Szeged és Vidéke, 1913. októberr (12. évfolyam, 226-252. szám)

1913-10-01 / 226. szám

SZEGED ÉS VIDÉKÉ SZEGEDI ESTILAP XII. ínfolyam, 226 3624j S2, SZEGED, 1913 Politikai napilap :: Megjeien minden délután. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős tzerkesztő: FRANK JÓZSEF. Kiadja a Dugonics-nyomda részvény- társaság. Nyomja a Dugonics-nyomda részvény- társaság könyvnyomdája, Loriileux Ch. és Társa budapesti festékgyáros festékével. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Kálvária-utca 6. szám. Telefon (interurbán és helyi) 84. A főszerkesztő telefonja 3. Előfizetési árak: Szegeden: egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, három hónapra 3 korona, egy hónapra I korona; vidéken : egész évre 18 ko­rona, fél évre 9 korona, negyed évre 4 korona 50 fillér, egy hónapra 1 ko­rona 50 fillér; külföldre a postai szállítással drágább. Aki előfizetni akar, annak egy hétig mutatványszámot Ingyen küld a kiadóhivatal. Egyes szám ára 4 fillér. Kapható az újság minden dohánytőzsdében, ujsá- gosboltban és rikkancsoknál, vidéken minden hirlapirodaoan. Kéziratokat nem ad vissza, névtelen levelekre nem válaszol, névtelen pana­szokat nem közöl a szerkesztőség. Hirdetéseket díjszabás szerint vesz föl a kiadóhivatal (Kálvária-utca 6.), továbbá minden bel- és külföldi hir­detési iroda és hirlapiroda. Apróhirdetések rovatában minden szó egyszeri hirdetése négy fillér, a cim- Ező, valamint minden vastagabb betű­ből szedett szó kétszeresen száinitó- dik. Tíz szóig terjedő apróhirdetésnek az ára 80 fillér. Csak előleges kész- pénzfizetés mellett, ha közlésre alkal­mas. A hirdetés alatt álló kis szám alapján megtudható a cim a kiadó- hivatalban. Levélbeli tudakozódásokra pontosan válaszolunk, kérjük azonban a szükséges postabélyeget. Apró hir­detéseket postautalványnyal is lehet föladni, a szelvényen a szöveg köny- nyen elfér. Apró hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal, minden dohánytőzsde és ujságosbolt. Családi értesítő (eljegy­zés, házasság, születés, haláleset) köz­lése egyszer öt koronába kerül. Minden közérdekű közlést, kérést, panaszt közzétesz a Szeged és Vidéke. ÜZENETEK. R. N. A római régiségek közt eddig rendkívül ritkák voltak az üvegtár­gyak 8 mig arany-, ezüst-, bronz- és terracottaedónyeknagy számban kerül­tek fölszinre, addig üvegtárgyat alig találtak, úgy hogy sokáig még az is kétes volt, hogy a rómaiak ismerték-e az üveg készítésének módját. Boni tanár most, mint egyik berlini lap Írja, Rómában, a Palatinus-dombján, Lívia palotájának nyugati előcsarno­kában nagy kriptát táratott föl, amely­ben arany-, ezüst- és elefántcsont­ékszereken kívül üvegékszereket és üvegedényeket is talált még pedig oly nagy számban és oly változatos alak­ban, hogy az anyag tudományos föl­dolgozása után kétségtelenül teljes világosság fog derülni a rómaiak Üvegművészetére. A palatinusi ásatá­sok következtében a legrégibb római élet nyomai is fölszinre kerülnek, amennyiben Evander-dombja csúcsán Róma első lakóinak kunyhóira buk­kantak, valamint gyermekek és házi­állatok sírjaira, arbaikus torracottákra ős ősrégi eszközökre. K. L. Ha az iparág képesítéshez van kötve, akkor képesítési bizonyít­vány kell. Városok válsál^. A polgármesterek befejezték tanácskozásukat Nagyváradon. Valamennyien azt panaszolták, hogy a gazdasági válság rettentő nyomását érzik kinosan a vá­rosok. Érzik nemcsak a háztar­tásuk zavarában, de a polgár­ságnak anyagi romlásán is. A beruházó program mindenütt megakadt, sőt nem túlzás azt állítani, hogy ma a legtöbb ma­gyar város folyó kiadásait is csak nagy nehézséggel fedezheti. Hogy a városok háztartásának egyensúlya inog, ez olyan baj, amelyet még ki lehet heverni, mert nincs olyan deficit, amit később, az egészségesebb gaz­dasági élet idején, egyensúlyba ne hozhatnának. Végzetesebb baj a nagy közmunkák pro­gramszerű végrehajtásának fönn- akadása. Tudvalevő, hogy a magyar városok nagy többsége legutóbb a külföldi és budapesti példán okulva, hatalmas gazdasági len­dületre kapott. Ez a lendület roppant jelentőségű volt az egész országra nézve, mert a városok évi költségvetése és beruházó tétele hatalmasan meg­növekedett s bizonyos fajta köz­munkák irányába terelődött. Minthogy a magyar városok költségvetése évente meghaladja a 400 millió koronát, természe­tes, hogy az a sok munkaalka­lom, amelyet ennyi pénz évi hováforditása termékenyitett