Szeged és Vidéke, 1915. április (14. évfolyam, 75-99. szám)

1915-04-01 / 75. szám

A cukor maximális ára: BUDAPEST, április 1. A maxi­mális cukorárat megállapítják. Budapesten valószínüleg kilenc­venöt allat lesz az ár. Függőben a szegedi közkórház élelmezése. (Saját tudósitónktól.) (Zaal Endre dr. kulturtanácsnok a ma délelőtt megtartott tanácsülésen előterjesz­tette a városi közkórház élelmezési vállalkozójának beadványát. Er­­délyi vállalkozó a bábomra, a n­éz pénzügyi helyzetre s a drá­gaságra való hivatkozással bejelen­tette a tanácsnak, hogy április tizenötödikétől a szerződésileg meg­határozott árakért nem képes a közkórház élelem­szükségletét el­­látni. A tanács átírt Boros József dr. igazgató-főorvosnak, aki vi­szont a kórházi bizottság ügykö­rébe tartozandónak vélte az aktát s áttette azt oda. Ma már oly sür­gőssé vált a városi közkórház élelmezésének elintézése, hogy Oaál Endre dr. tanácsnok fölkérte Somogyi Szilveszter dr. polgár­­mestert, hogy haladéktalanul hívja össze ez ügyben a kórházbizott­ságot. A városi közkórházban nemcsak polgári betegeket ápolnak, de se­besült katonákat is, akikért újab­ban megfizetik a napi ellátást. Sürgősen intézkedni kell , vagy a régi vállalkozó szerződésének éle­lem­ árait kell fölemelni, vagy új árlejtést kell hirdetni. A belügy­miniszter leiratot küldött a napok­ban, amelyben elrendeli, hogy a kórházi betegek napi ellátásáért járó összeget tizenöt százalékkal emeljék föl. A polgármester a közkórház élelmezési vállalkozóját fölhívta, hogy a legrövidebb időn belül mér­sékelt feltételű újabb ajánlatot nyújtson be: a dévai várhegyen smaragd- és rubinszinekben pompázott a tavasz. Az ég olyan volt, mintha angya­lok pingálták volna kékre s a le­vegőben hársvirágok illatát, hús­véti ígéretek szárnyát lengette a szél. Nagy csütörtök ... de fakó ma minden. A világ képe mintha meg­változott volna. A tavasz drága fénye helyett füst és puskapor­szag száll valahonnan,, a távolok­ból. A füst fölgyújtott falvak, vá­rosok lángjaiból sodródik felénk, a puskaporfátyol gyilkos sortüzek nyomán fakad. A világ véres víziói­­ból vájjon mikor születik meg a föltámadás? Vájjon mikor jön meg a nap, amikor a szívünkből elszáll a szorongás a borzalmak lázában küzdő fiaink, testvéreink sorsa felől ? Vájjon mikor lesz újra itthon mindenki, az elgyötört kezekből mikor hull ki a fegyver, hogy fölvegyék helyette a polgári élet békés szerszámait? Vájjon mikor öl el az aggodalom, az asz­talnál, csöndes, békés estebédnél mikor foglalja el helyét valaki, aki most hóviharban harcol s ott áll a Halál forró aratásában ? A mező­kön, a szőke földeken most asz­­szonyok, öregek, gyerekek álldo­gálnak riadtan és hazavárják fér­­fiaikat. A gyárakban dermedten állanak a gépek s a kazánok tor­kában kialudt a tűz. A boltokban megbénult a forgalom, nincs vevő s a vidám boltosok nem állanak már a kirakat előtt s harsány han­gon nem üdvözlik az ismerőseiket. A parkokban, sétányokon nem fonódik egymásba titkon két kéz, a korzón magukba süppedve jár­nak az emberek. Nagycsütörtök, fájdalmak, szo­rongások napja, hozd el, od hozd el a legszebb jövendőt ! Mire eljön a nagy föltámadás napja, add vissza az anyának a fiát, testvér­nek a testvért és tedd könnyűvé a könnyet azok orcáján, akik nem várnak haza már senkit. Nagycsütörtök, fájdalmak, szo­rongások napja, a te­stációdban megvan a föltámadás reménye. Eljön a föltámadás! Téglás Ödön. LEVÉL Nagycsütörtökre. Nagy­csütörtök ... A szívünkben kisvárosi templom képe tolul fel, a dévai ferencrendi barátok ódon temploma. A keskeny­­hajó felett roskatag torony emeli fejét az égre, amelyből már századok óta árad a harangok ünnepi zenéje. Bent a kórusban Jeremiás siralmait zúgja a kar, az oltár körül fájdalmas, primitív vias­­szobrok, az egyik: Pál apostol, redőnyös, zöld ruhá­ban, ezüstös karddal a kezében. Tömjénfüst, a pap már a csonka misére készülődik, amelyet holnap fog mondani,­­ a mellét verve fehérrel szegélyezett, fekete gyász­­kazulában. Nagy csütörtök . . . gyermekko­runk rég elszállt idején már arany­­fényben állottak ilyenkor a fák . SZEGED ÉS VIDÉKE, 1915 április 1 Sehol olcsóbban ! A katonai fegyver­­gyári kerékpárok egyedüli képvise­lete. Valódi drezdai német gyártmányú varrógépek nálam kaphatók. — Beszélőgépek minden rend­kély részletre. SZÁNTÓ SÁNDOR régi ismert cég, főraktára kizárólag a Kiss D.-palotában (Kiss-utca) van. Szegeden. Óvás! Kérem a cégre különösen ügyelni, hogy hasonnevű egyén meg ne tévessze. ‘3H Nincs kegyelem Mágnás Elza gyilkosainak BUDAPEST, április 1. Ko­­kovi Rózsi és Nick Gusztáv kegyelmi kérvényét elutasí­tották. Ezt pár nap múlva hirdetik ki. A francia harctérről. BUDAPEST, április 1. (Saját tudósítónk­ cenzúrázott távirata.) Havreból jelentik: Az angolok páncélos motoros­ gépfegyvereket küldtek Flandriába. Balllend­nél német Tanbe bombázta az angol hadállásokat. Maubeugenél a németek helyreállították a vasuta­­kat, a hidakat megépítették, a város ismét védőképes. Egy Zeppelin jelent meg Balllend­nél s tovább ment Armentieresnek. Gémfből jelentik: A németek bombázták Donamont-erődöt, Verdun legfontosabb védelmi pontját. Zátonyra futott angol hajó. BUDAPEST, április 1. (Saját tudósítónk cenzú­rázott távirata.) Buenos­ Ayresből jelentik. A Defence angol cirkáló még a falklandi csata előtt zátonyra futott. A japán-kínai konfliktus. BUDAPEST, április 1. (Saját tudósítónk cen­zúrázott távirata.) Londonból jelentik Hollandián át. A japán követ jegyzékben követelte a kínai kormánytól, hogy záros határidő alatt tiltsa be a japánellenes bojkottot. Az utolsó éjszaka Przem­ysl alasza alatt. BÉCS, március 31. Schackner Teréz festőművésznő levelet közöl, amelyet egyik barátnője férjétől a körülzárt Przemysl várából kapott. A bátor tiszt levele mélyebb ér­deklődésre tarthat számot, mert március 21-ikén éjfélkor, tehát hat órával a vár eleste előtt íratott. A levél így hangzik­, Przemysl, március 24. éjfélkor. Abban a föltevésben írok neked, hogy te és Hi­da (a tiszt lánykája) még életben vagytok, noha még mindig nem kaptam felőletek semmi hírt, azt pedig bizonyosnak tartom, hogy sok levelem és levelező­lapomnak legalább egy része kezeid­hez jutott. Ma érkezett ide az utolsó osztrák aviatikus és nagy postát hozott magával. Fájdalom én ismét azok közé tartozom, akik nem jutottak hazulról hírekhez. Holnap reggel fél öt órakor indul el innen az utolsó aviatikus, arra bízom levelemet és remélem, hogy mielőbb eljut Bécsbe. A vég bekövetkezett, Przemysl világhírűvé vált. A helyőrség a hosszú hónapok alatt derekasan és bátran teljesítette nehéz köte­lességét, az oroszok minden kísér­letét, hogy erőszakkal a vár birto­kába jusson, hidegvérrel vissza­­utasítottuk és duzzadó bizalommal vártuk a felmentő csapatok érke­zését. Valószínű, hogy a külső segítség késedelmének fő oka a kedvezőtlen időjárásnak tulajdonít­ható. 18 ikán részünkről megkísé­reltük a hősies áttörést az ellen­séges tömegek gyűrűjén, de a kísérlet nem sikerült. A balsiker fő oka az éhség volt, amely elleni­­álló képességünket megtörte és az éhség győzte le az eddig be­vehetetlennek bízom­t­t várat is. Holnap reggel 5 órakor kezdődik az erődök és ágyuk fölrobbantása és a fegyverek és egyéb hadi­­felszerelések megsemmisítése, mire egy parlamenter az oroszok­nak jelenteni fogja, hogy készek vagyunk a vár átadására. Ellenségeink bizonyosan dühön­­genek majd, hogy a sokáig ostrom­lott várat be nem vehették és csak a mindenható éhségnek köszönhe­tik kétes diadalukat. De valamint az egész világ bámulata felénk fordul, bizonyosan ellenségeink sem vonják meg tőlünk a megillető tiszteletet. Holnap már ők tartják ide bevonulásukat... Az elszállítás a fogságba bizo­nyosan néhány napig tart majd. A térparancsnokságtól mi leszünk az utolsók, akik az önkéntelen útra kelünk, mert nekünk kell az átadás részleteit végeznünk. Hogy merre vezet utunk, azt még nem tudhatjuk. Mindenesetre szétszór­nak bennünket a nagy orosz biro­dalomban, miután az oroszok fog­lyaikat nemzetiségek szerint el­különítve osztják és szállítják széjjel. De ha tartózkodási helyem ezer kilométernyire volna is a legtávolabb Ázsiában, gondolataim nálatok időznek és amint lehet­séges, levélben hírt adok hogy­­létemről és irántatok táplált hű­séges érzelmeimről. Úgy hírlik, hogy a hadifoglyok levelezését nem akadályozzák meg és minden­esetre könnyebb lesz, mint most az elzárt várból. A rengeteg távol­ság persze a híreket korlátozza, de annál nagyobb örömet fog az­után okozni minden levél meg­érkezése. Bármilyen komor is azonban a jelen, ne veszítsük el a reményt a szebb jövőbe. Ha a jó isten egészségben megtart benneteket, akkor a korábbi vagy későbbi viszontlátás bőségesen kárpótolni fog a hosszú válásért. Fej tehát a fejjel! Semmi csüggedés! Az nem illik ebbe a nagy és dicső korba, amely az utókorban a történelem egyik legnagyobb eseménye lesz. Öreg, mélyen súj­tott császárunk példája, aki az el­ismerés lélekemelő szavait és ál­dását táviratilag juttatta el hozzánk, vigasztaljanak és tegyenek erőssé titeket is. Én magam, minden csapás ellenére, optimista maradtam és nem hajlok meg a sors előtt.

Next