Szeged és Vidéke, 1913. március (12. évfolyam, 50-74. szám)

1913-03-01 / 50. szám

Csonka Ferenc dr. fölgyógyul. Tilinkó István vallomása. (Saját tudósítónktól.) A Csonka Ferenc dr. horgosi ügyvéd ellen elkövetett merénylet ügyében folyik a nyomozás. A súlyosan meg­sebesített fiatal ügyvéd állapotá­ban javulás állott be. Kompliká­ciók nem következtek be, láza nincs s bár gyógyulása valószínű­leg hosszabb ideig fog eltartani, nehéz sebeiből bizonyosan föl­­épül. Az ügyvéd a merényletről azt mondotta, hogy Tilinkó István a harminc korona perköltséggel már nagyon régen tartozott neki Ám­bár igen sokszor figyelmeztette, a gazda nem akart neki fizetni. Ezért tűzette ki csütörtökre Tilinkó házának elárverezését. Elmondotta még, hogy a merénylőt mindenki erőszakos természetű embernek ismeri. Tilinkó Istvánt 1894-ben súlyos testi sértés miatt négy hó­napi fogházbüntetésre ítélték, amit ki is töltött. Két évvel ezelőtt tizenkét napot ült életveszélyes fenyegetés miatt. Tilinkót a csendőrség bekísérte Szegedre az ügyészségre, ahol ki­hallgatták. Megismételte a csend­őrség előtt Horgoson tett vallomá­sát. Elmondotta, hogy nyolc gyer­meke van s mód nélkül elkeserí­tette az, hogy családját harminc korona miatt akarta házából kifor­gatni az ügyvéd. Ő megígérte a harminc koronás pörköltség kifize­tését s ígéretét beváltotta volna, de halasztást kért a tavaszig. Készpénze a téli munkahiány miatt nem volt neki. Csonka Ferenc dr. azonban nem hitt neki s egyre zaklatta, sőt már az árverést is kitűzette. Csonka Ferenc dr. esetét persze még mindig tárgyalják. Mivel Szegeden igen sok az ismerőse, állapota iránt telefonon folyvást kérdezősködnek. Horgoson a föld­­mives-lakosság nagy részvéttel van Tilinkó István, a merénylő iránt. Áldozatnak tartják, akit egy jelentéktelen tartozás miatt nagy­számú családjával anyagilag telje­sen tönkre akartak tenni. Derék, szorgalmas, bár hirtelen természetű embernek mondják. Főleg a csa­ládja iránt mutatkozik nagy rész­vét. Gyermekei mind kiskorúak s apjuk letartóztatása után most ke­reső nélkül maradtak. Bryan lesz az Egyesült-Államok külügyi államtitkára. NEW YORK, március 1. (Táv­irat.) Wilson, az Egyesült­ Államok új elnöke, kedden, március 4-én foglalja el hivatalát és aznap nevezi ki kabinetjét is. Első állam­titkár, aki egyúttal külügy­miniszter is, valószínűleg Bryan lesz, aki már két izám volt elnökjelölt. Ezzel a demokrata uralom — egy új politikai irány — az Egyesült­ Államokban diadalra jutott. SZEGLD ÉS VIIKILS. A BOKRÉTA. Apró lányregény, sokaknak bizo­nyára igénytelen, de ott nagy fölfor­dulásoknak vált okozójává, ahol meg­történt. Kezdjük úgy, ahogy a regé­nyeket szokták. — Rózsika, Micike, hamar keljetek föl, nagy esemény történt! — kiabálta korán reggel a mama. A lányok (a nevük más, csak a forma kedvéért nevezem el őket) egész éjjel francia regényt olvastak s olyan sápadtak voltak most, mintha reggelig tartó bál viharzott volna el fölöttük. Éppen csak hogy a forma kedvéért érdeklődtek. — Nagy esemény ? Ilyen is van a mi életünkben ? Azalatt a mama előszedett a háta mögül egy harmatos rózsákból font bokrétát. (Ha könnyen piruló ifjak kezébe kerül ez az írás, jókor figyelmeztetem őket, hogy ne olvassák tovább, mert az igazságot az ő kedvükért sem hall­gatom el. Tudniillik . . .) A kisasszonykák egyszerre künn voltak az ágyból. — Az enyém ! — mondta Rózsika. — Nekem küldték ! — kiabált Mi­cike. A mama csak a vállait vonogatta. — Magam se tudom­. — De csak üzentek vele valamit! — A legény, aki hozta, annyit mon­dott, hogy egy fiatalember küldi. Hogy néz ki? Alacsony, szőke, kö­­véres. Miét ugrálva lelkesedett.­ — Az enyim a virág, az enyim ! — Én is Kovács úrra (álnév) gya­nakszom — vélte a mama. Rózsika fölbiggesztette az ajkát, a fölfedezés nem vált ínyére. — Azért te vagy a műveltebb lélek, súgta a mama Rózsika fülébe a békítő szót. A te gavallérod komoly férfi. Mondhatott már akkor bármit, sze­gény gyereknek el van rontva a napja. De a mamának még jókor eszébe jutott valami. — Igaz is, azt üzente, hogy délben tiszteletét teszi. Talán jó volna, ha felöltöznétek. Csakugyan, a nagy izgalomban erről majd megfeledkeztek a lányok. Kezdődött hát a kapkodás, zengett a lakás a porolópálcától. Majd tükör­jelenetek következtek nagy vitákkal, melyik ruha az alkalmasabb ? Végre átestek mindenen. Micike volt az egyszerűbb, Rózsika