét, való­színűleg a hatalmak közbelépése nélkül is. TÁRGAJEGYZETEK. h­ogyan mulatunk ? Néhány föl­­jegyzés a, mulató Szegedről: Színészek kabaréztak Sziveszter éjszakán különböző helyeken négy-öt koronás hely árok m­ellett. Egymásután léptek itt is, ott is a pódiumra s mon­dottak el egy-egy szigorú verset, vagy egy-egy tragikus viccet. Alig volt egy is, aki mosolyra tudta volna késztetni a közönséget, amelyik pedig a fejébe veszi, hogy ő most vígan fogja töl­teni a Szilveszter éjszakát. Az ember ott a kabaréban tudomá­sul veszi, hogy a színészek nagyon untatták, utólag azonban mérleget csi­nál és megállapítja ezeket: Két koronáért a színházban három óra hosszat harminc színész ágál, ki­abál, dolgozik, beszél nem két percet, nem fizet, hanem ha kell fölvonást fölvonásra. A színészek ott íves szere­peket mondanak föl egy napra eső 6—12 korona gázsiért s igen ambicio­­nálják a sikert, aztán kijönnek a kö­zönség elé 30—100 koronákért, nem tanulnak meg egy rongyos verssort se, hanem vagy fölolvasnak valami nyavalygást, vagy pedig magukból adnak valamit. A fölolvasás az utála­tosabb : a vizsgázó diáktól és a szí­nésztől elvárja az ember, hogy fejből tudja a mondókáját. Ez a mestersége, ez a kenyere. Ha magukból adnak a színészek valamit, kellemetlen. Kide­rül, hogy szürke emberek, hogy a komikus, aki viccre dérit a színpa­don, magától nem tud egy ötletet el­sütni, hogy a meghatóan szavaló nő egy egészséges mondatot nehezen hozna össze. így tűnik aztán ki, hogy a színésznek legjobb a színpadon maradnia és ott a szerzők mögé bújni. Más az: ragy’’ogó világításban, pom­pás külső beállításban elmondani te­hetségek által kigondolt okot, vagy ötletes mondatokat, mint magából adni valamit az embernek, amikor nincs mit adnia. Az asztalon egy üveg Francois és egy üveg Szalvátor, a poharak félig tele pezsgővel s az asztal körül tizen­­ketten ülnek: férfiak és hölgyek ve­gyesen. Másfél óra hosszat néztem azt s társaságot s nem ittak egy kor­tyot se. De nem ittak a szomszéd asztalnál se, se a szemköztinél. Szil­veszterkor megrendelik az emberek az egy üveg pezsgőt, de inni nem tudnak. Az ember így Szilveszter éj­szakán is megállapítja, hogy Szege­den nem tudnak mulatni az emberek. Nem kell ezt úgy érteni, hogy nincs két ember, öt ember, tíz ember, aki tud és szeret mulatni s akinek még földerül az arca, ha a Schneider Páni megkapó történetét játsza a cigány megindítóan szomorú, avagy tombolva víg leállításban, de a tömeg itt nem tud m ellátni. Kevés olyan szomorú város va­n, mint Szeged: az élő han­gulat hiányzik itt az emberekből. Nincs esz'­tendő, hogy ne hallaná az ember,­­­gy nagyszabású mulató­helyet, nag­y kabarét kellene csinálni. De ha az ember utánanéz s azt látja, hogy itt nincs tíz ember, aki pezsgőt iszik, akkor a magasabb társadalmi etike és Hollós József szempontjából borzasztóan örülni kénytelen, de azért bevallani is szabad, hogy az életet élvezni legkevésbbé itt tudják az emberek. Barátom, aki pincér és mellesleg társadalomfilozófus, mondotta haj­nalban : — Ami régi igazság, az régi igaz­ság. A Szilveszter a legrosszabb éj­szaka. A kávéház színültig megtelik, senki se kártyázik, senki se bib­l­rdo­­zik, nincs dominópárti és reggelig akkora a rumli, hogy az ember bele­bolondul. Végre is hazamennek az emberek s minden asztalnál ül egy férfi és hat nő, kapunk tíz fillér borra­valót és boldogok vagyunk, hogy mennyi dolgunk volt. A nőkkel van a legtöbb baj a kávéházban, nekik kell hordani divatlapot és vicclapot, képeslapot és képeslevelezőlapot, vi­zet és kikeresni a feketekuglert a te­tején dióval,­­ aztán még csak borra­valót se kapunk tőlük. Tessék elhinni, többet ér egy szép négyes alsósparti húsz krajcár borravalóval, mint egy tizenkéttagú hölgytársaság a kis we­­kerléjével. Barátomnak, a pincérnek, társa­dalomfilozófiája, amint látható, ego­­isztikus elveken alapul, ami nem zárja ki, hogy némileg igazságos ne legyen. sz.­p. A NAGYBETEG GÖRGEY, BUDAPEST, január 2. (Telefon­­jelentés.) Görgey Artur tábornok állapota rosszabbodott. Sorvasztó láz gyötri a fővezért s az orvosok már csak arra törekszenek, hogy a nagybeteg szenvedéseit enyhítsék. A hirdetőket kérjük, hogy hirdetéseiket lehe­­tőleg délelőtt 11 óráig küldjék be. ROOSEVELT az osztrák politikáról. NEW YORK, január 2. (Táv­irat.) Roosevelt az Outlook című folyóiratban érdekes cikket ír Ausz­tria politikájáról és ezt így jel­lemzi : — Ausztria volt mindig az európai nagyhatalmak között a legkövetke­zetesebb obstrukcionistája a poli­tikai függetlenség s a nemzeti ön­­kormányzat elvének. Császárai, államférfiai hatalmas protektorai voltak ősrégi időktől fogva az arisztokrata önkényrendszernek.Ta­gadhatatlan, hogy az önkényuralom néha jóakaratú is lehetett, mind­egy,­­ mégis csak abszolutizmus volt az. Vigyázz a hídon! Lövöldöznek a katonák.­ ­Saját tudósítónktól.) A Tiszán átvezető hidakat tudvalevőleg ka­tonák őrzik, mióta Ausztriában és Magyarországon is merényletet akartak elkövetni néhány híd el­len. A közönség persze furcsa szemmel nézi ezt az intézkedést s sokszor nem akarja komolyra venni a fegyveres őrséget. Pedig ezeknek igen szigorú utasításuk van arra, hogy legcsekélyebb el­lenállás esetén is fegyvert hasz­náljanak. Mostanában sűrűn meg is esett, hogy a katonai őrök fegy­vert használtak s a renitenskedés­­nek több halottja van. A szegedi rendőrség fölhívja a közönséget, hogy a katonai hidörség intézke­déseit respektálja s „halt“, vagy „vigyázz" kiáltásra rögtön álljon meg, nehogy Szegeden is áldozatul essen valaki a balkáni feszültség­ből eredő kivételes intézkedésnek.

Next