meg, egész sereg vállalkozásra adott alkalmat s ez viszont az egzisz­tenciák százezreit gyűjtötte maga köré és tartotta el munkával. Most, hogy ezek a munka- alkalmak megcsappantak, ren­geteg ember vált fölöslegessé a munkájával és taszitódott vissza más kereseti ágakhoz, ahonnan a nagy közmunkák nemrég még elhódították őket. Ennek a ren­geteg, három-négy millió ember megélhetésének problémája azt lehetne mondani, hogy magyar polgárember válsága. Ettől pedig a magyarság ügye elválasztha­tatlan. Ha városi polgárságunk létalapjában megrendült, azt az egész magyar élet meg fogja érezni a gazdasági, szellemi és politikai élet egész vonalán. A nagy panaszok közben ar­ról volt per.'Ze szó a polgár- mesterek gyűlésén, hogy mi­képpen lehetne segíteni a váro­sok nagy baján s elsősorban arról, miképpen lehetne pénzhez jutni. A végső esetben nem sok haszon háramlik azokból az el­méleti fejtegetésekből a városokra, amelyek a kongresszuson el­hallatszottak. Igen kevés gyakor­lati értéke van a városok hitel­ügyéről való eszmecserének. Megállapítani, hogy a vidéki városoknak hány millióra volna szükségük, kimondani, hogy jó volna egy városi kötvénykibo- csájtó intézet, egy központi községi kölcsönbank, de ezt meg nem valósíthatni, — ugyan mi hasznunk lehet ebből? A tanácskozás után is marad, saj­nos, minden a régiben. Ezután is apró kölcsönökből tengődnek majd a városok. Szóval, a pol­gármesterek kongresszusa csak arról volt jó, hogy ha lehetett, még jobban ismerjük meg ba­jainkat. A segítséget, úgy látszik, semmitől sem lehet mástól várni, mint az időtől. Ám egyénen- kint az igazán helyükre termett polgármesterek sokat tehetnek. A kongresszusi szónoklatoknál és elméleteknél jóval többet ér ^gY'Ggy gyakorlati, bölcs helyi intézkedés. A háború évfordulója. (Saját tudósitónktól.) Ma van egy esztendős évfordulója annak, hogy Bulgária elrendelte az általá­nos mozgósítást. És ezzel meg­indult a Balkánon az a véres szín­játék, amelynek még ma sincsen teljesen vége. Esztendő óta folytonosan vér­patakok öntözik a Balkán földjét, esztendő óta számtalanszor ujuU ki annak a veszélye, hogy európai konfliktus lesz a balkáni országok véres leszámolásából. Esztendővel ezelőtt, amikor Bulgária példáját követve Szerbia, Görögország és Montenegró is talpraállította a maga haderejét, amikor kipattant a bal­káni szövetség szenzációja, az volt a helyzet szine, hogy a balkáni események ellenünk irányulnak. Az volt a látszat, hogy Orosz­ország presztízse alatt határainkon létrejött a délszláv országok szö­vetsége, amely állandó jellegű lesz és folytonosan fenyegetni és veszé­lyeztetni fog bennünket. Belgrád- ban. Szófiában, Cettinjében messze- látó céloferól álmodoztak és ezek­nek a céloknak az éle nemcsak a fenyegetett és megtámadott Török­ország ellen, hanem a monárkia ellen is irányult. Most, amikor már le lehet zárni ennek az esztendőnek a mérlegét, meg lehet állapítanunk, hogy a balkáni államok nem érték el sem a saját, sem a monáikia ellen irányuló céljaikat. Tavaly, amikor szövet­keztek, mozgósítottak és hadat üzentek, vérmes reményeikben úgy látták, hogy nem is kell számolniok a monárkiával. Magas protekto- rukban bizakodva azt hitték, hogy a monárkia ellen és a monárkia megalázásával is elérhetik céljaikat. Ez a mozgalmas és eseményteljes esztendő azonban megtanította őket arra, hogy a monárkia olyan hata­lom, akinek az akaratával számol- níok kell és a Balkánon minden olyan aspirációnak, amely érvé­nyesülni akar, meg kell nyernie a monárkia hozzájárulását. Ezt az elvet már a véres szín­játék kezdetekor kellőképpen hang­súlyozta a monárkia s a követ­kezmények megtanították a bal­káni szövetségeseket arra, hogy ez Így is van: a monárkia jóakarata nélkül céljaikat el nem érhetik. Ha a balkáni államok hamarabb jutnak ennek a fölismeréséhez, sok vért lehetett volna meg­kímélni a Balkánon. Ha a balkáni államok aspirációik kielégítéséhez előre megszerzik a monárkia hozzájárulását, úgy lehet, el lehe­tett volna kerülni az első balkáni háborút és semmi esetre sem ke­rült volna sor a második hábo­rúra. A londoni konferencián is félreérthetetlen határozottsággal hangoztatta a monárkia ezt az álláspontját és amikor úgy látszott, hogy álláspontunk nem talál kellő méltánylásra, ez majdnem egy harmadik, minden eddiginél vére­sebb és veszedelmesebb háborúra

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents