Szeged és Vidéke, 1913. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-01 / 26. szám

Az uzsorás előszobájában. Föllázadt adósok.­ ­Saját tudósítónktól.) Szép szám­mal vannak Szegeden uzsorások. Ismeri őket mindenki, még a rend­őrség is. Tudják róluk, hogy a megengedettnél jóval magasabb kamatra dolgoznak, de azért bajos ellenük eljárni, mert roppant óva­tossággal bonyolítgatják piszkos üzleteiket. Az uzsorások egyik faj­tája a kamattöbbletet a tőkébe számítja, a másik kezelési költség címén vonja le. Némelyik uzsorás 25—30 percentet szed, de a leg­szerényebb sem adja alul tizenkét­­tizenöt percentent. Mióta a pénzügyi válság tart, a valóságos paradicsomi állapot sza­kadt a szegedi uzsorásokra. Az elmúlt évben olyan bőséges aratásuk volt, amilyenre a legöregebb uzsik sem emlékeznek. Sajnos, ilyennek ké­szül az idei esztendő is. A háború­tól való félelem s egyéb spekuláció lekötve tartja a nagytőkét. A ban­kok még ingatlanra sem adnak pénzt, a megszorult emberek tehát kénytelenek a közismert, a rette­gett uzsoráshoz fordulni. Szomorú, megdöbbentő, de úgy áll a dolog, hogy a pénzválság súlyos napjai­ban kiskereskedők, kisiparosok öt­ven percentes kamatra is szívesen vettek föl pénzt. Néhány uzsorás­nak egy esztendő alatt megkétsze­reződött a tőkéje. A lelketlen emberek vérszemet kaptak. Látták, hogy nem történik semmi bajuk, tehát a hálójukba került áldozatok utolsó csöpp vérét is ki akarták szívni. Különféle eszközökkel zaklatták a boldogta­lan adósokat, akikről tudták, hogy akkor sem fizethetnek, ha ágyút szegeznek mellüknek. Minden le­járatkor fölmondták a kölcsönt s csak úgy mentek bele a halasz­tásba, ha az adós megengedte, hogy az ijesztően fölszaporodott kamatot és kezelési költséget a tőkéhez számíthatja. A sarokba szorított adós persze nem tehetett egyebet, minthogy aláírta az új váltót, vagy kötelezvényt s még ő köszönte meg, hogy csak a bőrét nyúzta le az uzsorás. Végre az adósok türelme is vé­get ért s a napokban olyan bot­rányt rendeztek az egyik uzsorás lakásán, amilyenre nem volt még példa Szegeden. Az uzsorást min­denki ismeri a városban. Dús­gazdag, tekintélyes ember, hatal­mas tőkék, prima részvények s kitűnően jövedelmező bérházak ura. Különös előszeretettel ingat­lanokra ad kölcsönt, amelyek így lassanként az ő kezére jutnak. Ez az uzsorás is megragadta az alkal­mat, a nyomasztó pénzinséget s halászni akart a zavarosban. Az elmúlt hetekben beidézgette az adósait, többnyire jómódú, becsü­letes tanyai gazdákat és külvárosi háztulajdonosokat s zordánul tud­­tukra adta, hogy a kölcsönt föl­mondja. Volt erre sírás-rivás, rimánkodás. Térdenállva kérlelték az uzsorást, hogy adjon haladékot. — Ha eddig jó volt a biztosí­­ték, — mondták a szegény embe­rek — akkor ezután is jó lesz, mert már törlesztettünk is a köl­csönre. Az uzsorás nem tágított. — De hiszen tudja a nagyságos úr, — folytatták a könyörgésüket , hogy most se bankból, se más­honnan nem lehet pénzt kapni. Elégedjen meg a törlesztéssel és kamattal. Az uzsorás kérlelhetlen volt s a szegény adósok átkozódva távoz­tak. Persze, az utolsó pillanatban, amikor tekintélyes pörköltség is szaporítja majd a követelést, kény­telen lesz az adós olyan föltétele­ket írni alá, amilyeneket az uzsorás diktál, a vagy úszik a kis ingat­lan. E héten ismét nagyobb csapat adóst idézett maga elé az uzsora förtelmes lovagja. Ezekkel is fog­­hegyről közölte a kölcsön fölmon­dását. Az előbb leírt jelenetek ját­szódtak le ismét s persze az uzsorás szive most se lágyult meg. Erre oly iszonyú erővel tört ki az agyon­zaklatott, kiszipolyozott adósok föl­­háborodása, hogy a halálra rémült uzsorás különös szerencsének kö­szönheti, hogy ép bőrrel menekült meg. A bakerülésből kijött adósok összezúzták az előszoba bútorzatát, majd űzőbe vették az uzsorást, aki beugrott a szomszédos helyiségbe s magára zárta az ajtót. A tömeg pillanat alatt benyomta a rozoga zárat s közrefogta a sápadtan re­megő embert, aki rémületében össze­tett kézzel könyörgött, hogy ne bántsák, szivesen ad haladékot a kölcsön visszafizetésére. A szenvedélyek nagynehezen le­csillapultak s miután az uzsorás a haladékot írásban is megadta,­­ a kiszipolyozott adósok nyugodtan eltávoztak. Központi kávéház. Ma és mindennap a Központi kávéházban újra láthatók a mozgófényképek remekei. A ká­véház a tűzrendi szabályoknak meg­felelően át lett alakítva és igy a mozit látogató közönségnek alkalma van minden belépti dij nélkül gyö­nyörködni a szebbnél-szebb mozgó­­fényképekben. Jó italokról és kiszol­gálásról gondoskodik Kurucz András kávés. ÉS VIDÉEG, 1913 február 1 A FAUN. Himnusza az életörömnek, di­csőítése a szerelemnek, megkísé­relt igazolása a vágyak jogosult­ságának ; ez A faun. Mert a faun, a természet e zabolátlan, félig emberi, félig isteni gyermeke a szerelem uralmát hirdeti; naiv, üde lélek­­, nem érti, hogy miért alakoskodnak az emberek, miért tagadják le azt, ami a legszebb, legnemesebb, leggyönyörűségesebb, egy lüktető vérű, erős, egészséges ember vágyát a másik után: a szerelmet. Miért tagadják le, miért nem vallják be nyíltan, amit érez­nek, miért nem mennek az érzé­seik után, amelyek a legszenteb­bek, a legigazabbak, mert hiszen a természetből és a természetért valók. Az ember haladjon a maga útján és szeresse azt, aki felé a vére vonzza, a vágya taszítja, mert ez a boldogság, ez az élet. Ezt mondja az a játszi, hamiskás faun, amely egy estén betéved valamely előkelő angol lord házába. Itt az­tán megkezdi meggyőző munkáját. Előbb a lordot menti meg az ön­gyilkosságtól, aztán eljegyzéseket bont föl, szerelmeseket boronál össze, gúnyolódik, ha kell, gorom­­báskodik, de minden mozdulatá­ban, minden tettében, minden sza­vában azt hangsúlyozza, azt érteti meg velünk, hogy a természetnek, a mindent átölelő, virágzó, nap­sütéses, illatos természetnek ez ősereje lobog bennünk és ezt az őserőt nem szabad elfojtani, nem szabad annak gátat vetni, hanem ellenkezőleg, szabadjára kell eresz­teni, üljön diadalt és vigye győze­lemre, megittasult boldogságra a szerelmet. Mert nincs más boldog­ság, csak ez és nincs más öröm, nincs más cél és nincs más meg­érkezés. A többi mind, amit az emberi élet adhat, csak cifra arabeszk, de nem maga az élet; a pénz, a va­gyon, mind, mind, apró-cseprő, értéktelen lim­lom, mert mindnél­­értékesebb a férfi és a nő szerel­mes találkozása. Igen, himnusz a szerelemről ez a darab, himnusz, amely néhol harsogva tör az egekig, néhol törpe humorizá­­lássá satnyul, de ott is, ahol ma­gával ragadó ékesszólással hat ránk, ott is, ahol naiv dadogással pótolja az érveket, mindenütt a szerelem, a legnagyobb, legszebb érzés mindenekfölött valóságát hirdeti. Szó esett arról, hogy Knoblauchnak, a szerzőnek, az öt­letet a darabhoz „igen való­színűen Molnár Ferenc Ördöge adta. Ez lehetséges, de azért ez nem vesz el semmit A faun értékéből, amely érték természetesen egészen szub­jektív, mert hiszen nem minden ember lehet