Szeged és Vidéke, 1913. április (12. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-01 / 75. szám

Mindez történt 1902 végén. A tanácsnak ez a végzése publikussá válván, a színházzal való kapcso­latomat még három évig megtar­tottam az egész közvélemény tudtá­val és tapasztalataim szerint teljes bizalmának birtokában. Több mint nyolc év óta azonban közöttem és a színház igazgató­sága között semmiféle összekötte­tés nem volt és nincs. A színház jogtanácsosa azóta Strausz Mik­lós dr. barátom. Azt kellett hinnem, hogy ezt a színház ügyeivel foglalkozók tud­ják. Akik nem tudták, Gerle Imre dr. jóvoltából ime meg­­adhatják. Mindenkit kérek, akit az ügy érdekel, szíveskedjék ezeket a té­nyeket emlékezetébe vésni. A ren­delkezésemre álló idő kizárja azt, hogy a magyar színészet ügyének újóbbi harminc esztendőt szentel­jek bizonyíték gyanánt. Azt pedig senki sem kívánhatja tőlem, hogy minden új nemzedék közrágalma­­zási hajlamai ellen újból és újból védekezzem. Egyébként pedig vagyok Gerle Imre dr. irányában továbbra is kartársi jóindulattal és nagyra­becsüléssel. Szeged, 1913 április 1. Balassa Ármin dr. RABLÁS a Brisztol-szállóban. (Saját tudósítónktól.) Vakmerő rablótámadás történt hétfőn dél­után a Brisztol-szállóban. A szoba­­asszony első emeleti szobájába benyitott egy alacsony, erős, szőke hajú, nyírott bajuszú, szürke fel­öltőé, harminc év körüli fiatal­ember és bicskát rántva, rákiáltott az asszonyra: — Rögtön leszúrlak, ha moccanni mersz. Hol a pénzed? A holtrarémült asszony szó nél­kül mutatott az éjjeli szekrény fiókjára. Tíz korona volt itt, amit a rabló magához vett, aztán újra megfenyegetve az asszonyt, le­rohant a lépcsőn. Az asszony gyorsan visszanyerte a lélekjelen­létét, kifutott a folyosóra s lekiál­tott a portásnak: — Rablói Fogja meg! Az öreg portáson is nagy ré­mület vett erőt s moccanni se mert a félelemtől. A rabló tehát kényelmesen kisétált mellette és elmenekült az utcai sokadalomban. A portás csak percek múlva tért valamennyire magához. Ekkor a rabló üldözésére gondolt, de még mindig annyira zavart volt, hogy az utcán nem a szálló előtt posz­­toló rendőrnek, hanem egy vasutas­nak jelentette az esetet. Mire aztán a rendőrség is tudomást szerzett a rablásról, a jómadárnak már nyoma veszett. Valószínűleg el­utazott az éppen azon időben három irányban is induló vonatok valamelyikével. S SZEGED ÉS VIDÉKE, 1913 április 1 Benedek Sándor álllamtitkár k­épviselőjelöltsége. BUDAPEST, április 1. (Telefon­­jelentés). Benedek Sándor dr. vallás- és közoktatási államtitkár Dunavecsére utazott, ahol mint a kerület képviselőjelöltje, program­beszédet mond. Az államtitkárt sokan kísérték el a munkapárt képviselőtagjai közül, köztük Al­­mássy László, Pirkner János, Kál­­lay Tamás, Hegedűs Kálmán, Siegescu József, Nemes Zsigmond, Muzslay Gyula, Hoványi Géza és Ertsey Péter. Benedek Sándor a hét többi napjain a dunavecsei kerület többi községét látogatja meg. A primailonnasors. Erdélyi Otília a szegényházban. (Saját tudósítónktól.) Öreg urak, Nemzetes Asszonyságok, emlékez­nek-e még a kis Erdélyi Otiliára? A kis barna hajú, ringódereku, pacsirtaszaru énekesnőre, aki