Szeged és Vidéke, 1915. március (14. évfolyam, 49-74. szám)

1915-03-01 / 49. szám

1915 március 1 SZEGED ÉS VIDÉKE. NAPI SZÉLJEGYZETEK. Március gyönge verőfénye új reménységgel töltötte el mindig a lelkeket. Még a fagyot is nyugodtan viseltük, böjti szelek szeszélyét tűr­tük, hiszen úgy sem tart sokáig. A márciusi hó megszépít. Ezt az asszonynép találta ki a maga vigasz­talására, miután beleunt már a télbe­n kellemetlennek találta a havat. Amint pedig megvan a szépség, ez olyan befejezett stádium, aminek nincs fo­kozata. Határkő, végállomás. (Föltéve, hogy van olyan szép asszony, aki ne szeretne még szebb lenni.) Minket magyarokat megszentelt emlékek fűznek márciushoz. A leg­szebb tavaszunk évről évre visszajár vele. Kedvesebb minden más hóna­punknál. Csak azt mondtuk : március és édes bizsergés futott keresztül rajtunk. Megéreztük benne fagyok idején is távoli rétek sarjúillatát. Ősi melódiák zsongtak tőle a lelkünkben, — nincs egy nemzetnek ilyen mámorba döntő napja. Nagyobb a szent egyházi ünnepek­nél, a misztikuma megvalósult tények egész sorozata, nem titokzatos és ért­hetetlen. Hatvanhét éven keresztül lelkesed­tünk érte, hol elvonulva, hol büszke mellel, kegyeletes jó fiukként, akik a múltak becsülettel lerakott alapkövére építik palotájukat. És megújítottuk mindig esküvé­­seinket. Hányan voltak, akik nem is tudták, mit mondanak, mire esküsz­nek ! De azokat is ragadta magával a láng, a mindenkit egybekapcsoló titkos fluidum, hogy nagy dolgot kell véghez vinnünk, ha megjön az ideje. Szent március soha még így nem talált bennünket ! Az örökítélő trónusa mellől ha le­tekintenek ránk hajdani magvetők, utaink korai rendezői,­­ büszkék le­hetnek most a magyarra. Nem hiába esküdözött, beváltja minden ígéretét, díszére válik az egész világnak. Csak maroknyi nép ? A marok ha összeszorul, ököllé válik. Félelmetes a magyar ököl, csontot tör. Úgy súgja a gyönge márciusi szél, hogy az idei tavaszunk hozza meg az igazi újjászületést. Télen alszik nálunk minden, ember és föld egy­formán,­­ az elmúlt tél éberségénél különbet még sem lehet elképzelni. Oroszlánokat szülő március tovább terjeszti hirét, nevét a magyarnak s beteljesíti a költő szavait, hogy lesz mág egyszer ünnep a világon. Jön, közeledik a mi legnagyobb ünne­pünk! A galambokról van ötlete egy bécsi lapnak. Azt ajánlja, hogy hagyja abba mindenki a tenyésztését, mert a magra, amit megesznek, szüksége van az embe­reknek. Szerinte a galamb nem olyan hasznos állat, hogy megérdemelné a sok költséget, amibe kerül. Teljes tisztelettel a jószándék iránt nem tudjuk helyeselni az ötletet. A magyar házaknak olyan kelléke a galamb, akár a gyerek. Jelenti a szelídséget, a jóságot, még a hűséget is. (Ámbátor az utóbbiban valami tévedés van, mert a formás kis gömbölyű jószág éppenséggel nem mintája az állhatatosságnak.) A város kőpaloták közé préselt la­kossága legföljebb az irodalomból ismert, de galamb nélkül épp olyan a falu, mint gólya nélkül. Nem kul­­turhistóriai magyar madár, valahogy mégis hozzánk szokott s együtt ma­radt velünk. A közmondás szerint gourmand, mert szereti a tiszta búzát, de tessék elhinni, még ha szó szerint is így volna, készséggel alkalmazkodik a különféle miniszteri rendelethez. S amikor tiszta búza senkinek se jut, a galamb sem méltatlankodik az éle­lem megszorításáért. Megeszi ami van, azt is maga ke­resi meg. A mezei