átérzője, megértője annak, amit a huncut faun hirdet, nem minden ember lehet hívője annak, hogy a szerelem szép, a szerelem nemes, a szerelem cso­dásán fölösleges érzés. Vannak emberek, akiknek nem szere­lem kell, hanem megélhetés, akiknek nincs más vágyuk, mint az érvényesülés, a táplálkozás, az alvás. Ezeknek a vegetáló életet élőknek nem íródott A faun, ők meg sem értik miről , minek beszél a kis gonoszkodó isten­­kölyök. A Molnár Ferenc ötlete inspirálhatta A faun szerzőjét, de amit ennek nyomán alkotott, az új, az eredeti, az érdekes! De meny­nyire érdekes ! Egy társadalomnak, amelynek minden ereje a pénz, a vagyon, a jólét után való kegyet­len és mindenkivel szemben kímé­letlen hajszában merül ki, azt vágni a szemébe, hogy a pénz semmi, a boldogság, a szerelem ennél többet ér. Embereknek, akik a szerelmet letagadják, vagy elítélendő, csúf erotikának mondják, azt hirdetni, hogy a tiszta egymásratalálás el­ől kitérni bűn a természet ellen. És szidni azt a rendet, amely meg­akadályozza a legtermészetesebb érzések győzelmét, amely bűnbe kergeti az asszonyokat, gonosz­ságba a férfiakat, ahelyett, hogy egymás felé taszítaná őket, mond­ván , szeressétek egymást. Hát mindez érdekes, izgalmasan, megdöbbentően érdekes. És ez az érdekesség, amely minden ember életébe belemarkol, mert örökké­való problémát tárgyal, ez a darab sikerének titka. Talán nem is a darabnak tapsoltak oly hevesen pénteken este és talán nem is a szereplőknek, hanem minden egyes néző — ha önkéntelenül is — an­nak, amit A­laun neki mondott, neki, az ő életéről, az elmulasztott, tétován maga mellett elengedett boldogságról, lehazudott, de a szív mélyén parázsként izzó érzésekről. A taps olyan lelkes volt, hogy úgy tetszett, mintha mindenki a maga vágyai, a maga érzései, a maga gondolatai igazolását tapsolta volna meg, így aztán egészen érthető a siker, amely ezt a darabot kíséri. A faun a szivek mélyéből beszél, onnan szedi az érveit, a sziveknek szól minden, amit mond. Persze, ilyen beszédnek taps a visszhangja. Meleg, öntudatlanul meleg taps. Jay volt ez a tegnapi premieren. Zúgott a taps nyílt színen is, de még fokozódottabb mértékben a fölvonások végén. A siker a darabé volt, de az interpretáló színészek i­s magukénak vallhatják azt. Hi­szen általuk kapott életet a darab, az ő átgondolt, jól kicsiszolt játé­kuk révén lett elérhetővé az a siker, amelyet a darab elért __ P. M. A főszerepet Almássy Endre játszotta, akinek szokatlanul nagy sikere volt. Értékes szereplése, pompás játéka a közönség teljes elismerését hozta meg számára. Szobner Olga, Virányi Sándor és Baráti József szereplése vált még különösen előnyére az előadásnak. TESTEDZÉS: A SZAK a téli hónapokban Budai Gyula tornatanár vezetésével az állami gimnázium tornacsarnokában torna­órákat tart A délkerületi bizottság vasárnap fogja megállapítani a tavaszi bajnoki labdarúgó mérkőzések sorsolásait, ez annál is inkább fontos az egyes klu­bokra, mert szabad napjaikon első­rendű fővárosi egyesületek labdarúgó csapatait igyekeznek lekötni. £ ♦ ♦ Mint a birodalom legnagyobb és legjobb hirü hinaezüst iili prának epduli képviselaje Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ezen a téren eddig nem létezett előnyöket láthátok a tisztelt vevöközönségnek. Áruraktár és állandó kiál- 4591 litás megtekinthető vételkötelezettség nélkül. Minden tárgyon át föltüntetve. ♦ Kiváló tisztelettel ♦ BÜGI ANTAL órás és ékszerész SZEGED, Széchenyi-tér 2. sz.

Next