Szeged és Vidéke, 1915. április (14. évfolyam, 75-99. szám)
1915-04-01 / 75. szám
A cukor maximális ára: BUDAPEST, április 1. A maximális cukorárat megállapítják. Budapesten valószínüleg kilencvenöt allat lesz az ár. Függőben a szegedi közkórház élelmezése. (Saját tudósitónktól.) (Zaal Endre dr. kulturtanácsnok a ma délelőtt megtartott tanácsülésen előterjesztette a városi közkórház élelmezési vállalkozójának beadványát. Erdélyi vállalkozó a bábomra, a néz pénzügyi helyzetre s a drágaságra való hivatkozással bejelentette a tanácsnak, hogy április tizenötödikétől a szerződésileg meghatározott árakért nem képes a közkórház élelemszükségletét ellátni. A tanács átírt Boros József dr. igazgató-főorvosnak, aki viszont a kórházi bizottság ügykörébe tartozandónak vélte az aktát s áttette azt oda. Ma már oly sürgőssé vált a városi közkórház élelmezésének elintézése, hogy Oaál Endre dr. tanácsnok fölkérte Somogyi Szilveszter dr. polgármestert, hogy haladéktalanul hívja össze ez ügyben a kórházbizottságot. A városi közkórházban nemcsak polgári betegeket ápolnak, de sebesült katonákat is, akikért újabban megfizetik a napi ellátást. Sürgősen intézkedni kell , vagy a régi vállalkozó szerződésének élelem árait kell fölemelni, vagy új árlejtést kell hirdetni. A belügyminiszter leiratot küldött a napokban, amelyben elrendeli, hogy a kórházi betegek napi ellátásáért járó összeget tizenöt százalékkal emeljék föl. A polgármester a közkórház élelmezési vállalkozóját fölhívta, hogy a legrövidebb időn belül mérsékelt feltételű újabb ajánlatot nyújtson be: a dévai várhegyen smaragd- és rubinszinekben pompázott a tavasz. Az ég olyan volt, mintha angyalok pingálták volna kékre s a levegőben hársvirágok illatát, húsvéti ígéretek szárnyát lengette a szél. Nagy csütörtök ... de fakó ma minden. A világ képe mintha megváltozott volna. A tavasz drága fénye helyett füst és puskaporszag száll valahonnan,, a távolokból. A füst fölgyújtott falvak, városok lángjaiból sodródik felénk, a puskaporfátyol gyilkos sortüzek nyomán fakad. A világ véres vízióiból vájjon mikor születik meg a föltámadás? Vájjon mikor jön meg a nap, amikor a szívünkből elszáll a szorongás a borzalmak lázában küzdő fiaink, testvéreink sorsa felől ? Vájjon mikor lesz újra itthon mindenki, az elgyötört kezekből mikor hull ki a fegyver, hogy fölvegyék helyette a polgári élet békés szerszámait? Vájjon mikor öl el az aggodalom, az asztalnál, csöndes, békés estebédnél mikor foglalja el helyét valaki, aki most hóviharban harcol s ott áll a Halál forró aratásában ? A mezőkön, a szőke földeken most aszszonyok, öregek, gyerekek álldogálnak riadtan és hazavárják férfiaikat. A gyárakban dermedten állanak a gépek s a kazánok torkában kialudt a tűz. A boltokban megbénult a forgalom, nincs vevő s a vidám boltosok nem állanak már a kirakat előtt s harsány hangon nem üdvözlik az ismerőseiket. A parkokban, sétányokon nem fonódik egymásba titkon két kéz, a korzón magukba süppedve járnak az emberek. Nagycsütörtök, fájdalmak, szorongások napja, hozd el, od hozd el a legszebb jövendőt ! Mire eljön a nagy föltámadás napja, add vissza az anyának a fiát, testvérnek a testvért és tedd könnyűvé a könnyet azok orcáján, akik nem várnak haza már senkit. Nagycsütörtök, fájdalmak, szorongások napja, a testációdban megvan a föltámadás reménye. Eljön a föltámadás! Téglás Ödön. LEVÉL Nagycsütörtökre. Nagycsütörtök ... A szívünkben kisvárosi templom képe tolul fel, a dévai ferencrendi barátok ódon temploma. A keskenyhajó felett roskatag torony emeli fejét az égre, amelyből már századok óta árad a harangok ünnepi zenéje. Bent a kórusban Jeremiás siralmait zúgja a kar, az oltár körül fájdalmas, primitív viasszobrok, az egyik: Pál apostol, redőnyös, zöld ruhában, ezüstös karddal a kezében. Tömjénfüst, a pap már a csonka misére készülődik, amelyet holnap fog mondani, a mellét verve fehérrel szegélyezett, fekete gyászkazulában. Nagy csütörtök . . . gyermekkorunk rég elszállt idején már aranyfényben állottak ilyenkor a fák . SZEGED ÉS VIDÉKE, 1915 április 1 Sehol olcsóbban ! A katonai fegyvergyári kerékpárok egyedüli képviselete. Valódi drezdai német gyártmányú varrógépek nálam kaphatók. — Beszélőgépek minden rendkély részletre. SZÁNTÓ SÁNDOR régi ismert cég, főraktára kizárólag a Kiss D.-palotában (Kiss-utca) van. Szegeden. Óvás! Kérem a cégre különösen ügyelni, hogy hasonnevű egyén meg ne tévessze. ‘3H Nincs kegyelem Mágnás Elza gyilkosainak BUDAPEST, április 1. Kokovi Rózsi és Nick Gusztáv kegyelmi kérvényét elutasították. Ezt pár nap múlva hirdetik ki. A francia harctérről. BUDAPEST, április 1. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Havreból jelentik: Az angolok páncélos motoros gépfegyvereket küldtek Flandriába. Balllendnél német Tanbe bombázta az angol hadállásokat. Maubeugenél a németek helyreállították a vasutakat, a hidakat megépítették, a város ismét védőképes. Egy Zeppelin jelent meg Balllendnél s tovább ment Armentieresnek. Gémfből jelentik: A németek bombázták Donamont-erődöt, Verdun legfontosabb védelmi pontját. Zátonyra futott angol hajó. BUDAPEST, április 1. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Buenos Ayresből jelentik. A Defence angol cirkáló még a falklandi csata előtt zátonyra futott. A japán-kínai konfliktus. BUDAPEST, április 1. (Saját tudósítónk cenzúrázott távirata.) Londonból jelentik Hollandián át. A japán követ jegyzékben követelte a kínai kormánytól, hogy záros határidő alatt tiltsa be a japánellenes bojkottot. Az utolsó éjszaka Przemysl alasza alatt. BÉCS, március 31. Schackner Teréz festőművésznő levelet közöl, amelyet egyik barátnője férjétől a körülzárt Przemysl várából kapott. A bátor tiszt levele mélyebb érdeklődésre tarthat számot, mert március 21-ikén éjfélkor, tehát hat órával a vár eleste előtt íratott. A levél így hangzik, Przemysl, március 24. éjfélkor. Abban a föltevésben írok neked, hogy te és Hida (a tiszt lánykája) még életben vagytok, noha még mindig nem kaptam felőletek semmi hírt, azt pedig bizonyosnak tartom, hogy sok levelem és levelezőlapomnak legalább egy része kezeidhez jutott. Ma érkezett ide az utolsó osztrák aviatikus és nagy postát hozott magával. Fájdalom én ismét azok közé tartozom, akik nem jutottak hazulról hírekhez. Holnap reggel fél öt órakor indul el innen az utolsó aviatikus, arra bízom levelemet és remélem, hogy mielőbb eljut Bécsbe. A vég bekövetkezett, Przemysl világhírűvé vált. A helyőrség a hosszú hónapok alatt derekasan és bátran teljesítette nehéz kötelességét, az oroszok minden kísérletét, hogy erőszakkal a vár birtokába jusson, hidegvérrel visszautasítottuk és duzzadó bizalommal vártuk a felmentő csapatok érkezését. Valószínű, hogy a külső segítség késedelmének fő oka a kedvezőtlen időjárásnak tulajdonítható. 18 ikán részünkről megkíséreltük a hősies áttörést az ellenséges tömegek gyűrűjén, de a kísérlet nem sikerült. A balsiker fő oka az éhség volt, amely elleniálló képességünket megtörte és az éhség győzte le az eddig bevehetetlennek bízomtt várat is. Holnap reggel 5 órakor kezdődik az erődök és ágyuk fölrobbantása és a fegyverek és egyéb hadifelszerelések megsemmisítése, mire egy parlamenter az oroszoknak jelenteni fogja, hogy készek vagyunk a vár átadására. Ellenségeink bizonyosan dühöngenek majd, hogy a sokáig ostromlott várat be nem vehették és csak a mindenható éhségnek köszönhetik kétes diadalukat. De valamint az egész világ bámulata felénk fordul, bizonyosan ellenségeink sem vonják meg tőlünk a megillető tiszteletet. Holnap már ők tartják ide bevonulásukat... Az elszállítás a fogságba bizonyosan néhány napig tart majd. A térparancsnokságtól mi leszünk az utolsók, akik az önkéntelen útra kelünk, mert nekünk kell az átadás részleteit végeznünk. Hogy merre vezet utunk, azt még nem tudhatjuk. Mindenesetre szétszórnak bennünket a nagy orosz birodalomban, miután az oroszok foglyaikat nemzetiségek szerint elkülönítve osztják és szállítják széjjel. De ha tartózkodási helyem ezer kilométernyire volna is a legtávolabb Ázsiában, gondolataim nálatok időznek és amint lehetséges, levélben hírt adok hogylétemről és irántatok táplált hűséges érzelmeimről. Úgy hírlik, hogy a hadifoglyok levelezését nem akadályozzák meg és mindenesetre könnyebb lesz, mint most az elzárt várból. A rengeteg távolság persze a híreket korlátozza, de annál nagyobb örömet fog azután okozni minden levél megérkezése. Bármilyen komor is azonban a jelen, ne veszítsük el a reményt a szebb jövőbe. Ha a jó isten egészségben megtart benneteket, akkor a korábbi vagy későbbi viszontlátás bőségesen kárpótolni fog a hosszú válásért. Fej tehát a fejjel! Semmi csüggedés! Az nem illik ebbe a nagy és dicső korba, amely az utókorban a történelem egyik legnagyobb eseménye lesz. Öreg, mélyen sújtott császárunk példája, aki az elismerés lélekemelő szavait és áldását táviratilag juttatta el hozzánk, vigasztaljanak és tegyenek erőssé titeket is. Én magam, minden csapás ellenére, optimista maradtam és nem hajlok meg a sors előtt.