a pará­­désabb, a torny­os frizurás. Mici ki­látogatott a konyhára és belisztezte az arcát, hogy nyoma maradjon házias mivoltának, míg Rózsi folytatta a francia regény olvasását ott, ahol a szigorú ezredes így szól a sápadt hercegnőhöz: — Asszonyom, köztünk vége min­dennek. A mama — oh, a mama — nem birt magával. Egyre a szomszédokat járta, így a lányom, úgy a lányom, az egyik olyan műveit, hogy no, a másik egyre-másra kapja a bokrétákat (ma is jött egy, lehet iíz pengő is az ára), — hát itt ma kozmás lesz min­den étol. — Mit gondol, szomszédasszony, itt tartsuk ebédre ? — Oh, hogyne! A mama már arról beszélt, hogy ő rideg álláspontra helyezkedik, azért nem adja korán férjhez a lányait,­­éljék szegénykék a világjukat, ne járjanak úgy, mint én ...) Akkor pedig egy fiúcska lépett közbe. A mama megismerte, ez hozta a virágot. — Nagysága, kérem szépen, sze­­pegett szinte sírva, nem ide kellett hoznom a virágot. Tessék visszaadni. . . . Pár perc múlva Rózsika sokkal jobb kedvvel olvasta a sápadt grófnőt, ellenben mintha Micike szeme ki lett volna sírva. Az orosz háborús­ párt aknamunkája. BERLIN, március 1. (Távirat.) Azokban a bécsi diplomáciai kö­rökben, amelyek be vannak avatva az orosz külpolitika kulisszatit­kaiba, érdekes részletét tudják az újabb fejleményeknek. Amikor a cár rendkívül melegséggel fogadta Hohenlohe herceget és Ferenc Jó­zsef király levele megtette hatását, az orosz udvari háborús­ párt, amely­nek feje Nikolajevic- Nikoláj nagy­herceg, meg volt döbbenve, Medita Nikolajevna nagyhercegnő pedig, aki tudvalevőleg a montenegrói ki­rály lánya, sietve elutazott Cettin­­jébe azzal a küldetéssel, hogy bírja rá Nikita királyt Skutari erélyes ostromára. Az orosz háborús­ párt megszentette a királyinak a nagy­­hercegné útján, hogy ha sietve meg nem hódítja Skutarit, akkor Oroszország bele fog egyezni a városnak Albániához való csato­lásába. Egyidejűleg Péter király­hoz is sürgős felhívás ment, hogy a szerb hadsereg lehetőleg nagy erővel támogassa Skutari meg­hódításában a montenegrói sereget, így akarta az orosz harcias­párt megakadályozni a jó viszony helyre­állását Ausztria-Magyarország és Oroszország közt. Az uszításnak meglett a kívánt hatása, amennyi­ben Szerbia 30,000 főnyi sereget küldött Skutari alá. 1913 március 1 HÓLABDA a k­­iágási bíróság előtt (Saját tudósítónktól.) Egész se­reg fiatal úrilány és hivatalnok töltötte meg pénteken délelőtt a kihágási bíróság tárgyalási termét. A szegedi cipészek jelentették föl őket ipari kihágás miatt. A fiatal hölgyek és urak egy bécsi cipő­­kereskedő hólabda-rendszerének a szolgálatába álltak s a nyomorú­ságos bécsi rongyot drága pénzen sózták a hiszékenyebb emberek nyakába. A ravasz bécsi cég igy dolgozott: Küldött A. vasúti hivatalnoknak tizenhárom szelvényt azzal, hogy ha ezeket darabonkint 1 korona 50 fillérért eladja, ingyen kap egy elsőrendű, ízlése szerinti cipőt. Hogy mennyire nem ingyenbe esett a cipő, kitűnik abból, hogy A.-nak 19 korona 50 fillér ára szelvényt kellett eladnia, hogy megkapja. Egyszerűen annyi tör­ténik, hogy A. a barátaival fizetteti meg a lábbelijét. A. által tehát tizenhárom ember jut fejenkint egy korona 50 fillérért a bécsi cég szelvényéhez. Már most vagy sutba dobják a szelvényt s akkor elveszett a másfél korona, vagy ők is tizenhárom baleket fog­nak s megkapják az ingyencipőt. Tíz ember közt mindig akad két­­három kapzsibb természetű. Ezek semmi fáradságot sem sajnálnak, hogy a másfél koronájukat meg­mentsék s igy rövid pár hét ele­gendő ahhoz, hogy ezrek és ezrek kerüljenek az élelmes osztrák ke­reskedő hálójába. A hurokra került szegedi fiatal lánykák és urak szintén ingyen cipőhöz akartak jutni. Ezt a célju­kat azonban aligha érték el, mert a hólabda-rendszert a törvény ül­dözi s a kihágás elkövetőit 200 koronától 1000 koronáig terjedő pénzbírsággal sújtja. A megriadt terheltek a kihágási bíróság előtt azzal védekeztek, hogy a szelvény árusításakor nem tudták, hogy az büntetendő cselekmény. A kihágási bíróság a nagyarányú hólabda-ügy aktáit véleményadás végett áttette a kereskedelmi és iparkamarához. Szombaton HONVÉD KATONAZEME Vasárnap TOMBOLA a Royalban. 5247 Akar Ön jó! és olcsón vásárolni ? úgy kö­­röli Schön Jenő úri és női divatáruházát, hol az összes áruk mélyen fostálin­on­ évben ker­ülnek elad­ásra. Szegeden, Kígyó­ és Feketesasi utcák sarkán m

Next