Szeged és Vidéke, 1915. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1915-01-02 / 1. szám

SZEGED ÉS VIDÉKÉ SZEGEDI ESTILAP XIV, élfolyaiD, I (4015) SZ. SZEGED, 1916. Január 2, szomliat Tisza István A kö, amelyet az építők meg­vetettek, lett a szegelet fejévé ... Az a férfias és ellenállhatatlan erkölcsi erő, amely Tisza István személyében kristályosodik ki legtisztábban, úgy annyira, hogy nincs ma a monárkíában állam­férfi, aki oly mértékben kép­viselné Európa előtt a monárkiát és annak igazságos érdekeit, hatalmát és e hatalom élő, morális erejét; ez a megtörhe­tetlen, csudálatos férfi kormá­nyozza most erős kézzel és biztos szívvel az idők viharában a monárkia hányattatott hajóját. Tudtuk, mindig tudtuk, hogy az ö nagyszerű, halhatatlan dol­gokra hivatott egyénisége sok meglepetést tartogat még ellen­ségei számára is. Ez a hatalmas férfi, akinek zsenije már a béke idejében is úgy távol esett kortár- saiétől, mint Gulliver magasodott, ki a törpék közül, képviseli most a monárkíában az osztályok és nem­zetiségek szerint szétszóródott, de — egyérdekü, történelmileg és gazdaságilag is egyfcekap- csolódott rétegek, vérükkel meg­pecsételt morális és hatalmi igaz­ságát. Valóban, mint Gulliver nem alkudhatott a törpékkel, mint Gullivert mozdulatlanná kötözhették a törpék vékony, számtalan láncaikkal: úgy Tisza István egyénisége sem volt al­kalmas arra, hogy apró poli­tikusokkal vívjon apró béka-egér harcokat, kis dolgokban sem ismert megalkuvást és erős kéz­zel és a tiszta lelkiismeret kard­jával vágta szét a politikai csel- szövények gordiusi csomóját. Valóban, öt is sikerült némely­kor jelentéktelenségükben szinte láthatatlan ellenfeleinek apró ér­dekek láncaival megkötözni. De ö mindig kiszakította magát e fojtogató hálóból és ilyenkor bi­zony sok, apró érdek fonala szakadt, sok, tehetetlen ököl emelkedett titokban ellene. In­nen magyarázhatjuk azután, hogy még szükebb hívei, tisztelői kö­zött is akadtak, akik az ő tiszta ideálizmusát, megalkuvást nem ismerő, monumentális egyénisé­gét nem tartották a mi politikai viszonyainkhoz illőnek, a mi törpe politikai harcainknak mér­gezett nyilait méltatlannak tar­tották arra, hogy ö összemérje vele tiszta, férfias lelkületének szikrázó kardját. Mert ö sohasem töredezte el az egészet apró ér­dekekre, a holnap nagy igazsá­gát a ma kicsiny sikereire, egy­szóval : nem volt politikus a szónak tegnapi értelmében. De az a szó mai értelmében, poli­tikus, a legnemesebb acélból ko­vácsolva, államférfi, aki előre látta az elkövetkezendő válságot és aki vállalta a harcot a tegnap kisérteteivel a holnap dicső­ségéért A kő, amelyet az építők meg­vetettek ... Az a hatalmas, lángoló ideálizmus, a megalku­vást nem ismerő Erős Kéz, amelyet nem ítéltek e világra valónak, lett a mi közjogi ön­állóságunknak, nemzeti létünk uj, hatalmas épületének szegele- tévé. Újévi beszédében Tisza István halhatatlan szavakkal szögezte le azt a tényt, hogy a közjogi harcoknak, súrlódások­nak mindörökre vége már a monárkíában. A magyar nemzet­nek minden ellenkező, centralisz- tikus törekvésekkel és őrületekkel szemben is sikerült méltó he­lyét elfoglalnia a monárkíában, amelyre öt ezredéves múltja, történelmi jogosultsága predesz­tinálta, a mostan folyó háború­ban megnyilatkozó tettrekész energiája, anyagi és erkölcsi áldozatkészsége pedig megdönt­hetetlenül megerősítette és a magyar nemzetet a monárkia megrendíthet etlen védbástyájává emelte. E hatalmas eredmények di­csőségéből nem kis rész illeti meg Tisza Istvánt. Legalább is annyi, hogy hálás tisztelettel gondoljunk államférfiul zsenijé­nek kövére, amelyet annak idején az apró építők megvetettek. Az oroszok harcok A nyugati csataterek. (Saját iudósitánktól.) Köd ül a lengyel folyók közén. Észak-Len- gyelországban kényszerű szünetjük van a fegyvereknek. Amit a szent ünnep parancsa el nem "érhetett, meghozta a kívánatos pauzát a jótékony természet. De a Kárpá­tokban és az osztrák birodalom északkeleti végein, Bukovinában áll a harc a tegnapi helyzetben és ez a helyzet nekünk volt kedvező. Mert ez a fölszabadulás kezdetét jelenti Bukovinának és befejezését Magyarországnak. Galíciában Tar- novtól délre, tehát azon a Jaszno- Kroszno-szakaszon, ahol az oro­szoknak ismét sikerült megvetniük a lábukat, keserves életűk van a bóditőknak. Ott megint összeom­lott egy támadásuk, amelynek nyilvánvaló célja az volt, hogy a Kárpátokhoz szorítsák hadainkat, körülbelül Szepes és Sáros magas­ságában. A támadás kudarccal végződött, kétezer orosz esett fog­lyul, hat gépfegyver zsákmányul. Ne feledjük el, hogy bár Len­gj elországtól várjuk a háború nagy egészének sorsfordulatát, közvetetlenül a legszorosabban mégis ezen a térségen va­gyunk érdekelve, amely Przemysl- től délre és nyugatra húzódik. De nyugodtak lehetünk, itt össze­roppant a miéink halálos szorítá­sától most már harmadizben az orosz offenziva. Csak még egy-két ilyen sikeres ütközet és akkor nemcsak az invázió veszedelme múlik el rólunk végképpen, ha­nem nagy dolgok fognak követ­kezni, reményben és örömben . gazdagok. A nyugati harciérről nevezete­sebb eseményt nem jelentenek. Egy-egy majorról vagy lövőárokról van szó, néhány száz fogolyról, rögtönzötten megerősített tábor föl- gyujtásáról. Legújabb blreinb. Pánik Angliában. BUDAPEST, jannár 2. (Saját tndósitónk cenzúrázott távirata.) Amsterdamból jelentik „Az Est“-nek: Scarborough és Hartleopool bombázása óta az angol keleti part lakossága naponta tömege­sen menekül Hollandiába. Minden hajó százával hozza a mene­külteket. A német császár cercléje. BUDAPEST, január 2. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Berlinbe jelentik a főhadiszállásról: Vilmos német császár az újévi istentisztelet után cerclét tartott. Bemu­tatták neki az újonnan kinevezett és előléptetett tiszteket. Különösen az osztrák-magyar tisztekkel barátságosan és hosszasan beszélgetett a császár, aki nagyszerű színben van. A Novoje Wremja a németekről. BUDAPEST, január 2. (Saját tudósítónk cenzu- zurázott távirata.) Berlinből jelentik: A „Novoje Wremja“ szerint a németek előnye Hindenburg ve­zérlete és a mozgékonyság. A helyzet csak az oro­szok kárára változhat meg, a váratlan német mc>z* dulatok és erőfeszítések folytán.

Next

/
Thumbnails
Contents