embernél csak nincs elégedetlenebb a világon, azt mindenki fosztogatja, az egerek, a ködök, a kamatok, a varjak, — ami­hez módja van, az ellen küzködik is. De a galamb ellen sosem panasz­kodott. A varjak pusztításáról inkább le­hetne beszélni, mert azok nem respek­tálják a vetéseket, magukat fizetve meg más irányú szolgálataikért, — de a galamb a tarlókon böngész s csak aratás után tartja nászlakomáit, amikor amúgy is kárba megy sok kihullott szem. Ne haragudjunk rá, nem esz föl bennünket. Azért hívjuk galambom­nak a szívünknek kedvest, mert a galambot szeretjük. Azért etetjük szájból a gyönge fiókát, mert szelíd és formás. És bocsássuk meg neki, hogy nem mindig a hitvesi hűség utast járja másodmagával a tarlókon, mert ha nagyon szigorúak vagyunk, mit szóljunk akkor az emberekhez, akik szintén nem külömbek? Egész sereg babona dűlt össze ebben a háborúban. Ha majd egyszer véget ért, külön feje­zetek szólnak róluk, külön tanulság valamennyi. S bár valószínű, hogy újabb száz év eltelik, amíg majd gyakorlatilag hasznosítani lehet bár­melyiket, azért makacs közhiedelmek megdöntéseiként csak tanulságok ma­radnak. Oroszországot el sem tudtuk kép­zelni a hideg, vagy a fagyos jelző nélkül. Valamiképpen úgy hittük, h­ogy Oroszországban soha nincs ta­vasz, nyár még kevésbé. Ott csak tél dühöng, sakálok és farkasok üvölte­nek a kert alatt, amelynek vastagfalu palotájában medvebőr-pongyolába bur­kolózva didereg az álmok hercegnője­ (hétköznap grájzlerosné) s öt kandal­lóban égnek körülötte hasábfák. A hercegnők mindenütt fagyosak, de a jó nép edzett és erős. A jó nép husz-huszonöt, vagy még több foknyi hidegben is vígan dalolja az olvasó­könyvekben előírt szántó-vető dalt s meztelen keblét az időnek kizárván nem bánja, hogy fütyül a szél, mert fütyül a szélre. Csak úgy dagasztja — járván benne — a havat, náthája soha sincs s a mi mérsékelt klimánkba kerülve megpukkad, mert kiállhatatlan hőség neki átlagos 5—6 fokos erősebb hi­degünk. Valahogy igenféleképpen képzel­tük mindig Oroszországot. Azért csodálatos, hogy a Kárpá­tokban csapatostól fagynak meg az orosz katonák, a mi „elpuhult“ né­pünk pedig kibírja a szokatlan idő­járást. Milyen lesz a kenyér- és liszt-utalvány?­ ­Saját tudóajtónktól.) Amikor az első hirdetmény a lisztkészletek és szükségletek bejelentéséről nap­világot látott, természetesen min­denkit az érdekelt elsősorban, hogy milyen módon fogják megkapni adagjaikat a folyamodók a rekvi­­rált lisztből vagy a hadikenyérből a hatósági árak mellett. Ez a kö­vetkező egyszerű módon fog tör­ténni : Az összeíró bizottságok feljegy­­zik a jelentkező törzslapjába a kö­vetkezőket: a jelentkező családfő nevét, foglalkozását, gyermekeinek számát, a családban élő idegenek számát (cseléd, esetleg rokon stb.), hogy eddig hol szerezte be kenyér­­szükségletét s végül, hogy milyen mennyiségű lisztre vagy kenyérre van szüksége? Azután a jelent­kező a meghatározott napon kapni fog egy utalványt, amelynek alap­ján a hatósági áron beszerezheti a megadott mennyiségben a szüksé­gelt kenyeret vagy lisztet. Az utal­vány körülbelül ebben a formában készül. Sorszám:___ város .....................-utca .......... sz. lakosnak folyó évi........................... hó __-tól­­........................ hó ......-ig .............. kg. kenyér, vagy ........ kg. liszt a megállapított hatósági áron kiadható. Ezen utalvány csak a feltüntetett névre és időre érvényes, másra át nem ruházható. Mindennemű visszaélés szigorúan büntettetik. Szeged, 191­0....................hó......-én, aláírás. Ez utalvány alapján lehet azután csak a hatóság által megállapított áron a rekvirált lisztből, vagy a hatósági kenyérből vásárolni. A törzslapot még alá kell írnia a kiállító bizottsági tagnak és a je­lentkezőnek is. Azon a napon, amikor ez utalványintézmény életbe lép, a hatóság újból szigorúan fogja figyelmeztetni a pékeket, valamint a kenyér- és lisztkeres­kedőket, hogy a rendeleteket szi­gorúan betartsák, amit különben nemcsak a rendőrség tagjai, de a polgárőrség is szigorúan fog ellen­őrizni. SZEGED ÉS VIDÉKE­LŐFIZETÉSI ÁRAI: HELYBEN: Egy hóra . 1.— kor. Negyed évre 3.— kor. Fél évre. . 6.— kor. Egész évre . 12.— kor. VIDÉKEN: Egy hóra . 1.50 kor. Negyed évre 4.50 kor. Fél évre. . 9.— kor. Egész évre . 18.— kor. Egyes szám ára 4 fix. Mennyire becsülik az oroszok haderőnket? KÖLN, február 28. A Kölniache Zeitung londoni jelentést közöl, amely szerint ott azt hiszik, hogy Hindenburgnak Keletporoszország­­ban egymillió katona áll jelenleg rendelkezésére. Az a célja, hogy döntő csatára kényszerítse itt az oroszokat. Orosz katonai körök a német, osztrák és magyar had­sereget összesen negyvenkilenc hadtestre becsülik, amelyek közül huszonkettő Galíciában és a magyar határon, tizenkettő Lengyelország­ban, tizenöt pedig Keletporosz­­országban harcol. A 17 éve fönnálló géple­­­­rakatom a városi bér­házban a rendőrség mellett van és marad. Nevemre ügyeljen, meg ne tévesszék. Fiókraktáraim nincsenek. Világhírű PFAFF- varrógépek, Pa­­thephonok,kerék­párok, írógépek és lemezek fö­­lerakata, legolcsóbb ,3 legjobb beszerzési telepe 6, 8 és 10 koronás részletre. "3M Szántó Józsefi gépraktáros. Akit üldöz a villám.­ ­Csókái tudósítáa.) Villám csa­pott Törköly Pál csókai gazda házába, aki a déli harctéren telje­­sített hadiszolgáltatás után érkezett haza kocsijával és lovaival Csó­kára. A villám agyonütötte Tör­köly feleségét és lovát, ő maga nagybeteg, ellenben sértetlenül ma­radt Törkölyék 18 éves lánya, akinek, bár a szobában tartózko­dott, csodálatosképpen semmi baja sem történt. Nem mindennapi az a szeszélyes út, amelyet a gyilkos villám ható­sági megállapítás szerint megtett. A villám belecsapott a ház kémé­nyébe s ott megoszlott. Egyik ága a padlást átütötte és az utcai fron­­ton futott tovább s az ablak vas­rácsán beszaladt a szobába, ott átugrott a szemben levő falon lógó óra fölhúzó láncára és az órától félméternyi távolságban ülő 18 éves lányt sértetlenül hagyta. A villám másik ága a kémény­ből a másik szobában levő kályha­­csövön át, amelyet előbb szétveetett, a szemközti falon keresztül az istállóba futott. Ott a lovat agyon­ütötte és az istálló ajtajában álló Törkölynél megölte. A közelben álló Törköly súlyos égési sebeket szenvedett és elájult. Állapota vál­­sságos, de fölépüléséhez van re­mény. Ezt a szerencsétlenséget még végzetszerűbbé teszi a következő körülmény: Törköly Pál nemrég még a Csóka melletti Lőrincfalván lakott, mint dohánytelepes. Tavaly ottani há­zába beleütött a villám és a ház a mellette fölhalmozott gabona­­készlettel együtt porrá égett. Tör­köly Pál első ijedtségében elhatá­­rozta, hogy beköltözik Csókára, mert Lőrincfalván nincs szeren­cséje. Üldözi a villám. És Törköly beköltözött Csókára.

Next