akko­ron — a hatvanas-hetvenes évek táján — lázba hozta a szegedi ifjak szivét s „módira" tanította a lányokat? Emlékeznek-e az esti ünneplésekre, kedves primadonna­heccekre? Emlékeznek-e arra, hogy fogták ki a drága Erdélyi Otília kocsija elől a lovakat s igy vitték diadalmenetben lakására, mely ott lehetett valahol a Kocsonyás­ utca tájékán. Múltak az idők, uj színészek jöttek és uj primadonnák. A régi, hires-neves bordélya Tháliának falusi fészerekben kallódik.. .-Hova tűntek a régi kedvencek? Mi lett azokból, akik akkor végigbolondi­­tották fél ország ifjúságának szivét s azután egyszerre csak elmúltak a régi, lágy trillákkal, édes meló­diákkal, szentimentális darabokkal együtt. Gyűl, gyűl az ékes krónika régi színészetünkről s most mi is egy régen kedves és hódító nevet idézünk: Erdélyi Otíliáét. Ami itt következik, csupán egy hír. Aradról jelentik, hogy az aradi szegények házába új lakó került. Hivatalos írás szerint: László Otília, született Beodrán. Hatvan­két éves, nyugdíjas színésznő. Erdélyi Otilia nevét még igen sokan ismerhetik. Szegeden is volt primadonna 1867 körül Szabó és Filippovits társulatánál. Tünemé­nyes hangja volt. Játéka felséges. A Traviatában, Troubadourban, Normában óriási sikerei voltak. A fiatal lányka — akkor alig volt tizenöt évesnél több — előkelő úri­­családból származik, apja magas­­rangú katonatiszt volt Azután végigjárta az országot. Hol itt, hol ott primadonnáskodott, az igazga­tók kapva-kaptak rajta, óriási gá­zsit, ötvenöt, hatvan pengő forin­tokat fizettek neki. A neve pedig fogalom volt, akár most a Fedák Sárié... Most az aradi szegényház lakója az egykori primadonna. Illenék elérzékenykedni az idők múlásán, ragyogásban futó pályák szomorú letűnésén. Erdélyi Otília sorsának keserű fordulásán. A nagy prima­donna, aki végighódította Szege­det, Aradot, Temesvárt, Budát, Kolozsvárt, Pozsonyt, Váradot, — hogy csak a nagyobb stációkat említsük — most az aradi sze­gényházban éli egyhangú, beteg­ségtől kínos életét. Jó szerencse és semmi más: ez az élet. Seszétis... magántisztviselők temesvári IT­ egyesülete Lendvai Sándort, az Első Magyar Általános Biz­­tosító­ Társaság vezértitkárát, aki nyolc évig volt elnöke a temesvári egyesü­letnek, vasárnap dísztagjává válasz­totta. Közelebb küldöttség hozza Sze­gedre az erről szóló okmányt.­­ A Wagner Gyulától, a földmivelés­­ügyi minisztérium egyik leg­képzettebb mérnökétől igen érdekes ismertetés jelent meg a Bega csatornázásának újabb munkálatai cí­mén. Az építkezés több millióra rugó munkálatait ő vezeti. Az ismertetés­hez csatolt fényképfelvételek a zsilip­­építkezés és a duzzasztóművek nagy­szabású, nagy technikai nehézségeket legyőző mérnöki munkálatról tesznek tanúságot. P panasz érkezett a Szeged és Vi­­déké­hez, hogy az aszfaltra do­bott narancshéjak miatt milyen könnyen történhetik baleset. G. A. tisztviselőnek a kislánya botlott meg az ilyen elszemetelt narancshéjban s a lába olyan erősen megdagadt, hogy miatta több napig kellett ágyban fe­küdnie. A közönségnek magának kel­lene gondot fordítania arra, hogy az utcán ne dobják el a szemetet, ami dísztelen is s amiből íme, baj is szár­­mazhatik. A „Kék macska" vendégei. (Saját tudósítónktól.) Az Iskola­­utcai Kék macsk­a vendéglőbe hét­főn este két fiatalember tért be s bort rendeltek. Néhány percnyi ottidőzés után azonban sietve fizet­tek , még gyorsabban távoztak. Ekkor vette észre a főpincér, hogy a fiókból, ahol értéktárgyait tar­totta, minden holmi eltűnt. Gya­núja a két fiatalemberre irányult, utánuk futott s kérdőre vonta őket. Az egyik fiatalember erre rátá­madt, véresre verte, majd elfutott, de a másikat a főpincér visszaci­pelte a vendéglőbe. Ennél meg is találták az eltűnt holmik egy ré­szét. De az elmenekült tolvaj sem mehetett messzire, mert a felső­városi rendőrök elfogták. A jóma­darakat Komlósi Sándornak és­­­oml­ósfi Ferdinándnak hívják. Test­vérek és számtalanszor voltak már büntetve. A rendőrség átadta őket az ügyészségnek. ISAYE NEM­ HALT MEG. (Budapesti tudósítás.) Isayenak, a világhírű hegedűművésznek, Bu­dapesten lakó vejéhez az az érte­sítés érkezett, hogy a művész és fia nem pusztultak el az ohiói tornádóban. Szerencsésen megme­nekültek és most Newyorban van­nak. Nagy Endre hafaartja SzBgBdBn. (Saját tudósítónktól.) Országszerte élénk meglepetést keltett az a szen­zációsnak mondható újság, ami a múlt hónapban Budapesten már szerte keringett és utóbb határozott, hiteles formában is megerősítést nyert, hogy Nagy Endre, a magyar kabarészínház megteremtője és lelke megválik a Modern Színpadtól és Párisba költö­zik. Konsternációt keltett, különösen fővárosi körökben, a zseniális művész hirtelen elhatározása, mert amióta a Nagy Endre-kabaré megnyitott, azóta az Andrássy-úti kis intim színház valóságos búcsújáró helye lett Buda­pest legelőkelőbb, legfelsőbb úri köreinek és közönsége soraiban majd minden este föl lehetett fedezni egy­­egy hírneves politikus-, államférfi-, miniszter-profilt, akik stammgast-jai lettek a kabarénak és maguk tapsol­tak legfürgébben a róluk íródott finom és frappáns hatású kis játéko­kon, kuplék, paródiák pointjein. A budapesti haute voiée, történelmi múltú m­ágnáscsaládok, lipótvárosi milliomosok, szép asszonyok, írók, művészek, mindenféle rendű és rangú nevezetességek rendes esti találkozója a Nagy Endre-színház foyer-jában kavargott le. A kabarétársulat maga olyan színészekből és színésznőkből válogatódott, hogy legtöbbjét horri­bilis gázsi-igéretekkel igyekezett a Vig-, hol a Magyar-, hol a­ Király-, vagy a Nemzeti Szi saját együttese számára ." Eredménytelenül persz- báré minden tagja rajo­kodott Nagy Endréhez Most, hogy Nagy B állásától, művészgárdás része is másfelé­sz pesten. A távozó gán lépései — és ez a szél több érdeklő esemény a szegedi szinházban. A Nagy Endre-kari májusi, budapesti duc legkedvesebb vidéki vár­­közönségétől is el akar Utolsó együttes föllépés a szegedi színházat vél egész idei műsornak­­ legfölkapottabb száma Június 10-én és több, est át szeretnének Szegedre vennék a színházat a karmesterrel, a jeles­t együtt Borosa Géza,­­ Kökény Ilona, Hadrik­­ Gyula, Papp János, Bős Kőváry Gyula, Czobor Ferike, Bethlen Mária, ’ és terv szerint Medg Huszár Károly, Sajó . Közelebb beadványba a várostól erre az időt Nagy Endréék.

Next