Szeged és Vidéke, 1915. július (14. évfolyam, 150-176. szám)
1915-07-01 / 150. szám
A kiábrándult Oliszotszéig ZÜRICH, június 30. Olaszországban a hangulat az utóbbi napokban nagyon lecsendesedett. A hadüzenet lázas izgalmaiból csupán annyi maradt, hogy éretlen tanulók itt-ott most is bejárják a római utcákat és a már megtörtént intervenció mellett tüntetnek. Még nyomottabb a hangulat a vidéken, ahol a sajtó nem izgathatja annyira a kedélyeket. A vidéki tömeg hangulatába meglehetős adag apátia is vegyül. Az a reménység, hogy gyorsan nagy események fognak következni, eltűnt. A tömeg egykedvűen olvassa a híreket, amelyek egyes alpiniek és bersaglierik kétes hitelű hőstetteiről és a király látogatásairól szólanak. Általában elmondhatni, hogy a közönség elvesztette ítélőképességét és a háború végét beláthatatlannak tekintik. Az olasz vezérkari jelentések csak megerősítik ezt a hangulatot. Időről-időre mégis csak kénytelenek beismerni, hogy lassan folyik a háború, sokkal lassabban, mint ahogy ezt gondolták. A vezérkari jelentések összeségéből az általános helyzetről nehéz képet alkotni. Sokszor látni elkeseredett embereket, akik a fejüket csóválják, amikor a Corriere della Sera térképeit nézik, pedig ezeket a térképeket az olasz eredmények iránt túlságos jóindulattal rajzolják és mégis a befeketített részek, amelyek az elhódított területet jelzik, messze vannak az osztrák határerődítésektől. És ehhez kellett egy hónapi küzdelem és vérontás . Néha azután a nép megtud olyasmit is, ami nincsen hivatalos jelentésekben. Egyik-másik angol utas magával hoz egy-egy Times-t, amely többékevésbbé tárgyilagosan ítéli meg az olasz helyzetet. A nép azután a külföldi lapokból, veronai és genovai jelentések alapján azt olvashatja, hogy az előrenyomulást egészen megakadályozták az osztrák határ erődítései. A hegyeket ágyukkal spékelték meg az osztrákok és magyarok, akik vitézül állanak ellen. És ezeket a hegyeket kell rohamozni. Ha pedig itt, vagy amott egy-egy pontot sikerül mégis elfoglalni, még nagyobb akadályokkal kerülnek szembe. Kiderült, hogy a megerősítetlen Cortina d’Ampezzo bevétele után nem hírladtak előre az olaszok. A sajtó minden elpalástolási kísérletével szemben egyre erősödik Olaszországban annak a felismerése, hogy milyen kétes és nehéz vállalkozásba kergette be Salandra az országot. Enyhül a piaci drágaság. A makszimális árak hatásáról tegnap részletes tudósításban számoltunk be. A piacon ma is voltak apróbb incidensek, néhány kofasszony nem akarta respektálni a makszimális árakat, ezeknek a nevé fölírták a rendőrök. Általában azonban már beletörődtek az árusítók az ármegállapításba, aminek a kedvező hatása máris érezhető a piacon. A makszimális árnál egyébként sokan olcsóbban vásárolnak, a legmagasabb árak megállapítása csak arra való, hogy megvédjék a közönséget az élelmiszer-uzsorásoktól. Tegnapi cikkünkben fölemlítettük, hogy a hatósági boltban nem tartják be a makszimális árakat. Egyes élelmicikkeket jóval drágábban árusítottak, mint a piacon. Szalai József dr. főkapitány erélyesen intézkedett, hogy ez az eset többé meg ne ismétlődjék. Természetes, hogy a hatósági boltnak kell elsősorban alkalmazkodni a makszimális árakhoz. A súlymérték használatát és az árusítók tábláinak kifüggesztését is sürgettük. Azt a megnyugtató választ kaptuk, hogy hamarosan életbeléptetik a súlymérték használatát a visszaélésekre alkalmas ármérték helyett. Az árakat és az árusító nevét, lakását feltüntető táblákat is ellenőrzi a rendőrség. Mir iéseket kérjük, hogy hirdetéseiket lehetőleg délelőtt 11 óráig küldjék be. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1916 Július 1 Szemérmes szegények szegedi házalása. A háborúval járó szükség sokféle jótékonyságot indított meg. Határozott eredményekről lehet beszélni, egyik-másik téren meglepetést keltőről. A harcoló, a megsebesült katonákért mindenre kész a társadalom, hiszen az ő erejükön nyugszik most egész létünk, biztonságunk. A jótékonyságnak, azt lehet mondani, rejtett odúi tárultak föl, egyetlen ötlet nem maradt végeredményében meddő, az adakozás részint divat lett, részint megszokás és kötelesség. Szinte hajlandók vagyunk hinni, hogy ennek a lélektanát búvárkodjék ki egyes élelmesek, fölhasználva a könnyebben meginduló szivet. Szeged tele van mostanában mindenünnen 's fölbukkant és összesereglett szegénnyel, akik szemérmetesnek nevezik magukat, jól tudva, hogy ez a fogalom keserves kálváriajárást, meggyötörtetést jelent, egyúttal végtelen szánalmat kelt. Az igazi szemérmes szegény koplaló fészkére ugyan csak a véletlen szokott rábukkanni, de ezek szinte hivalkodnak a címmel, nyomatékosan jelzik társadalmi hovatartozandóságukat, akárcsak azt mondanák : fölszentelt püspök vagyok, vagy kúriai tanácsjegyző. Mindegyike sorsüldözött, többnyire özvegy és szépen vonatozott gyüjtőivet visz magával, a jó szivekre apellál. Elsősorban a szereplés szinterén levő jótékony egyesületeket keresik föl s ott ellátják magukat ajánló-levelekkel. Aztán hajrá, neki a városnak. Néhány száz koronát összegyűjteni mostanában gyerekjáték. Nem mintha annyi volna a pénzünk, hogy majd fölvet bennünket, hanem mivel a túlzott jótékonyság megteremtette a ferde szélsőségeket. A jól kiválasztott első adakozó például öt koronát jegyez az évre , az utána következő már azt hiszi, hogy előkelőségén esik csorba, ha kevesebbet ad. (Ez a fogás cigány körökből ismeretes, ott tesz a tányérozó tízforintost a szalvétára, hátha beugrik valamelyik naiv lélek és megduplázza. Nálunk nem keresik, hogyan jut az adománygyűjtő egyáltalában hozzá, hogy idegen területen arasson, azt sem kutatják, valóban rászorult e a segítés ekkora mértékére ? — csak adnak, mert előttük is adtak, lefőzetni pedig nem szeretik magukat, ha mindjárt két napon át is ki kell koplalni az összeget. A sorsüldözött aztán megy tovább, másik városba s jobban él, mint akárhányan azok közöl, akiknek szíve csordultig telt bánattal eseteinek hallatára. Hát a jótékonykodásnak ezt a fajtáját egyszerűen meg kell szüntetni. Fölkérjük a rendőrhatóságot, válogassa meg szigorú óvatossággal, kiknek ad gyűjtésre engedélyt, bár alapos a gyanúnk, hogy ezek öntudatosan elkerülik a rendőrséget. A jótékonyságra alapított egyesületek pedig, ha éppen olyan a kedvük, áldozzanak tetszésük szerinti összeget, de más zsebére ne jótékonykodjanak ajánlatokkal, így nagyon könnyű a nemesszivűség. Emelkedjen egyszer mindenki, aki a közéletben játsza szerepeit, a legelemibb tudnivalók ilyen szerény magaslatára. Vegye tudomásul, hogy mindenkinek van illetőségi helye s a község eltartja a kenyérkeresetre képtelent. Fiatal, erőteljes hölgyekkel, akik bármilyen körülmények folytán kénytelenek voltak szakítani a régi jó móddal, lehetetlen kivételt tenni. Éppen a háború legyen oktató mesterünk abban, hogy ilyesmire senkinek semmi jussa s a méhek kaptárában is csak egyetlen dologtalant tűrnek. Mindentől eltekintve, micsoda jótékonyság az, amely egy helyre áldozza adományát, amivel öt-hat igazi szegény könnyeit száríthatná föl. Ne tessék tehát beugorni a sorsüldözötteknek . Magyarországon még nem halt éhen senki, ha erős és egészséges. Legföljebb az igazi szemérmesek nyomorognak. Igaz, nem nyíomatnak nőjegyet és eladják a párnájukat, de nem járnak, selyemben. Aki munkást akar, telefonáljon a Munkaközvetítő Bizottságnak: Iparkamara 785. Az olasz kárvallottak anyagi kárpótlása, RÓMA, június 30. A király helyettese dekrétumot írt alá, amely szerint a kormány mindazt a kárt, amit az ellenség a nyílt kikötők, városok, falvak és egyes épületek bombázása folytán okoz, továbbá azt a kárt, amelyet a föl nem fegyverzett kereskedelmi hajók szenvednek, meg fogja téríteni abból az alapból, amelyet a lefoglalt ellenséges kereskedelmi hajók és áruik eladásából teremtenek. A könyörgő körmenet hódolata a királyhoz. A Péter-Pál napján tartott könyörgő körmenet alkalmából Glattfelder Gyula dr. megyéspüspök hódoló táviratot intézett a királyhoz. A távirat szövege a következő : a császári és apostoli királyi Felsége kabinetirodájának Wien. Szegeden, a magyar Alföld szivében összesereglett sok ezernyi nép ünnepi körmenetben ad hálát Istennek fegyvereink győzelméért s könyörög a végső diadalért. Ez alkalommal a hű magyar nép ezrei lelkipásztoraikkal és elöljáróikkal együtt Őfelsége trónja zsámolyára teszik hódolatuk adóját azon ünnepélyes fogadalommal, hogy fölkent Személyéért, szent koronájáért életük utolsó leheletéig kívánnak imádkozni, dolgozni és harcolni. Glattfelder Gyula, Csanádi püspök. A táviratra a király kabinetirodájából a következő válasz érkezett: Wien, Burg. A császári és apostoli királyi Felsége a fegyvereink győzelme alkalmából Szegeden tartott hálaadó és könyörgő ünnepi körmenetben lelkipásztoraival együtt résztvevő hívőknek Méltóságod által tolmácsolt hódolatát élénk megelégedéssel fogadni és áldozatkész hűségbiztositásáért szives köszönetet nyilvánítani méltóztatott. Legfelsőbb parancsra Daruváry. Az olasz cenzúra és a Vatikán. BÉCS, június 30. A Reichspont jelenti Luganóból. Megbizható jelentés szerint az olasz katonai cenzúra eddig a Szentszéknek öszszesen nyolcvankét levelét bontotta föl, állítólag tévedésből. A levelek nagy része a középeurópai episzkopátushoz volt intézve.